Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)

1982-10-14 / 38. szám

Thursday, Oct. 14. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. AZ ÁRNYÉKSEREG (folytatás a 8. oldalról) mellett az IWW magyar csoportja a "Bér­munkás" c. hetilappal hirdette az ipari szervezkedést, de a politikai akcióktól ridegen távolmaradt. Wiener Andor, Fish- bein László, Lefkovics Lajos, Geréb József írták, szedték és terjesztették a "Bérmun­kást." Geréb József az Előre munkatársa­ként, később a vasárnapi melléklet szer­kesztőjeként működött, amig tüdőbeteg­sége egy farmra kényszeritette. Élete utolsó 10 esztendejében a Magyar Jövő és Magyar Szó szorgos külmunkatársaként dolgozott. A Szocialista Munkáspárt (SLP) magyar hetilapját, a "Munkást" Kudlik Sán­dor nyomdász-szerkesztő és Vaszilly Tiva­dar nyomdász és időkénti előadó-szervező látta el. Vaszilly, mint nyomdász vándor­munkás kereste kenyerét. Magyar-Ameri- kában két "polgári" napilap, a clevelandi "Szabadság" és a new yorki "Népszava" mellett legalább 30 hetilap jelent meg. Pittsburghban Fiók Albert "Magyarság-a" Akronban a költő Tarnőcy "Hírlapja", Yo- ungstownban Neményi Ernő lapja, St. Lou­is és Vidéke, Káldor Kálmán hetilapja, Detroitban három, New Yorkban legalább három, Clevelandon Tárcái Lajos hetilap­ja az "Újság", és a "Magyarok Vasárnap­ja" a katolikusok hetilapja, amit egyidöben a "Szabadság" Kakas Mártonja, Gondos Sándor szerkesztett (később a Verhovay Betegsegélyzö hetilapját szerkesztette és Daragó József titkára is volt). E váro­sok mindegyikében találkoztam Vaszilly- val. Nyomdászra minden lapnál, majdnem mindig szükség volt. Két-három hónap a legtöbb, amig a "sok maszlag"-ot meg­elégelte, ahogy Vaszilly mondta: pakolt, egy-két hónapot, amig a megtakarított pénzből jutott, körúton, előadásokkal, szer­vező munkával töltött el. A polgári hetilapok lényegét (egy-két kivétellel) egy hetilap cime fejezte ki a leg­alaposabban: "a magyarok vasárnapja" Az amerikai magyarok hétköznapjával soha, vagy csak nagyon elvétve foglalkoz­tak. A legtöbbje hétről hétre tengődött. Egyletek, egyházak disznótoros vacsorá­it, táncmulatságait hirdették. Választások idején a helyi politikusok dobtak néhány dollárt féléjük. ÚJSÁGÍRÓK, HA TALÁLKOZNAK... Rendszerint a nagy országos egyesüle­tek nagygyűlésein találkoztak nagy Ameri­ka minden sarkából az újságírók. Minden politikai árnyalat képviselve volt ott. East Pittsburghban, a világ legnagyobb villany­társasága, a Westinghouse falujában szé­kéit a Munkás Betegsegélyzö Szövetség. Az east pittsburghi Magyar Munkás Dalár­da épületében volt a konvenció. A Szövet­ség valamikor a század elején levált a harcosabb Munkás Betegsegélyzö és Ön- képző Szervezettől. Vezetője és a harmin­cas évek végéig központi titkára Vitális Boldizsár volt. Igazi egyleti basaként irányí­totta a Szövetséget és kicsiben az AFof L. Greenjének megalkuvó politikáját utá­nozta. Végűi is a tagság megunta a basás- kodását és az SLP, IWW. és lapunk olvasói­nak egységfrontja menesztette Vitálist. Bridgeport, Connecticut a keleti rész konvenciós városa volt. X”1 Bridgeporti Szö­vetség és az ismertebb Rákóczi Egyesü­let székelt itt. Vasas József volt a Rákóczi központi titkára és a "polgárinak" nevezett intézmények sorában a legdemokratikusabb intézménynek számított. Vasas egy Ízben Fehér Józsefnek (az Önképzö Egyesület, később a Testvériség - IWO - központi tit­kárának mesélte, hogy ó gyerek- és serdü­lő korában disznópásztorként kereste kenye­rét az óhazában. (A "polgári" intézmé­nyek tagsága legalább 95 százalékban két­kezi munkás, nagyrésze parasztszármazá- su.) A 30-as, 40-es években úgy a Munkás Szövetség, mint a Rákóczi beolvadt a Wil­liam Penn (volt Verhovay) Egyesületbe. Mindkét esetben a baloldali egységfront nagyban elősegítette ezt. Somló Lipot és Grosz Henry (volt SLP), Wiener Andor és Fishbein László, valamint Pika József neveire emlékszem. Fishbein László és Grosz Henry évekig a Verhovay igazgató­ság tagja is volt. Az újságírók a legnagyobb előszeretet­tel a nagy, sokszor nagyon is viharos Ver­hovay konvenciókat kedvelték. Rendszerint egy hétig tartott a konvenció és rendsze­rint a William Penn Hotel nagytermében. A delegátusok szép napidijakat, hotel- és utazásig költségeket szavaztak meg ma­guknak. És a végén "a nemzet elárvult napszámosairól" sem feledkeztek meg és hasonló honoráriumot szavaztak meg az újságíróknak. Nem egy ezer dollárral tért haza és a hirdetések ígéretével. Az újságíró asztal körül: Szarvas Pál, Fiók Albert, Fay Fisher Andor (a Himler lapok képviseletében), Himler Márton, Tarnőczy Árpád, Székely Izsó, Vasváry Ödön, Szécs- kay György, Pálos Ernő, és Kemény György, a Dongó vicclap szerkesztője. Kemény, egy sereg könyv szerzője és neves költő, akit a Petőfi Társaság tagjává választott meg. Keményt soha sem láttam mosolyog­ni. Küzdelmes, nehéz élete volt és Karinthy humorával élve a viccben nem ismerte a tréfát. A Dongóban olvastam valamikor (a szerzőjét nem közölte) egy ritka ameri­kai-magyar nótát: Pennsylvaniában kvittoltam a dzsápot Mert a muli a lábamra hágott En a mulit szörnyen agyon vágtam, Ilyen szép halottat még nem láttam. Nem egy esetben harminc, negyven új­ságíró szorongott az elnökségi pódium alatt az "újságosok" számára fenntartott asztal körül. A költö-ujsagirók legfrissebb termékei­ket árusították a szünetekben és esténként a William Penn nagy-ivójában. Akár az Uj Előre clevelandi, vagy a Magyar Jövő new yorki szerkesztősége küldött ki, a konvenciókról e lapokat naponta telefonon értesítettük. Úgy Clevelandon, mint N)ew Yorkban délután egykor zártuk a lapokat. A reggeli ülés 12-kor ért véget. Az előző délutáni és a reggeli ülésről telefonon dik­táltuk a beszámolókat. Es másnap reggel gyorspostával 150 példányt hozott a pos­tás East Pittsburghba, Pittsburghba, vagy Bridgeportra. A friss újság már reggel várta a delegátusokat. "MINKET NEM LEHET ELTEMETNI* A Viharsarok hlí fia, Varga Józsefre emlékezve... Visszaemlékezve a 20-30-40-es évek magyar Amerikájára: álmunknak, remény­ségünknek, harcunknak, szolidaritásunk­nak nem volt országos határa. A USSR bejelentette az első öt éves tervet. Száz­számra jelentkeztek Amerikából, benn­szülöttek, bevándoroltak, férfi és nőmun- kasok. Az amerikai magyarok között Fejes József és feleségére emlékszem Cleveland- ból. New Yorkból Abelovszky József és felesege Wexler Antonia, újszülött fiukat Johnnyt is magukkal vitték. East Pitts- burghból Terényi Gyula szerszámlakatos ifjúmunkás, New Yorkból az Uj' Előre mun­katársa, Stone Marci feleségével, Szántó Karola egyetlen fiát, az ifjúmunkás Lie- berman Tibit ültette hajóra, Chicagóból a Tomanicka házaspár ifjú Tomanicka Kál­mánt, aki később egy kis kerülővel részt- vett a spanyol polgárháborúban és 1945- ben a felszabadító Vörös Hadsereggel Bu­dapesten kötött ki. AZ EGYKE ÉS EGYSE ORSZÁGA A Horthy-rendszer bűneit az Uj Előre leplezte le. A világ minden részéből a vér- befojtott Tanácsköztársaság menekültjei hírekkel látták el a lapot. Karikás Frigyes, Barta Sándor, Hidas Antal, Gábor Andor, Madarász Emil, Balázs Béla, Illés Béla könyveire, cikkeire, verseire gondolok. A három millió magyar koldus, a paraszt­ság tarthatatlan helyzetét, a fasiszta gró­fok, földbirtokosok falurombolő ténykedé­seit Szabó Zoltán, Kovács Imre, Illyés Gyu­la könyveiből (Tardi helyzet, Néma forra­dalom, stb.) tárta a lap az amerikai ma­gyarság elé. A hires pécsi bányász-sztrájk a munkássajtó utján jutott Amerika tudo­mására. (A New York Times a belső olda­lon két soros hírben hozta.) A halálba me­nekülő szekták, a szegény parasztság né­ma forradalma a gazdag egyházak ellen. A horthysták a polgári sajtó és az Ameri­kai Magyar Szövetség utján igyekeztek szalonképessé tenni a Gőmbos-kormányt és a "földreform" - hazugságot. Garbai Sándort, a Tanácsköztársaság elnökét amerikai körútja ohiói szakaszán Ford tragacsomon vittem Akronba, Young- stownba, Cantonba. Canton, Ohioban Né­meth Eváéknál ebédeltünk. Kopogás után belépett Mészáros Imre acélmunkás munkás­ruhában, kezében a nagy elemózsiás pléh­doboz. Sajnálatát fejezte ki, hogy nem jöhet az esti gyűlésre, mert este hatkor kezdi az egyfolytásos kétheti 24 órás mű­szakot a massiloni acélgyárban. Vasárnap este hattól hétfő este hatig. "Csak azért jöttem, hogy megmondjam Garbai Sándor­nak, hogy az ő hivó szavára fogtam fegy­vert 19-ben a haza és a forradalom védel­mében." A gyűléseken Garbai üzenete a világ nepe összefogásának sürgetése volt a fa­sizmus és legembertelenebb formája. a hitlerizmus ellen. A HARCOS NAPILAP UJjÁsZULETESE A "Vilá^" egységfront napilap megszün­tetése után Gyetvay János főszerkesztő­vel a mozgalom megindította a Magyar Jövő hat oldalas hetilapot 1939 végén. Engem az Országos Lapbizottság 1940. tavaszan hivott New Yorkba, hogy segít­sek a kiadóhivatal munkájában. A szerkesz­tőség és kiadóhivatal nem maradt egyedül. Munkájában, a tervezésben és végrehajtás­ban, negyven tagú kibővített Országos Lapbizottság segítette. New York minden részéből jött a segítség. A yorkvillei Mun­kás Otthon tájékáról Szepessi Géza, Moli- nári Berta, Szuhy Zoltán, Szántó Karola, Szevin Anna, Marky Kálmán, Csinát Pál, Gross József és Gyula, Veleckyné, Petrás Pál, Klein Marci, Bronxból: Gross Béla, Berkovics Gizi, Markovics Feri, Hirsch Julia és Feri, Bachner Max, Astoriából: Schill Teréz, Fehér Lajos, Katona János, Petercsak József, Treitler Maria és József, Brooklynből a volt Munkás Betegsegélyzö és Önképzó Szervezet első alakuló osztályától Hódy János és Hódyné. A new yorkiakat a közeli vidék csoportja egészítette ki Newarkról: Szepessy Berti, Trentonból: Szabó János, Eastonból Ferenczy Lajos. Szabó Karoly és Paczona Jenő. New (folytatás a 10. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents