Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-05-06 / 18. szám
Thursday Mav 6. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO S<a(ynáf/^ S\jdÁnob i\Ja: USA -HOLLANDIA 200 éves diplomáciai kapcsolat Hollandiában ezekben a napokban érthető módon nagy figyelem irányul Beatrix holland királynő hivatalos amerikai latogatasa felé, kiemelve azt a tényt, hogy az Egyesült Államok és Hollandia kozott kereken 200 éve van megszakítás nélküli diplomáciái kapcsolat. A holland hetilapok csaknem mindegyikében található különkiadás az amerikaiholland kapcsolatok múltjának ismertetésével, a jelenlegi, hangsúlyozottan barátinak nevezett ellentetek targvalasaval. A tekintélyes holland hetilap/ az ELSEVIERS Magazine közölte azt az interjút, amit Beatrix királynő és Claus herceg egyidejűleg adott az ELSEVIERS §s a NEWSWEEK munkatársainak közvetlenül az amerikai ütjük előtt az USA és Hollandia közötti kapcsolatokról. Max van der Stoel holland külügyminiszter (aki Beatrix királynő kisereteben szintén Amerikába látogat) már korábban is hangsúlyozta, hogy az egyes kérdésekben adódó véleménykülönbségek nem feltétlenül veszélyeztetik az amerikai-holland szövetségi es barati kapcsolatot. Most is arra utal, hogy “a baratsag a kritikában is megmutatkozik”. A hollandiai békemozgalommal kapcsolatosan van der Stoel megállapítja, Hogy amikor Hollandiában november 21-én négyszázezren tüntettek a béke mellett és az atomfegyverek ellen, az nem jelenti, hogy ez a tüntetés kizárólag az amerikai atomfegv- verkezes ellen irányult, de az SS 20 raketak ellen TÖRTÉNELMI LECKE HAIG-NEK is. • ’ | Salvadorra vonatkozóan: “En azt remeltem, hogy az Egyesült Államok Salvador esetében a megtörténtnél erőteljesebben keresi a politikai párbeszéd lehetőségeit.” Annyi bizonyos, hogy a holland kormány a délamerikai konfliktusok kérdésében mindig következetesen a tárgyalási lehetőségek szükségességét hangoztatta. Van der Stoel a két állam közötti vitás kérdésekről úgy véli, hogy vannak problémák, amelveket nem lehet kikerülni, s ha azokat napirendre veszi, nem érzi magát olyannak, mint aki az amerikai-holland szövetséget aláaknázná. Ellenkezőleg. A holland közvélemény érthetően bizonyos eredményeket is var a királynő és a külügyminiszter hivatalos amerikai látogatásától. Köztudott, hogy a holland külügyminisztériumnak a Salvadorban meg gyilkolt holland újságírók halálának körülményeiről nemrégiben kiadott kommünikéje sokakban elégedetlenséget keltett, s különösen az IKON szerkesztősége túlságosan óvatosnak és semmitmondónak tartotta azt. Széleskörű akciók követelik azon körülmények hathatos es teljes kivizsgálását es abban biznak, hogy a holland külügyminiszter amerikai látogatása ebből a szempontból sem marad eredménytelenül. Ugyancsak sokan teszik fel a kérdést: mi történik azzal az akcióval, aminek során a levelezőlapok tízezreit küldték elutazása előtt Beatrix ldralynőhoz;azzal a kéréssel, hogy az USA- beli látogatása alkalmából hasson oda, hogv az amerikai kormány ne támogassa a délamerikai nep- elnyomó diktatúrákat, de azt segítse elő, hogy az egymással harcban álló erÖk között tárgyalásokra kerülhessen sor. TERJESSZE LAPUNKAT A N.Y. Times volt főszerkesztője, John B. Oakes irta a következő cikket a N.Y. Times április 6-i számában: A volt generalis, Alexander M. Haig, Jr. most külügyminiszter, jól érthet a hadi stratégiához, de ugylatszik nem sokat tud a történelemről vagy nem sokat törődik vele. Ha többet tudna, nem fitogtatta volna a Haig-Reagan-fele “furkosbotot”, mint az Egyesült Államok legfontosabb közép-amerikai fegyverét. Akkor tudná, hogy olyan szcenáriót ismételt meg, amely a jelen évszázadon át eredménytelennek és ellenkező hatásúnak bizonyult és amely nagyon gyakran a “Yankee” nevet az uralkodás és elnyomás gyűlölt jelképévé tette, következetesen elősegítve a forradalmi gerillamozgalom elterjedését és a társadalmi reformok radikalizálódását. A nagy tömegek részvétele a salvadori választásokban a demokratikus folyamat szívesen látott győzelme volt, de ez mégis korlátolt és kétes győzelem volt. Haig generális ámítja magát, ha azt hiszi, hogy ez igazolása és helybenhagyása az Egyesült Államok ostoba, agresszív beavatkozásának a polgárháború egyik oldalán. Akárki lett volna is a győztes ebben a választásban, az már kezdettől fogva világos volt, hogy valaki egész biztosan vesztes lesz és ez a vesztes csakis az Egyesült Államok lehetett. A Haig-Reagan politikának köszönhető, hogy a kozepamerikaiak (es az egesz világ) szemében el- törólhetetlenül azonosítva lettünk az El Salvador-i uralkodó, jobboldali katonai erőkkel. Az a tény, hogy megalkuvás nélkül támogattuk a Duarte-kormánv hajthatatlanságát, amikor nem volt hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni a gerillákkal a választások előtt, ideológiai szempontból talán jól festett. A valóságban azonban rámutatott arra, hogv az USA-t jobban érdekli, hogy Haig kemény politikájának örök igazsaga es idejétmúlt középamerikai elgondolása igazolva legyen, minthogy végetvesse- nek a verontasnak El Salvadorban. A jobb-középtől balra eső minden párt részéről a választás bojkottálása és ebből eredően a d’Aubuis- son-terroristák és szövetségeseik vésztjosló hatalma most minden békés megoldásra vezető reményt elhomályosít. A hajthatatlan “antikommunizmus”- tol elvakitva es nem látva, hogy ezen a féltekén szemmel láthatólag elősegíti azt, amit elméletben ellenez, a Haig-Reagan politika gvászos múltnak gyászos visszhangját kelti. Guatemalában 1954-ben az Egyesült Államok rendezte meg a baloldali, de demokratikusan megválasztott rendszer megdöntését, azzal a szokásos ürüggyel,hogy a kommunisták veszik át a kormányt, Azóta egyik jobboldali diktatúra a másikat követte. A liberális reformnak minden lehetőségét megfojtotta a terrorizmus, ami múlt hónapban nevetséges választásban érte el tetőfokát és ami uj katonai diktátort vetett felszinre, aki Isten hangjának mondja magát. Bizony, nem kis mértékben terhel minket felelősség azért a gyászos véres felfordulásért, ami ma Guatemalában van. Mit szóljunk a szandinista Nicaraguáról, amit a baloldali gerillák nyílt támogatása es kubai és kommunista segítséggel felépített hadereje miatt Haig generalis most valóságos vilagkrizissé emelt? Húsz even át az Egyesült Államok tengerészete Nicaraguában állomásozott, névszerint a rend és törvény megvedese céljából, de a valóságban a konzervatív kormányok megvédésére. Az Egyesült Államok tengereszete volt az, amely kampányt folytatott a lazado “bandita” Augusto Sandino ellen, ugyanazon Sandino ellen, akinek neve ma úgy az Egyesült Államoktól való függetlenség, mint a gyűlöletes Somozával szembeni ellenállás jelképe lett, ugyanazzal a Somoza diktatúrával szemben, melynek a mi beavatkozásunk kövezte ki az útját. Sandino, akit később az első Somoza parancsara megöltek, közel ótven evvel ezelőtt halt meg, de emléke nem halt meg a közép-amerikaiak és különösen a nicaraguaiak között. Ha Haig generális több figyelmet fordítana erre a történelemre, akkor talán kevésbe lepné meg, hogv a jelenlegi sandinista kormány gyanakvással tekinti az Egyesült Államokat es minden módón igyekszik fegyvereket beszerezni Kubából, a Szovjetunióból és bárhonnan, ahonnan lehet. Könnyen lehet, hogv a nicaraguai fegyverfelhal- mozast nem azért csinálják, hogy meghódítsák Castro és Marx részére Közép-Amerika többi részét, amint azt Haig látszólag hiszi. Könnyen lehet, hogy egy másik U.S. tengerészet/, vagy helyetteseinek beavatkozásától való igazi félelem az oka akiknek kiképzését a Reagan kormány U.S. és hondurasi területen megengedi. A Haig-Reagan zsarnokoskodo közepamerikai politika csődje már latható El Salvadorban és Nicaraguában. Ha valamivel több figyelmet fordítana a történelemre még ebben a késői óraban is, akkor lehet- séges, hogy az nem ismétlődik meg. Ha a dominálás helyett előnybe helyezzük a tárgyalásokat, akkor meg mindig lehetséges az Egyesült Államok befolyásának leromlását megakadályozni Kózép-Ameriká- ban, Mexicobans legjobb nyugati szövetségeseinknél. “EZ SOHASEM FOG MEGISMÉTLŐDNI” “A mi kormányunk sohasem fog beleegyezni' abba, hogy Judeaban, Samáriában (a Jordán nyugati térsége), vagy a Gaza-savban lévő izraeli telepítéseket felszámoljuk. Ami a Sinai-félszigeten történt, az egyedüli, sohasem fog megismétlődni” — mondta Begin miniszterelnök, aki tervbe vette határozati javaslat benyújtását a parlamentben, amely — ha elfogadják — megtiltaná minden jövőbeli kormánynak, hogy területi engedményeket tegyen. • VARSÓ. Lengyelországban szabadlábra helyeznek ezer embert, akiket a december 13-án életbelepett szükségállapot óta tartanak fogva A feltétel, hogy beilleszkednek a nemzet életébe és becsülettel resztvesznek az ország gazdaságának felépítésében. i PÁRIZS. AczélGyörgy, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Párizsba érkezett. Francois Mitterrand köztársasági elnök fogadta Aczel Györgyöt az Elyseé-palotában. A szívélyes légkörben lefolyt megbeszélésen, amelyen részt vett dr. Benyi József, párizsi magyar nagykövet, sző volt a kétoldalú kapcsolatokról, fejlesztésükről és a francia elnök közelgő magyarországi látogatásáról. • DALLAS. A Texas Instrument Vállalat elbocsátott 850 munkást, ami négyezerre emelte az elbocsátott munkások szamát. “A kiadások csökkentése megkivanta az elbocsátásokat v — mondotta a Vállalat szószólója. 5.
