Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-12-30 / 49. szám

Thursday, Dec. 30. 1982.

AMERIKAI MAGYAR SZO

3

Egy elelmes -vállalkozó szamitoge- pes (computer) játékot készített, melynek neve "Reaganomics." A játékosnak úgy kell tennie, mintha ö lenne Amerika gazdasági életének fő irányítója és percek alatt döntéseket kell hoznia közgazdasági, pénzügyi, adózási kérdésekben avégett, hogy a nemzet költség- vetése egyensúlyban legyen. Az ernyőül szolgáló televízión mindenféle statisztikai adatok vonulnak el gyorsan és a játékosnak habozás nélkül intézkednie kell, hogy elkerülje a tőzsdekrachot, vagy súlyos közgazdasági, esetleg politikai válságot.

Vannak azután másféle játékok is.

Az egyiket "China Syndrome"-nak nevezik és ebben a játékosnak ugyanilyen gyorsan kell intézkednie, hogy elkerülje a harmadik világháborút.

A cégnek mellesleg, amely a "Reaganomics" játékot gyártja, nem lehet valami tál jó véleménye a reaganizmus- ról, mert a játékot nem itt Amerikában készítteti, hanem - miként az olvasó már valószínűleg ki is találta - Hong Kongban!

*

Mit csinálnak a CIA ügynökök, amikor elérik a kötelező nyugalombavonulás idejét? Talán leköltöznek Floridába, vagy elmennek' Califomiába és csatlakoznak egy "Senior Citizen" klubhoz? Egyáltalán nem. Önálló "tanácsadó" cégeket alapítanak a nagy részvénytársasagok számára és felhasználva tapasztalataikat a CIA-ban, segítenek azok érdekeit védeni távoli országokban. Ilyen tanácsadó cég például az IMAR (International Management Analysis and Resources Corp.), amelyet a CIA volt singapori ügynöke alapított és amelynek ma már TÖBB, MINT 800 volt CIA-ügynók alkalmazottja van. William Colby egy másik CIA ügynök, aki Nixon szolgálatában a borzalmas Phoenix programot irányította (amelynek valami 28.000 vietnámi esett áldozatul), ugyancsak szervezett egy céget IBGS-International Business and Goverment Counselors néven. Olyan cégek, mint EXXON, Bechtel, Mobil a kliensei. Ügynökeik egy része most a nicaraguai határon működik, hogy aláássák az ottani rendszert.

Henry Kissinger nem olyan ember, aki nem ismémé fel egy jó üzleti alkalmait, amikor lát egyet, ö is beállt tehat a nemzetközi üzleti "tanácsadók" közé. Kliensei között található a Chase Manhattan Bank, a Merck gyógyszergyártó vállalat, a Goldman Sachs tőzsdecég és mások. Egyik ilyen céget évi 250.000 dollárért lát el Mr. Kissin- ger.

Mi sokkal olcsóbban látnánk el tanacs- csal a cégeket, de sajnos egyelőre még nem kértek fel erre. És mi lenne a tanácsunk? Az, amit Ady Endre adott a fegyvergyárosoknak 1918-ban: "Tűnjetek el" - vagy valami ilyenfélét.

Kevesen tudják, hogy a new yorki Central Parkban a múlt század végén egy magyar mérnök, Gerster Antal tervei alapjan számos lugas létesült a park különböző részéin. Az évek folyamán ezeket elhanyagolták, illetve el is tűntek. Most a park igazgatósága úgy döntött, hogy ezeket a lugasokat Gerster emlékére és tiszteletére ujralétesitik.

A SZIVÁRVÁNY VÉGÉN

"Csak vissza, vissza, meg ne csaljanak csalárd napsugár és síró patak.

(Tompa Mihályi

Mint az óceán hullámai, úgy özönlenek a munkanélküliek, otthontalanok Ohio, Pennsylvania, Michigan, Illinois, New York, New Jersey és más, a gazdasági válság által sújtott államokból azokba az államokba, ahol munkát remélnek találni.

Robert M.Hayes, az Otthontalanok Országos Koalíciójának vezetője ezt mondja: "Nem kevesebb, mint két millió hajléktalan barangol az országban."

A hivatalos jelentés szerint New York városában egyedül 36.000 férfi és no, 20.000 gyermek él az utcán. "Ezek a hajléktalanok az 'űj szegényekhez' tartoznak. Ezeknek jó, állandó alkalmazásuk volt. Acélmunkások, autómunkások, gumimunkások. Jó bért kaptak, állandóan dolgoztak. Legtöbbjük szép lakásban lakott, volt autójuk. Szabadságukat utazással töltötték" - mondta Mr. Hayes. Majd igy folytatta:

"Miután elvesztették munkájukat, munka- nélküli biztosítást húztak, amit kiegészítettek megtakarított pénzükkel. Amikor azonban felélték minden tartalékukat és kezdett a jelzálogkölcsön-törlesztés olaj, villany és gázszámla felhalmozódni, nem tudták, mitévők legyenek, kihez forduljanak."

James Thorn, Minnesota állam Ely városkájából egyike e vándorlóknak.

"Ez év augusztusában még en voltam egy jólmenő benzinkút tulajdonosa városunk legjobb vidékén. Volt saját házam, kocsim.

S hol vagyok most? Van egy kis 1957-es autóbuszom, ez a lakásom. Ebben didergőnk éjjelenként feleségemmel, Sue-val, a 18 hónapos Nicholasszal és hét éves Jessicá- val. Amikor a Minnesota-i ércbányákat lezárták, a munkanélküli bányászok nem vásároltak benzint és tönkrementem. Hallottunk arról, hogy Colorádóban és Arizonában van munkaalkalom. Útban vagyunk, de autóbuszunk elromlott."

Dán Hancock, egy másik vándorló ezt mondja: "Az tart bennünket életben, amit a szupermarketekből kidobnak, abból lehet sok jó zöldséget kikaparni és ehető gyümölcsöt szerezni. Először Texasba mentem, de nem találtam munkát. Végre North Dakotában kaptam állást egy karniválban, amely lezárt a téli hónapokra. Ismét munka- nélkülivé váltam." Phoenix, Arizonában a Városi Tanács felállított segédállomásokat, ahol hajlandók a vándorok autóit megjavítani, benzinnel ellátni, azzal a feltétellel, hogy elhagyják a várost. A Városi Tanács azt is elhatározta, hogy a szemétdombon felhalmozott hulladékot leöntik petróleummal, igy akarják megakadályozni hogy a nincstelenek élelmiszert találjanak. Terry Sharp, a "Good Samaritan Védöhely" szószólója mondja: "E vándorlók legtöbbje becsületes, jöakaratu ember, de éhesek és reménytelenek. Sokan minden idejüket munkakeresésre fordítják, s igy nincs idejük gyermekeik gondozására.

így történt Denver Coloradóban, hogy egy házaspár visszatérve "lakásukba", egy elromlott autóba, kisgyermeküket megfagyva találták.

GAZDASÁGI VÁLSÁG - HOL?

"Érdekes" titkos konferencia színhelye volt az ország fővárosa, Washington. A konferenciát George P. Shultz,. USA külügyminisztere hívta egybe. Ott voltak az akadémikusok, akik figyelik, tanulmányozzák a szocialista országokat.

Ott voltak a szocialista országokból "menekült" disszidensek, akik arról álmodnak, hogy majd visszamennek, miután ott visszaállítják a régi rendszert. Ott voltak az USA külügyminisztérium legfelsőbb tisztviselői, Shultz külügyminiszterrel az élen. Kizárták a gyűlésről a sajtó, a rádió, a tv képviselőit. Ez is bizonyítja, hogy olyan témát tárgyaltak, amelyet titokban szeretnének tartani és főképpen az eszközöket, amelyeket fel akarnak használni céljuk elérésére.

Shultz külügyminiszter nyilatkozatából

és az elkerülhetetlenül kiszivárgó hírekből tiszta kép tárul elénk. Shultz ezt mondta:

"A szocialista országokból érkező hírek azt bizonyítják, hogy közgazdaságuk válságban van és a demokratikus újítás forradalmának küszöbén állunk."

Majd igy folytatta:

"A mi erkölcsi és stratégiai feladatunk, hogy a szocialista országokban létező ellenzékiek segítségére és támogatására siessünk."

"Támogatnunk kell a szabadságért harcolókat."

Ha a sajtó részére igy nyilatkozott Shultz, elképzelhetjük, hogy milyen terveket szőttek a "titkos" konferencián a négy fal kozott! A résztvevők tervére csupán azt mondhatjuk: "Éhes disznó makkal álmodik." Vagy talán ez jobb: "A kutya ugat, a karaván halad."

“NEM EGYÉB MINT CSALÁS”

fl f 1

"A nagy hűhóval beharangozott országút es hidjavitási javaslat nem egyeb, mint csalás", irta John B. Oaks, a New York Times volt szerkesztője a NYT. december

16-i számában megjelent cikkében.

Rámutatott arra, hogy az elfogadott törvényjavaslat valójában nem a megrongált, javításra szoruló utak rendbehozását, hanem uj, teljesen szüksegtelen. utak építését szolgálja. Elpocsékolják majd a szövetségi benzinadó kilenc centes emeléséből bejött összeget olyan hihetetlen magas költséggel építendő utak építésére, mint pld. a new yorki West Way.

Ha a szövetségi kormány csupán a Kongresszusi Költségvetési Hivatal által javasolt

szükséges uj utakat építené, akkor e célra nem négy, hanem csak egy milliárd dollárt keltenének évente és a megmaradt három milliárdot a megrongált, javításra szoruló utak és hidak rendbehozására lehetne fordítani.

Mindkét párt - Demokrata és Republikánus - vezetői, tudatosan és mesterségesen homályba burkolták e törvényjavaslatot és olyan lazán fogalmazták azt meg, hogy lényegében csupán a politikusok, az utépitó- és szállitó vállalatok érdekeit szolgálja.

A benzinadó gallononként 5( centes emele- se növeli az inflációt és elmélyíti a gazdasági válságot.