Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-10-14 / 38. szám

12. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 14. 1982. KOVI PAL: Amikor az emberek fiatalkori eteleiket próbáljak visszaidézni, gyakran hatalmas cukormázas , tortákra, omlós rétesekre gondolnak. Énnekem Anyám kenyere él az emlékezetemben tökéletes elevenséggel. A kenyér fontos helyet foglalt el életünkben. Megszegésének szertartása Anyám kiváltsága volt, s ö, amikor kezébe vette, hogy leszelje belőle az étkezéshez épp szükséges mennyiséget, előbb rátette az örök elet és örök remény jelét. Mi meg a ropogós serclit is csak azután kaptuk meg. De emlékeim mégis a kenyérsütés csodála­tos ősi ceremóniájához kapcsolódnak szorosabban. Minden, ami hozzátartozott, nálunk szent volt, _ pedig protestáns családban nemigen dobálóznak e fogalommal. Ide tartozott a két szakajtó is - egy hosszúkás nagyobb és egy kicsi gömbölyű -, amelyeket semmi másra nem volt szabad használni, hiszen még szagot kaphatnak. A kisebbi­ket nagy kegyelettel később el is vittem magammal földi vándorutamra. Négy szép fehér damaszt volt még a sütés kelléke, amelyeket csak Anyám keze érintett, meg a meleg, illatos friss liszt. De a legfontosabb a kovász volt. Minden családnak megvolt a maga kis kovásza, s valahogy szégyen is volt kovászt kölcsönkérni. Nem sokra becsülték azt az asszonyt, aki nem tudott a kovászra vigyázni. A kovászt Anyám nagyanyámtól kapta, amikor férjhez ment és önálló háztartást kezdett.. Nagyanyám pedig dédanyámtól, és ez igy ment a maga rendjén vissza a messzi századokba. A kis kovász magában hordozta családunk múltját, történelmét, jelenét és jövőjét; élniakarását. Ugyanakkor az anyafölddel összekötő kapocs is volt, hiszen a földből éltünk mi is, nagyszüleim is; amit termeltünk, az volt életünk alapja. Anyám minden kenyérsütés alkalmával lecsípett egy félkilónyit a kenyértésztából. Lelapitotta, és száraz helyre tette, hadd szikkadjon, melléje a két szakajtót és a négy ruhácskát. Kovászunk ott várta be a következő sütés idejét. Igazában akkor kezdődött a kis kovász nagy szerepe. Az élesztő baktériumok ugyanis tovább élték benne titokzatos életüket, s élő és éltető részecskéivé lettek a ház levegőjének, amelyet mi beszippantottunk. Ugyanakkor nyilván a kis kovász is mind magába szívta azt, ami bennünket jelentett ebben a levegőben, nemcsak leheletünket, de reményeinket, álmainkat, sorsunkat és egész sajátos emberi valónkat. Aztán tovább nevelgette őket makacs kitartással, megteremtve egy otthon kémiai' bakteriológiai egyensúlyát és őrizve jellegzetes karakterét. A kovász tehát csak a miénk volt, és különbözött minden szomszédétól: titokzato­san uralkodó gócpont a világmindenség egv zárt egységében. Anyám kis kovászkája volt a letéteményese a mi családi összetarto­zásunknak, egyéni jellemünknek, jelképe hagyományainknak, folytonosságunknak a szépségnek és szeretetnek, amit a család jelent. Elszoruló szívvel gondolok néha arra, hogy a mai családok életében egyre ritkább az ilyen kovász. A mai ember nasrv Szántó Miklós: AMERIKAI KÖRUTAMROI Kettős cél hozott az USA-ba: elkészült egy értekezésem az amerikai magyarság nehány szociológiai problémájáról és an­nak tudományos vitája előtt még egyszer tanácskozni akartam a témával elméleti vagy gyakorlati célzattal foglalkozó szak­emberekkel. Előadást tartottam Pittsburgh- ban, ismertetve dolgozatom egyik alapve­tő fejezetét és meghallgatva a különböző véleményeket, vitatkozhattam az ellen­érvekkel. A bloomingtoni egyetem magyar tanszé­ké által szervezett konferencián vettem részt. Arról folyt eszmecsere: milyen az amerikai magyarság image-e? milyen ma­gyarság-kép hat az iskolai tankönyvekből? mit tudnak az amerikai emberek a magyar irodalomról, művészekről, milyen a ma; Magyarországról kialakított véleményük? A vitához az amerikai egyetemeken dol­gozó magyar szakemberek nyolc előadása szolgált alapul. (A tanácskozáson részt- vett a Magyar Népköztársaság washingto­ni nagykövetségének első titkára, Sipka Ferenc is.) Utazásom másik célját az az egyszerű tény adja, hogy újságíró vagyok, a Magyar Hírek főszerkesztője, és egy olyan lap szamara, amelynek olvasói között ameri­kai magyaroké a többség, szinte létkérdés a helyszíni tapasztalat. Első kézből kell tájékozódni az olvasók véleményéről, igé­nyeiről. Találkozásaim az amerikai magyarság különböző képviselőivel hozzásegítettek ahhoz, hogy jobban megértsem a mai örö­möket, gondokat. Folytattam eszmecserét egyesületi vezetőkkel és egyszerű tagok­kal, lelkészekkel és hívekkel, tudományos intézetek és egyetemek tanáraival es hall­gatóival es - ahogy errefelé mondjak, a minden szervezeti keretet messze elke- rülökkel, az utca embereivel. Jo volt látni és hallani, hogy a magyar- sagtudat megtartásán munkálkodó emberek lelkes es hozzáértő tábora - tartozzanak idősebb, vagy fiatalabb évjáratokhoz-jelen­tősen kibővült, 1974-ben történt legutóbbi látogatásom óta szerzett barátaim köre kiszélesedett. Utam során ellátogattam Washington­ba, Pittsburgh-ba. Cleveland-be, Chicagó­ba, Madisonba, jártam New York-ban és környékén: Bridgeportban, New Brunswick- ben, Passaic-on, Manville-ben. végül, a- hogy már említettem, Bloomingtonban. Sok jo kezdeményezes született szinte minden városban: hétvégi iskolák, tánccso­portok, magyar muzeum; a magyar kultú­ra sokszínű formában virágzik ma az USA- ban. Ebben az elsődleges tényező a szakem­berek áldozatos munkája, de az eredmé­nyekben jelentős szerep jutott az anyanyel­vi mozgalomnak, amelynek hulláma emel­kedő. Mindez megnövelte a Magyarok Vi­lágszövetsége tekintélyét is. Nagyon erdekes és fontos volt számom­ra a Magyar Szó szerkesztőségében foly­tatott tapasztalatcsere. A Magyar- Hírek kollektívájának minden tagja tisztelettel tekint a 80. születésnapját ünneplő, sok vihart megért, eszméiért töretlenül küz­dő Magyar Szó nagyszerű múltjára, har­cos, nel]éz jelenére és békés, egészséges jövőt kívánunk laptársunknak. Az amerikai magyarság összetétele, kormegoszlása változik, nemzedékváltás történik és az amerikai munkásosztály mai gondjait és reményeit képviselő lap tapasztalt gardája bizonyára megtalálja az uj évtizedben szükséges hatékonyságot es még sok örömet szerez idős és fiatal olvasóknak > egyaránt. Ehhez szeretnénk sok sikert kívánni a Magyar Hírek és a Magyarok Világszövetsége nevében is. Üdvözlöm szeretett lapomat! Haladó szellem vívja nemes harcát Magyar Szó hirdeti a nép igazát- Zászlaján: "Béke, Szabadság, Emberi jog" Ezekkel győzni kell es győzni fog. L.I. New Jersey. (Mohácsi Regös Ferenc grafikája) üzletekben vásárolja meg mindennapi kenyerét, s az nyilván lehet szép is, jó is, változatos is, hiszen érti a dolgát az, aki készítette. De néha bizony úgy érzem, hogy ebből a bolti kenyérből hiányzik valami. Tálán éppen a lelke.

Next

/
Thumbnails
Contents