Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-12-09 / 46. szám
8. Thursday, Dec. 9. 1982. AMERIKÁT MAGYAR SZO Beiktatták Dr. Nagy Gyula evangélikus püspököt f A Magyarországi Évangélikus Egyház Északi Evangélikus Egyházkerülete élére Dr. Ottlyk Ernő pöspok utódjaként - Dr. Nagy Gyula püspök került. Mint ismeretes, az Evangélikus Egyház vezetősége 15 éves püspöki szolgálata után felmentette Dr. Ottlyk Gyula püspököt, akit a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsa főtitkárává választottak. Az ünnepélyes beiktatáson nagyon sokan vettek részt. Az állam részéröl Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A beiktatást Dr. Káldy Zoltán püspök-elnök végezte, aki a beiktató igehirdetésében kihangsúlyozta: "Aki közéletek az első akar lenni, az legyen az utolsó és mindenkP nek a szolgája" - idézte Jézust. Vagyis azt fejtegette, hogy a püspök, mindenkinek a szolgája, nem a papok szolgája, mert a püspök diakónos, oda kell fordulnia az emberekhez és segítenie kell. Dr. Káldy püspök-elnök kinyilatkozta: a püspök a hazának, a társadalomnak, az emberiségnek a szolgája. "Ez a drága magyar haza történelmével és jelenével együtt és jövőjével a szolgálatot várja. Igen, ez a társadalom is, amelyben élünk. Ennek akarunk segíteni. Ezt akarjuk másokkal együtt előbbre vinni. Ezt akarjuk felvirágoztatni. Ezt akarjuk széppé és boldoggá tenni, hogy a magyarok, akik ezen a földön élnek, boldog emberek legyenek. Igen, az emberiség a szolgálatunk területe. A háborútól fenyegetett emberiség... A püspöknek, a diakonosnak van egy óriási kívánsága: vendégül láthatja az Istent is. Ez a jutalom..." Majd odafordult az uj püspökhöz és igy fejezte be beiktató igehirdetését:- Kedves Nagy Gyula testvérem! Együtt voltunk Sopronban, együtt tanultunk Sopronban, szüléink háza egymás közelében volt. Pécsett az én gyülekezetemben voltál vallástanár. A pécsi oltárnál ott álltam tanúként, amikor drága feleségedet feleségül vetted. Örültem, amikor külföldi szolgálatban segíthettem. Örültem, amikor hazaterve végezted munkádat és örülök, hogy püspöktársam lettél. Isten segítségével, embertársaink segítségével menjünk előre diakonosokként... Ezután Dr. Nagy Gyula püspök ajkáról hangzott el székfoglaló beszéde. Felemlítette többek között az 1948-as Egyházak Világtanácsa első világgyülését. vázolta a távlati "az egyházak konciliaris közössége" modelljét, amelyben - mint kifejezte- "kölcsönösen elismernék egymást Krisztus egyháza részeinek és ennek jeleként egyszer majd közős zsinati döntéseket is tudnának hozni hitbeli és etikai kérdésekben." A püspök a hazai egyházak Ökumenjét is kihangsúlyozta, annak fejlesztése mellett fontos teendőként említette az ót világrészt átfogó egyházi világszervezeteket, ezen belül a Lutheránus Világszövetség tevékenységét, amely 70 millió evangélikust képvisel és 1984-ben a VII. világgyúlés- nek Budapesten az Ev. Egyház lesz a házigazdája. A püspök beszélt az egyházak és a világ szegényeiről, valamint Hirosima árnyékáról, mert nagy veszély az emberiség kétharmadara nehezedő nyomorúság, éhség es szenvedés és az éhezők százmillióinak szenvedése Istenhez kiált! - A legnyilvánvalóbb veszély - hangsúlyozta a püspök- végzetes veszély, ma egy atomháború... A veszély közvetlen elhárítási módjainak, részleteinek kidolgozása a politikusok közvetlen felelőssége a tárgyalóasztaloknál! De mi, az egyházak, a gyülekezetek, a hivő emberek milliói világszerte - együtt más hitü vagy világnézetű milliókkal - ugyancsak igen sokat tehetünk a bizalom hídjainak építésében, a béke tudatának erősítésében, a békére nevelésben, és a béke cselekedeteiben. Európa egyházainak, köztük a mi magyar egyházainknak, különösen nagy a felelősségük, hiszen a veszély centrumában élünk ezen a földrészen... Befejezésül, püspöki munkájához kérte az állam és az egyház segítségét. Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke üdvözlő beszédében kihangsúlyozta: Vannak olyanok, akik a hazánkban megvalósult lelkiismereti és vallásszabadság tényét elferdítve, hamis állításokat terjesztenek az egyházak lehetőségeiről, egyházi vezetőikről. Természetes, hogy a külföldi ellenséges körök igyekeznek ezeket a híreszteléseket ellenünk felhasználni. Tudjuk, hogy a magyarországi egyházak vezető testületéinek, lelkészeinek, hívőinek döntő többsége elhatárolja magát az ilyen törekvésektől és határozottan fellép ellenük... Egyházpolitikai eredményeinket nemcsak mi, hanem barátaink, sőt, józan ellenfeleink is^ értékelik. A nyugati sajtóorgánum részéről még sok igaztalan támadás és rágalom éri ugyan a magyar egyházakat, de kényszerülnek elismerni eredményeinket is... Elvi egyházpolitikánk következetes vállalása mellett nagy figyelmet szentelünk hazánk történelmi fejlődésének sajátosságaira és az ezekből fakadó feladatokra... A még meglévő, vagy' menet közben jelentkező esetleges feszültségeket, problémákat jó partneri légkörben, tárgyalások utján, közös erőfeszítések utján oldjuk meg a jövőben is. DRÁMA A REPÜLŐTÉREN (folytatás az 1, oldalról) és a személyzet tartózkodott, amikor a felfegyverzett lengyel férfi szombaton 17 óra 50 perckor a fedélzetre hatolt. Megfenyegette Nagy Imre kapitányt, és azt követelte, hogy vigye öt és a túszként tartott utasokat a nyugatberlihi Tempelhof repülőtérre. A repülőtér irányitószemélyzete eszre- vette? hogy valami nincs rendben a Lenin- grádbol érkezett gépen, és ezért a varsói utasok beszállását visszatartották. Jómagam is jelen voltam, amikor tárgyalni kezdtek rádión a géprablóval. Közben a személyzet két tagja elhagyta a gépet, mert a nyitva maradt csomagteret be kellett zárni, s ők mondtak el, mi a valóságos helyzet az utastérben és a pilőtakabinban. A tárgyalás során először a nők es a gyermekek elengedését kértük. A géprabló előbb vonakodott, majd - . mindnyájunk meglepetésére - hirtelen kiengedte a fedélzeten tartózkodó valamennyi férfi utast, de a nőket és gyerekeket visszatartotta. Nagyon aggódtunk a még túszként tartott n'ók, gyermekek és a személyzet életéért, de, 22 óra 35 perckor a lengyel biztonsági szervek akcióba léptek, és a bandita, aki végül Antalik Tamás másodpilótát tartotta visz- sza személyes túszaként, eldobta fegyverét, és megadta magát. A Malév-gép vasárnap 10 óra 48 perckor 85 utassal a fedélzeten hazaindult Budapestre. % ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT- LUCA NAPJAN, december 13-an azt mondták nagyapámnak: nagylegény vagy, jól van, de Luca széket mégse mersz csinálni. Ez még legénykorában volt, és nagyapa hozzálátott. A Luca széket úgy kellett készíteni, hogy minden nap csak egy-egy darabját, a felső lapját, a lábakat, az ékeket olyan lassan, hogy épp karácsofiy estéjére legyen összeállítható. Ezért mondják máig is, ha valami nehezen áll össze, hogy: lassan készül, mint a Luca széke. Nagyapa elkészült vele és az éjféli mise előtt egy legénypajtásával odaállították a templomajtóba és ráültek mindketten. Az volt a régi hiedelem, hogy aki saját készítésű Luca széken ül a templomajtóban, annak megjelennek a boszorkányok. "Te jobbra figyelj, én balra - mondta nagyapa legénypajtasának -, mert engem itt nemcsak ijesztgetni akarnak, hanem megverni." Úgy is lett. Jöttek kosfejet, szarvasagancsot viselő legények, kezükben bunkósbotokkal. Nagyapáek azonban nevetve, idejében kereket oldottak. Izes( mesét hallgatok egy idős és nagy mesélő hírében álló asszonytól, Buzsáki Istvánnétól, a Tolna megyei Szakcsón. A 79 éves Rozi néni meséit kéziratban, magnószalagon őrzik a kaposvári múzeumban. Muzeum-barát tevékenységéért, kutatómunkáért, leletbejelentésért, a muzeum gyűjteményének önzetlen gyarapításáért oklevelet is kapott. Meséit sűrűn dicsérik a falu gyerekei. Már amióta saját gyerekei felnőttek, az unokák pedig távol élnek és mar azok se kicsik, meséivel mások gyerekeinek okoz örömet. Kötetre való mese született a szakcsi mesélő asszony képzeletében. Azt mondja, a gazdag fantáziát dédapjától örökölte, aki 93 évesen halt meg 1816-ban született, átélte az egész múlt századot, a szabadság- harcot, a kiegyezést, a századfordulót. ■Volt hát miről mesélnie es mindig igaz meseket mondott. Rozi néni is mindig a valóságból indul ki, meséiben nincsenek boszorkányok, sárkányok, gyerekeket rémisztgető figurák. Legszívesebben emberi tulajdonságokkal felruházott állatokat szerepeltet tanulságos történetekben.- KÉRTEK, ÍRJAM MEG az egész élet- tórtenetemet is, mert hogy olyan nehéz paraszti életem volt. Nem akartam én parasztnak maradni. Jo eszem volt, szüleire testvéreim közül engem iskoláztattak. De jött az első világháború, apámat behívták, anyám egyedül nem bírta a munkát, igy kimaradtam a második polgáriból. Aztán 1918 - 19-ben szüleim meghaltak és végképp befellegzett az én álmomnak, hogy postáskisasszony legyek. Rám maradt három kistestvérem gondozása, s miután férjhez mentem, született három gyermekem, attól kezdve hat gyerekről kellett gondoskodnom. Férjemmel együtt kemény paraszti munkában telt el az életünk, mig gyermekeinket felneveltük, kitanittattuk. Öregségünkre egyik h lányunknál húzódtunk meg, itt Szakcsón. O özvegyen maradt, mi betegeskedünk, de szépen megvagyunk együtt. Hanem miért Írnám le az életemet? Azt a sok faradságot, gondot? Miért terhelném vele az embereket? Szívesebben gondolpk ki szép meséket a gyerekeknek a régi világból, a maiból. Mert azokkal magamnak is, nekik is több örömet okozhatok. Merly Krisztina #« Gocze Tibor: LUCA'MESE
