Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1983-03-31 / 13. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 31. 1983. ROBERTA HALÁLA A Greenwich Village New York egyik legérdekesebb vidéke. A városba látogató milliók nagy többsége ellátogat erre a kornyékre. Az utcákat fák ( szegélyezik, a házak az évszázad elején épültek, legtöbbjük egy-két emeletes, stílusuk az európai kisváro- _______________ sok házaihoz hason- "...szép volt, fiatal lit. t Az éttermek, volt, bátor volt, illu- mulatók, szórakozó- ziói voltak." Életével helyek egyszerűek, fizetett értük, barátságosak. A kis üzletekben olyan ékszereket, kézitáskákat, kalapokat, blúzokat, szoknyákat, téli-és esőkabátokat árusítanak, amilyeneket nem lehet kapni a nagy áruházakban. A Greenwich Village eltér a város többi részétől. Itt nyitott kis üzletet a 32 éves Roberta Kaplan 1975-ben. Roberta szép volt, okos volt, bátor volt, tele ambícióval, álmokkal és illúziókkal. "Bobbie (igy hívták barátai) szerette a várost és különösen a Village-t"- mondta Lillian Benson, Roberta legjobb barátnője. Majd igy folytatta: "Bárhol tudott volna érvényesülni, de ragaszkodott New Yorkhoz. Dolgozott, mint fényképész, riporter, pincér, taxisofőr, még rendőri állásra is pályázott egyszer." Miután elvégezte elemi? közép - es felső iskoláit, beiratkozott a Pratt Intézetbe és mint divattervező nyitotta meg kis üzletét a 135 W 3 St. alatt, a Greenwich Village kellős közepén. "Arabella" néven vezette az üzletet, melynek hátsó térségében a földön ülve körülvette magát a legkülönbözőbb szinü anyagokkal, gyöngyökkel, szalagokkal, kalapokhoz, blúzokhoz, ruhákhoz stb. szükséges minden kellékkel. Különleges tehetséggel olyasmit produkált, amit a varos legelőkelőbb üzletei, mint Bloomingdale, Sacks Fifth Avenue, magas áron árusítottak. Mint a legtöbb kiskereskedő, ő is anyagi gondokkal küzködött, különösen az első években. Nem egyszer hónapokon át képtelen volt a házbért fizetni. A ház tulajdonosa, Dr. Izabel Wright, pszichológus, csodálattal nézte a tehetséges lakóját, de sohasem sürgette a hátralék fizetésére. Tudta, hogy ha módjában lesz, eleget tesz kötelezettségének. Időközönként, különösen az utóbbi evekben, nemcsak anyagi gondjai voltak, de a betörések is egyre gyakoribbakká váltak. Szülei, 21 éves öccse gyakran biztatták, hogy költözzön biztonságosabb vidékre. De Roberta makacsul ragaszkodott a Greenwich Village-hoz. így történt, hogy március 11-én, pénteken két suhanc behatolt üzletébe. Eles késsel a kezükben követelték, hogy adja oda minden pénzét. Roberta azonban -ahelyett, hogy a suhancok követelésének eleget tett volna - ellenállt. Dulakodásra került sor és az egyik suhanc eles kését Roberta mellébe szúrta. A vörös hajú, kék szemű, tehetséges, mindenki által szeretett és tisztelt Roberta szörnyethalt. A környék lakói, Roberta barátai, ismerősei, tisztelni s(árga nárciszt helyeztek el a kis üzlet vasrácsán. L.I. GYERMEKEK A BÉKÉRŐL Az ENSZ támogatását szolgáló polgári szervezet (United Nations Association) és a Parents and Friends for Children's Survival pályázatot hirdetett iskolásgyermekeknek egy békéről és leszerelésről szoló dolgozat írására. A hat díjnyertes dolgozatot New Yorkban, az ENSZ templom-központ épületében olvasták fel. Az egyik díjnyertes dolgozatot a hatodik osztályos Brian Koppel irta. Azt a tanácsot adja Reagan elnöknek, hogy "Mentse meg a világot. Mentse meg milliárdok életét. Legyen olyan, amilyennek egy elnöknek lennie kellene." Ez egyike volt a sok száz dolgozatnak, amit new yorki iskolások nyújtottak be, ami mutatja, hogy a gyermekek is komolyan foglalkoznak a háború és béke gondolatával és olyan ésszerű tanácsokat tudnak adni, amiből a felnőttek tanulhatnának. Brian, Reaganhoz írott felhívásában, nemcsak gyermekek, hanem felnőttek nevében is beszélt: "Mindenkinek a neveben beszélek, akik nem akarnak elpusztulni." A tizedik osztályos Jonathan Weinstein a nemzetközi konfliktusokat gyermekek közötti verekedéssel hasonlította össze, ami után a résztvevők mind rosszul érzik magukat. "Ha valakit verekedésben bántunk, senki sem kerül ki abból győztesen." A pályázat bírái között volt Madeline L'Engle, aki gyermek-elbeszélést irt, amely a nukleáris háború lehetőségével foglalkozik. "A gyermekek tudják, hogy miről van szó és ezt minden benyújtott dolgozatban kifejezték, mintha mondanák: "Hallgassatok meg minket. Jogunk van felnőni. A világon minden gyermeknek joga van felnőni'." A bírák között a N.Y.Times könyvkritikusa, Christopher Lehmann-Haupt és Judy Blume, gyermekregény — iro is jelen volt. NEMZETI ADÓSSÁG Minden órában 27 millió dollárral nő az Egyesült Államok nemzeti adóssága. Miután a féktelen hadikiadásokat nem kepes az adójövedelem fedezni, a kormány újabb és újabb kölcsönök felvételére kényszerül és ez óránként 27 millió dollárral emeli a kormány adósságát. Amikor Reagant felavatták, az ország adóssága már akkor sem volt csekély: 935 billió dollár, azaz egy TRILLIÓ dollár. Mire leteszi a lantot, azaz elhagyja az elnöki hivatalt 1985. januárjában, az állam adóssága egy trillió 650 billió dollár lesz, azaz 74 százalékkal több, mint hivatalba lépésekor. Ebből a fantasztikus méretű adósságból egy-egy személyre kb. 4000 dollár jutott 1980-ban, 1984-ben pedig jhieg fogja közelíteni a hétezer dollárt. A kamat fizetése ezekre a roppant adósságokra a szövetségi kormány kiadásainak 17%-át fogja kitenni. ügy is mondhatjuk, a kormány el van adósodva a bankoknak, mert a kötvények javarészét Ők vásárolják fel. A NŐK ÉRDEKÉBEN... Az Illinois állami törvényhozás (State Assembly) az ERA-t elvető szavazás folyamán, a törvényhozás egyik tagja, Monica Faith Stewart, felemelte szavát: "Száz évvel születése előtt, egy fekete nő, Sojourner Truth felállt egy gyülekezet előtt New York városban és kijelentette, hogy a nők jogainak érdekében fog szóla- ni. Felismerte a helyzet iróniáját, amennyiben a fekete nők érdekében szólalt fel, akiket oly mélységbe taszítottak, hogy senki sem gondolta, valaha is fel tudnak kelni. De már elég régen eltapostak minket. Újra fel fogunk emelkedni, és igy, most itt vagyok. "így tehát, hölgyeim és uraim, 130 évvel később, itt vagyok ebben a Házban és felemelem szavamat a fekete amerikai nők érdekében, akik rabszolgák leszármazottai. Szólásra emelkedem Sojourner Truth,Harriet Tubman, Sally Hemmings, Marie Stewart, Zora Neal Hurston, Fannie Lou Hamer, Flo Clemmons nevében. Ezeknek és más, névtelen és ismeretlen nők százezreinek nevében, akiket ebben a fehér, férfiak-uralta, kiváltságos testületben ülők legtöbbje soha el nem ismert, és akikre önök bizonnyal nem is emlékeznek. "Felszólalok a szinesbörü nők nevében, akiknek mindig is küzdeniük kellett valami kevés Önérzetért. Felszólalok a spanyol- nyelvű nők nevében, akiknek nincs szavuk ebben a teremben. Felszólalok a bennszülött amerikaiak nevében, akiknek nincs szavuk ebben a teremben. Felszólalok a nők nevében, akik soha nem voltak részei ennek a kedvezett osztálynak; a nőkért, akikről az ellenzők oly ékesszólóan beszélnek. Azért, mert, hölgyeim és uraim, én rabszolgák származéka vagyok. Én nem képviselek semmit, amit önöknek valaha is tisztelniük kellet: a bőröm színét és nememet. "Nem azért jövök ide, hogy az önök igenlő szavazatáért könyörögjek, mert az alacsonyak legalacsonyabbjának nagyon könnyű elfogadni, hogy ennek a testületnek férfiai - a testület fehér, kiváltságos férfiai - megtagadják a nők egyenlőséghez való jogát. Mert ugyanaz a hagyomány törekszik nekem megtagadni a kultúrát, törekszik nekem megtagadni az intelligenciát, a szépséget, törekszik nekem megtagadni az emberiességet. És mondom, - igen - egész őszintén, amit mondani akarok, azt nem mondhatom el itten. De elég lesz ebből. Egyáltalán nem törődöm vele, hogy ónok mit gondolnak énrölam, nőiességemről, emberiességemről, kultúrámról es intelligenciámról, mert az van. "így tehát, csak azért állok fel, hogy megmondjam az igazat. Az pedig az, hogy Önók fel-és leszavazhatják ezt az alkotmánymódosítást. Őszintén szólva, az nekem egészen mindegy. Szerintem ónok úgy cselekednek, mint osztályuk és hagyományaik emberei mindig is cselekedtek. Es, tudják mit? Nem is jelent semmit. Mert mi már túléltünk sokkal rosszabbakat is. Regen, amikor még iskolába jártam, volt egy szó- járásunk: ha valami nem úgy volt a tanteremben, ahogy szerettük volna, majd találkozunk kint 3.15 után. És most, a világ feher urai, 3.15 van. "E planéta népeinek többségét képviselem, a nőket, e planéta népeinek többségét, akik színesböruek. Önök nem fogják uralmukat sokáig fenntartani. Miért? Mert én mondom!" (A WREE- Review 1982. julius-augusztusi szamából.) vágá Oszkár
