Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-09-09 / 33. szám
Thursday, Sep. 9. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. US ELLENTMONDÁS GUATEMALÁBAN Kevesen tudják, mi a valóságos helyzet a belha- borukkal sanyargatott Guatemalaban. Bepillantást ad az ottani helyzetbe Allan Nairn kózép-amerikai ügyekben specializáló újságíró, aki nemrég tért visz- sza három hónapos guatemalai útjáról. A N.Y. Ti- mes-ban julius 20-án megjelent cikkből az alabbi részleteket közöljük. Van egy falu észak Guatemalaban, ahol lajstromot tartanak azokról, akiket a hadsereg kivégzett. Az idei létszám júniusban meghaladta a 400-at, fele ezeknek no es gyermek volt. A legutolsó egy férfi, akit gerilláknak élelemadas gyanúja miatt apró darabokra vagdaltak. Amerikaiak részere ez elmebajosok kegyetlenségének tűnhet fel, de az amerikai politika meghatározóinak mélyen kell elgondolkozniuk, mielőtt szitkokat szórnának a guatemalai generálisokra. Washington évekig azt kérte Guatemalától, hogy győzze le a gerillákat és tisztelje az emberi jogokat. Feltételezve, hogy mindkét célt egyszerre lehet szolgálni, az Egyesült Államok nemcsak egyszerűen félreértette a guatemalai valóságot. Eltántorította a guatemalai felsőbb osztályokat, hogy szembenézzenek a politikai megoldás szükségességével és nem akarta, hogy az amerikai közönség tudomásul vegye; a mészárlások nem elmebajosok kegyetlenkedése, hanem az USA által helybenhagyott politikai célok megvalósításához szükséges taktika. Az egyik politikus, Admond Mulet szerint (aki közeli kapcsolatban áll a március 23-i pu csőt vezető tisztekkel), “nehéz volt a nép támogatása nélkül harcolni. Az emberek balra, a gerillákhoz hajlottak és a hadsereg ezt észrevette.” “Nagyon nehéz a helyzet”, — panaszolta egy poros kis faluban az egyik katona. “Olyan sokan vannak, es sokkal népszerűbbek, mint mi vagyunk.” Kévés gerilla van felfegyverezve, “de kell, hogy megöljük Őket.” Ha az Egyesült Államok komolyan akaria legyőzni a gerillákat, szembe kell néznie ennek jelentősegével. Ez nem csupán költséges, hosszú háborút, hanem vérfürdőt is jelent. Nem azért vérfürdőt, mert a guatemalai katonák örültek, hanem mert az ellenség a saját népüknek nagy része es hogy legyőzhessek, meg kell ölniük őket. Sem a kormány alamizsnái, sem a felkelés elleni kifinomult tervek nem ajanlanak megoldást erre a rideg valóságra. A guatemalai falusi lakosságnak hetvenöt százaléka rosszul táplált, 50 százalékuk 5 éves kora előtt elhalálozik. Az ültetvényesek “semmibe veszik nem tartják be a minimális órabért”, ami napi $ 3.20. Rios Montt generális Vietnám-szerú stratégiája csak növelte az öldökléseket. Annak az űrügyével, amit a biztonsági tervek “minden szintű pszichológiai akció ”-nak neveznek, a hadsereg feldúlta, elpusztította a falvakat. Egy jobboldali hírlap nemrég 30 öldöklésnek 584 áldozatáról jelentett, vezércikkben a hadsereget kárhoztatta ezért. “Nem emberi jogok a probléma”, mondotta egv ezredes, * hanem az, hogy ezek baloldaliak.” Azzal, hogy az USA zseniálisan a lehetetlent követeli — katonai győzelmet, emberi jogokkal —, szabad kezet ad az oligarchiának, amely félreveti az emberi jogi panaszokat es a katonai mandátumra hivatkozva, elhárítja a tárgyalásokra irányuló nvomást. Ez a követelés elfeledteti az amerikaiakkal, hogy olvan kormánnyal állnak szövetségben, amelynek fennmaradása attól függ, mennyire kepes meggyilkolni saját polgárait. A térdrekényszerités politikája Irta: Tasnády T. Almos A szovjet földgázvezetékkel kapcsolatos ellenteteket az USA és Nyugat-Europa között Schmidt nyugatnémet kancellár olyan családi perpatvarnak nevezi, amit az év végére mar mindenki elfelejt. Időközben több erdekelt nyugateuröpai partner — Franciaország, NSZK, Nagybritannia es Olaszország _ úgy döntött, hogy nem veszi figyelembe Reagan elnök embargós intézkedéseit. Az erre vonatkozó francia kormánynyilatkozat szerint “Az egyoldalú amerikai lépések az európai gazdasági tevékenység szabadságának a súlyos megsértését jelentik és kárt okoznak az USA es szövetségesei közötti együttműködésnek.” Lambsdorff nyugatnémet pénzügyminiszter, aki nemregiben Schmidt kancellárral tiz napos látogatást tett az ÉgveT sült Államokban, kijelentette, hogy az amerikai embargo-követelés teljesen elfogadhatatlan, majd hozzáfűzte: “A rotorok, amelyeket az USA nem akar leszállítani, természetesen mindenképpen elkészülnek. Senki nem hiszi el azt, hogy az az ország, amely a Szputnikot az őrbe bocsájtotta, ne lenne kepes arra, hogy olyan viszonylagosan egyszerű készítményeket, mint a rotorok maga gyártson.” A szibériai földgázvezeték körül kibontakozott ellentetek központjában természetesen a Szovjetunióval szemben való politikai-gazdasági magatartás kérdésé áll. Nem titok, hogy bizonyos befolyásos körök minden törekvesenek végső célja a Szovjetunió terdre kenyszeritese. Az Egyesült Államokban a Szovjetunió afganisztani beavatkozása kiváló ürügyet szolgáltatott a hidegháborús politika hiveinek a szoyjetellenes hangulatkeltés ujraszitásához. Önmagukat keleteurópai szakértőnek nevező profesz- szorok és újságírók széltében hosszában hirdetik azt a felfedezésüket, miszerint a Szovjetunió a végét jarja, s egy nyugati gazdasági bojkott adná az utolsó lökést a szocialista rendszer összeomlásához, aminek következteben azután a kommunizmus letörölhető a világ térképéről. Tagadhatatlan, hogy például Lengyelországban, Romániában es Vietnámban súlyos gazdasági nehézségek uralkodnak, s a szovjet-gazdaságban sem megy minden úgy, ahogyan kellene. A Szovjetunió ipari termelése a tervezettnél alacsonyabb és az egymást követő negyedik rossz gabonatermés nem kis gondokat jelent a Szovjetunió nepeinek (a nyugati polgári sajtó cikkeiben következetesen csupán a “Kreml urainak”), Ennek ellenere úgy tűnik, hogy azok, akik e jelenségek nyomán arra a következtetésre jutnak, hogy a szovjet nép a közeljövőben a szocialista rendszer ellen fordul, vagy nagyon nem ismerik az orosz történelmet vagy mindenáron a maguk ábrándjait tekintik valóságnak. A nvugati országok a Szovjetunió fennállása óta nem egyszer próbálkoztak azzal, hogy különböző bojkott-kísérletekkel megdóntsék a “rendszert’1, minden eredmeny nélkül. A State Department egyik mostanában kiadott jelentése is arra mutat, hogy egy gazdasági bojkott a Nyugat számára nagyobb hátránnyal járna, mint a Szovjetunió szamara. Amennyiben a jelentősebb nyugati ipari országok 1982—83-ban a Szovjetunióba irányuló kivitelűket a felére csökkentenék, az a szovjet gazdaság fejlődését mindössze 0.2 százalékkal lassítana le, ugyanakkor az exportáló országoknak mintegy 30 milliard dollar veszteseget jelentene. Ráadásul ez a jelentes meg azt is feltételezi, hogy a Szovjetunió nem lelne u.n. helyettesítő partnerekre. Minden esetre az USA—embargót elsőként elutasító francia kormány olyan politikai döntést hozott, aminek a gyakorlati következményei ma még belát - hatatlanok. Kétségtelen, hogy a térdrekényszerites politikájának hívei Washingtonban meglehetősen elszámolták magukat, amikor ugv gondolták, hogy a nyugateuröpai szövetségesek feltétlenül elfogadjak és végrehajtják a tengerentúli utasításokat. De az is nyilvánvaló, hogy a jelentősebb nyugati országoknak reálisabb érdekűk fűződik a Kelet-Nvugat gazdasági kapcsolatok fenntartásához, mint a saját gazdasági helyzetűket is kedvezőtlenül befolyásoló gazdasagpolitikak importálásához. H í 1 I i I 2 I I A nő a pokolban is az úr $ 9.— Pók 12.— I édesanyánk Ö $ 9.— Hárman egymás Kapható: ellen 9- j [ PÜSKI - CORVIN i | Hungarian Books & Records. ! I 1590 2nd. Ave. New York N.Y. 10028• I TmUfon: 212-879-8893 The Pipeline at a Glance
