Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)
1982-03-04 / 9. szám
Thursday, March 4. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. Takács Lajos: GYÜMÖLCS A kajszibarackról lesz szó, meg a magvaváló szilváról és társaikról, amiket itt hiába keresnél, barátom! Nem nőnek azok itt! Ahhoz a magyar eg, a magyar nap szükséges! Itt van neked ananász es banán. Edd meg őket — ha izlenek. Nekem nem izle- nek! Amikor hazámban először kostoltam ananaszt, azt hittem, a boldogság a világ másik felen van. A banán is izgalomba hozott egy ideig, amig rá nem jöttem, csak az ügyes propaganda hiteti el velem, hogy nincs neki tökize, és hogy ilyen meg nem volt! Hát csakugyan, ilyen még nem volt. Felejtsd el hát a magyar gyümölcsöt es egyél banant! En nem tudom elfelejteni! Meg most is érzem a nagyszerű piros piszke pukkanását a számban, amikor kettéharaptam és beóntötte izet a torkomba, további utasítás vegett testem többi részé fele —, a császárkorié csodáját es a vele külsőre különböző, de izekre méltó versenytársát az apró buzavalerö kór- tecskéket. Hova.lettek az izek? Hol van az édes, finom magvaváló szilva, a mézédes ringló, a spanyol meggy, aminek mindig megbocsátottam idegenhangzasu nevét izei miatt —, hol van a remek szamóca, ami nem tévesztendő össze azzal, amit itt strawberry-nek hívnak és hol van a muskotályszőllö? Hol van a kivi'xl méregzöld, de belül vérpiros, kemény és édes görögdinnye? Az itteni ‘melon’ zöld ugyan kívülről, belül ellenben sarga es fonnyadt. A californiai vagy floridai nap nem elég meleg neki? Van a magyar napsütésben valami, ami az izeket kitermeli? Izeket, amiket máshol hiába keresel! Elfogult vagyok? Szó sincs róla! Megtanultam a világot minden előnyével és hátrányával. Csak any- nyitirok az egyes földrészek javára, amennyi jár nekik, de igazságra törekszem és az idő ködén keresztül is tudom, hogy a magyar gyümölcsnek nincs párja! Hogy itt van nectarin, ami Magyarországon nincs? Ez igaz és ha a nectarin normális állapotban jut el hozzád — értem alatta, nem zölden és éretlenül, vagy a hosszú ut miatt félig rothadtan — akkor nem is rossz. Kicsi országok előnye, hogy a gyümölcsnek nincs ideje megromlani az utón az ország egyik végétől a másikig. A hires californiai naranccsal egyszer találkoztam New Yorkban, amikor először tettem amerikai földre a labam. Gyönyörű volt, nagy, illatos, zaftos, magtalan. Ahogy mindig képzeltem. De amikkel azóta találkoztam, azok aprók, tele maggal és majdnem mind száraz, íztelen. A héjjá nem jön le, nem lehet belőle csillagot csinálni! Hát akkor mire jo? Ha az ize rossz es játszani sem lehet vele! Egyszer valaki azt mondta: ‘Ne kritizálj! Edd meg, keresd es szeresd, amit abban az országban találsz, ahol éppen élsz.’ Ebben van valami, de nekem mégis eszembejut néha a kajszibarack és a ‘Domo’! A ‘Domo’ — a frissen kisült magyar kenyérnek az az itt-ott kicsucsosodo ropogos része, amit azon mele- giben vajjal kellett megkenni és térdenállva, imádkozva fogyasztani... Ali B. — A bagdadi magyar hétre március 20-tól 27-ig kerül sor az iraki fővárosban. A kétezer-háromszáz négyzetméter fedett és ötszáz négyzetméter szabad területen csaknem negyven magyar vállalat mutatia be termékeit. U 0ILU1 SIÓMÉ TOVÁBB EAECOLNAE SZENT FÖLDJÜKÉRT A föld többet ér minden pénznél — mondta Russel Barsch, az Oglala Siouxk ügyvédje, miután a tizennyolcezer főt számláié törzs visszautasította a száz millió dollárt, amit a kormánv a 7.3 millió acre területet magában foglaló Fekete-dombokért kártérítés fejében felajánlott. Száz millió dollár csábítóan nagy összeg, de a valaha aranyban gazdag es egyeb ásványi anyagokban meg ma is bővelkedő Fekete-dombok (Black Hills) az Oglalak szent földje, amelyért semmiféle kártérítést nem hajlandók elfogadni. Az indiánok arra hivatkoznak, hogy a Fekete-dombok elfoglalása nemcsak tulajdonjogaikat, de vallasszabadsagukat is megsértette. Az utóbbi ok késztette őket a felajánlott kártérítés visszautasítására és a Legfelsőbb Bírósághoz való fellebbezésre. Perüket egy 1868-ban kötött Fort Laramie-i szerződés alapián folytatják. Ezt a szerződést a szövetségi kormánnyal kötöttek annak ideién, amit szerintük a kormánv nem tartott be. Robert Fasthorse, a törzs egvik szószólója az újságírók kérdéseire kiielentette: A Fekete-dombok a mi számunkra szent föld és semilyen áron nem eladó. Az Oglalák fellebbezési ügyében a Legfelsőbb Bíróság még nem döntött, de döntése során helyet is adhat a törzs jogos követelesenek és különböző okokból el is utasíthatja azt • Az egyik ilyen ok éppen az lehet, hogy az Oglalák szent földiükre hivatkoznak, amikor a Fekete-dombokat visszakövetelik, holott a ma élő indiánok már majdnem kivétel nélkül keresztények, igy valószínűleg a dél-dakotai törzs sem követi ősei vallását. Tehát a Legfelsőbb Bíróság elutasíthatja az indiánokat azzal az indokkal, hogy a törzs tagjai már nem a Nagy Szellemhez imádkoznak, hanem Istenhez (ami lényegeben ugyanaz) es haláluk után nem az örök vadászteriilet, hanem a mennyek országa vária őket (ami szintén csak hasonló elképzelés a túlvilágról), tehát miután keresztény hitben élnék, a Fekete-dombokat már nem tekinthetik szent helynek többé- Ez csak feltevés részemről, hiszen jóllehet, hogy a döntés meghozatalánál egyetlen bírónak sem támad ilyen gondolata. De tegyük fel, hogy mégis. És ha a döntés ilyen alapon születne meg és a törzs kénvtelen volna száz millió dollárért lemondani legszeretettebb ősi földjéről, vagy pénz és föld nélkül maradni továbbra is, igazságos volna-ez? Mert ha az indiánoknak, mint a Krisztus alapította vallás követőinek, már nem is lehet szent hely a Fekete-dombok, de nem maradhat-e szent hely az indián nemzetek részére örök időkön át? Maradhatna, ha a Feketedombok visszaadása nem ütközne a bánvavallalatok erdekeibe. 1874-ben Ulysses S. Grant elnök, népszerűséget féltve, az aranybányászoknak kedvezett és ahelyett, hogy az Oglalak földjéről a szerencsevadászokat eltanácsolta volna, egy millió dollárért óhajtotta megvenni a Fekete-dombokat, amit az indiánok akkor sem fogadtak el. így került sor az erőszakos utón való eltulajdonításra. De miután szazhét evvel később az indiánok még mindig ragaszkodnak azon álláspontjukhoz, hogv földjüket nem adjak el, a bá- nyavallalatok viszont ragaszkodnak az általuk feltárt bányákhoz, félő, hogy a Legfelsőbb Biróság döntésében jóváhagyja az alsofoku biróság döntését, ami az indiánokra nézve sajnálatosan szomorú Ítélethozatal volna. Egy kis jóindulattal azonban meglehetne oldani a problémát ugv, hogy az indiánok visz- szakapják jogos földterületüket, de a bánvavállala- tokat se érje károsodás, mert az Oglalakat kötelezni lehetne arra, hogy mindaddig hagyják az érdekelt vállalatok kezeben az üzemben levő bánvákat, amig azok ki nem merülnek. A bányavállalatokat pedig ugyanakkor haszonrészesedés fizetésere kötelezné a szövetségi kormány, ami a közep-keleti államok es az ott dolgozo idegen olajvállalatok között fennálló helyzethez lenne hasonló. A baj gyökerei azonban mélvebbre nyúlnak, mert a bányamíivek nemcsak az indiánoknak kifizetendóhaszonrészesedéstől viszolyognak, hanem a még ki nem csákányozott dollármilliárdokat fel tik, vagyis a még feltáratlan ásvánvi anyagokat, amit az indiánok jóllehet sohasem engednének felszínre hozni, hogv szent földjüket megóvjak a tonkretevéstol Az Oglala Siouxknak ősi földjükhöz való ragaszkodása feltehetően sokkal erősebb, mint bármely más indián törzsé, különben nem utasították volna vissza százhet évvel ezelőtt az akkori kormány pénzajánlatát es nem tették volna meg ugyanazt napjainkban, amikor ismét csábítóan nagy pénzösszeg ütne a markukat. Hiszen egy millió dollar százhét evvel ezelőtt értékben kb. felért a mai száz millióval. De miután pénzzel sem lehet elérni mindent, a súlyos bankókötegek kénytelenek lesznek megszégve- milten elvonulni a színtérről. De ha a bányászok maradnak, akkor az indiánoknak ki kell várniuk egy uiabb évszázadot, aztán visszakaphatják szent földjüket, mert addigra a kitermelés alatt álló ásványi a- nvagok utolso grammig kifogynak a Fekete-dombok alól. Tehat szent földjük helyett egy megszentseg- telenitett, megrabolt, feldúlt földet kapnak majd vissza, amelyben nem telik örömük De ha a számukra kedvezőtlen biröi döntés esetén nem akarják kivárni a következő évszázadot, egyetlen oglala siouxnak sem szabad a sorsába beletörődött ember köntösét magara öltenie, hanem folytatnia kell a harcot, amig ügvüket győzelemre nem viszik. Mert azt be kell látniuk hogy az olyan harcban, amelyben ok kénytelenek jelenleg küzdeni, nem lehet gyors rohammal gvőzni, az olyan harcban fáradhatatlannak kell lenni és a kedvezőtlen fordulatoknál sohasem szabad visszavonulni, ellankadni. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbitaíarbl idejében gondoskodni Egy évre $ 18.— Félévre $ 10.— Kanadába és Európába 1 évre $ 20.— Megújításra: $ ............................................ Naptárra: $ .................................................. Név: ........................................................... Cim:.............................................................. fVáros:...........................Állam:..................... Zip Code:....................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16 Street, New York, N.Y.Í0003
