Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-05-26 / 21. szám

Thursday, May 26. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. A közelgő angliai választásokról Éppen egy esztendővel rövidítette meg jelenlegi hivatali idejét a brit konzervatív kormány, amikor Margaret Thatcher minisz­terelnök asszony arra kérte II. Erzsébet királynőt, hogy május 13-i hatállyal oszlas­sa fel a parlamentet. A múlt héten tehát hivatalosan is megkezdődött a választási küzdelem, amely rendkívül rövidnek, s éppen ezert keménynek Ígérkezik, hiszen a szavazás napjáig, junius 9-ig csupán hetek maradnak hátra. Ez a szokatlan sürgősség problémák soka­ságát veti fel. A közvélemény-kutatások eleve konzervatív győzelmet Ígérnek, s ezt mindenekelőtt az utóbbi hónapok gazda­sági megélénkülésével magyarázzák. Sir Geoffrey Howe pénzügyminiszter az uj költségvetési tervben kétmilliárd font adókedvezménnyel ajándékozta ~meg - az egyéni adófizetőket, és a vállalkozók ter­heit további 750 millióval enyhítette. A jövő évre 3 százalékos gazdasági növeke­dést jósolt, és méltán dicsekedett azzal, hogy az infláció az Egyesült Királyságban nagyobb ütemben szorult vissza, mint a legtöbb más tőkés országban. A sürgősség okait elemezve, külön fi­gyelmet érdemelnek bizonyos katonapoli­tikai kérdések is. Nem lehet kétséges, ho^y a toryk kijátsszák a "falklandi| kár­tyát"; újra és újra látványosan előállnák ennek a - jelentős szavazórétegek irre­denta érzéseire ható - háborúnak a fel­idézésével. De az is kétségtelen, hogy ezzel kétélű fegyvert forgatnak, hiszen lehetővé teszik a Munkáspártnak, hogy bírálja a Falkland- (Malvin-) szigetcsopor­tért folytatott hadművelet horribilis költ- sziget költséges militarizálását brit katona tartózkodik az alig ;r lakosú területen, és hadihajók, valamint vadaszbombázó kötelékek biztosít­ják, hogy az argentinok legalább 150 mér­föld távolságban maradjanak). A Munkáspárt kampányának egyik vezér- motivuma lesz a lemondás a brit nukleáris erőről, mégpedig olyan vonatkozásban, hogy - mint a párt manifesztumában áll - "Nagy-Británnia a legjobban ezzel járul­hatna hozzá az európai és a világbéke biz- tositásahoz." A téma jelentőségére különö­sen husvétkor, de azelőtt és azóta is a nukleáris fegyverkezés elleni brit tömeg- mozgalom hosszú idő óta példa nélkül álló megerősödése hívja fel a figyelmet. A Thatcher politika által okozott óriási, 13%-os munkanélküliség is döntő tényező lehet a Labor Party javára. Mindezeket figyelembe véve elhamar­kodottnak látszanak azok a jóslatok^ hogy a junius 9-i választás "előre lejátszott parti." Mondjanak bármit is az oly gyakran tendenciózusnak bizonyuló közvélemény­kutatások, nem feledtethetik Harold Wilson egykori miniszterelnök hazájában ( immár szállóigének számitó megjegyzései: "A brit politikában egy hét is igen nagy idő." sebeit, a (negyezer másfel ez--------------------------------------------------------­\ Newyorki magyar (Matas j [Tim’S MEAT SPECIALTIES' I (FORMERLY MERTL PORK STORE) I IS08 Sitiid Aye., i j NEW YORK, N.Y. 10021 j a 78. m 79. utcák között Tel: RH-4-1292 I FRISS HUS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK j Ortutay L. Gyula: A Chicago-fiúk kudarca A hetvenes évek elején, 1973-ban Chilé­ben és Uruguayban, 1976-ban pedig Argen­tínában - mindössze három évig tartó polgári irányítás után - szélsőjobboldali katonai rendszerek kerültek hatalomra, azzal a feladattal, hogy leszámoljanak a veszélyesnek ítélt politikai erokkel-igy Santiagóban a baloldali Népi Egységgel, Montevideóban a Tupamaro gerillamozga­lommal és a haladó Széles Front pártkoali- cióval, Buenos Airesben a peronista moz­galom radikális szárnyával és a Montonero gerillákkal. A cél magában foglalta az említett politikai erők társadalmi bázisá­nak, tehát a szervezett munkásmozgalom­nak a lehetőség szerinti szétzúzását is. Az elnyomó apparátus biztonsági erőire hárult a feladat első része, a politikai ellen­zék kiirtása. A rendszerek gazdasági csapa­tára várt volna olyan hosszú távra szóló elképzelés kidolgozása, amelynek érdemi változást kellett volna eredményeznie a tarsadalmi-gazdasági szerkezetben. HATALMAS ÁR A három diktatúra egyazon recepthez nyúlt: a Milton Friedman nevével fémjel­zett "chicagói iskola" ajánlásaihoz. A kez­deti időszakban viszonylagos sikerrel ültet­ték át a gyakorlatba a gazdasági stabilizá­ció hagyományos programját; jelentősen csökkentették az allami költségvetés defi­citjét, megszüntették a szubvenciókat. A terv másik fő pillére a kapuk megnyitá­sa volt a külföldi töke előtt. A rendőri terrorral biztosított politikai nyugalom, illetve az olcso munkaerő lett volna hiva­tott vonzást gyakorolni a beruházókra. Ezzel egyidöben liberalizálták a behoza­talt, hogy az igy megnövekedő árukínálat­tal leszorítsák a belső inflációt. A monetá­ris iskola szellemében magasra emelt ka­matlábak megtették a hatásukat, megin­dultak a külföldi hitelek. A "nyitott kapuk" elve mégsem hozta meg a várt hatást: a külföldi töke élt ugyan az import-liberali­zálás előnyeivel, de nem fektetett be tökét az iparba. A chicagói iskola tanítványai learathatták az első babérokat: Chilében és Uruguayban a három számjegyű infláci­ót tiz, illetve húsz százalék alá tudták csokkentani. A hetvenes évek gazdasag-politikájának a látszatsikereiért mindhárom ország most fizet, mégpedig hatalmas árat. A külföldi hitelekre épülő stabilitás időszakát ugyan­is a nagymérvű eladósodás követte. A kis, kevesebb, mint hárommillió lakosú Uruguay külföldi tartozásai 1983 küszöbén 3.2, Chiléé húsz-, Argentínáé pedig negyvenmilliárd dollárra nőttek. Az eladósodást szükségsze­rűen követte a nemzeti valuták mestersé­gesen fenntartott szintjének drasztikus módosítása. HAMIS PRÓFÉTÁK Buenos Airesben a feketepiacon egy dollárért már 70 ezer pesót adnak. Chilé­ben 1982 júliusában értékelték le 30 száza­lékkal a pénzt, holott néhány nappal koráb­ban Pinochet elnök még "katonatiszti be­csületszavát" adta az árfolyam fenntartá­sara. Pontosan ugyanez ismétlődött meg Montevideóban, ahol huszonnégy óra alatt az uruguayi valuta már a felét sem érte a dollárhoz viszonyítva. A három déli ország külföldi tartozásai­nak a mértéke érdemileg nem tér el a latin­amerikai kontinens két további, nyakig eladósodott országáétól, tehát Brazíliáétól és Mexikóétól. Közhely, hogy a hivÖk senkit sem átkoz­nak el jobban a hamis prófétáknál. Ezt a sorsot most a "Chicago-boyok" sem kerül­hetik el, akiket egy évtizede még megvál­tókként üdvözöltek. Martinez de Hoy, aki szuperminiszterként 1976-tól 1981-ig irá­nyította az argentin gazdaságot, most korrupciós ügyletek vádjával vár bírósági tárgyalására. Jobbkeze, az argentin Köz­ponti Bank volt elnöke, Adolfo Diz, Milton Friedman egykori tanítványa, állítólag szintén vétkes közpénzek hűtlen kezelésé­ben; ő a felelősségre vonás elöl gyorsan Peruba távozott. Hasonló a helyzet a mone- tárista iskola képviselőivel Chilében; Pino­chet egy év alatt három gazdasági miniszte­rét is menesztette. És bár a chilei diktátor szavakban kitart az eddig követett gazda­ságpolitika mellett, de tetteiben már rá­kényszerült arra, hogy növelje az allam beleszólását a pénzügyi élet irányításába. VÁLTOZÓ IDŐK Pinochet lavirozási lehetőségei mind­jobban beszűkülnek. Immár nemcsak a hagyományos ellenzékkel, a Népi Egység tömegbázisával és a kereszténydemokrá­cia haladóbb szárnyával kell számolnia) hanem egykori támogatói közül is mind többen elfordulnak tÖle. A monetarista gazdasagpolitika következményei ugyanis sértik azoknak az érdekeit, akik pedig kezdetben fő haszonélvezői voltak a kato­nai fordulatnak. Március legelején a ma­gát "Proden"-nek nevező polgári, üzleti körök csoportosulása is felszólította a diktátor-elnököt parlamenti választások kiírására, hat hónapon belül. A felhívás aláírói között van például León Vilarin, a teherautóvezetók szakszervezetének főnöke is, akinek a neve szorosan össze­fonódott az Allende-kormányzat megbuk­tatásával. Vilarin kezdeményezte azt a sztrájkot a Népi Egység ellen, amely végül elvezetett a hadsereg puccsához. Az idők változnak, Chilében is, s ezt előbb vagy utóbb, de Pinochetnek is észre kell vennie, vagy rádöbbentik. RIPORT IZRAELBŐL Ha valamikor, akkor most helytálló a bibliai mondás, hogy a Szentföld egy tejjel-mézzel folyó Kánaán. Az 1982-es esztendő 131.5 százalékos inflációs rátával zárult - és az ez évi előrejelzések még komorabbak. Ám amilyen fényűzés itt folyik, amellett szinte eltörpül az, ami Nyugat-Európában és az Egyesült Államok­ban van. 1982 szeptembere és 1983 januárja között 10 százalékkal emelkedett a forgalmi enge­délyt kapott személygépkocsik szama es az uj autók nem is a legkisebb típusok közé tartoznak. A városok már eddig sem tudtak megbirkózni a hatalmas gépkocsiforgalom­mal. A termelés, a munkateljesítmény és a kivitel aggasztóan hanyatlik. - Izrael azonban nem ismeri a munkanélküliség gyötrelmeit. A kivitel a behozatalnak csak a felét fedezi, az állam adósságállománya ( 21.5 milliárd dollárra rúg és a libanoni háború kb. kétmilliárd dollárba került - mindebből azonban vajmi keveset lehet eszre venni Izraelben. "Ha az Egyesült Államok annyi pénzügyi segélyt kapna Izraeltől, mint amennyit Izrael kap tőle - vélekedik Gad Jacobi parlamenti képviselő -, Reagan 24 órán belül felszámolhatná a munkanélkü­liséget." Nem. Izraelt valóban nem lehet már a szegény népek közé sorolni.

Next

/
Thumbnails
Contents