Amerikai Magyar Szó, 1983. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1983-03-24 / 12. szám

Thursday, March 24. 1983. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Mezei András: utazásom izraelbeu EGY PESTI ÚJSÁGÍRÓ FELJEGYZÉSEI HOL LAKOTT DEBORA? FÖLMENNI JERUZSÁLEMBE- És ha Saronra gondolok?- Gondolhatsz. Ez az első háború, mond­ja Arie, amely Izraelben megosztotta a családokat. A tömegkommunikáció egye­lőre még nem meri közvetíteni a belső konfliktusokat, melyek harminc év és Öt háború óta először törtek föl apák és fiák közt. Testvérek között, olykor a legmeg- bélyegzöbb Ítéletekkel. Jobb- és baloldal. Ésszerűség és ésszerűtlenseg. Józanság és elvakultság. Félelemből jövő agresszió és erőből származó nyugalom csapott Ösz- sze a családokban. Ez a háború - és ezt írják, mondják a támadás pillanatától kezd­ve - nem azért robbant ki, mert Izrael léte veszélyeztetve volt. Beginék és Saro- nék még a saját elvakult gyűlöletük szem­pontjából is balul cselekedtek, ök kerültek csapdába, de sajnos, csapdaba szorították a "másik Izraelt" is, azokat a demokrati­kus tömegeket, melyek ebben a háborúban mar csak fegyelemből harcoltak. Nem szívből. Nem a haza létéért való elszánás- ból, es ha ebbe Saronék belegondolnának, akkor elborulhatna az elméjük is attól a kártevéstől, amit végső soron Izraelnek okoztak. JOG VAGY SZABADSÁG? Váltás van, őrségváltás éjszaka a kjbuc- ban. Mindig őrség van, bekében, háborúban 32 éve. És most Mose Gastner és Arie Pal- gi kérdezi? ha ti a palesztinok oldalán áll­tok, akik nem ismerik el Izraelt, ha ti az arab államok mellett álltok visszafogadná­tok-e a zsidókat Izraelből?! Ha Izraelt újra szétszórnák, befogadna-e Kelet-Euró- pa? Mit szólnának a magyarok a palesztin­kérdés ilyetén való megoldásához? Mit szólnának a lengyelek? Meglepődnének - mondom éjszaka i 3-kor az őrséget váltóknak kibuc Givat- Óz-ban. Hangsúlyom optimizmusra serken­ti őket. S a lényeget mondom: Izraelnek jóvá kell tennie azokat a bűnöket, melyeket mások bűnei miatt volt kénytelen maga is másokkal elkövetni.- Például? - kérdeztem tőle. - Pél­dául: voltak-e erők Izraelben, melyek meg akarták akadályozni ezt a háborút?- Ez kérdés? - kérdezi Palgi. - Kér­dezd meg Arje Jaarit. Ez tény - mondja, és elébem teríti az elmaradt közel-keleti békekongresszus meghívóit, prospektusa­it, mindazokat a dokumentumokat, melyek szerint 1982. júniusában rendezték volna meg ezt a jelentős kongresszust, Párizs­ban, palesztin és izraeli részvétellel. A meghívottak között lett volna Willy Brandt- tól Musztafa Halilon keresztül megannyi ismert, jelentős politikus, mondhatni minisz­teri szinten. De a háború kirobbanása meg­akadályozta a kongresszus összehívását. A négyszázezres Tel Aviv-i béketünte­tés bizonyítja, hogy voltak és vannak erők Izraelben, melyek az elmaradt békekong­resszus megtartását is helyeslik. Akik min­den háborús kalandot, amely nem Izrael létéért van, meg akarnak és remélhetőleg meg fognak akadályozni. De hát kiért küzdöttek akkor a katonák? - kérdezem. - Izraelért? Más érdekekert? Izrael "joga" és "szabadsága", hogy védel­mezze ama nagyhatalom érdekeit is, mely­nek segítsége nélkül magát se tudná meg­védeni?! Fölmenni Jeruzsálembe? Az utazás való­ban fölfelé vezet a tengerparti síkságból fölfodrozódó dombok, meredélyek közt szelíd és vad tájon át a félelmes és a fen­séges kopárságokon megálló citrusok gyérülo és sürüdö él-menetei mellett, mert mintha a fák is gyalogolnának az ugráló, tomboló táncban vaduló geológián Jeruzsálemig. "Fölmenni": Dávid fölmenetelétől Jézuséig, a frigyládától a kereszt "frigyéig" mindig valami többet jelentett, de mi az én "több­letem"? - kérdezik bennem mindazok, akik itt a helyemben ülhetnének, ezen az autóbuszon, a felmenőim, akik álmodoz­va csupán csak lélekben "mentek föl" oly­kor egy-egy sóhajjal Jeruzsálembe. (Néme­lyik füstként.) Mások ( a megásatott gödör előtt állva a dörrenés előtti kilégzéssel, néha megnyugvással is. - Hacsak nem őket tekintem az én "többletem"-nek, mond- hatom-e, hogy fölmegyek Jeruzsálembe? Érzelmes vagyok. Most veszem észre, hogy örömöm, bánatom közvetlenebbül kapcsol a fizikai léthez, mint azt valaha is gondoltam volna. A fényben boldogok a sejtjeim. Dél van. A nap még sose állt fölöttem igy, ennyire a zeniten. A fény­oszlopok súlyát is érzem. Jeruzsálem el­halványul és kifehéredik. A nap nem ko­rong: kupola alakú Tüzharang borul a város­ra. Fényt lélegzem. A tüzharang leszáll, Körberagyogja Jeruzsálemet. Tíz centiméternyire állok a Siratófal­tól, talán még annyira sem. A homlokomon érzem az érintés előlegének érzetét, mint­ha anyám, apám és minden őseim homlo­kát is megilletné bennem a k'ótömeghez való érintés-kényszer. A sors, a történel­mi vonzóerő, ami odarántja a homlokomat most. - Ki meddig jutott el; ott állnak mögöttem, ahogy kelet felé fordulnak ha­lálaikkal Baruh Hásém! Áldva legyen az ö Neve! - És akárhogy is, de én állok ott a fainai. Én vagyok az, áki odajutot­tam... Dávid városa a judeai sivatag kapu­jában, a hátam mögött, a völgyben. E^y kissé balrabb az Olajfák hegye. Jeremiás sirasa es az az ösvény, amelyen Jézus érke­zett, külön pályákon itt kering. Hunyt szem­mel is a homlokomon át hangzik a köerek- ben és mintha érzékelném sorsom térbeli­ségét a háti idegeimmel: a már kiásott és a még rejtett rétegekben - ez a zarán­dok emléke. Az utazó máskent boldog a hegyi hűvösségben. Az első jeruzsálemi éjszaka után máris uj barátommal, Uzival, máris egy régebbivel, Hirschfeld Niszan- nal utazom egy ülésen arccal a sivatag felé. - Es máris exodus? ROHANUNK A SIVATAGBA?!- A palesztinok igy vagy úgy, itt vannak Izraelben, ha másként nem, akkor itt van a helyük haragban, gyűlöletben és lelkiis- meretfurdalásban - mondja Űzi, a marok­kói. - Minden izraeliben van egy palesz­tin - Űzi magára utal, a keze a fegyve­ren. - Tulajdonképpen most is itt vannak mondja, úgy érti, hogy az élesvonalu kőrengetegböl nézhetnek vissza rá. A vad, kopár sivatagi dombláncolatok mögül követ­hetik, s csapdát állíthatnak Uzinak, aki vadul, váratlanul fékez egy minaret mel­lett. - Tudod, hol vagyunk? - kérdezi. Honnan tudnám? - A hátam mögött Jeruzsálemmel, arccal a judeai sivatag­nak, egy porfelhőben állok Uzival. - Éz T^ekoa - mondja. - Ismered a Bibliát? Amoszt? - Űzi a fegyverével mutat a lábakon álló arab házakra, melyek alatt átjár a * hűvös levegő. - Idevalósi. - Űzi hunyorít. Kacsint, mint aki "földijéről" beszél, a bibliabeli pásztorról, aki a nyája mellől ment föl Jeruzsálembe... - És ez itt megszállt terület? - Igen! - Űzi bele­rúg egy üres Coca-Colás konzervdobozba, és fölvonit: - Ámosz faluja, "megszállt terület"?! Kik szállták meg Amosz falu­ját, mink vagy a palesztinok?! - Űzi kör- bekémlel, mintha A*moszt keresné, miköz­ben egy fehér luxus Mercedes fordul ki a nála keskenyebb sikátorutcábol. Nem hiszek a szememnek: - Mitt látsz, Űzi?- kérdezem tőle. - Egy fehér Mercedest látok - mondja újdonsült, marokkói szüle­tésű barátom, aki velem együtt bizonyít­hatja, hogy a luxusgépkocsi szélesebbnek látszott, mint az a keskeny utca, amiből kihajtott, és portölcsért kavarva, csikorog­va, máris a műútra perdülve látomásként tűnt el a judeai sivatag felé. - Űzi, mi volt ez? - Űzi néz. Arról beszél, hogy az arabok tele vannak pénzzel, és mégis gyűlölik Izraelt. Átsétálunk a falun. Távo­labb, ahol Amosz a nyájat legeltethette, fekete beduinsátrak és piros traktorok állnak. Kecskék és fehér Mercedesek. Űzi l u i magyarazata szerint Izrael nekik a "bőség szaruja." Van munka. Van pénz. Jönnek- mennek Jordániába és vissza. Hozzak-vi- szik az árut, és gazdagodnak a "szegény megszállottak." Heves, közel-keleti tag­lejtésekkel mondja a magáét: Űzi szemében vadság. Űzi a falubeli arabokhoz hasonlít inkább, mint az európai zsidókhoz. - Hon­nan van nekem kék szemem? , - Bámulom a dühöngő Uzit a tekoabeli Amosz falujá­ban, nem messze Betlehemtől. ( A próféták útvonalában haladunk, azoke- ban, akik már az ókorban is "információ- sokktól" szenvedve vonultak ki a pusztába. Önmagukba. Bele a biológiai radarernyőbe, melynek minden felülete fénnyel veri visz- sza a belső fényt, s megsokszorozva mond­hatja ki a legbensőbb hangokat. - Niszan is fut a pusztába. Nyomja a gázt. Tapossa. A jeruzsálemi biokémiai intézet státusa leválik róla. Szertelenül és vadul cikázik. Be nem látható kanyarban átmegy a bal oldalra is. - Niszán! - De beszél, beszél gyorsan és kapkodva, szeretne követni gondolatait, melyek fakepnél hagyjak, ha hadar is. Reménytelenül válaszolgatok. Ó már nem ott van. Most a Máálé Ádumim "városát" látom fehérleni a kopár hegyte­tőn, mintha a fehér házak a fehér sziklák folytatásai volnának. Abszurdnak látszó "város" Begin települése a kŐsivatagban. Mi ez? Fordul velünk az országút, és most veszem észre, hogy a hegyoldal sziklái kivörösödnek a szógelfordulas következte­ben, mintegy igazolva a "Vörös magaslatot", az uj város nevét (a megszállt területen), ha ugyan jól fordítom, és nem "Vörös lép­csőkének kellene neveznem. (folytatjuk) KÜLDJÜK AJÁNDÉKUMKAT TOVÁBBRA IS IKKÄ-VAL Az IKKA amerikai főképviselete értesíti ügyfeleit, hogy forduljanak hozzá továbbra is bizalommal. Vámmentes küldemények, műszaki cikkek, kocsik, csemegecsomagok, televíziók, tűzhelyek, háztartási gépek stb. kaphatók ismét az IKKA-nál. Pénzküldést is intézünk. SOBEL Overseas Corp., 210 E 86 St. New York, N.Y. 10028. Telefon: (212) 535-6490

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents