Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-12-16 / 47. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 16. 1982. Kosary Domokos: Garibaldi és Magyarország A budapesti Hadtörténeti Múzeum kiállításának megnyitóján elhangzott előadás. EZ EV TAVASZÁN, Garibaldi halálának századik évfordulóján, egy Rómában rendezett nemzetközi konferencián több ország történészei idézték fel a "szabadság tábornokának" - generale della liberta - történelmi alakját és szerepét. Itt módom volt megemlékezni Garibaldi és a magyar emigráció kapcsolatairól, Garibaldi magyar harcostársairól, küzdelmeinek magyarországi visszhangjáról - hiszen e témákkal történetírásunk eddig is behatóan foglalkozott. Egy könyvben, amelyet ugyanakkor Aldo Mola professzor tett közzé, Garibaldi vívó cim alatt, más magyar vonatkozások mellett annak az egykorú, színes metszetnek reprodukcióját is megtaláljuk, amely Garibaldit ábrázolja tiz tábornokával - köztük két magyarral. Azon a nagyszabású Garibaldi- kiállitáson pedig, amely szintén ez alkalommal nyilt meg a Palazzo Barberiniben, megint szemünkbe tűnhetett a magyar vonatkozású emlékek egész sora. Végül a konferencia, majd a La Maddalenában tartott hivatalos ünnepély után megnézhettük, Caprera szigetén, Garibaldi ma már emlékmúzeumnak berendezett, egykori otthonát és menedékét, ahol annak idején nem egy magyar látogatója is megfordult és ahol mi, az utókor képviselőiként, annak lehettünk szemtanúi, mint zarándokoltak el, sokezres tömegben, mai egyszerű emberek, hogy a szabadsághős emléke előtt tisztelegjenek. ( ( A MÚLT SZÁZAD DEREKÁN a magyar és az olasz nemzeti mozgalom között szoros kapcsolat jött létre a közös ellenféllel, a Habsburg-hatalommal szemben. így történt ez már 1848/49-ben, de talán méginkább az 1859-1861 közti újabb nemzetközi politikai válság idején, amely felvillantotta annak reményét, hogy Magyarországnak talán sikerül újból kivívnia 1849-ben elveszett szabadságát. Saját nemzeti küzdelmeink egy fejezetét idézzük fel tehát, midőn a mostani Garibaldi-évfordulórol itt Magyar- országon is megemlékezünk. Midőn 1859-ben az olasz-osztrák háború- III. Napoleon támogatásával - megindult, még közös frontot alkotott a francia haderő, a piemonti olasz sereg, a Kossuth és a Magyar Nemzeti Igazgatóság által szervezett, itáliai magyar légió es Garibaldi, a Cacciatori déllé Alpi és olyan magyar önkéntesek élén, mint Turr István és Teleki Sándor, aki erről emlékeit is leirta. Ez a szakasz azonban hamar lezárult a váratlan villafrancai fegyverszünettel, amely a magyar emigrációt, Kossuth szavával, úgy érte, mint a villámcsapás. III. Napoleon, aki az olasz egységet eredetileg is csak valami, számára veszélytelen laza konföderáció formájában képzelte el, saját háborúját sem harcolta végig. A közös front felbomlott. AZ OLASZ NEMZETI MOZGALOMNAK azonban 1859 nyarától 1860 őszéig mégis sikerült a bonapartista elképzeléseken túlhaladva egy olyan új, egységes olasz királyságot létrehoznia, amelyből tulajdonképpen már csak Róma - az egyházi állam- és Velence hiányzott. Ezt a fait accomp- lit két eltérő, egymással versengő, de részben mégis egymást segítő, nemzeti politikai tendencia ósszjátéka hozta létre. Az egyik a szélesebb néprétegekre támaszkodó, demokratikus, radikális, köztársasági irányzat volt, az élén Garibaldival, akinek 1860- ban saját akcióval sikerűit Európa egyik legreakciósabb államvezetését, a nápoly- sziciliai Bourbon-királyságot megdöntenie. A másik pedig a nemzeti liberális, monarchikus irányzat volt, az élén Piemonttal, Cavourral, aki tért nyerve Közép-Itáliában és Garibaldi akcióját egyszerre támogatva, fékezve, majd hasznosítva létrehozta az uj Italiát, az olasz királyságot, a Savoyai- ház alatt. A kérdés az volt: sikerül-e, sikerülhet-e Magyarországnak ezt a példát, e politikai dialógust követnie. Egyrészt abban, hogy az emigráció soraiban kialakul-e egy olyan, garibaldista tipusu tendencia, amely megfelelő visszhangot kelt a hazai közvéleményben. Másrészt pedig abban, hogy a saját politikai erők Összjátékának sikerül-e Magyarországon is egy olasz tipusu fait ac- complit létrehoznia. Az első kérdésre igennel válaszolhatunk. A magyarok - főleg az emgiráció ifjabb és egyszerűbb, polgári származású tagjai sorából - kezdettől fogva ott voltak Garibaldi oldalán, a marsalai ezer között, Szicíliában Palermo alatt, majd az olasz félszigetre átkelve a volturnói csatában, amelynek kedvező kimenetelében az újjászületett magyar légiónak, a huszárok rohamának is részé volt. A sokfelöl idesiető magyarok többféle politikai árnyalatot képviseltek. A valóban radikális és köztársasági szelleműek mellett ugyanis, akik utóbb is, mindvégig Garibaldi hívei maradtak, mások, olykor liberális és monarchikus szelleműek is készek voltak Öt támogatni, mivel úgy látták, hogy az olasz ügy minden sikerének elkerülhetetlenül a magyar nemzeti célokat is elő kell mozdítania. A legismertebb magyar garibaldista, af bajai polgárfiu Turr István, aki Kossuth- nál 23, Garibaldinál pedig 18 évvel volt fiatalabb, egykor, 1849-ben, mint ifjú hadnagy ment át az itáliai osztrák seregből a piemontiak oldalara. A marsali akcióban Garibaldi első adjutánsa volt, tábornokként állt a hires XV. hadosztály élén, Volturno után Nápoly katonai parancsnoka lett. Utóbb Cavour felé hajolt és az uj olasz királyi seregnek lett tábornoka. Éber Nándor, egykor, 1849-ben, a magyar külügyminisztérium munkatársa, a Times levelezőjéből lett Garibaldi főtisztjeinek egyike, majd ,az akció után ismét visszatért lapjához. A radikálisok közé tartozott viszont a fiatal, 30 éves Tükory Lajos, aki a palermói csatában végezte életét, és akit Garibaldi utólag, külön napiparancsban nevezett ki ezredessé. S idetartozott még, mások között, Dunyov István, akinek hosszú osztrák börtönevek után, 1859-ben sikerült Magyarországról Garibaldihoz eljutnia és aki Ponti della Valle mellett, 1860 szeptemberében kapott súlyos sebet, meg az a Frigyesy Gusztáv, aki egykor 14 éves fiúként fogott fegyvert 1849-ben, majd 1859-ben olasz oldalra jutva Garibaldihoz csatlakozott és utóbb, még 1867-ben is részt vett Garibaldi római vállalkozásában. KOSSUTH, tudjuk, 1860 őszen Cavourral tárgyalt az Ausztria ellen indítandó uj háborúról. De Ö is fontosnak tartotta, hogy minél több magyar katona szolgáljon Garibaldi táborában és azt is helyesnek tartotta, hogy adott esetben, önkéntesei élén. Garibaldi velük nyomuljon Magyarország felé. 1861 elejen Pulszky Ferenc, addig Kossuth bizalmasa, aki Cavourtól már egyre kevesebbet remélt, felkereste szigetén Garibaldit, aki igy nyilatkozott: "Ha Európa békében marad, én is maradok Caprerában." Ha azonban Magyarországon vagy másutt "a KOVÁCS MARGIT Emlékezünk Kovács Margitnak, a modern magyar kerámiamüve- szet meghatározó mesterének nyolcvanadik születésnapjára. A rendkívüli egyéniség, az utánozhatatlan báju kerámia - szobrok, falképek és tárgyak külföldön is sok elismerést szerzett Kos- suth-dijas m alkotója legnépszerűbb alkotóink egyike ma, halala után Öt esztendővel is. Szentendrei emlékmúzeumát - amelyet jól egészít ki egy kisebb győri Kovács Margit-gyüjtemény évente százezrek nézik meg, s nézik meg újra. Képünk az évforduló napjaiban készült q c^ontonrlpoi mii70limhQn Anya gyermekkel, LUTHER MÁRTON Egy év múlva, 1983. november 10-én lesz 500 éve annak, hogy a szászországi Eislebenben, egyszerű bányászcsalád sarjaként megszületett Luther Márton, Nemcsak a reformáció hazájának mindkét német államában, hanem mindenütt, ahol elterjedt a ma több, mint 70 millió hívőt számláló evangélikusság, nagy előkészületek folynak az évforduló méltó megünneplésére. A középkor végi Európának egyházi visz- szaélésekkel, de ugyanakkor uj eszmékkel vajúdó korszakába robbant bele egy ágoston- rendi szerzetestanár prófétai erejű szava. Azok a tételek, amelyeket Luther 1517. őszen a wittenbergi vártémplom kapujára kiszögezett, megrendítették a sok tekintetben eltorzult középkori egyház tanításait és intézményét és egyben uj korszakot nyitottak a keresztény vallásos gondolkodás történetében. A magyar evangélikusság - amely röviddel e nevezetes jubileum után, 1984. nyarán az egész világ lutheránizmusának képviselőit látja vendégül a Lutheránus Világszövetség budapesti nagygyűlésén fokozott figyelemmel készül az évfordulóra. Annak tudatában teszi ezt, hogy hazánkban a reformáció eszmei több hullámban egész nemzeti művelődésünket megtermékenyítették. Elég csak annyit megemlítenünk, hogy a ( kiváló evangélikus iskolák több, mint négy évszázadon keresztül olyan egyéniségeket neveltek, mint Wittnyédy, Petró- czy, Thököly, Hajnóczy, Berzsenyi, Bajza, Kossuth, Bajcsy-Zsilinszky. nép felhi és segítségemet keresi, szándékom az, hogy segítséget viszek nekik." - "A népszabadság szolidaritása kívánja ezt tölünk, olaszoktól." - "Engem - tette hozzá - puskalövéssel szokás meghívni." Közben az olasz sikerekről, Garibaldiról érkező hírek nyomán Magyarországon is újra fellángolt a nemzeti mozgalom. Egymást érték a tüntetések, amelyek főleg ifjú résztvevői - diákok, iparoslegények -, jelszóként Kossuth, Garibaldi és Turr nevét emlegették. Az ismert hazafias dal is az o nevüket kapcsolta össze. A magyarországi Garibaldi-emlékek végigkísérik hősünk magyar kapcsolatainak, visszhangjának történetét. De elsősorban és a legelevenebb erővel azt az időt idézik fel, midőn Garibaldi olasz és magyar hívei közös demokratikus szabadságeszményeikért együtt indultak küzdelembe.
