Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-02-04 / 5. szám
Thursday, Feb. 4 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO AKIÉ A HATALOM... NAMIBIA Dél-Nyugat Afrika (Namibia) az I. világháború előtt császári német gyarmat volt. Ezt a legyőzött Németország elvesztette, es az akkori Nepszovetseg Del-Afrika gondnoksága ala helyezte. Ali. világháború után az ENSZ megvonta ezt a megbízást Dél- Afrikátol és felszólította Del-Afrika kormányát, hogy vonja ki hatóságait es katonasagat Del-Nyugat Afrika területéről, elfogadta a területnek a bennszülött lakosság-adta nevet: Namibia. Del-Afrika kormánya azóta is jogtalanul megszállva tartja Namíbiát. Miért? Namibia gazdag ritka és értékes ásványokban, különösen gyémánt es uránban. Nemzetközi nyomás alatt, D.A. mindenféle ürügyekkel igyekszik kibújni kötelezettsége alól, hogy megengedje Namibia függetlenségét, és miután az USA-nak óriási gazdasági érdekeltségei vannak D.A.-ban, az USA burkoltan minden lehető módón támogatja D.A. apartheid kormányát. A N.Y. Times aug. 29-i szamában, vezércikkben támadja nemcsak D.A. kormányát, hanem a Reagan-kormanyt is ebben az ügyben. A N.Y.T. aug 30-i számában külön cikkben foglalkozik az Angola elleni tamadassal. Idézi Chester A. Crocker helyettes külügyminisztert: “Az USA nem fogja megengedni, hogy egyik vagy másik fél melletti kiállásra kényszerítsek.” De ezzel a megjegyzésével, valóságban, D.A. mellett all ki. “Nem szolgálja érdekeinket, hogy faképnel hagyjuk D.A.-t.” Másik mentségül felhozta Crocker, hogy a Szovjetunió támogatja Angolát és kubai csapatok vannak ott. De hiszen ez éppen azért van, hogy megvédjek Angolát ilyen D.A.-i támadástól! Egyezmény jött létre az angol és cseh bankárok kozott, melynek értelmében Csehszlovákia visszakapja az USA-ban levő 590.000 uncia aranyat, melyet a második világháború befejeztével átvettek a náciktól. Csehszlovákia 130 millió dollár kártérítést ad az amerikai és angol vállalatoknak, melyeknek üzemeit államosították. Az arany jelenlegi értéke 225 millió dollár. A nyugateurópai közvéleményt a mind nyomasztóbb gazdasági válság mellett érthetően foglalkoztatja a lengyelországi helyzet is, amely a szükségállapot kihirdetése óta fokozottabban az érdeklődés középpontjába került. Részint a tendenciózusan elfogult, egyoldalú tömegtájékoztatás , részint a tömegek hiányos politikai és helyzetismerete következteben eleinte úgy tunt, hogy szabad tere nvilt a legvadabb demagógiának, a hatásos szólamok megbénítják az emberek kritikai érzékét, ám a radikálisabb polgári sajtó jóvoltából egyre több olyan kérdés merül fel, amivel a közvélemény formálóinak elkerülhetetlenül számolniuk szükséges. Reagan elnöknek a Lengyelországgal és a Szovjetunióval szemben tett gazdasági intézkedései nyomán még azok a baloldali lapok is, amelyek egyébként egyöntetűen eliteltek a lengyel katonai szükség- állapotot és a Szolidaritás vezetőinek az őrizetbe vételét, feltettek a kérdést, hogy vajon az amerikai kormány milyen jogon háborodik annyira fel a lengyelországi eseményeken, mig a Törökországban, Pakisztánban, Chilében vagy El Salvadorban történő emberi, szakszervezeti és politikai jogtiprások ellen nem mérlegel szankciókat, ellenkezőleg: az USA tamogatasban részesíti az ott uralkodó diktatúrákat? Még a baloldalinak nem nevezhető sajtóban is hangot kap a kérdés: Reagan elnök intézkedései mennyire jogosultak abból a szempontból, hogy nem csak Lengyelországnak és a Szovjetuniónak okoznak nehézségeket, de az Egyesült Államok egvebkent sem túlságosan rózsás gazdasági eletenek is! Mert az nyilvánvaló hogy a gazdasági szankciók mindig kétélű kardot jelentenek. Csak az egészen tajekozatlan, a butaságig elfogult esgyerekesen csökönyös emberek képzelhetik azt, hogy Reagan elnök intézkedéséi mögött csupán egy “add vissza a babaruhát” jellegű ajándék-megvonásrol lenne itt sző! Az USA es a Szovjetunió közötti kereskedelem érteke 1981-ben mintegy 3.7 milhard dollárrá becsülhető. A Szovjetunió az elmúlt évben kb. 200 millió dollar értékben vásárolt amerikai felszereléseket és alkatrészeket a szovjet gaz- és olajipar részére. Az, hogy a Caterpillar vállalkozásnak, amely mar száz csővezetekfekteto gépét leszállított, most el kell tekintenie a megrendelt további 200 gép szállításától, a legelemibb kereskedelmi ismeretek szerint is nem csupán a vevő, de az eladó erdekeit is sérti. Büntetés azért, hogy a lengyelországi fejlemények mögött a Szovjetunió politikai és katonai nyomása keresendő, vagy felelem attól, hogy a Szovjetunió a 4.500 km. hosszú földgázvezeték lefektetése után 1984-tol even te 40 milliárd köbméter gázt szállíthat különböző nyugateurópai országoknak — amelyek közül az elsőszámú érdekelt Nvugat-Németor- szág — s annak következteben az energiaforrások térén túlságosan függő helyzetbe kerülnének ezek az erdekeit országok Keleten? Avagy a gazdasági szankciók mögött inkább saját gazdasági-politikai érdekek lennenek, mint a lengyel nép további sorsa iránti részleges felelősségvállalás, ahol a Lengyelországnak es a Szovjetuniónak okozott gazdasági kár hosszú tavon megtérítheti az egyes amerikai gazdasági ágazatokra is negativen ható mai veszteségeket? Főképpen az u.n. beküldött olvasói levelekben egyre gyakrabban vetődik fel a lengvel válsággal kapcsolatos kettős “nyugati” gondolkozás is: vaion a Szolidaritás szakszervezet elképzelése a gazdasági vezetésről mennyiben illene a kapitalista rendszerbe? Elkepzelheto-e, hogy a multinacionális mammutvál- lalatok tulajdonosai munkástanácsoknak engedjék át a gazdasági irányítást és a haszonelosztást? Mivel az elképzelhetetlen, mi az oka a látszólagos együttérzésnek es aggodalomnak a lengyelek politikai, gazdasági es társadalmi demokratizálódási folyamatával kapcsolatosan? Aligha hivatkozhatnánk itt amerika-ellenes vagy szovjetbarát hangulatra. A szervezett munkások nem egyszer tapasztaltak a sajat borükön, hogy a sztrájkjog gyakorlásának a nyugateurópai országokban is vannak korlátái, de az amerikai sztrájkoló es az állásukból elbocsátott légiforgalmi irányítók esete is túlságosan friss még az emlékezetükben s mindinkább felismerik, hogy más dolog a nemzetközi munkásszolidaritás es ismét mas a nagyhatalmi erdekel- lentet, ami a legszebben hangoztatott “emberi jogok” csomagolás alól is előbb-utóbb kilóg. Valamikor vitathatatlan volt a mondás, hogy aldé a hatalom, azé a jog. A mai nyugateurópai közvélemény mar kezdi vitatni ennek a mondásnak az érvényességet. » 1 Tasnady T. Almos (Belgium) SZABADIDŐ MOZGÁS SPORT A MEGNOVEKEDETT SZABADIDŐ HASZNOS ELTÖLTÉSE FONTOSD RÉSZÉ Életünknek, az aktív pihenés, mozgás, a sportolás uj erőt, uj LENDÜLETET AD ÉLETÜNKNEK. AKAR AMATŐR, AKAR PROFI MÓDÓN SPORTOLUNK - KIVÁLÓ SPORT - ESZKÖZÖKRE VAN SZÜKSÉG. EZ A Ml AJÁNLATUNK: KÜLÖNBÖZŐ SPORTLABDÁK, JUDO-KARATE-VIVORUHÁk, LOVAGLÓ - FELSZERELÉSEK KÉSZÜLNEK A NEMZETKÖZI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFE LELŐEN, ELSŐRANGÚ MINŐSÉGBEN. ÖN IS VÁSÁROLJA AZOKAT A SPORTSZEREKET, AMELYEKKEL A MAGYAR SPORTOLÓK A VILÁGVERSENYEK DOBOGÓIRA KERÜLNEK! Exportalja: A R T E X Magvar külkereskedelmi Vállalat Budapest 1390 Pf. 167 Hungarv Telefon: 323-990 Telex: 22-4951 5
