Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-14 / 2. szám
Thursday, Jan. 14. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 á\SL5Sliri5Sir\{§ JANUAR 15. Nagy villanyipari sztrájk Amerikában a U.E. vezetése alatt. 16 államban 78 gyár zárt le, 200.000 munkás sztrájkolt, 1946. 17. Benjamin Franklin, kivaló amerikai iro, forradalmár, államférfi születése, 1706. 18. A Kossuth hid épitése, 1946. 19. Edgar Allan Poe, kiváló amerikai kóltó születeje, 1809. 21. Általános sztrájk Seattle-ben, 1919. “Kicsia bors...de nem erős” Az amerikai autógyárak nagy százaléka e sorok Írásakor bezárta üzemet. A GM, Ford, Chrysler munkásait az ország tiz millió munkanélkülije kozott találjuk. Ugyanakkor a japán autók után meg mindig van kereslet, amit a vásárlók azzal magyaráznak, hogy a japán kocsik jobbak és olcsóbbak. Nem véletlen tehát, hogy most jelent meg a United Service Automobil Association kutatásának eredménye, amely azt bizonyítja, hogy a kis autókkal való közlekedés nagyon veszélyes. Állításukat statisztikával támasztják alá: minden 100.000 kis kocsiban utazó 34.1 százaléka megsérül vagy meghal, mig a nagy kocsikban utazók közül csak 15.6 százalék. Ugyanez a szervezet megjósolja, hogy 1990-ben évente 70.000 halálos autóbaleset lesz, nagy részük kis kocsik utasaiból kerül majd ki. Ezzel kapcsolatban ismét felmerült a kérdés: miért nem helyeznek el minden autóban “biztonsági tömlőt” (air bag), ami minden évben 9.000 utas életet mentené meg. Az amerikai vállalatok szerint ilyen tómlok felszerelése 400 dollárral megdrágítana az autókat, amit az amerikai vásárló közönség nem hajlandó megfizetni. Áz amerikai vállalatok ugylátszik arra várnak, hogy japán versenytársaik a közeljövőben beépítsenek ilven felszerelést autóikba — az árak csekély emelésével —, ami csak fokozza maid a kocsijaik iránti keresletet. A mellékelt statisztikai adatok mutatják a kocsik biztonsági szintjét. Annakellenere, hogy az “ifjú Elnök Ur” mar maga is iól benne van a nyugdijas-korban, megvalasztasa óta szinte “háborút hirdetett meg” kortársai: azok ellen, akik olyan magas kort mertek megemi, mint ö. Az uj kormányzat eloszór a Social Security: társadalombiztosítási nyugdíjrendszert tamadta es bizony kilátásba helyezett jövőbeli intezkedeseivel soksok álmatlan éjszakát, fölösleges, elkerülhető izgalmat okozott a mintegy 36 milliónyi nyugdíjasnak, akik 40^45 évi kemény munkáselet után úgy gondoltak, ugv éreztek, hogy “kiérdemelték” az u.n. idősebb korosztálynak kijáró nyugalmat és Franklin Roosevelt elnöksége óta, a társadalombiztosítási nyugdijat. Az Elnök Ur szinte megszálltán és bizonyára a még most is nelkülózhetetlen szaktanacs- ado, a “pénzügyi búvesz”: Stockman javaslatára még a legalacsonyabb, 122 dolláros havi nyugdíjnak, amit joggal nevezhetnénk inkább “kegydiinak’,’ megszüntetését is keresztülhaiszolta es csak az országos felháborodás, valamint az 1982-es kongresz- szusi választások miatt állíttatta vissza annak további folyósítását. Természetesen az ország “szegenysorsu” lakosságát érintő “antiszociális” intézkedések sorozatát továbbra is folytatja az uj kormányzat s a legújabb támadások célpont ja az u n. “nursing homes”: öreges betegápolóotthonok. Az elemedettkoru Elnök Ur sokkal fiatalabb tanácsadói, akik maguk is legalább “kisgazdagok” és ugylátszik, hogy nem képesek, vagy nem is akarjak magukat beleélni a szegény, szerencsétlensorsu “idősek és betegek" helyzet ebe, a szülői ezeknek a további elkeseredést, nyomorúságot keltő “mesterterveknek.” Legalább 1.5 millió idős és magával tehetetlen amerikai van ezekben az “óreg- és ápolóotthonok* ban”, amelyekre a Medicare és Medicaid-programok törvényes rendelkezései ez idő szerint kiterjednek. Mivel az adófizetők pénzéből is támogatják ezeket az intézményeket, nemcsak ésszerű hanem egyenesen “kötelesség”, hogy azok megfelelő működtetésébe az állami szerveknek is beleszólása legyen. Nem igy vélekednek bezzeg az elnöki tanácsadók, akik azt az elvet vallják, hogy “ehhez a szövetségi kormányzatnak semmi köze.” Visszaakarják utasittatni azt a szövetségi törvényt, amely pl. megtiltja, hogy ezek az ápolóotthonok ragályos betegségben szenvedőket is alkalmazzanak; meg akarják szüntetni azt a törvényes kívánalmat, hogy az otthonok biztonságosak, tiszták legyenek s azoknak vezetői a betegek, öregek egyeni nyugalmát, megbecsülését és méltóságát tiszteletben tartsák. Jelenleg is ezek az u.n. “öregek es betegek raktárházai”, az állami felügyelet és ellenőrzés ellenére, nagyon sok esetben végtelenül siralmas, majdnem emberhez nem méltó állapotokat árulnak el, ahol az otthonokhoz kötött, jobb sorsra érdemes “ember- páriák” piszok, elhanyagoltság, fergek közepette tengetik máról-holnapra keserű, bórtönszerü életüket, nagyon sokan közülük sóvarogva óhajtják a “megváltó halált”, mivel “öregek, tehetetlenek” mertek lenni es elraktarozottan az élettol, mindenkitől elfelejtve vannak az “otthonok vezetőinek” kényére-kedvére kiszolgáltatva. Sok esetben meg a legelemibb gondoskodás, élelmezés, gyógyszerellátás stb. sem iut nekik. A Reagan kormányzat uj javaslatainak az óreg- és ápolóotthonok lelkiismeretlen, könyörtelen, kizárólagosan anyagias fenntartói majd megiobban örvendenek, hiszen a szövetségi idevonatkozo törvények visszautasitasa, eltörlése esetén, most mar igazán semmi sem fogja őket.visszatartani attól, hogy ezeket a nekik “tökéletesen kiszolgáltatott”, a társadalom áltál elfelejtett emberpariákat még jobban kihasználják, sértegessék, emberi méltóságukban lealacsonyítsák s erről a földkerekségről való mielőbbi elköltözésüket szándékosan előmozdítsak. Mit számit az, hogy a szerencsétlen “áldozati bárány” egy emberöltőn át hasznos, dolgozó, építő polgára volt a társadalomnak! A lényeg: minél több profit, nyereseg, minden áron. Nem nagyon szomorú, végtelenül elkeseritö-e, hogy az a nagy nemzet, amely 208 milliárd dollárnál is többet kepes fegyverkezesre fordítani évente, nem akar a Reagan kormányzat alatt azokkal az elesettekkel, öregekkel törődni, akik életűk szorgos, áldásos munkájával segítették korábban ezt az országot gazdaggá, hatalmassá tenni? Ugyanakkor pedig az Elnök Ur arról biztosítja az időseket, hogy felelmük, aggodalmuk alaptalan, problémáikat tökéletesen megérti, hiszen “o is kortars. ” A LEGROSSZABBAK Dodge Challenger (Japan) 162 Fiat Brava (Italian) 156 Toyota Corolla Tercel 153 Datsun 200 SX 150 Plymouth Sapporo (Japan) 149 Plymouth Arrow (Japan) 148 Dodge Omni 142 Honda Prelude 140 Mazda GLC 139 Honda Civic 135 Datsun 210 135 Plymouth Champ (Japan) 134 Mazda RX-7 132 Mercury Bobcat 131 Toyota Corolla 130 Ford Mustang 128 Honda Civic Station Wagon 119 A LEGJOBBAK Oldsmobile Custom Cruiser 58 Olds Toronado 58 Buick Estate 62 Olds 98 62 Olds Cutlass 65 Olds Omega 66 Chevrolet Caprice 67 Pontiac Bonneville 67 Olds B'itta 88 69 Pontiac Catalina 69 Buie!- LeSabre 73 Mercury Marquis 74 Buick Century 76 Chevrolet Malibu 78 Mercury Zephyr 80 Buick Century sedan 83 Chevrolet Citation 83 Dodge Aspen 84 Plymouth Volare 87 —■ 1 \ KUBÁBAN LESZ A SZAKSZERVEZETEK KONGRESSZUSA A 190 millió szervezett munkást képviselő Szak- szervezetek Vilagszövetsege február 10—15 között tartja X. kongresszusát. Olyan időpontban zajlik le, amikor kiéleződnek a társadalmi feszültségek és a világ békéjét súlyos veszélyek fenyegetik. A kongresszus első napirendi pontja a világ békéjéért folyó harc megtárgyalása lesz. “A világnak igazi demokráciára, szabadságra, társadalmi haladásra van szükségé, hogy tiszteletben tartsak valamennyi nép jogát az önrendelkezésre, továbbá az összes országok területi épségét és függetlenségét.” WASHINGTON, D.C. Az ország adóhivatala döntést hozott, mely szerint azon iskolák, amelyek disz- kriminálnak a fekete lakosokkal szemben, iogosak adó-engedményre. Az NAACP és több más polgárjogi szervezet fellebbezi e döntést a Legfelsőbb Bírósághoz. Dr. Bukkhegyi László: Háború az öregek,elesettek ellen
