Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-12-16 / 47. szám

6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 16. 1982. Takács Lajos: p p MEGVÁLTÁS őszi verőfény ragyogta be a dombhajla­tok hosszú vonulatát. A kis ház körül a juharfák olyan szinpompásak voltak, mint évszázadokkal ezelőtt azok az indiánok, akik ezen a tájon éltek. A környező réteken a fűszálakat a pókok ezüstszálakkal kötöz­ték össze, a bokrok fehér, fekete és korái színű gyongyruhában terebélyesedtek, a gyümölcsösben a körtefákat arany szinü teher húzta, az almafák messziről piroslot- tak, a szilvafák hamvasan kéklettek. A konyhakertben kövér káposztafejek ültek, a paradicsom-bokrok nehéz, piros gyümöl­cseik alatt roskadoztak. A virágok mély, élénk szine szinte kápráztatta a szemet, a kaptárakból méhek indultak mézgyüjtó útjukra és méhek tértek vissza mézzel és virágporral megrakodva. Pálék kint ültek egy pádon és a házuk tájában gyönyör­ködtek. Jólesett nekik látni a sok szépet és jót a környezetükben és a város túlzsúfolt­sága után a tágas tér látása is még mindig rabul ejtette őket, holott már tavasz óta a dombháton éltek.- Olyan ez a vidék a mi otthonunkkal együtt, mint a megvalósult tündér -álom - szólalt meg Pálné, akinek szőke hajába hatvanéves kora ellenére még egyetlen fehér szál sem vegyült.- Olyan, mint( amilyenre vágytunk.mondta tárgyilagosan Pál, aki a hatvanhatodik évét taposta tavasz óta és kopasz fejet már alig övezte egy kevés szürke haj.- Es ez a csend... - folytatta Pálné.- Igen, ez a csend megváltás nekünk fektette karjait a pad támlájára Pál és tekintete elkalandozott a dombhajlatok hosszú vonulatán. Es egyszerre csak eszé­be jutottak a városban eltöltött évtizedek és az a rengeteg szenvedés, amit a város zaja és levegötlensége okozott nekik. Eszé­be jutottak az álmatlan éjszakák és a gyár fuljasztó hőségében ledolgozott nyarak. Ötvenhétben a magyar vidék csendjéből és jólevegőjeből csöppentek a nagy ameri­kai iparváros számukra szokatlan életébe és azontúl üldözöttekké lettek. Eleinte még azzal vigasztalták magukat, hogy majd csak megszokják, hiszen mindent meg lehet szokni, de miután belátták, hogy mégsem lehet megszokni mindent, mene­külni kezdtek. Egyik lakásból a másikba költöztek, de nyugalmat csak kevés helyen és rövid időre találtak. Első lakhelyükön, egy kétcsaládos házban, fél évig sem bírták ki, mert a lakótársak éjfélkor jártak haza munkából és bizony nem fukarkodtak a hangos szóval, úgyhogy minden éjjel fel­keltették őket és csak nehezen tudtak újra elaludni, pedig reggel ötkor már kelni­ük kellett. Önhibájukon kívül állandóan kialvatlanok voltak, ami nagyon kifárasz­totta és elkeserítette őket. így szüntelen depressziós lelkiállapotban éltek, amit az angol nyelv elsajátításával járó kezdeti nehézség még csak fokozott náluk. A követ­kező lakásuk egy bérházban volt a McDo­nald étterem szomszédságában, de ott sem tudtak kitartani tovább, mint előző lakhelyükön, mert az étterem forgalmas parkoló helyéről és az épület tetején elhe­lyezett nagy léghűtő készülékekből dóit be hozzájuk a zaj. Utána öt évig laktak egy helyen, ahol csend volt, de egy zajos fiatal pár beköltözése véget vetett a nyuga­lomnak. Onnan is menniük kellett. "Most aztán tova, de hova" - szokták idézni Tersanszky Kakukk Marciját, valahányszor a nyakukba vették a várost, hogy lakást keressenek, mert a nagy lakásbőség ellené­re gondot okozott nekik olyan lakást talál­ni, ahol némi nyugalmat is találtak, végül belefáradtak az örökös költözködésbe, elhatározták, hogy házat vesznek. Azzal áltatták magukat, hogy a saját házukban majd megtalálják a kellő nyugalmat, de tévedtek, mert a csendes szomszédokat ott is zajos emberek váltották fel. Mint előző lakhelyeiken, egy ideig ott is tűrték, remélve, hogy majdcsak megtelepszik körü­löttük ismét a csend, de hiába remélték, hiába vártak, a zajos szomszédok el sem költöztek és a viselkedésük sem változott meg. S ők ismét a menekülés útjára léptek, de újabb házvételbe nem mertek belevágni. Ismét bérelt lakásba költöztek és közben betegségek szakadtak a nyakukba, ö a John Deer traktorgyár huzatos öntőcsarno- kaban tüdőgyulladást kapott, majd a nyers- aru raktárban sérvet, aztán a futószalag tépázta meg az idegeit, majd az ideiglenes elbocsátások a sztrájkok és a sikertelen munkakeresések okoztak neki álmatlan éjszakákat. Olyankor a depressziós hangu­lat hatása alatt szinte percenként várta egy halálos szívroham bekövetkezését, amely a mai napig sem érte el. Azonkívül az asszonyt háromszor kellett a mentőkkel a kórházba vitetnie súlyos betegen, ami Őt magát is mindannyiszor beteggé tette. Es a gondok, bajok egyre-másra szaporod­tak, a legnagyobb baj azonban mindenkor az embert gyilkoló gyár és a túlzsúfolt, levegőtlen, zajos város maradt, ahol gyűjtö­gették a pénzt egy szép otthonra, amely álmaikban tovább szépült, amelynek tágas telke egyre szélesebb lett, amelytől a szom­széd házak addig távolodtak, amig el nem tűntek végleg. így vált valóra álmuk itt a dombháton, ahol két éker területre terje­dő telkükön egyedül élnek, de nem magányo­san, hiszen sok barátjuk van a városban, akik bármikor szívesen eltöltenek náluk egy-egy szombat vagy vasárnap délutánt es a rokonsággal is jóviszonyban vannak. Karácsonyra pedig a sógornője kijön hozzá­juk látogatóba az óhazából és velük marad egy évig, de ha akar vagy ha tud, maradhat évekig is. Azonkívül itt a telefon, itt a szép uj autó, a távolság nem számit, nincse­nek a világtól elzárva, de a csend és a nyugalom mégis^ biztosítva van a számuk­ra. Es itt van körülöttük a nagy természet, mellyel csak e^y-egy vasárnapi kirándulásuk alkalmával találkozhattak, amig a városban eltek. Mertő'k, akik a nyugati magyar határ­vidék erdőkben gazdag lankáiról jöttek ki Amerikába, mindketten a természet szerelmesei. Most is alig tudnak betelni az őszi pompával, ha aztán beköszönt a tel, akkor annak a szépségeiben fognak gyönyörködni. Az etetőre szálló madarak megfigyelése, a szél kísérteties sírásának vagy őrületbe hajló üvöltésének hallása, a zuzmarás fák festői látványa; a hópely- hek hullása és a földet betakaró szüzfeher tömegeinek csillogása leirhatatlanul nagy­szerű élvezet lesz az ó számukra. A kandal­ló tüzének nézése pedig visszaviszi majd őket a dunántúli magyar télbe, a kis csalá­di házba, ahol körülülték az ötös vaskály­hát, amelyben vidáman pattogott a tűz és játszadozó fényét a sótét szoba tisztára sepert földpadlójára vetítette. És a kandalló lobogó tüze mellett lesz csak jó majd vissza emlékezni minden szépre s jóra, amit huszon­hat évvel ezelőtt odahagytak Magyarorszá­gon és ott lehet csak elfelejteni majd igazán mindazt a rosszat, amelyben idáig részük volt és egy pohár forralt bor vagy rumos tea a téli estéken varázsos hangulatot ad s a magyar telek varázsos hangulatát idézi vissza. KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ES BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KIVAN AMERIKAI MAGYAR SZÓ Kellemes Karácsonyt és Boldog ujesztendőt! LOS ANGELESI MUNKÁSOTTHON ÉS NŐI KÖR 1251 So. Andrews Pl. L.A. Ca. 90019 NAGYON BOLDOG ÜNNEPEKET kivan az ossz magyarságnak barátainak és klubtársainak A MIAMI KULTURKLUB és NŐI CSOPORT BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS MEGELÉGEDETT Új EVET KIVAN A Detroiti Petőfi Kor KELLEMES KARÁCSONYT BÉKÉS BOLDOG Új ESZTENDŐT KÍVÁN: a MAGYAR TÁRSASKÖR 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 NAGYON BOLDOG ÜNNEPEKET kivan az összmagyarsagnak S0BEL OVERSEAS C0RP IKKA Országos Főűgynökség 210 E 86 Str. New York, N.Y. 10028 Telefon: (212) 535-6490 *—--- -----------

Next

/
Thumbnails
Contents