Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-18 / 11. szám
Thursday, March 18. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. A NÉP JÓLÉTE E rovat, ill. lapunk olvasói között lehetségesen vannak, akik kifogásoljak, hogy “örökösen politizálunk” vagy, hogy “hát maguknak semmise tetszik Amerikában?” Mi az, hogy “politizálni?” Nem más, mint közérdekű dolgokról beszélgetni, vitatkozni. Mi kozérdek'ubb a mindennapi kenyérnél, a háború elkerülésénél? Kit nem érdekel ez? Hogy “semmise tetszik Amerikában?” Akinek a lába fáj, az nem a jó kezéről beszel az orvossal. Hogyne, van sok jo Amerikában, de annak hangoztatása nem orvosolja a rosszát; mi a rosszat akarjuk megjavítani, tehát arról beszelünk, hogyan lehet azt kijavitani. A régi Romában a Szenátus bejárata fölött ez volt kőbe vésve: ‘Salus Populi Summa Lex Esto”, magyarul'. A Nép jóléte Legyen a Legfőbb Törvény. Azóta is elismert elgondolás, hogy a nép jólété a kormány feladata. Legalább is, modem civilizált országokban. A hiba csak ott van, hogy kit értünk “nép” alatt? A középkorban es az ókorban, es talán meg a 19. század elejen is, nép alatt az arisztokráciát, a fóldesurakat és a nemességet értették. De meg ma is, nagy politikusok csak választási kampányszólamnak használják a “nép jólétét”, nem nagyon gondolnak a hús és ver Kis Péterekre. Itt kerülünk összeütkozesbe a Reagan-kormany- nyal. Mr. Stockman azt mondja: “there are no entitlements”, nincsenek jogosultságok juttatásokra. Reagan azt mondja, hogy o nem akarja megvonni a segitséget az “igazan Ínségesekétől, csak nem mondta meg, kik azok az “igazán insegesek.” A 10-12 millió munkanélküli, a kisgyermekes szegény anyák, a szegény öregek es a betegek? De nem ilyen szigorú a fegyvergyártó nagyiparral szemben. Csökkenti a munkanélküli segélyt és az élelmiszerjegyeket, ugyanakkor csökkenti a nagyvállalatok es a gazdagok adóterheit, es jelentősen megnöveli a hadikiadásokat. A N.Y. Times ilyen értelmű vezércikket (1/11/82) ezzel zárja: Reagan elnök a múlt héten azt mondta, a munkanélküliség mértéke “tragikus1.” Gondjának jobb mértéke lenne, ha tenne valamit aziránt, hogy a pangás terhe ne nyomja oly súlyosan bizonyos retegek vallat, ertve ezalatt a munkanélkülieket. A N.Y. Times vezércikke (1/20/82) írja, hogy Reagan, tegnapi sajtókonferenciáján, utalt a Washington Post 24 oldalnyi állashirdetéseire. , De ezek szinte kizárólag olyan állásokat hirdetnek, amelyek nem vonatkoznak a 10-12 milüo munkanélküli állástkeresőre. A déli államok lákossaganak mindig is az volt a hire, hogy konzervatív. A mai (2/15/82) N.Y. Times híradásában közöl véleményeket megkérdezettektől, alak rendre elitélik Reagan gazdasági programját. Sokallják a katonai kiadásokat, van már elég fegyverünk, mondják. Az amerikai népnek több esze van, mondja egy másik, hogy elhigyje, erősebb lesz a védelem, ha sok pénzt tömünk a katonaságba. A “leszivárgas” nem működik, a gazdagok nem költenék pénzt, hogy segítsék a szegényeket. Me’g a leghűségesebb reaga- nista sem tud lelkesedni a 91.5 billió dolláros deficitért, amikor tudja, hogy igy a helyzet meg rosz- szabb lesz. V. O. a, i i — LONDON. A város közlekedési alkalmazottai sztrájkba léptek. A 24 órai sztrájkkal tiltakoznak a viteldij 100 százalékos emelese ellen. TOKIO, A Japán-USA kereskedelmi tárgyalás holtpontra jutott. Tasnády T. Almos Európai tanulság: Nőm kiút a bérlevágás ANTWERPEN. A Cockerill Yards hajógyár csődjének bírósági kimondása egy hónapok, sőt evek óta húzódó úgy lezárulását jelenti. Vagy inkább uiabb nehézségek kezdetét? A csőd következtében kétezemyolcszáz dolgozó került az utcara. Hétezer további munkahely — a hajógyár lététól függő szállítók, a különböző érdekelt iparágak dolgozóié — vált bizonytalanná. A munkavállalók nem csak a’- dozatokfde a csőd morális bűnét is az o nyakukba sózzák. Ugyanis a hivatalos kommentár szerint a bérlevágásokkal szembeni ellenállásuk tette a hurkot a hajógyár nyakára. Technikailag tálán ez is szerepet játszott, ám az igazság mégis más. A kormány csak azzal a feltétellel volt hajlandó a Cockerill Yards megmentésére, ha a dolgozok elfogadják a javasolt 5—10 százalékos bércsókkentest. Ez a “beszolgáltatás” azonban a rövidesen bevezetésre kerülő általános 3 százalék bérlevágashoz számítandó, nem beszelve arról, hogy a hajógyár dolgozóinak az évvégi prémium (az u.n. tizenharmadik hónap) feléről is le kellett volna mondaniuk. Pedig éppen ezért a prémiumért a Cockerill Yards dolgozói 1970-ben hat hétig sztrájkolták. , Á kormány követelését a dolgozok pszichológiai tarkólövésként érezték, mint ahogy kétség kivid annak volt szánva. A szakszervezeti vezetőség mindent megtett annak érdekében, hogy a tagiait rábírja a követelések elfogadasara. Ez azonban nem sikerült, jó tudni, hogy a dolgozok beszolgáltatása a legjobb esetben sem jelentett volna többet, mint a hajógyár (esetleges) megmentéséhez szükséges, több mint százmillió belga frankra rugó összegnek mindössze négy százalékát! A munkahelyek megmaradását tehát a bérlevágások mellett sem lehetett biztositani. Egyébként is bizonyosnak látszott, hogy a hajógyár alkalmazottainak kb. egyharmadat mindenképpen elbocsátják. Miután az utóbbi időkben már többször történt lefaragás s kollektív szerződésben foglalt előnyökből, konkrétan itt azzal kellett számolni, hogy sok munkavállalónak nem öt, de tizenöt-húsz százalékot kellett volna beszolgáltatni a keresetéből. A dolgozók ellenállását fokozta a felismerés, hogy a helyzetük “test case” a kormány neoliberális politikájában. Magyarán, hogy a dolgozók a kísérleti nyulak. A gyár igazgatósága szerint az alacsony munkabérekkel dolgozó ázsiai országok konkurrenciáia vált elviselhetetlenne, ez azonban ismét csak egy része a valóságnak. A Cockerill Yards a legutóbbi években túlságosan kevés befektetést eszközölt, a produkció főképpen az előállítási költség alatt történt, s a veszteségeket olyan nagy mennyiségűre hagyta egybegyülni, hogy annak a végeredménye nem lehetett más, mint a gyár tönkremenetele. Ez a csőd igazi oka. És a közvélemény? A jelek szerint a szanálasi terv megmaradt, egy uj hajógyárat létesítettek, ahol az allam tőkés erdekeltsege ötven százalék, a másik otven százalék pedig a korábbi konkurrens, a temsei Boel hajógyár kezébe került. A Cockerill Yards négy haióiát tehát tovább épitik, s a veszteségek nagy- részet az állam vállalja magara. Dymódon mintegy ezerötszaz munkavállaló még két évig dolgozhat. Természetesen csak azok, akik beleegyeztek a bér- levagasba. A Cockerill Yards vezetősége eleg cinikus ahhoz, hogy kijelentse: amennyiben a dolgozok elfogadják a bérlevágást, hajlandó megfellebezni a csőd kimondását. A stratégia világos. Először a Cockerill munkabéreit a Boel hajógyár munkabéréinél alacsonyabbra szorítani, majd a Boel munkabéreit a Cockerill dolgozóinak keresetehez igazítani. A kormány tehat végül eléri a céliát, az általa követelt beszolgáltatás végrehajtását. A dolgozók tudjak, hogy a hajógyár után sorra kerül az acélipar, a textil, a fémfeldolgozás stb. Kérdés viszont, hogy az ipari dolgozók bérlevagasai, amelyek a veszteséggel működő nagyvállalatok többszáz milliós adósságainak csupán néhány százalékát képesek enyhíteni, milyen módón jelenthetnek kiutat a súlyos gazdasági válságból? SALVADOR ES NICARAGUA (folytatás az 1. oldalról) rökonyódésére, a fiatalember kijelentette a TV-n, milliók szeme láttára, hogy ő, igenis harcolt egy ügyért, amelyet ö igaznak tart, de ő Salvadorban egyetlen más nicaraguait, vagy kubait nem látott és őt kínzással, fenyegetéssel késztették arra, hogy nicaraguai beavatkozásról tanúskodjon. A fiút gyorsan visszaszármaztatták hazájába. Közben úgy Európa, mint az US közvéleménye egyre erőteljesebben sürgeti a Reagan-kormanyt, hogy szüntesse meg fenyegetéseit, köztük a CIA által pénzelt nicaraguai invázió előkészítését. Mexikó külügyminisztere, Castaneda epp úgy, mint a francia külügyminiszter, s előzőleg a sürgősen ideérkező Mitterand francia köztársasági elnök javasolta Haignék és Reagannek, hogy tárgyalás utján oldják meg a közép-amerikai, elsősorban a salvadori válságot. DETROIT, Mich. A GM Vállalat — állítólag — lezárja egy hétre a Cadillac-kocsikat gyártó tizemet, 5.000 munkás veszti el munkalehetőségét. PITTSBURG, Pa. A U.S. Steel Vállalat 600 munkást bocsát el a Lorain, O.-i üzeméből. E lepessel 1.800- ra emeli az elbocsátottak számát. i Ctoori Sándor. Nomádnapló $ 4.60 | Illyés Gyula: Szellem és erőszak 10.— 1 II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, 2 emlékiratok i | I Emlékiratai $16.90 Kiáltványa 3.30 | ■ Nyirö József: Székelyek 8.— f | Zöld csillag $ 10— Kopjafák 6.— j Úz Bence $ 10.— íme az emberek 12.— Í Halhatatlan élet 12.—- J. Szalay Lajos: Hatvan rajza 4.— | | Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— I f Vaszary Gabor: Ketten Párizs ellen 12.— | I A nő a pokolban is az űr $ 9.— Pók 12— ■ - í Édesanyánk Ö $ 9.- Hárman egymás Kapható: ellcn 9“ j í PVSKI - CORVIN j g Hungarian Books & Records. 1590 2nd. Ave. New York N.Y. 10028 J Telefon: 212-879-8893
