Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-11 / 6. szám
Thursday, Feb. 11. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO EGY MÁSIK JOHN REED FILM Az év legjobbjakent i kitüntetett “Reds” című filmet a legnagyobb sikerrel, telt házak mellett játsszák hónapok óta az amerikai mozikban. A John Reed amerikai újságíró életéről szóló film az 1917-es orosz forradalom jeleneteit mutatja be drámai erővel. A szovjet fiimezők most John Reed életéről két fii- Franco Nero met készítettek. Az egyik Reed-nek az 1915-ós mexikói forradalomban átélt tapasztalatait mutatja. Ezt a “Forradalmi Mexico” cimü szovjet-mexikói- olasz közreműködéssel készitett filmet Olaszországban most mutatják be. A másik film a “Tiz Nap, mely Megrázta a Világot” és mindkettőben az olasz Franco Nero játssza a főszerepet. Mindkettőt a szovjet Sergey Bondarchuk rendezte. Egy philadelphiai ujságirónak adott interjúban Bondarchuk elmondotta, hogy a szovjet kormány szinte korlátlan anyagiakat adott a Reed-ről szóló filmek készítésére, akit a szovjet forradalom hősének tekintenek és a Kreml falaban temettek el. Franco Nero idézte a szovjet kulturminiszter megjegyzését: “Az igazi forradalom kevesebbe került, mint Bondarchuk forradalma.” Mikor a Teli Palota megrohanását filmeztek, 10.000 vöröskatonára volt szükség, de ez semmi nehézséget nem okozott: a hadseregből 10.000 katonát küldtek ki a tömeg- jelenethez. “A fiimezes a Szovjetunióban teljesen mas, mint bármely más országban”, mondotta Nero. “Nincsenek anyagi gondok, nem kerget az idő és minden más segítséget azonnal meg lehet kapni.’ Mind a két filmen angolul beszélnek, habár Mexi- coban a helybeli színészek spanyolul és a szovjet színészek oroszul beszeltek. Minden beszedet újra szalagra vettek es olyan nyelven játsszak, amilyen országban bemutatják. A filmek terjesztéséről világszerte szerződést kötöttek es mind a két filmről televiziósorozatot is készítenek. EGY SIKERES HALYOGOPERACIO (folytatás a 6. oldalról) Köszönettel tartozom Dr. Obstbaumnak, aki nagyon humánus, elfogadta a Madicaret. Megkérdeztem tőle, hogy megemlithetem-e nevét egy cikk keretében, melvet lapomhoz, a Magyar Szóhoz kívánok eliuttatni. Valasza ez volt: miért ne! Akik igénybe akarjak venni Dr. Obstbaum szolgálatát, hívják fel telefonon a titkárnőjét hivatkozva a Magyar Szóra, ahol Paul Sweet cikkét olvasták. A telefonszám! (212) 687-4106 TÉLI ITKZKS 1ST KÖNYV KÖBÖL Irta: Kovács József a Magyar Tudománvos Akadémia tagia MÁSODIK RÉSZ Amikor 1868 januárjában már mint Esterházy Pál megérkezett New Yorkba, feltehetően meg nem halványult el teljesen Kossuth Lajos másfél évtizeddel korábbi kőrútjának az emléke. Már sokkal kevésbé valószínű azonban, hogy hallott volna Uj-Budáról, Újházi László varosalapito vállalkozásáról. S még valószínűbb, hogv semmit sem tudott Uiházi és Kossuth ellentétéről a magyarok zárt csoportban letelepiteset illetően, ahol tálán csak annyi volt az ellentét magva, hogy Uiházi a maga telepét, Ui-Bu- dát javasolta. Kossuth pedig szívesebben vette volna, ha a 48-as emigránsok egv Magvarországhoz közelebb eső területen telepednek meg, ahonnét, amint akkor hittek, a rövidesen elkövetkező uiabb forradalmi megmozduláshoz könnyebb lesz a száműzetésben élőket mozgósítani. Amikor Esterhazy Pal megérkezett New Yorkba, Uiházi Lászlónak még két év volt hátra az életéből, de a két férfi sohasem találkozott, pedig bizonyára iól megértettek volna egymást. Uj-Buda fénykora Uiházi elköltözésével végétért, több évtizedes, lassú pusztulásra volt itelve, mivel létezése túlságosán kapcsolódott az alapító szemelyehez. Az is bizonyos azonban, hogy ha hallotta is Uj-Buda hiret, nem vitte volna oda a letelepedni szándékozó magyarokat, akik a nyolcvanas evekben mar egyáltalán nem remélhették — akkor sem, ha szándékukban állt volna —, hogy pénz nélkül sajat földhöz jussanak. Uj-Buda neve nem véletlen párhuzamként került ide, mert Dojcsak Győző is felemlíti, hogy annak lete es története “kezdettől fogva ismeretes volt, mig Esterhazy koloniaia szinte egyáltalán nem szerepelt a magyar koztudatban. ” Okát igy Írja le: “Persze ez nem veletlen. Ui-Budat a szabadsagharc ismert személyisége alapította néhány, ugyancsak neves társavai, mig Esterház Kolóniát egy ismeretlen es kétes hiríi egvéniség, ráadásul egyszerű, névtelen emberekkel. Mas szóval a nemesi eredetű település létrejötte es sorsa erdekelte az akkori közvéleményt, mig a paraszti eredetű kolónia iránt közömbös maradt. Ui-Buda, amely csak rövid ideig létezett, és semmi sem maradt belőle, ismert lett és maradt, Esterházy, amelynek a százéves évfordulója következik, ma is ismeretlen.” Nagyon könnyű lenne folytatni a sort, hogy Esterházyn kívül még melyek azok az amerikai vagy kanadai magyar települések, amelyek történetének megírása még várat magára. Ami pedig az Uj-Budával kapcsolatos tényeket illeti, Ács Tivadarnak a negyvenes evekben kiadott könyvei előtt elsősorban csak visszaemlékezések, emlékiratok foglalkoztak Újházi személyével es Uj-Buda történetével, az érdeklődést tehát nem a település nemesi eredete magyarázza a parasztival szemben, hanem az, hogy az első volt, es összefüggött a Kossuth-emigráció történetével. S ehhez még azt is hozza kell tenni, hogy eltekintve néhanv, legfeljebb csak a szakemberek előtt ismert munkától, a kanadai kivándorlás es a kanadai magyarság története általában ismeretlen maradt, mintha az oda menőket mar az indulás pillanatában a veszteseg-listára írtak volna. De visszatérve Eszterházy személyéhez: tulajdonkeppen mindegy, hogy valóságos vagy veit herceg volt-e. Ha támadták, irigységből támadták, amely betegség könnyen gyökeret ver minden emigrációs csoportban. Megalapított egy falut, amelyért nem részesült anyagi elismerésben, még csak a telepeseknek járó földet sem fogadta el, és szegényen, csaknem mindenkitől elfeledetten halt meg hetven esztendővel ezelőtt. III. Dojcsák Győző szives kalauz és lelkes idegenvezető, leírásából kitűnik, hogy nagyon szivéhez nőtt a Kanadába szakadt magyaroktól alapított falu es a táj. Részletesen leiija Esterhazy földrajzi elhelyezkedését, éghajlati viszonyait, természeti kincseit — teheti, hiszen először a geológus szemével nézett szét azon a vidékén, és nem alkalmi utazóként — maid arra is készségesen vállalkozik, hogy egy rövidke fejezetben felvázolja a magyarság kanadai megtelepedésének történelmi hátterét. Ezáltal azonban már a legendák világába kalandozik el, a csaknem ezer esztendővel korábbi múltba, amikor viking hajósok iárták az óceánokat, és jutottak el a mai amerikai kontinens partjaihoz. Az 1200-as években feljegyzett Heimskringla mondakör szerint a partraszállók között volt egy Tirker (vagy Tyrker) azaz Török nevezetű személy, aki minden bizonnyal magyar volt, mivel a bizánci birodalomban a magyarokat neveztek törököknek. Ez a megfogalmazás, úgy hiszem, eleg szabatos es világos, és amint megtudhatjuk, egy 18. szazadban élt dán tudós nevehez fűződik. Ennek a történetnek a kapcsán jut eszembe, hogy a múltkoriban a “Horgászok tiz perce” cimü televíziós műsorban az egyik Balaton-melléki horgaszta- nva gondnoknője beszélt kedvesen, nagy szeretettel az ott megforduló horgászokról, s mondanivalóját azzal a megjegyzéssel fejezte be, hogy azok a fiuk nagyon kedvesek, nagyon szeretetre méltóak, mert nem lopnak, csak hazudnak. Mindenki jót derült a szinesen előadott történeten, mert köztudott, hogy a horgászok gyenge oldala a fogott hal nagysaga, és aki még nem látott életeben olyan nagy halat, mint amilyet horgászaink a Balatonban fogtak, az magara vessen. Hogyan kerül ide ez a történet? Úgy, hogy meggyőződésem szerint az idézett dán tudós óta egvet- len magyar történelemkutato nem vette a faradságot, hogy elolvassa a Heimskringla idevágó részletét — vagy esetleg más részleteket — és eszebe sem jutott, hogy a monda szövege nem szükségszerűen mindig hiteles történeteket mond el, hanem bizony bőséggel találhatók benne a hitelességnek csak a látszatát keltő elbeszélések. (E sorok Írója pirulva vallja be, hogy a nevezett mondatotmaga sem olvasta, igaz, nem is tartotta szükségesnek, hogy az amerikai magyarok történetét Tirkerig és a vikingekig vezesse vissza.) A mondák ugyanis minden történetiségük, valóságtartalmuk ellenére valóságos szépirodalmi alkotások, és azok legfőbb sajátossága eppen az elhihetőség, és ezért tudunk együttérezni egy-egv irodalmi hőssel. A másik legenda csak négyszáz esztendős, és Budai Parmenius István nevéhez fűződik, aki valóban elindult Amerikába, és még hajóra szállása előtt megírta és kinyomtatta a földrészt-és az utazást di- ; csöitő verset, de soha nem látta meg a kontinens partjait, mert hajója New Foundland szigetétől nem messze — ahol megálltak vizet és élelmet felvenni — zátonyra futott és elsüllyedt. Munkája énnél fogva nem lehet “az Észak-Amerikában Íródott első irodalmi értékű alkotás.” Folytatjuk I Newyorki magyar hentes | !TIBOR’S MEAT SPECIALTIES' \ (FORMERLY MERTL PORK STORE) . ! j 1508 Second Ave., j * NEW YORK, N.Y. 10021 I a 78. és 79. utcák között Tel: Ilii-4-8292 . \ FRISS HUS, HURKA ÉS FELVÁGOTTAK ! ----------------------------------------—------------------7
