Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-24 / 25. szám

Thursday, June 24. 1982.

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

9.

Móricz Zsigmond

70.

Így tanultam én meg, hogy az embernek mindig mindenütt félni kell. Vigyázni kell nagyon, hogy az ember másnak kárt ne tegyen, mert ha a legkisebb kárt csinálja, nagy azért a harag, de ha neki tesznek kárt, akkor legjobb szemet hunyni, mert abból csak még nagyobb baj lesz.

A nagygazdákkal is úgy vót. Mind csak kihajtja a munkást.

— Még egy rendet vágni, még egy rendet vágni — szokta mondani Mojzes Pál bátyám felesége is. Az urát is úgy kergette.

— No, Pali bátyám — mondtam —, reggelig kaszáljunk?

A nagygazda mind olyan, ha elfog valakit napszámosnak, kihajtja belőle a lelket is. Egyszer egy negyed árpalisztér négy napot kaszáltatott. Másszor meg egy véka búzáért ketten egy napot kaszáltunk, és mikor kiadta, nem vót háromnegyed se, az is ocsu. Fizetni egy se szeret, csak dógoztatni, belet kihajtani belőle.

Mindenkitől félni kell, mindig csak félni kell. A szegény ember csak arra vigyázzon, hogy soha senki előtt egy szót se szóljon, mert nem tudja, ki mikor árt neki. Én mondhatom, hogy én szocialistával sose beszéltem, ha már ojat akartak mondani, már én húzódtam férre, mert nem akartam, hogy rám ragadjon. Osz- tán valami ojat mondjak, amibül baj lehet. Jaj, az nagy baj, ha az emberrül ojat mondanak tovább, mibe beleköthet a jegyző meg a csendőr meg a bíró. A szegény embernek arra kell vigyázni, hogy még a madár se ügyeljen rá. A szegény ember akkor élhet, ha senki se mondja, hogy hőj, ennek van a füle mögött. Mondják azt, hogy „mi is a neve?... tíz éve ismerem, de bizony

nem tudom megmondani, minek híjják. Talán Mihály bácsi, olyanformák ezek.”

Fencák Mártontól tanultam egy jót. Azt mondta:

— Édes fiam, engem az én apám arra tanított, hogy a szegény ember akkor igazi szegény ember, ha a huszonötöt pissz nélkül ki tudja állani, de utána még össze is üti a bokáját, hogy illendően megköszönje az uraknak a szívességet, hogy ne gondolják, hogy olyan neveletlen bugris.

Mán mostanába nem szoktak az emberre huszonötöt verni, de a régi időbe bizony ebből a tudományból élt a szegény ember.

Mikor én katona vótam, mer a háborúba azért beszippantottak, mégpedig más helyett... mert az úgy vót, hogy Orbán Gábor kisbírónak nem adtam bagót,

hát a jegyző elküldött a harctérre, pedig katona se vótam ... Mer tetszik tudni, én evvel az Orbán Gáborral, az öreggel, csak akkor tanálkoztam egy órával azelőtt, és én akkor éppen pipás ember vótam, hát azt mondja:

— György fiam, adj egy kis bagót.

Adtam neki jószívvel. Kivertem a pipámat, és odaadtam.

Akkor bementem a községházára, mert hívatva vótam valamiért. Ott meg várni kellett kinn az eresz alatt, és én rágyújtottam a frissen tömött pipára. Még el se szíjtam formán, jön Orbán Gábor bátyám, és azt mondja:

— Adj egy kis bagót.

Mondom néki:

— Most adtam.

A meg rám néz:

— Nem adói, kutya teringette?

— Nem én, míg el nem szívom. Plagy szíjjam el elébb.

Mer az még ojan régi öreg vót, amék szeretett pipadohányt tenni a fogára, és attul köpködni.

Hát nagyon megharagudott, hogy nem adtam, és elkezdett velem lármázni.

Kijön a jegyző.

— Micsoda lárma ez itt?

Mondja a kisbíró:

— Egy kis bagót kérek tülle, oszt nagy fennyen azt veti, hogy nem ad.

Rám néz a jegyző:

— Jól van, majd elhúzzuk a nótáját.

De én még szóhoz se jutottam, otthagy. Bemegy az irodába. Híjnak osztán befelé utolsónak. Hadiözvegyek vótak ott sok, még azokat is mind elébb intézte el, csak aztán engem.

Aszongya:

— Mondja csak Jó György, hadimunkára kell bemenni a faluból két embernek, Kósa Pálnak és Sovány Imrének. De Kósa beteg, nem akama-é két hónapra bemenni helyette.

Mondom neki:

— Jegyző úr, ha nem én vagyok hivatalos.

Azt mondja:

— Ne jártássá a száját. Két hónapra megy be és kész. A hazáért most mindenkinek szenvedni kell. Csak maga akarja kihúzni magát? A teremtésit magának.

Mondom:

— Ha jegyző úr úgy gondolja, két hónapra elmehetek.

Erre nem szól semmit, csak beírja a nevemet.

Másnap már menni kellett Szatmárra. Ott jelentkeztem, nézik, azt mondják, nem én vótam az idézésbe.

— Tudom, hogy nem én vótam, de a jegyző úr engem küldött be, hogy Kósa Pál beteg, pedig nem is beteg, csak egy kicsit köhög.

Erre nevetett az őrmester úr, hogy majd én meg prüszkölök is, minek dugtam oda az orrom.

Evvel beosztottak, és másnap már mentem a harctérre.

Igen, de nem két hónap lett belőle, mert a harctéren újra soroztak, és ott meg bevettek. Többet nem is eresztettek el, csak három esztendő múlva. Három teljes esztendőt szenvedtem én azért, mert a kisbírónak nem akartam bagót adni FOLYTATJUK

^Szerves és szervetlen vegyianyagok

Műanyag alapanyagok, félkész- és késztermékek

Műtrágyák

Növény vedöszerek

A vegyipar különböző ágazatainak félkész- ^ és késztermékei

/ EXPORT IMPORT

CHEMOLIMPEX J

. MAGYAR VEGYIARU

>XI. KÜLKERESKEDELMI VALLALAT^^ ^N^H—1805 Budapest. PF. 12 Magyarország

r~~—""— '

| Csoóri Sándor: Momádnaplö $440 |

! Faludy György :y Összegyűjtött versei 22.— i

' - II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, J

| emlékiratok *■ I

I Emlékiratai $ 16.90 Kiáltványa 340 j

NyirÓ József: Székelyek ’ a— j

Zöld csillag $10.— Kopjafák 6- !

I Űz Bence $ 10.—íme az emberek 12.—

| Halhatatlan élet ' 12.— (

* / * .

1 Szalay Lajos: Hatvan rajza 4.— |

Cs. Szabó László: Vérző fantomok •) 2.— á Vaszary Gabor: Ketten Párizs ellen 12.—

f A no a pokolban is az úr $ 10.- Pók '

( Édesanyánk ö $ 10.—

j Kapható: {

PÜSKi - CORVIN

j Hungarian Books & Records.

\ 1596 2nd. Ave. New York N.Y. 1062» *

| telefba; 212-879SS93 I

^1 I