Amerikai Magyar Szó, 1982. július-december (36. évfolyam, 26-49. szám)
1982-09-23 / 35. szám
Thursday, Sep. 23. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. 80. Kicsit nevetett az Erzsiké. — Azt akartam — azt mondja —, hogy jó dógod legyen. Tudtam, hogy kívánkozol. Hű, én meg mán azt is elfelejtettem, hogy kisgyerek koromtul téztem az Erzsikét. Úgy megmagáztam én, mint valami istvándi jányt. Mer ott magázósak. — Jó van — mondom —, nem haragszok érte, mer te csak jót akartál. Elmeséltem osztán neki az egészet, ahogy vót. Helyeselte, hogy nem akartam magamat agyonüttetni egy idegen jányért. De még mikor arrul vót szó, hogy a hídon nekem jöttek, még meg is ijedt. — Jaj — azt mondja —, ne menj többet Istvándiba, inkább kommendálok neked jányt.-Hol? — Tudok én egyet csatóházi pusztán. Kint laknak, van nekik huszonegy hold földjük, de csak egy jányuk van. A jó lenne neked. — Hogy híjják? — Gércze nevű. Gércze András, a jány neve Gércze Irén ... — Irén? a jó. — Hát a huszonegy hold? — Az is jó. Nem adnák azt jány nélkül? Mer a még jobb vóna. Nevetgélt rajtam, de biztatott, hogy csak menjek el. Ő onnan ismeri, hogy az apja épített nekik tavaly, és ő akkor járt ott, és látta őket. Ételt vitt az apjának. De én bizony nem mentem el. Eszem ágába se vót. Minek menjek egyik után a másik jányt keresgélni, mikor ezt még el se felejtettem. Nem mentem sehova, hanem maradtam otthon, és éltem, mint a hal a vízbe. Jártam még egy darabig kaszálni a zsidónál. Fentem a kaszát. Aztán még krumplit ástunk. Az a takaros munka. Az ember früstökig. jó> kikalapálja, a kapáját, végig, még ott is, ahun soha fődet nem ér. Azután szépen nekilát. A krumpli bokorba van ültetve, a bokor meg fel van tőtve. Ezt a tőtést az ember két ódalrul körülkapálja, megnyitja, akkor a bokrot ki lehet borítani takarosán. Lehet azt úgy is csinálni, hogy az ember, ha magának dógozik, nem sokat komédiázik, alávág, kifordul az egész. Jobb az így, megadni a módját, mint a milotaiak a herélésnek: má megdöglött a csikó, de azt mondták: azér adjuk meg a módját... Vót akkor nekünk egy kis tehenünk, a Bimbó, nagyon jó kis tehén lett vóna a, csak nem adogált tejet. Nem is igen vót neki mitül adni, mer nagy szárazság vót azon a nyáron, a tehén meg a legelőre járt, csordába, de nem vót fű semmi. A szegény marha csak úgy nyalta a sós fődet, nem vót mit harapni neki. így osztán nem is adott a többet, csak reggel egy litert, este egy litert. Egy jó kecske is többet ad. Mondom édesanyámnak: édesanyám, két hét múlva van az újlaki vásár, én elhajtom a tehenet. Addig má nem is küldöm ki a legelőre, hanem itt etetem az istállóba. Majd hozok neki a kapálásbul egy kis gazt. Ha felszedi magát, mingyán jobb árat lehet kapni. Ügy is vót. Minden este hoztam egy fél szekér füvet a zsidó tagjábul. Droftinak híjták a béresét, megtette, hazahozott nekem egy fél petrencét. Még nem vótak behordva a szénák. Így a tehénke egy kicsit magához jött, csak a tejet má nem akarta szaporítani. Nem baj, majd csak elsózom. Mondom édesanyámnak: édesanyám, két hét múlva akarok venni valami kis ruhabélit, ő jobban tudja megválasztani. El is jött. Vót, aki szekérrel ment, hát felkérezke- dett, úgy nem kellett annyit gyalogolni szegénynek. A vásárba osztán odaállott a tehén mellé. Árultuk a kis Bimbót, de nem akartak érte pénzt adni. Mondom édesanyámnak: — No, édesanyám, nincs magának szerencséje a Bimbókkal. Lesütötte szegény a fejét, elfordult, hogy így rápirítottam. Mert tudta ő, micsoda Bimbóra gondolok. Odajön egy jány, azt mondja: — Nem Jó Jánosné a néném? — A vónék, lelkem. Hát te ki vagy? — Én Bökő Juliska vagyok. Egy tanyán lakunk a néném jányával, Julcsával, Csengődinével. NAGY HAZÁNKFIA SZÜLETÉSE 100. ÉVFORDULÓJA TISZTELETÉRE A MAGYAR SZÓ 80. JUBILEUMI ÉVE KERETÉBEN VASÁRNAP OKTÓBER 17-EN D.U. 2 ÓRAKOR A ROBERT WAGNER JUNIOR HIGH SCHOOL AUDITÓRIUMÁBAN 220 E 76 St. NEW YORK, N.Y. (2. és 3. A ve. között) Fellep: FARKAS SÁNDOR zongoraművész, az USA Kodály Intézet vezetője A MŰVÉSZI PROGRAM KIEMELKEDŐ SZAMAI: LALO: Symphonie Espanol - Allegro non troppo PAGANINI: Concerto No. 1. D. Máj. Rondo. Allegro spirituoso Hegedűn előadja: DAVID RUDGE, PUCCINI: O Mio Babino Caro STRAUSS: Chacun a son gout (Fledermaus) BIZET: Seguidilla (Carmen) OFFENBACH: Des Aveux and Perichole's Letter Énekli: KAY LIGHTHILL (mezzosoprano) VERDI: Di Provenza (La Traviata) KODÁLY: Duda nóta LEHAR: Yours is My Heart Alone Énekli: VIRL ANDRICK ( baritone) CHOPIN: Revolutionary Etude, LISZT: Rhapsody No. XII. Zongorán előadja: ALEXANDER FARKAS ADOMÁNY: $ 5.Előadás után frissítők felszolgálása. • •oTso#t.l Y\ -obo o oconoSar«***1 Jegyek kaphatók: PUSKI kőnyvüzletben,1590-2nd Ave. New York, N.Y. 10028. A várható nagy érdeklődésre való tekintettel kérjük a jegyrendelést postafordultával beküldeni. A rendeléseket a beérkezés sorrendjében teljesitjúk:"First come, first served" Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 Mellékelve küldök................dollárt.................jegyért NÉV:....................................................................................... CÍM :..................................................................................... VÁROS.............................ÁLLAM..............ZIP................. — Jaj, lelkem, hogy van az én Julcsa jányom? — Megvannak, csak nagyon áprehendálnak, hogy György fia nem is ment el hozzájuk, pedig ott dógo- zott egész nyáron Istvándiba. Nézem a jányt, nem szólok. Vót nekem eszembe Julcsa néném szegénységével dicsekedni Istvándiba, mikor én ott gazdag jány után kapaszkodtam. így szóba állottunk. Emlékeztem én a jányra. Mikor Julcsa nénémnél vótam, láttam. A gazda jánya vót e, csak megnőtt azóta. Mondta nékem akkor Julcsa néném, hogy e nekem való jány vóna. Az apja ispán helyett való gazda vót azon a tanyán. Nem vót több jánya, csak ez az egy meg két fia. De nagyon sok marhája vót. Nagyon jól bírta magát. De én akkor még nem gondoltam házasodásra. Hanem a jány nagyon pislogott rám. Mondja nekem édesanyám úgy félre: vegyél neki valami mézest. — Nem veszek én — mondom —, nem adtuk el a tehenet. Ha eladtuk vóna, vennék. A jány ott ácsorgott egy darabig, beszélgetett, aztán kezet adott, elment. — No, édesanyám — mondom, utána mutattam —, ott megy a maga menye. — Menyem-e? — Nem jött az ide ingyen. Azér jött, mert Julcsa néném nagyon házasított evvel, mikor ott vótam. Meg akart nézni. — Hát fiam — azt mondja édesanyám —, jÓ erős jánynak látszik. — Jó erős ezeknek a pénzes zacskójuk. Gazda az apja, az egész uradalomba. Szép fizetés, szabad lopás van nekik. — Akkor mér nem foglalkoztál vele? — Hát haragszok, hogy egyik tehenet még el se adtam, má másikat vegyek. Hanem két hét múlva lesz Halmiba a vásár, majd ott eladom. Addig még etetjük, jó idők vannak, oda megint elhajtjuk. Haza is hajtottuk a kis Bimbót. Osztán két hétig etettük. Igen, de én csak azon törtem a fejemet, hogy édesanyám Halmiba igazán nem tud eljönni, hogy kéne elvinni. Hát én szépen rábeszétem Mojzes Pali bátyámat, hogy mennyen el a halmi vásárra. Ügy beadogattam neki, hogy ott milyen jó ára van a marhának. Hát rá is lett, mert gondolta, legalább egy napig messze lesz a feleségétől, ihat is egy jót, mért ne. Így elmentünk Halmiba. A mi kis tehenünk is oda volt kötve a saroglyához, ő is vitt két jó tinót. így osztán szekéren mentünk a vásárra. (FOLYTATJUK) MAGYAR GÉPÍRÓT KERES NEW YORKI CÉG 2“3 NAPRA HETENKÉNT Hívja: (212) 535-6490 számot REGGEL 9,30-TÖL D.U. 5“IG Móricz Zsigmond
