Amerikai Magyar Szó, 1982. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)

1982-03-04 / 9. szám

Thursday, March 4. 1982. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. A SALVADORI HELYZET Feszült perceket és napokat élhet át mostanában Napoleon Duarte, Salvador elnöke. Szorongatják ugyanis a határon kividről diplomáciaiig, belülről pedig fegyveresen. Ráadásul mindennél nyugtalaní­tóbb lehet a maga választotta határidő: március 28-ig be kellene bizonyítania ország-világ előtt, hogy biztosítani tudja a feltételeket a “demokrati­kusnak, szabadnak” hirdetett választások megtartá­sához. Kevesebb, mint két hónappal a kijelölt idő­pont előtt azonban Salvadorban változatlan heves­seggel dúl a polgárháború. Azt a képet pedig, ame­lyet Napoleon Duarte “a rend és az emberi jogok órzöjeként” igyekszik önmagáról elhitetni, naponta rombolják össze a kormanycsapatok es a szélsőjobb­oldali fegyveresek "megtorló hadjáratai”, amelyek­nek csaknem kizárólag polgári lakosok esnek áldo­zatául. A napokban derült fény a hadsereg egyik decem­beri akciójára, Morazan megyében. A hivatalosan “nagyszabású tisztogatásnak” bejelentett vérengzés során a katonák nyolc falu apraját-nagyját részben vagy teljesen kiirtották. A helybeliek tudtak ugyan a kormánycsapatok érkezéséről, de mivel települése­ik a köztudottan semleges, csaknem 75 ezer fős protestáns közösséghez tartoztak, nem menekültek el. Alig egy-két ember maradt életben azok közül, akik azt hittek, hogy valóban ki lehet rekeszteni életükből a polgárháború szörnyűségeit. A megfélemlítés hivatalos programmá emelke­dett a szélsőjobboldal köreiben# Jaime Abdul Gutierrez, a junta tagja, és a “kemények” között is a “legszilárdabb,” már korábban is többször han­goztatta, hogy ugyanolyan eszközökkel kell rendet teremteni az országban, mint ötven évvel ezelőtt. Az akkori felkelés alatt Maximiliano Hernandez Martin diktátor harmincezer embert végeztetett ki. A történelem szomorú ismétlődésé, hogy a mostani polgárháború áldozatainak a száma is elérte, sót meg­haladta mar a harmincezret. Ami azonban döntően eltér a múlttól, az, hogy Hermandez Martin utódai­nak meg ilyen eszközökkel sem sikerült megerösite- niúk a hatalmukat. A számbeli hátrányban lévő ge­rillák az összevont kormanycsapatok támadásai elől rugalmasan vonulnak az ország más és más vidékeire. “A nagy akcióink alig okoztak kart a felkelőknek — vallotta be az egyik salvadori katonai szakértő —, a hadsereg céltalanul sodródik ide-oda.” A nyugati (folytatás a 6. oldalon) Liv Ulmann a világszerte ismert es szeretett szí­nésznő 1939-ben Tokióban született. Most a világ közvéleménye ele állt,s arra szólította fel az embere­ket, hogy tegyenek többet a szegénység fölszámolá­sáért Afrikában es Ázsiában. Ulmann az UNICEF küldöttéként másfél éven keresztül a harmadik vi­lág számos országát kereste föl. A bajor “Reiffeisen- verband” az 1981-es kulturális díjjal jutalmazta Ul­mann erőfeszítéseit: a 10 000 márkás csekket a szí­nésznő azonnal az UNICEF cimére utalta át. Ul- mannt a világ elsősorban Ingmar Bergman filmjeiből ismeri: a “Suttogások és sikolyok”-bői,a “Jelene­tek egy házasságból” cimüböl. A Die Presse, bécsi képviseletében Hans-Horst Skupy készített interjút a színésznővel. — Ulmann asszony! Ki tud on buini a színész bő­réből? Azaz: most is szerepet játszott, vagv misszi­ót teljesített? “1980-ban rövid ideig kambodzsai menekültekért ténykedtem, pénzt gyűjtöttem számukra az Egye­sült Államokban, valamint az UNICEF számára is, hogy segíthessen az éhező gyermekeken. Az ENSZ hivatalos személyisegei ekkor azzal a kérdéssel for­dultak hozzám: álljak egy evre szolgálatukba. Egyik pillanatról a másikra beleegyeztem s egy évre ab­bahagytam a fiimezest. Ez volt az az esztendő, amely eddig a legtöbbet adta életemben.” — Még egyszer az okokrol szeretném faggatni: tehat nem volt szó sem személyes, sem pedig hiva­tásbeli válságról? Nem menekült el Ön a harmadik világba? “Nem, szó sem volt válságról. Azt hiszem, sokan szeretnének valamit ténylegesen tenni közülünk, mert hiszen olyan sokat hallunk, látunk, olvasunk a szegénységről. Nagvszüleink nem szereztek róla tudomást, mert amikor megtudták, már késó volt. Ma minden eseményről perceken befúl értesülünk, igy nincs mentség, ha nem cselekszünk. Foglalkozá­som pedig megengedi, hogy azt tegyem, amit való­ban szeretnek. Mivel sokan ismernek, ugv tűnhet: többet teszek, mint masok. Pedig ennek éppen for­dítottjáról van szó. Azt hiszem, mint mások, akik tudomást szereznek a szenvedésről, a szegénységről, a tehetetlen gyermekek sorsáról. Nem vagyok Jean­ne d’Arc! Az Egyesült Államokban háromszor áll­hattam a kongresszus ele — több pénzt adtak az UNICEF-nek, mint annak előtte. Hasonló történt az angol parlamentben, az Európai Közösség stras­txjurgi parlamentjében. — Ulmann asszony, ón egy evre feladta hivatását. Mekkora volt ez az áldozat? “Ez nem volt áldozat, egyáltalán nem! Amikor az ember a helyszínen latja a húsz órán at dolgozó orvosokat, a teljes kimerülésig tüsténkedő ápolónő­ket, akkor rájön: valami nagyon fontosat tesznek.” — Milyen tanulságokat hozott az ön számára ez az ev? “Részben nagyon elzártan éltem a művészvilág­ban» Kileptem ebből az elszigeteltségből, s megtud­tam, milyen körülmények között él az emberiség háromnegyede. Megtanultam, mit is jelent, ha egy falu tiszta vizet kap — egy olyan falu — amelyben a nőknek régebben ót órát kellett naponta gyalogol- niok a tiszta viz megszerzésének remenyeben. De sokszor ez csak hiú remény volt, mert a kutak gyakran elapadtak. Megláttam, milyen egészségügyi károsodást idéz elő — különösen a gyermekeknél — a piszkos viz. Az UNICEF pénzéből most az én fa­lumban kutat epitenek, s az asszonyok felszabadult ot órájukban gyermekeikkel törődhetnek. Régeb­ben nem tudtam, milyen hatasa van a piszkos víz­nek, nem ismertem ezeket a szenvedéseket. Azt sem tudtam eddig, mit is jelent az orvosok es szociális segitók tevékenysége, hogyan tudják leküzdeni a betegségeket Ma mar tudom, hogyan lehet segíteni a helyszínen. Azt is megtanultam, egészen más kulturális múlt­ja van ezeknek az embereknek, valamint hallatlan méltóságuk van. Ennek megtörése katasztrófalis len­ne. Inkább e kultúrának a vívmányait kellene elsa­játítanunk. S ra kellene jönnünk, hogy a méltóság nem kívülről telepszik az emberre, hanem annak bensőiéből sugárzik. Jól emlékszem arra az asszonyra, aki az ut szélén ült, s egyetlen eleimét fogyasztotta: a mogyorót. Odakuporodtam melle. Első megnyilvánulása az volt, hogy mogyoróval kínait. Ilyen kis gesztusokból kö­vetkeztethetünk a népekben szunnyadó méltóságra és kultúrára.” WASHINGTON, D.C. A Kongresszusi Koltsegvetesi Bizottság szerint a Reagan kormány 29 milliard dollárral alábecsüli az 1982-83-as szövetségi költ­ségvetés deficitjét. A KKB szerint 1982-83-ban 11 milliard es a kö­vetkező evben 140 milliard dollar lesz a deficit. SZABADIDŐ MOZGÁS SPORT A MEGNÖVEKEDETT SZABADIDŐ HASZNOS ELTÖLTÉSE FONTOSD RÉSZÉ Életünknek, az aktív pihenés, mozgás, a sportolás uj erőt, uj LENDÜLETET AD ÉLETÜNKNEK. - \ " A: ■ AKAR AMATŐR,^AKAR PROFI MÓDÓN SPORTOLUNK -- KIVÁLÓ SPORT - ESZKÖZÖKRE VAN SZÜKSÉG. „ EZ A Ml AJÁNLATUNK: KÜLÖNBÖZŐ SPORTLÁPNAK. JUDO-KARATE-VIVORUHÁk, LOVAGLÓ - FELSZERELÉSEK KÉSZÜLNEK A NEMZETKÖZI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFE - LELÖEN, ELSŐRANGÚ MINŐSÉGBEN. ÖN IS VÁSÁROLJA AZOKAT A SPORTSZEREKET, AMELYEKKEL A MAGYAR SPORTOLÓK A VILÁGVERSENYEK DOBOGÓIRA KERÜLNEK! Exportalja: A R T E X Magvar külkereskedelmi Vallalat Budapest 1390 Pf. 167 Hungary Telefon: 323-990 Telex: 22-4951 „Nem vagyok Jeanne d’Arc”

Next

/
Thumbnails
Contents