Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-09-02 / 32. szám
Thursday, Sep. 2. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. Mórica Zsigmond Azt mondja: — Nem kell magának, György, ojan kisjányokkal kezdeni. Mán magának ojan jány kell, aki beletanult. Tudjon sütni, főzni, tudjon házi munkát, szövést, fonást. Takarékos legyen, megbecsülje a krajcárt. Mert nehéz ám az élet, nehezen lehet a mai világban élni. Majd én kommendálok eccer magának. De elmondtam neki, hogy tegnap este mit tapasztaltam Istvándiba. Ezt is úgy elmondtam neki, amit csak gondoltam, mindent. Még az édesanyámnak se mondtam el így betűről betűre minden gondolatomat, mert evvel a Kőmíves Erzsivel én mindig úgy vótam, mintha a testvérem vóna, és a meg úgy hallgatta a szavamat. De mán a kettős tölgyfánál el kellett válni, mert ü onnan jobbra tért, én meg balra. így egész nap kapáltam szorgalmasan, de mindig csak azon törtem a fejem, hogy hogy lehetne akkor indulni hazafelé, mikor Erzsi. Hogy az úton megint találkozhatnánk. Gondolkoztam: ez nagyon szorgalmas jány, ez sokáig fog kint dógozni a fődön ... De aztán meg arra gondoltam, hogy ennek kicsije van, haza kell menni a gyerekhez. Mán ugyan nem szoptat, de azért a gyereket tán nem hagyhatja ott magába az anyjára. Hát nem is találkoztam vele, mikor hazamentem fele. De mikor hazaérek, nemsokára jön egy kisfiú, a szomszédjuknak a kisfia, hogy menjek Kőmívesékhez. Megyek. Ugyan, mit akarnak. Tán Erzsi hívat. Nem ü hívatott, hanem az apja. Azt mondja az öreg Kőmíves, hogy tudja, hogy ér tudok falat rakni, nem mennék-é el vele Istvándiba. Vállalt ő ott egy nagy ólat, tizenhat öl hosszú, azt kellene megcsinálni. — Mit fizet? — Egy pengőt. — Nem sok — mondom —, de a maga kedvéért, mester úr, elmegyek. De nem a pengőér mentem el Istvándiba, hanem azér, mert akkor találkozhatom Kánya Erzsébettel. így el is mentem a következő hétfőn, és nagyon is jól jártam vele, mert igazán minden este ott töröttem az időt Kánya István gazdánál. Ott meg ojan szívesen láttak, mintha már a fiuk is volnék. Szép idő vót. Annál szebb nem is vót az életembe. Segítettem nekik fájront után az istállóba, és a gazda nagyon meg vót elégedve a munkámmal, hogy mindent rendesen megtettem, amit kellett. A jány is nagyon jó vót hozzám, ojan vót mán, mintha a feleségem lett vóna, egyen kívül. De a csókokat meg az öleléseket nagyon tűrte, hanem tovább nem engedett. Erős is vót, mint egy ló, nem is mertem igen próbára tenni. Hat hétig dógoztunk, ácsmunkát, mindent elvégeztünk. Mán arról beszélgettünk, hogy szombaton leszerelünk, vége a munkának. De a házasságról még nem beszéltek. Nem tudom mért, az mindig úgy vót, hogy sose került szóba. Ha én pedzegettem, a jány mosojgott, hogy ráérünk. Hanem én valamit vettem észre a faluba. A legények nem állottak velem szóba, hanem mindig vas- villaszemeket vetegettek rám. Mit akarnak ezek? Hát péntek este, mikor a napszámosok má aludtak, hazajövök Kánya Istvánéktul, lefekszek. Mikor megyek be a pajtába, ahol háltunk, hallom, hogy a szénába beszélget két legény. Egyik a gazdának a suttyó fia volt, a másik meg ojan szegény legény, aki segített a munkánál. Csak hallom én, ők meg nem vették észre, hogy ott vagyok. Azt mondja a gazdalegény: — A hídnál akarják leütni. Jó isten, kit akarnak ezek leütni? — Drága lesz neki még a Kánya Erzsébet főztje. Azt mondja a gazda fia. De akkor valahogy megneszelték, hogy valaki van ott, elhallgatnak. Én meg úgy tettem, mintha semmit se hallottam vóna. Egész éccaka nem tudtam aludni. Mán tudtam, hogy rólam beszéltek, de nem akartam megkérdezni. Hanem másnap má délbe elmentem Kánya Erzsébethez, és egyenesen azt kérdeztem tőle: — Mondja meg, Erzsébet, szeret maga engem? — Minek kérdi? — Szeretném tudni. — Minek? — Minek, minek. Tudja maga azt jól. Én nem vagyok magához való, mert én szegény legény vagyok. Nekem födém nincs, maguknak meg sok van. Hát ojan maga, mint a mézes köpű, nagyon zsongják a darazsak. De ha maga szeret éngem, akkor én kiállók ám, úgy tudja meg. Mert nem szakadt énnálam a csizmaszárba a bátorság, kedves Erzsébet. De ha nem szeret úgy, ahogy én gondolom, azt is mondja meg, mert csak úgy oktalanba nem akarom a bajt. A meg azt mondta, hogy nem vettem-e észre, hogy szívesen látnak, ő is meg a szülei is? (FOLYTATJUK) IZRAEL JOVOJE (folytatás az 1. oldalról) vázió elején ünnepélyesen kijelentette, hogy csak 40 kilométerre megyünk be Libanonba? Mi a tényállás a libanoni invázió polgári áldozatainak számat illetően? Hány ártatlan ember életét áldozhatjuk fel, még egy igazságos ügy érdekében is? Valóban mi vagyunk hivatottak arra, hogy rendet teremtsünk Libanonban? Ezek mind fontos kérdések, de nem a legfontosabbak. A kulcskérdés, mi lesz a nyugati parttal (Judea es Szamaria)? Latom a lapokban a hősi halottak névsora mellett a hirdetéseket, a melye (eben a kormány igen olcson ajanl fel földbirtokokat a nyugati parton, folytatva a borzasztó eljárást, amellyel egy más népet oltunk be egy idegen nép testébe. Nem félnek a hatóságok attól, hogy az eredmeny egy sziámi szörnyszülött lesz? Hiszen mar most is az a helyzet, hogy Nagv-Izraelben minden harmadik személy palesztinai arab! A legtöbb amerikai zsidó, aki lelkesen támogatja Begin politikáján nem igen hajlandó Izraelben letelepülni, hogy életre - halálra védie ősei földjét. Ha igy mennek a dolgok, altkor nem látok más következményt, minthogy Izraelnek is el kell majd búcsúznia a demokráciától és átvennie Del-Afrika módszerét egy kétnemzetiségű állam kormányzására. Amerika pedig akarva, nem akarva, támogatja Izraelt és ellentétbe kerül ezáltal alapvető e’rtékei- vel, miként azt már megtette néhányszor századunk folyamán Del-Kelet-Ázsiában (Vietnam) es Del- Amerikában. Mi, a beke izraeli hivei, úgy véljük, hogy Amerika akaratlanul is egy jobb, erkölcsösebb Izrael akadályozójává vált. Veszélyes keresztúthoz érkeztünk. A habomnak vége van. Eltemettük halottainkat, őket már nem lehet eletre kelteni. De áttérhetünk egy olyan útra, amelyen még van a lehetőség a békésebb, erkölcsösebb jövő számára. Mert vannak ilyen lehetőségek. Avagy pedig nincs más alkalom számunkra, mint kiáltozni az uj háború felé száguldó harcikocsik után?” Á KULTÚRA KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT (H-1389 Budapest Postafiók 149) a magyar konyv-és lapkiadók újdonságait kinália: FEKETE ISTVÁN regényéből készült a “VÜK” cimu rajzfilm, melynek rókahöse a magyar gyerekek kedvence. A hires iró kedves szép regenye újra megjelent! RUBIK’S Logic & fantasy dimensions Quarterly A rajzfilm hőseiről FOTÓKAT, PUZZLE-t .POSZTEREKET is kínálunk! RUBIK ERNŐNEK, a Bűvös kocka feltalálójának irányításával jelenik meg a “RUBIK’S c. folyóirat negyedévenként magyarul, angolul, franciául, németül. Készséggé! küldünk mutatványszámot Előfizetési dij 1 évre US $ 9.— 2 « US$17.3 .. US $ 24.- Példányonkénti ár: US $ 2.50 FORDULJON KÖZVETLENÜL KÜLFÖLDI TERJESZTŐINKHEZ: KAMARÁBAN AZ USA-ban Délibáb Film and Records Studio 19 Prince Anhur Str. West Montreal, P.Q. H2X IS4 Hungarian Ikka and Travel Service JAncf Zborovszky 12)4 Granville Sir. Vancouver 2. BO. V6Z JM4 Globus Book Center Mr. Dcsidcr Heckenast 3259 Ponsard Ave. Montreal H3W 2A9 Pannónia Books - Mr. Elek P.O.Box 1017. Postal Stn. "B" Toronto Ont. M5T 2T8 Otto’s Import Store Mr.Huber •2320 West Clark Ave. Burbank. Calif. 91506 Nádas Business Service 1425 Grace Ave. Lak ewood-Cleve land. Oh. 44107 PúskLCorvin 1590 2nd Ave. New York, N.Y. 10$2S Stcchert Macmil\in Inc. 7250 Westfield A re. Penrtsauken.S.J. 08110 Frederik Ungar Publishing Co. 250 Park Ave.. South New York, N.Y. 10001 Hungarian Hooks and Gifts Shop Mr. Somody 216 Somerset-Street. New Brunswick, N.J. 08901 KULTÚRA, H 1389 BUDAPEST, P.O.B. 149 77.
