Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)

1982-04-15 / 15. szám

Thursday, April 15. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Ml TÖRTÉNT AZ ÁLOMMAL Irta: Michael Elkins, a Brit Radio Társaság volt izraeli tudósítója. I JERUZSÁLEM. “Meg van írva: Cionból ión a tör­vény es az Ur szava Jeruzsálemből.” A helyszín illő rendeltetéséhez. Jeruzsálem ko és fény, fény kövön s hajnalhasadaskor es alkonyulatkor nincs a világon hasonló szépség. A város olyankor rozsa, sejtelme­sebb, mint rózsaszín, de enyhébb a vörösnél; kövi­rág a körülvevő iudeai dombok öleben. A helyszín illő rendeltetéséhez. De hogyan állunk a néppel, amely számara e város kincs és forrás, tó­ke és központ? Mi van Izrael népével? Méltók ma­radtak etikai örökségükhöz, ama emberi magatar­táshoz, amely eredetileg a zsidó népnek volt a jel­legzetessége, de később részévé vált annak, amit a nyugati világ mostanában judeo-keresztény hagyo­mánynak nevez? I Nagyon sok joakaratu embernek az Egyesült Ál­lamokban és más nyugati államokban úgy tűnik fel, hogy az ui zsidó állam népe cserbenhagyta nagy elódie, Hillel tanitasat, aki azt hirdette, hogy ne tedd masoknak azt, amit nem szeretnél, ha mások tennének neked. Úgy tűnik fel, hogy Izrael népe négv háború és évtizedes terrortámadások után el­felejtette elődei etikai tanításait és ma már csupán harcosai hőstetteire emlékezik. Tavaly júniusban izraeli hadirepúlogepek lerom­boltak egy nukleáris reaktort Bagdad közelében. Ta­valy júliusban izraeli hadirepülőgépek bombáztak a PLO beiruti főhadiszállását több száz artatlan em­bert megölve a célpont közelében. Tavaly decem­berben Izrael annektáita a Golán-fennsikot. A legtöbb izraeli lakos megérti, hogy e ténykedé­sek ellentétben állnak az Egyesült Államok közel- keleti politikájával. A politikai kritikát tudomásul veszik. Amit nem értenek meg, az az, hogy miért kritizálják Ókét etikai alapon? Hát nem volt a II. vi­lágháborúnak rengeteg polgári áldozata? Azután emlékeztetik a kritikusokat a Hirosima és Nagaszaki fölötti gombafellegre *Az dobja az első követ, áld büntetlen.„Azok prédikálnak nekünk, akik már re­gen kielégítették étvágyukat területszerzés térén...” És mégis, miután fontolóra veszik kormányuk eddigi intézkedéseit, tetteit, felmerül a kérdés a leg­több izraeli gondolatvilágában, akivel alkalmam volt beszélgetni: “Mi történt az álommal, amely ideho­zott bennünket, amely létrehozta az izraeli álla­mot?” __________________________________ "Vissza a középkorba'” “Az elnök intézkedései nem egyebek, mint hábo­rú a nép akarata ellen” — hangoztatja Russel Peter­son, az Audubon Természetvédelmi Társaság elnöke. Peterson magas tisztségét töltött be a Nixon és Ford kormányzatok ideién: ö volt a környezetvédelmi bizottság elnöke. Több más országos szervezettel egyetemben Pe­terson is aláírta a nvilatkozatot, amelv azzal vádol­ja az elnököt, hogy a kormánvtehertöl való meg- kónnyebbites urugye alatt, korlátlanul osztogatják a nemzet tulajdonát képező természeti kincseket maganerdekeltsegeknek. Az Audubon Társaságon *dvül a következő szer­vezetek írták alá a nyilatkozatot: Friends of the Earth, Sierra Club, Wilderness Society és 32 más szervezet. “Vétkesek közt cinkos aki " Hollandiában rendkívül nagy részvétnyilvánitás mellett temették el a Salvadorban meggyilkolt Jan Kuiper es Koos Kostema újságírók, Joop Willemsen filmező és Hans ter Laag hangtechnikus földi marad­ványait. A hollandok érthető gyászát fokozza a megdöbbent felháborodás: a közvélemény nem haj­landó elfogadni a salvadori junta azon állítását, mi­szerint a hollandiai hírközlés négy munkatársa csu­pán egy fegyveres incidens veletlen áldozata lett volna. Nyilvánvaló hogy a négy holland tudósító halala- nak körülményeit elfogulatlanul kivizsgálni a Salva­dorban uralkodó állapotok kozott eleve kudarcra Ítélt, kilatástalan vállalkozás lenne. Annyi azonban bizonyos, hogy a holland tudósítóknak mar voltak nehézségeik a salvadori juntával, nem utolso sorban azért, mivel az érem mindkét oldalával igyekeztek megismerkedni, s a tapasztalataikat nem voltak haj­landók egyoldalúan “megszűrni.” A salvadori had­sereg pedig nem szereti a kényelmetlen tanukat! A sors kegyetlen iróniája, hogy Jan Kuiper es Koos Kostema utolso salvadori telex-tudósitásának a két újságíró által ajánlott címét: “Salvador: Eze­ket a külföldi újságírókat tulajdonkeppen mind ki kellene nyirni” (“El Salvador: Die buitenlandse iournalisten moesten ze eigenlijk allemaalafinaken”) a Szabad Hollandia szerkesztősege túlságosán cini­kusnak tartotta, s ezért más cim alatt közölte. A holland hetilap, s a szóbanforgó cikk megjelenését követő napon érkezett Hollandiába a tudósito-cso- port meggyilkolásának hire e szavak kisereteben: — csapdába csalták őket. Ismert volt a holland csoport szándéka, hogy e tudósításuk után — amelynek egész any agat Jan Kui­per telefonjelentese szerint “időhiány”, azaz a cso­port letartóztatása miatt nem is tudták feldolgozni — a salvadori szabadsagharcosokkal készítsenek ri­portot. Véletlennek tekintheto-e, hogy eppen akkor kaszáltak le őket a gyilkos golyók, amikor utón a felszabadított területek fele, a szabadságharcosok összekötőivel találkoztak? A hollandok nem feledkeznek meg arról, hogy a gyászukban nincsenek egyedül. A holland csoport tagjaival együtt négy salvadori is elvesztette az éle­tét, s a hollandiai megemlékezésekben mindenütt következetesen nyolc áldozat előtt róják le a kegye­letüket az emberek. A hollandiai sajtó haladó részé jogos keserűséggel jegyzi meg, hogy bezzeg most a televizio-adók es­téről estére bemutatják a meggyilkolt holland cso­port filmjeit s minden uiság arról az országról ir.ahol a hivatalos adatok szerint is már több, mint 32.000 halottja van a belső ellentéteknek. Holland áldoza­tok kellettek-e ahhoz, hogy a közvélemény felfi­gyeljen egyes del-amerikai nepek sorsara? — teszik fel a vádló kérdést. A legtartalmasabb “in memóriám” az az össze­jövetel volt, ahol a hollandiai hírközlés es tájékoz­tatás munkatársai: szerkesztők, újságírók, tudósí­tok, rádiósok, filmesek, stb. a képernyő nyilvános­sága előtt vallottak a hírközlés és tájékoztatás elvei­ről, etikájáról s e vallomásaikkal állítottak méltó emleket a Salvadorban meggyilkolt, közvetlen vagy közvetett értelemben vett volt munkatársaiknak, kollegáiknak. A salvadori holland csoport tagjai elkötelezett tudósítok voltak, akik hivatásuknak tartottak a va­lóság feltárását és ismertetését, személyes szabadsá­guk, sőt életük kockáztatása árán is. Miután pedig látták egyes dél-amerikai országok népének valósá­gos helyzetét, elnyomatását és kizsákmányolását, nem hivatkoztak kénvelmesen biztonságos elvont objektivitásra, de szolidaritást vállaltak e népekkel az elnvomókkal és kizsákmánvolókkal szemben. Akkor is felemelték a szavukat az elnémítottak ne­vében, ha látszólag senki nem hallgatott rájuk, ami­kor megfenyegették, letartóztatták, több alkalom­mal kiutasították őket mindenhonnan, ahol a leg- nyomatekosabb végsó érv a puskagolvo. De lehetseges-e egyáltalán ebben a mai világban elkötelezetlennek lenni, amikor maga az elkötelezett­ség is ailasfoglalas: az érdektelenség, a közömbös­ség, a gyávaság állásfoglalása? Nem gondolkoztat el minden értelmes embert egy római katolikus ersek nyílt elkotelezettségi hitvallása, amit többek között 1980-ban, néhány nappal a halala előtt az egyik belgiumi varosban (Brugge) rendezett akadémiai ülésén ismételt meg: “Önök nem várhatják el tó­lem, hogy magamat antikommunistanak állítsam be, mert az azt jelentené, hogy elvileg a kapitalis­ták táborához tartozom, akik számára a kommu­nizmus a legnagyobb veszedelem.” Romero salvadori érsek vázolta ezekkel a szavak­kal a hazajaban uralkodó konfliktusok lényegét, s azokban önmaga helyet. Romero érseket is gyilkos golyó!', kaszálták le es meggyilkolásának körülmé­nyéi mindmáig— két év után! — úgymond kiderítet­lenek. A holland hírközlés es taiékoztatas munkatársai­nak “In memóriám” összejövetelen elhangzott ki­jelentéseket hallgatva önkéntelenül arra gondoltam: szerencsére vannak es lesznek ezután is, s nem is olyan kevesen, akik a hivatásuk, a küldetésük eti­káját megértve akariak szolgálni a valóság feltárását es közvetítését, ismertetését. Vigasztaló, sót biztató, hogy a salvadori holland csoport es helybeli társaik halála talán megsem hiábavaló: rádöbbent többeket arra, hogy az emberi elnyomás, igazságtalansag, jogtiprás, legyen bár közvetlenül a szomszédunk­ban vagv tolunk tóbbezer mérföldnyi távolságra, valamennyiünk közös dolga, ellene felemelni a sza­vunkat mindannyiunk közös felelőssége, feladata. Babits súlyos tartalmú szép intését idézve: “mert vetkesek közt cinkos,, aki néma” haitsunk főt egy pillanatra mindazok előtt, akik e válságos világunk bármely részen nem vállalták a cinkosságot, s azért a vetkesek elnémították őket. In memóriám négy holland tudósító és négy sal­vadori társuk. Tasnády T. Álmos (Hollandia) I I | Csoóri Sándor: Nomádnapló $4-SO J . Faludy György: Összegyűjtött versei 22.— * II.Rákóczi Ferenc: Vsűlomáspk, I emlékiratok I | Emlékiratai $ 16.90 Kiáltványa 3.30 1 NyirÓ József: Székelyek ’ g.— > Zöld csillag $ 10.— Kopjafák 6.— I Űz Bence % 10.'— íme az emberek 12.— ’: | Halhatatlan élet 12.— | | Szalay Lajos: Hatvan rajza 4.— | i Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— i Vaszary Gabor: Ketten Párizs ellen '12.— * A nő a pokolban is az úr $ 1 0.- Pók 12.— | Édesanyánk Ö $ 10.— | ) Kapható: | PÜSKI - CORVIN Hungarian Book« & Record«. 1590 2nd.* Ave. Naw York N.Y. 10028 ’ ) telefon: 212-879-8893 I \______________________________L-_____♦

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents