Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-04-01 / 13. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 1. 1982. Lesz-e megújulás Veszélyben a Nagyerdő Debrecen és a Nagyerdő, elválaszthatatlan fogalmak. Az erdő ugyanúgy hozzátartozik a városhoz, mint a Nagytemplom, a kollégium, az egyetemek. A messziről érkezők csodálják a település és a termeszét ritka együttélésének példáját, kicsit talán irigy- lik is a debrecenieket a varos északi felen szinte a házak köze be-benyuló erdőért. De mostanában mind gyakrabban hangzik el a figyelmeztetés, veszélyben a Nagyerdő! Mondja a tüdős, a környezetvédő, az erdész, a lokálpatrióta. Ha más-más szempontból Ítélik is meg a veszély forrásait, es a már észlelhető baj mértéket, abban megegyeznek a vélemények: gyors tettekre van szükség ahhoz, hogy a Nagyerdő megmaradhasson annak, ami évszázadokon át volt. Mert, bár a Nagyerdő ma valóban idegenforgalmi nevezetességnek számit, igazi jelentősége mégsem ez. Városteremte), várost megtartó erő itt, a Hortobágy szélén, ahol se hegy, se viz nem segített abban, hogy kedvező természeti környezetben telepedhessék meg az ember. A lösz es a homok találkozásánál az erdő volt az, amely maradasra késztette a vándorlókat, majd évszázadok megpróbáltatásai után újra es újra a város felélesztéséhez, megtartásához adott erőt. A tarvágások nyomán... Jakucs Pál akadémikus, a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, kettős indíttatással harcol a Nagyerdőért. Szakmája, hivatása a termeszét eredeti állapotának óvasa, de mint régi debreceni, a Nagyerdőnek különösen jó ismerője, szerelmese is. — Az ökológus mindig teljességében vizsgálja az erdőt, az összes benne élő szervezetek egymásra hatásával együtt. Sajnos, ki kell mondanunk, hogy ebből a szempontból a Nagyerdő állapota helyrehozhatatlan, sok részeben elvesztette stabilitását, az évtizedek során lassan-lassan elsődlegesen faanyagot szolgáltató erdőv'e alakult at. Valódi erdőnek legfeljebb a tizedrésze tekinthető. Súlyos ítélet, amelyet azonban nem nehéz bizonyítani. Nyilvánvaló, hogy az ökologus által igazi erdőnek tartott növénytársulás levegótisztitó, oxigént szolgáltató, esztétikai hatása összességében jóval nagyobb és teljesen más jellegű, mint a főként fakitermelesre fogott erdoke. A Nagyerdőből sokfelé eltűntek az életkorban jól “beállt”, erős részek; megbomlott az eredeti fajósszetetel is. S mindezek mellett az ember évtizedeken át intézménynek, üdülőnek, gyárnak hódított el évről évre uiabb területeket a természettől. — A régi Nagyerdőben a kocsanvos tölgy és a vadgesztenye volt az uralkodó fafajta, a gazdag-cser- jeszintet pedig többek között a galagonya, a kökény, a kecskerágo es a juharfélék alkották. Mellettük diszlett tavasztól őszig sok szép virágos növény. Ezzel szemben ma a tarvágások nyomán sokfelé tiszta akácosok, sorosan telepitett fenyvesek lathatok, amelyekben megszűnik az ősi cserie-es lágy- száruállomany. Az alig százötven éve Amerikából betelepített akác hihetetlenül nagy életképessége folytan csak a gyomok, a csalánok tenyésznek mellette. A Nagyerdő védett területein is, ahol pedig akác nem ültethető, a szomszédos részekről földalatti sarjaikkal bekúszva hódit magának újabb és uiabb területeket. Gyakran látom, hogy ott, ahol egy esztendeje meg eredeti növényzet volt, már- csak akác es gyom maradt. — Mit lehet tenni azért, hogy legalább a pusztulásnak vege szakadjon, s a néhánv évtizede tartó romlást egyszer talán az eredeti erdő megújulása, életre kelese váltsa fel? — Az első es a legfontosabb hogy semmilyen célra se vegyünk el újabb területeket az erdőből. A fa- kitermelést, ami természetesen, hozzátartozik az erdő műveléséhez nem összefüggő nagy tagokban, hanem csak az elöregedett egvedek kivételevei és folyamatos pótlásával kell végezni. A harpiadik fontos teendő, hogy az ujratelepitéseknel a régi fák helyére oshonos fajok kerüljenek. Kétségtelen, hogy az utóbbi években érvenvesűl ez a törekvés, kérdés viszont, hogy az időközben mar megváltozott környezetben hogyan viselkednek ezek a fák? Mindenesetre, ha mindezt sikerülne betartani, talán ötven — hatvan ev múlva megfordulhat a folyamat. Emlékezés dr. Weil Emilre Dr. Weil Emil, volt nagykövet, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete egyik alapítója, volt főtitkára szuletesenek 85. évfordulóján koszoruzási ünnepséget rendeztek nemrég Budapesten, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi sétányán lévő sírjánál. A Szakszervezetek Országos Tanácsa részéről Ligeti László, Palotai Károly és Kiss Károly al- elnök hozták el az emlékezés virágait és a Fővárosi Tanacs Weil Emil Kórhaz-rendelöintézet, az Országos Mentőszolgálat Weil Emil nevét viselő KISZ- szervezete, szülőfaluja, Dombegyháza képviselői, valamint özvegye, barátai, tisztelői. Ezekhez csatlakoznak gondolatban Dr. Weil Emil amerikai magyar tisztelői, akiknek alkalma volt az ó szeretetreméltó egyéniségével amerikai nagykövetsége ide jen megismerkedni. A CSEPEL VAS- ÉS FÉMMŰVEK 7 GYÁRA, 2 TUDOMÁNYOS KUTATÓ- INTÉZETE ÉS ÖNÁLLÓ KÜLKERESKEDELMI VÁLLALATA TÖBB, MINT 20.000 DOLGOZÓJÁNAK MUNKÁJA TESZI LEHETŐVÉ, HOGY MA A VILÁGPIACON JELENLEVŐ TERMÉKEINK SZÁMA MEGHALADJA A HÁROMEZRET. KÖZEL KILENC ÉVTIZED TERMELÉSI TAPASZTALATAI MELLETT A SAJÁT KUTATÓINTÉZETEINKBEN FOLYÓ KUTATO-FEJLESZTO MUNKÁNAK IS JELENTŐS SZEREPE VAN ABBAN,HOGY 70 ORSZÁGBAN építettünk ki eredményes üzleti kapcsolatot. Termékeink nemcsak termelési tapasztalatokat, kutató- fejlesztő munkát, korszerű technológiát testesítenek meg. Meg valamit. Több, mint 20.000 ember termetes-filozófiáját: amit ma gyártunk, az a holnapot is alakítja. 6 VAS-ÉS FÉM MÜVEK \ H-1751 Budapest Postafiók 93 >
