Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-26 / 21. szám

Thursday, May 26. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. /I PuáfytaJz Népe A puszták népét, valami bizonyos ösztön­ből, vagy szégyenkezésből sokáig nem is tekintettem a magyar nemzethez tartozó­nak. Gyermekkoromban sehogysem tudtam azonosítani azzal a hősies, harcias, dicső néppel, amilyennek a magyart ott a pusz­tai iskolában tanultam. A magyar nemzetet valami távoli, boldog népnek képzeltem s szerettem volna közte élni; szomorú környezetemből úgy sóvárogtam utána, akár a mesék hősei után. Minden nemzet­nek ragyogó eszménye van saját magarol s én ezt az eszményt tartottam valónak, ezt hajszoltam s egyre több eleven magyart kellett megtagadnom. Jóval később, külföl­dön, Németországban és Franciaországban kezdtem eszmélni; eszmélésem, nemzet4 feletti elveim ellenére is fájdalmas volt és megalázó. A külföldiek, akik jártak Magyarországon s akiknek rólunk való tárgyilagos vélemé­nyét kérdeztem, magát az egyszerű, szán- to-vetö magyar népet alázatos, csendes, kalaplekapó, rögtön vigyázz-ba meredő s ép kicsit elnyomott népnek tartották, amely bizonyára nincs híján a kétszínűség­nek sem... Ez a jellemzés váratlanul ért, meghökkentett és elpiritott. Micsoda magya­rokkal érintkeztek ezek? Megtudtam, hogy mindmegannyian vidéki kastélyok valóban közmondás-szerű vendéglátását elveztek s a kastélyok környéken figyelgették a népet. A magyarságnak ők ezt a rétegét ismerték meg, azt, melyet én is ismerek; ismerem erényeit, ismerem bajait. Erényéit mindenki tudja. Arról beszélek, ami kevesbe ismert. A puszták lakóitól, igy van, mi sem áll távolabb, mint az a büszke rátartiság, mely az általános hit szerint fajtánk saját­ja s mely különben nemcsak a világ minden dzsentrijében van meg, de megvan a világ minden független kisbirtokosáéhoz hasonló an a mi kisbirtokosainkban is. A puszták népe, tapasztalatból, saját magamon észlelt tapasztalatból tudom, szolganép. A puszták népe alázatos; nem számításból, vagy belá tásból az; hanem meglátszik még tekinte­ten is és abból is, ahogy akár egy madár­kiáltásra fölkapja fejét, hogy örökségből szinte vérmersekletből, évezredes tapasz­talatból az. A magyarság eredetéről szóló elméletek közül egy se hatott rám olyar reveláció-szerüen, a szívre tapintás olyar bizonyosságával, mint az a legújabb, mel\ szerint a magyarok nem Árpáddal jötte! e hazába, hanem még Attila csöndes málha­hordói gyanánt, ha ugyan már nem Attila előtt. Mindenesetre csöndességüknek köszön­hették, hogy sem a hunokkal, sem az ava­rokkal egyetemben nem verték se ki, se agyon őket, hanem életben maradhattak és szolgálhattak a hunok után itt, hol az avaroknak, hol a frankoknak, mindenkinek aki ép nyakukra ült és végül Árpád kemény öntudatos türk vitézeinek, akik államo gyúrtak ebből a hallgatag, munkás népből, mely mindenét, még gyönyörű ugor nyelvét is átadta a nemes hódítóknak, ahogy ez már a történelemben a hódítók és a meg hódítottak között törvényszerű. Az bizonyos, hogy ami jót és szépet szol­gáról el lehet mondani, az mind ráillik a puszták népére, mely nyelvben, szokásban, arcvonásban országszerte szinte hibátlanul őrzi ma is valamilyen fajta ősi alkatát. Nem házasodott össze más nepekkel, még a szomszédos falusiakkal sem, főleg azért, mert senki sem volt hajlandó vele össze­házasodni. Igénytelen ez a nép; engedelmes annyira, hogy már parancsolni se igen kell neki, telepatikusán megérzi ura gondolatát s mar teljesiti is, amint az olyan szolgához illik, akinek már apja, anyja, dédje, és üké is egy helyben és egy urat szolgált. Ösztönösen ismer minden házi szokást, mindenre kapható, s dolga végeztével egy figyelmeztető szempillantás nélkül kióda- log a szobából csak úgy, mint az életből, vagy a történelemből. Semmi veszély, hogy körükben a titkos választójog, példá­ul, meglepetést hozzon. Nincs az a titkos­ság, amelynél titkosabban ők ne érezzék meg, akár olyan távolságról is, mint ide Párizs, uruk akaratát, vagy kívánalmát, vagy atyai tanácsát és azt fogják követni, ahogy a múltban is rendesen azt követték. Ha nem követték volna, ma nem volnának itt, nem volnának szolgák. A közvetlen dologra, igaz, nógatni kell őket. De ellen­tétben van az eredendő engedelmeskedési ösztönünkkel? Egy néprétegnek nem épp az a jellemző sajátsága, hogy ellentétekből van összegyúrva? Ezért nem ismerhető meg az első pillanatra, ezért kell minden oldalról megkerülni. Az igazi szolga a nagy dolgokban szolgai. A kar tán lusta, de a lélek frissen hajlik. Ösztönöm súgja nekem is, de az aztán a meggyőződés erejével, hogy még előbb, a cuius regio, eius religio korában sem kellett semmi erőszakot alkalmazni, hogy uraik elég gyakran változó belátását vala­melyik keresztény vallás üdvözítőbb és hasznosabb voltáról azon nyomban magu­kévá tegyek. Meg vagyok győződve, hogy amint hirt kaptak uruk kitéréséről, vagy visszatéréséről, rögtön igazat adtak neki s önszántukból, élükön az ispánnal, lelke­sedve és énekelve vándoroltak ők is hol a reformátusokhoz, hol a katolikusokhoz. Bármennyire fájdalmas és szégyenletes, öröklött hitemben azért nem merek se buszke, se biztos lenni, mert tudom, hogy a birtokos grófi család többszöri helycse­réje után mert éppen ez maradt rám a 17. századból. EttÖl a családtól épp az én gyermekkorom közepén vette át a pusz­tát a budapesti Strasser és König-cég. FOLYTATJUK Celebrity nawu» mentáim VALÓDI MAGYAR SONKA KAPHATÓ AZ USA EGÉSZ TERÜLETÉN Mindenki tudja, hogy a magyarországi húsáruk minősége és hírneve az egész világon elismert ^Tiiniiunxiii ^mumxuzxnxo^ sonka hagyományos módon készül, ízletes, finom, jobb, mint az üzletekben kapható más sonkák KOSTOI IA MEG A MAGYARORSZAGROL IMPORTALT Celebrity'! magyar sonkát SOVÁNY ÍZLETES IMPORTALT MAGYAR SONKA Celebrity IMPORTÁLT MAGYAR SONKA~ Kapható: 1,2 esä font9S dobozokban vagy szeletelve 4 unciás csomagokban.

Next

/
Thumbnails
Contents