Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)

1982-06-10 / 23. szám

2. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 10. 1982. Magyarország a valuta alapban MEGÁLLT AZ INFLÁCIÓ így harsog a rádió és a TV, igy szól az újságok címlapján az óriási betűkkel nyomtatott cim. Baloney! így hurrogtak le sorstársaim a park szélén levő pádon, amikor boldogan újságolva a jo hirt, en is melléjük ültem. Idefigyeljen maga Szerencseden! Gondolkozzon, mielőtt ilyen "álhireket” terjeszt! Nem igaz az, akárkitől is hallotta. De hát Reaganek követelnek maguknak hitelt az elvégzett jő munkájukért. Hebegve igy védekeztem nyugdíjas (Soc, Sec.) sorstársaim felháborodására. Hat, idehallgasson, maga hiszékeny borjú! Maga szédült! (A többi ramzúdulo, lekicsinyitö kifeje­zést szégyellem ideirni.) Hat en tegnap voltam a szupermarketban, mert elfogyott a krumplink. Két hete 98 centet fizettem tiz font Russet-ert, tegnap ugyanaz a krumpli már t 1.89-ert ment. Banhnért 39 centet kértek, két hete 25 cent volt az ara. Hat azok ára mindig fel es lemegy — próbáltam csititgatni barataim felháborodását. Jo! Az fel és le, de a los angelesi autóbuszjegyek arát is drasztikusan emelik. Es az meg soha le, az mindig csak fel! És maga hiszékeny alak! Jobb, ha emlékszik! Az a fel és le úgy működik, hogy 15 éve a banan ára mindig 10 cent alatt mozgott. FEL ÉS LE! , Most már 25 és 39 között mozog. FEL ES LE! Mondja! Emelkedett a mi csekkünkön a dollárok száma két és félszeresére, vagy háromszorosára? Ugye, hogy nem? Bátortalanul megegyszer próbáltam megállítani kitörésükét. Valahogy igy beszéltem: De az autók ara lemegy es ott van a nagy bonusz. Látják azt a nagy feliratot? Kétezer dollár engedmény egy ko­csira! Harsogó nevetes volt az első válaszuk, azután megmagyarázták nekem: Maga naiv kisgyerek, ma­ga mindent bevesz, amit azok mondanak. Mikor vett maga utoljára olyan kocsit, amelyikre ekkora bonuszt adnak? Soha! Maga, akárcsak mi, egy hasz­nált kocsit es az eladójának minden gondját veszi meg, ha letörik a kocsija. Es tudja maga, ki pénzeli azt a hatalmas bonuszt? Az autógyári munkások a tőlük kizsarolt uj bérskálával! Tudjon meg még va­lamit, ha mar egyszer a saját eszével képtelen azt kitalálni. Vagy úgy egy negyed eve, hogy megírták a maga újságjai (ahonnan ezeket az okosságokat olvasta),hogy az árindexnél a “HOUSING” költsé­geit súlyozva veszik csak figyelembe, mert az nem befolyásolja a “ valóságban” az árakat úgy, mint a látszólagosság. Szóval adjusztalják! Érti, mit jelent ez? Úgy állapítják meg az inflációs változások mu- tatoszámait, hogy julius elsejétől nekünk kevesebb emeles járjon a Soc. Sec. csekkünkből, mint ameny- nyit igazából veszítünk mi, öregek, elesettek, a fegy­verkezés haszonelvezó'i javára. Sietve búcsúztam el barátaimtól, szegyenemben azzal az igaz kifogassal, hogy vízért kell mennem a boltba. (Orvosi rendeletre nem ihatom a csapvizet.) Üresen ment a vizesűvegem haza. A multheti 25 cent helyett 35 cent lett egy gallon viz ara. Hónap vege leven, nálam nem volt az az extra dime. Lazar Gyula Táblázat a szocialista államok nyugati adósságairól es azok pénzügyi terheirol. A képből kirí Lengyel- ország óriási külföldi adóssága, 22.6 billió dollár, valamint az a tény hogy törlesztésére külföldi valuta­keresetük egészét kell ráfordítaniuk. Az adósságok összege tekintetében Magyarország az Ötödik he­lyet foglalja el, de az adósságtörlesztésre fordítandó külföldi valutakereset arányát tekintve, a MÁSO­DIK helyet! (A "ilutakereset csaknem felét.) Vettük az alanti levelet Sweet Pál, kedves new yorki olvasónktól: “Olvastam a bejelentést a Magyar Szobán arról, hogy szeretett szüló'hazank, Magyarország bekerült a World Monetary Fundba, (Nemzetközi Valuta Alap) éppúgy, mint Jugoszlávia és Románia. Ugyan­akkor azt is olvastam az angol oldalon, hogy “Hun­garian Economy Gains in 1981.” Ha gyarapodott a magyar közgazdaság 1981-ben, akkor miért kellett belépni a Valuta Alapba? Szerintem erre semmi szükség nem volt, miként Lengyelország szomorú esete is tanúsítja. Nem ide tartozik, de megjegyzem, hogy nekem az a budapesti kaszinó sem “kóser.” II I (A szerkesztő valasza: Havasi Ferenc, a Magyar országi Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságá- nak tagja, közgazdasagi szakértő, a Népszabadság május 15-i szamában az ország gazdasági helyzetével foglalkozó cikkében a következőket irta a Valuta Alapba való belépésről: Mint ismeretes,nemrégiben felvételt nyertünk a Nemzetközi Valuta Alapba. Amikor erre irányuló kérésünket előterjesztettük, világosan leszögeztük: csatlakozásunk előfeltetele,hogy e nemzetközi pénz­ügyi intézmény nem vitathatja a magyar gazdaság- politika szuverenitását. Hangsúlyoztuk azt is, hogy Magyarország a Varsói Szerződés es a KGST tagja, s kapcsolatait ezekkel az országokkal a jövőben is erősíteni kívánja. A Nemzetközi Valuta Alap mind­ennek tudatában s ezek jogosságát elismerve döntött pozitívan felvételünkről, Tagságunk a Nemzetközi Valuta Alapban várhatóan javítani fogja hitelfelve- teli lehetőségeinket a tagországok bankjainál, s ha a Világbankba is felvételt nyerünk — ez folyamatban van —, részt vehetünk olyan pályázatokon, amelye­ket ez az intézmény finanszíroz más országokban, és módunk lesz néhány olyan program megvalósita- sára is, amelyhez közvetlenül számunkra is hitelt nyújt a Világbank. NEKÜNK NINCSENEK ÖREG NÉNIKÉINK Gyurko Verától, lapunk regi, hü barátjától, épí­tőjétől kaptunk levelet a múlt héten. Ötven dollárt küldött előfizetésre, laptámogatásra. “Büszkék le­hetünk mindnyáján — Írja —, hogy még kezünkben van világitó fáklyánk, a lapunk. Erre kell vigyázni, hogy ki ne üssék a kezünkből, mert ilyen nincs több, amely meg meri Írni az igazságot.” Mi erre azt mondjuk: “Ámen!” De amit ezt kovetöleg ir szeretett Veránk, arra már nem mondjuk, hogy “Ámen.” Azt irta: “Hogy vannak; remelem jól, én is megvagyok, mint egy ÖREG NÉNI A 85 EVEVEL.” Ez ellen tiltakozunk. Nekünk nincsenek 85 éves öreg néniké barátaink. A mi munkástársnőink, la­punk hü baratai örökkön Örökké ifjak maradnak. Minden szépért, jóért, a haladás eszméiért ragyogó lelkűk Örölc sugárzással^ szépséggel vonja be lényü­ket. Hogy is merné akarki is nénikének nevezni a mi kedves Farkas Lilinket, Gross Paulánkat, Mar- kovits Húsúnkat, Gamauf Terusunkat, Vago Klá­rinkat? Úgy bizony. ( Természetesen ugyanez vonatkozik munkastar- sainkra is. Aki a mi 90 éves Gellert Hugónkat, 80 eves Miklós Györgyünket, Jehn Ferencunket, Vago Oszkárunkat, vagy Gamauf Gusztinkat látja akció­ban, annak ugyan esze agába sem jutna, hogy “öreg” embereket lát. Lelkes munkájuk fiatalon tartja őket, fiatalabbak sok mai fiatalnak A kampányt, mint jeleztük, meghosszabbítottuk junius végéig. Kérjük a mi örökifjú munkastarsno- inket, munkástarsainkat, hassanak oda, hogy a ju­bileumi évben sikerrel zárhassuk le nagy lapfenn* tartási akciónkat. A washingtoni kormány beszünteti Floridában 8000 latin-amerikai menekült anyagi támogatását, melynek következtében sokan a bűnözés rohamos emelkedésétől tartanak,. Az újságpapír árát ismét emelik, ezúttal 5 %-kal. Egy újabb napilap ment csődbe % A Des Moines Tribune. 200 alkalmazott veszíti el a munkáját. Eastern Europe’s Debt to the West

Next

/
Thumbnails
Contents