Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-12-30 / 49. szám
Thursday, Dec. 30. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5 Tasnády T. Almos: ÚJÉVI KÖSZÖNTŐ HELYETT KÜLFÖLDI BEFEKTETÉSEK AZ USA-BAN Külföldi tőkések és vállalatok a dollárok milliárdjait költik befektetésekre az Egyesült Államokban. A jelek szerint az idei külföldi befektetések az év végén 100 milliárd dollárt is elérhetnek, 10 milliárd dollárral többet, mint az előző évben. A közvetlen befektetéseken kívül külföldiek U.S. részvényekre és kincstári kötvényekre eddig már 250 milliárd dollárt költöttek. MELYEK AZOK AZ IPAROK, AMELYEKBE KÜLFÖLDIEK KÖZVETLENÜL BEFEKTETNEK? A legnagyobb japán automobilgyár, a Honda Motor Company, az ohioi Marysville- ben nemrég megnyitott gyárában 1984-re már évi 150.000 autót akar gyártani. 250 millió dollár a befektetett összeg. A másik nagy japán autógyár, a Nissan, könnyű teherautói gyártására 660 millió dollár befektetéssel épit gyárat Nashville közelében. A vegyiiparban eddig 8.5 millió dollár a külföldi befektetések összege és még többre van kilátás. Az állami tulajdonban lévő Kuwait Petroleum Company, a külföldiek között az egyik legnagyobb befektetéssel 2.5 milliárd dollárért megvásárolta a Santa Fe International californiai olajfúró vállalatot. Külföldi tulajdonban lévő amerikai bankok a U.S. bankok összvagyonának 11 százaléka felett rendelkeznek. Ezeken kívül külföldi cégek alvállalatainak tulajdonát képezi 11.7 millió aker területű ingatlan és ásvány-bányászati jog az ország különböző részein. Külföldi társaságok építenek és finanszíroznak iroda-épületeket New Yorkban, Chicagóban és más amerikai nagyvárosokban, sok ezek közül Canadá- ból. Az utolsó másfél év alatt az uj külföldi befektetések túlszárnyalták az ( Egyesült Államok minden külföldi befektetései együttvéve. Az amerikai piac még mindig nagy lehetőséget nyújt a külföldi vállalatoknak és itt levő gyáraikban erre még több alkalom nyílik. Lényeges ebben az is, hogy szakképzett munkásokkal olcsóbban dolgoztathatnak, mint Európában, vagy másutt, tekintve, hogy az amerikai szakszervezetek nem olyan harciasak, mint az európaiak es több megalkuvásra hajlandók. Ismeretes, hogy az amerikai munkabérek, különösen most, a Reagan kormányzat alatt messze mögötte maradnak a fejlett nyugati országok munkabéreinek. Azonkívül, politikai felfordulástól is kevésbé tartanak az Egyesült Államokban, mint máshol. Mindezek ellenére az általános gazdasági hanyatlás is mutatja hatását. A külföldi befektetések nem növekednek olyan nagy mértékben, mint várni lehetett, az elmúlt évek alapján. A külföldi befektetések 1982. évi 11 százalékos növekedési aránya kevesebb, mint fele az 1978. és 1981. évek közötti átlagnak. y ^ Newyorki magyar hentes TIBOR’S MEAT SPECIALTIES (FORMERLY MERTL PORK STORE) « . 1508 Seiend Ave., NEW YORK, N.Y. 10021 a 78. m 79. utcák között Tel: RH-4-8292 FRISS HUS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK BOLDOG UJ ÉVET kíván Tibor és Gárdája A NATO-külügyminiszterek most lezajlott brüsszeli összejövetelén Cheysson francia külügyminiszter kijelentette, hogy véleménye szerint az 1983-as év az atlanti szövetség egyik legnehezebb éve lesz. Nem nehéz kitalálni, hogy itt nem csupán az USA és európai szövetségesei között fennálló súlyos ellentétekre gondolt, többek között az eurorakéták telepítésének kérdésében, de arra is, hogy 1983-ban a nyugat- nemetországi választások eredménye komolyan befolyásolhatja a bonni politikát. Noha az összejövetelen bizonyára akadtak olyan politikusok, akik sejtik, vagy legalábbis remélik, hogy az uj szovjet pártvezetö beiktatása bizonyos módosulásokat jelenthet a szovjet külpolitikában, az u.n. reálpolitika es főképpen az a megrögzött felfogás, miszerint "a fenyegetés a legjobb védekezés" lehetetlenné teszi számukra, hogy bármit is kezdeményezzenek a Szovjetunió békenyilatkozatainak kipróbálására. Az összes résztvevő közül Shultz amerikai külügyminiszter mondotta a leghosz- szabb _ beszédet, többek között haragos mikulásként a nyugat-európaiak szemére vetve, hogy elhanyagolták az országaik közvéleményét azzal a negativ következménnyel, ho^y^ nagy ellenállás mutatkozik az euroraketák telepítésével szemben. Mas szóval a nyugat-európai közvélemény manipulálása terén történt mulasztások lennének az okai az egyre aktívabb békemozgalomnak, miután Shultz ur aligha gondol olyasmire, hogy netán százezrek és milliók vannak, akik egyszerűen nem akarnak raké- takilövők árnyékában, nukleáris célpontokká válni. De a francia külügyminiszter nyilván nem csak a katonai egyezményekre gondolt az atlanti szövetségen belül, hanem arra is, hogy a nyugat-európai kormányok minden arra való készségük mellett is hogyan fogják a fegyverkezési hajszát a választók nyakába sózni, miközben mind nagyobb rétegek egyre közvetlenebbül a legminimálisabb létfenntartási gondokkal küzdenek? Végülis feltehető a kérdés, hogy mire jo a legújabb technikai lehetőségeknek megfelelő "elriasztó" atomarzenál, ha a lakosság úgy véli, hogy már alig van megvédeni valója? Kétségtelen, hogy mind gyakrabban hangzanak el megfontolások, miszerint itt a legfőbb ideje, hogy a nyugat-európai politikusok némileg változtassanak az USA iránti feltétlen hűségükön. Európa nem követte az Egyesült Államokat a szibériai földgázvezeték kiépítését meggátolni próbáló amerikai politikában és a madridi konferencia sem került a politikai élet elfelejtett sarkába, amiként az amerikaiak szerettek volna, de az európai önállóság éppen az élet és halai kérdést képező katonai-fegyverkezési területen még mindig nem jut eléggé kifejezésre. Az óév és az ujesztendő küszöbén a szokásokhoz híven mikrofon ele állnak, képernyőn láthatjuk a kormányvezetőket, akik elmondják üzenetüket a nemzetnek, vagy akár az egesz világnak. Ugyancsak a szokásokhoz hiven megint szóba kerül majd a béke és a biztonság kérdése és szép szavak hangzanak el a jóakaratról, a határozott , „ , , , , I törekvésekről, az emberiség bekevagyarol. Békéről és biztonságról fognak beszélni azok az államfők is, akik más alkalommal megszállottan védik az "elriasztás" stratégiáját, újabb és az eddigieknél is hatékonyabb tömegpusztitö fegyverek gyártását és telepítését követelik. Emberi jogokról fognak beszélni olyan államfők, akik ezeknek a jogoknak a csorbítását kizárólag más politikai rendszerekben veszik észre, mig a maguk érdekcsoportjában nem egyszer cinkosok. Hamis prófétákat látunk-hallunk, akik azt próbálják elhitetni velünk, hogy az ő nézetük az egyetlen üdvözítő nézet mindannyiunk számára. Figyeljünk ezekre az üzenetekre! Figyeljünk arra, hogy ki és merre akarja terelni a világ sorsát! Es gondolkozzunk el azon: mennyire szavahihető az, aki hozzánk beszél! Az USA és Európa országain végighul- lámzó béketüntetésekre először azt mondták, hogy csupán naiv fiatalok csoportjairól van szó. Amikor az atomfegyverek ellen tüntetők olyan tömegekben jelentkeztek, hogy annak méreteit a hivatalos közvéleménygyártók sem kendőzhették el, változott a stratégia, hirtelen kiderült, hogy a különböző békemozgalmak szervezői tulajdonképpen Moszkva ügynökei, s céljuk a nyugati demokráciák megrenditése. Ez a stratégia azonban nem várt bumeranghatást váltott ki, egyrészt túlságosan emlékeztet az ötvenes évek korlátolt szellemére és taktikájára, másrészt tudatosítja, a békemozgalmak tagjaiban a kérdést: miféle paranoias gondolkodás az, ami a békevágyukat kinyilvánító embereket önkényesen egy bizonyos ideológiai táborba sorolja? Valóban joggal tehető fel a kérdés, miféle örült gondolkodásmód szerint osztályozható az ember "barátnak" ha helyesli a nukleáris világveszely további fokozását, "ellenségnek", ha a fegyverkezési hajsza befagyasztása, a kölcsönös leszerelés, végső soron a béke, az emberiség megmaradási esélyessége mellett foglal állást? Egyáltalán, miért ne lenne lehetséges az ember egyik legtermészetesebb ösztöne, az élniakarás bármiféle politikai-ideológiai lekötelezettség nélkül? Miért ne lenne lehetséges és érthető, hogy a végpusztulás lehetőségének tudata egyre több emberben válik személyes lelkiismereti kérdéssé: - mit tehetek az emberiség létének veszélyeztetése ellen? Nem vészharangot kongatok. Válságokkal és fenyegetésekkel terhelt világunkban az év utolsó napjának éjféli harangkondulá- sa nem csak az évforduló jelzése, de az emberi reménységé is. Szép magyar szokás szerint azt kívánjuk egymásnak: Bort, búzát, békességet, adjon Isten egészséget! Ugyanakkor tudjuk, hogy a jókívánság önmagában nem elégséges. Az emberiség, tehat önmagunk sorsáért való aggodalmunk és felelősségérzetünk sem merülhet ki csupán abban, hogy óhajtjuk, kívánjuk a békét. Akarnunk is kell. Újévi köszöntő helyett ezeket a gondolatokat küldöm az Amerikai Magyar Szó minden olvasójának az 1982-es év utolsó hónapjának végén. KÜLDJÜK AJÁNDÉKUNKAT TOVÁBBRA IS IKKÄ-VAL Az IKKA amerikai főképviselete értesíti ügyfeleit, hogy forduljanak hozzá továbbra is bizalommal. Vámmentes küldemények, műszaki cikkek, kocsik, csemegecsomagok, televíziók, tűzhelyek, háztartási gépek stb. kaphatók ismét az IKKA-nál. Pénzkuldést is intézünk. SOBEL Overseas Corp., 210 E 86 St. New York, N.Y. 10028. Telefon: (212) 535-6490
