Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-08-27 / 32. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Móricz Zsigmond A íaldaa etn/nesi XXXII. Ö meg olyan egyenesen kimondta nekem, mintha a hitet tenné le, hogy az nem veszi el űtet. Hiszen ebbe mán minden benne vót. Ez azt mutatta, hogy nem vót neki semmi rossz szándéka avval a legénnyel. Ha lett vóna, nem is tartóztatta vóna. E mind csak azt mutatta, hogy nem valami kitanult. De sokszor gondoltam, hogy elmegyek még eccer hozzájuk. Nem tudtam rászánni magamat. Éccaka úgy gondoltam, hogy vasárnap elmegyek. Örökké csak azon törtem a fejemet, hogy milyen okkal-móddal toppanjak be. Mán vót, hogy édesanyámnak is mondtam, hogy el akarok menni Eszter nénémhez, nem tudtam elmenni. Az utóssó percbe megint kitanáltam valamit, hogy ma nem lehet. Mán láttam, hogy nem könnyű kitalálni a jányok gondolatát. Nem lehet könnyű, egy nővel clélni egy életen át. Mert ha ilyen kis dologba se tud eligazodni az ember, akkor a házasság után is hány olyan adódhat elő, amin nem tud soha igazságra jutni. Valami ilyen lehet az, hogy Vas Berti bátyám, a szomszéd, avval a kedves kis Emi nénémmel, a feleségével, nem tud még szovat se váltani. Mind a kettő olyan jó ember, mint egy falat kenyér, mégse tudnak meglenni egymással, pedig együtt esznek, együtt alusznak, gyerekeik is vannak. Nem tudtam a titkára jutni, mi lehet az oka köztük ennek, de én se tudtam, ugye, avval a kedves An- nuskával többet találkozni, pedig hiszen szerettem vóna, tán ő is. Nem is vót olyan nagy a sértés, mert szerencsére nem mondtam neki semmi gorombaságot. Mégiscsak tejjességgel lehetetlen vót, hogy én valaha többet az életbe avval a kisjánnyal szembe nézzek. . Kicsiségeken nagy dolgok fordulnak néha. Egy ilyen dógot észrevettem én akkor. Az az Ondódi Jóska bátyám, akinek a sorozásán danolgattam, az, amék Váradi Piroskát táncba vitte eccer, abba az időbe, mikor hazajött a katonaságtul, megházasodott. Bökényből vett el egy jányt, Madar Julit. Mingyán egyesztendős házas korába elment ez Amerikába, és két esztendő múlva hazajött sok dollárral. Bányába dógozott, és megsiketült. Hát ahogy hazajött, nem sokkal azután elkergette a feleségit. Az egész falu csak arról beszélt, hogy az asszonyt azért kergette el, mert ellopott neki egy százdolláros bankóját. A mi falunkba tán sose vót, hogy egy fiatal gazda elkergesse feleségét. De az úgy kergette, hogy még az asszony retyerutyáját is mind kihajigálta az utcára. Úgy kellett szegény asszonynak szekeret fogadni, úgy vitette el a bútorát, haza, a szüleihez. Hát most egypár nappal ezután, hogy én így jártam a kedves Annuskával, fújják édesanyámat, hogy beteg a vén Ondódiné. ő meg ment, mert az vót az ő dóga, ha valaki beteg vót, csak ő ment ahhoz ápolni. Jövök haza egy este munkából. Lemosódok, vacsorázok, édesanyám csak jár szótlanul, mint az Orbán lelke. Kérdem, mi baja édesanyám? Megint beteg? — Nem, fiam, nem vagyok beteg, de nagy baj van. — Mi, az istenért. — Nem nekünk, hanem ennek a szegény Ondódi Jóskának. Meghalt az anyja. — Közsors — mondom —, mi is csak meghalunk. — Nem az a baj, fiam, ha nem mondanád el, megmondom neked. — Nem mondom meg senkinek. — Kivallotta a halálos ágyon az öreg Ondódiné, hogy ő lopta el a száz dollárt. Nem a menye. Nagyjóisten, nagyot néztem. Ügy. Osztán ez a szegény asszony szenvedett meg érte. Pogány egy teremtés vót az öregasszony, hogy nem vallotta meg. — Nem tudott meghalni, míg meg nem mondta. Gondolkodtam. Most mit fog csinálni Ondódi Jóska? Kérdem: — Tudja mán Jóska bátyám? — Tudja. — Mit mondott? — Mondtam neki, menjen el a feleségéér, hozza el a temetésre. — Hát osztán? — Azt mondta, nem megy. Nem akarja azt az asz- szonyt többet látni.-Mér? — Férfi. — Hát osztán? — Szégyelli magát. Nagyot nyeltem. Minden férfi ilyen? Én is. Én is szégyellem magam, hogy megsértettem a kedves Annust. Nem vóna szemem, hogy még eccer a szeme elibe kerüljek. E mán így megy. Szerencsére annyi munkám vót, hogy nem sokat törtem a fejem a jányokon. Az ember inkább csak akkor szeret szerelmeskedésre gondolni, mikor hever, és jó koszton van. De ha aratás van, akkor nemigen van kedve senkinek jány után szaladgálni, örül az ember, ha setétedésen levetheti magát az ágyára. Azt mondja nekem a vasas Krósz öccse, kössünk keresztet neki, minden keresztér fizet tíz krajcárt, meg minden tíz keresztért egy félliter pájinkát. Files Gyurinak az apjával, a csonka Filessel összefogtunk, még nem vót öreg ember, harmincöt éves, Gyuri első gyereke vót. Kötöttünk avval a csonka emberrel, mert a bal kezén csak két ujja vót, a gép levágta a többit. Kötöttünk naponta harminc-harmincöt keresztet. Kaptuk a sok pájinkát, összegyűlt. Csak azér vót rosszabb a zsidónál szolgálni, mert ott nem kaptunk kosztot, mindenki a maga kenyerén dógozott. A gazdáknál jobb vót, mert ott jó ebédeket, vacsorákat adtak, jó kaszásleveket, nagy darab csülökkel, disznósódarral, jó paprikáscsirkét vacsorára, meg túrósdereiyéket, früstükre is kiadták a nagy darab szalonnákat, meg aki szerette, tejet nagy csuprokkal, de ott nem fizettek. Míg az ember dógozott, jól élt, de utána üres maradt a komora. Énnekem ez nem vót jó, mert énnekem keresni kellett, mert nekem csak örökké fizetnivalóm vót. Nem tudom, hogy, hogy nem, de az édesapám adóssága csak nem akart letisztázódni, meg szaporítani is akartam nagyon. Mán vót az istállóba megint egy szép üszőbornyú, meg két fiatal bika, Sarkadi Imre bátyám, az öreg, herélte ki, abból olyan ökör készült, én avval dógozni akartam, keresni már a jövő tavaszon. Pénzt kerestem meg részt, búzát én akkor nyáron, arra fordítottam a gondomat, békén hagytam a jányokat. Vót feles födünk is, egy hold, akit a magunkébul kaptunk az erdőn felébe, meg másfél hold, akit az egyháziul vettem fel. Az édesanyám kapálgatta egy öregasszonnyal, vót neki egy Csukáné öregasszonya, olyan szegény asszony, jó kis asszony vót. Együtt kapálgat- tak édesanyámmal, mindig mondta: — Mink elkapálgatunk, te csak eredj. (folytatjuk) r1 —........................................... Augusztus 28-án egy éve, hogy SCHAFER VILMA itthagyott bennünket. EMLÉKET ÖRÖKKÉ MEGŐRIZZÜK. Gyermekei, unokái és testvérei Thursday, Aug. 27. 1981. 14. ItfóMaíjfaadér Miami Women’s Club 454 N E 58 St. egy utca a Biscayne Blvd.-tol nyugatra, a 60-as es 54-es autóbusszal a Biscayne Blvd.- on. Indul a S.E. 1 St.-tol. Elegendő parkoló. Minden hétfőn társasdélután a klubban, ahol a szórakozni vágyó tagjainkat és barátainkat szeretettel várja a Női Osztály Farkas Lili elnöknő vezetésével. Kávé és sütemény felszolgálva. Telefon: 861-3743. iC i . i , A NŐI OSZTÁLY hétfői összejövetelei október 5-ig szünetelnek. ESEMÉNYEK NAPTÁRA Okt. 3. szombat 1.30 Választási taggyűlés Okt. 5. hétfő, Női Csoport társas megnyitója Nov. 7. szombat 1 órai kezdettel Kultur Klub 40. eves jubileumi ünnepélye é GRATULÁCIÓK Még sok egészséges és boldog évet kívánunk a mi kedves Farkas Lilinknek születésnapja alkalmából. Lusztig Paula és Gabi • Ezúton kívánunk még sok egészséges évet Farkas Lilinek születésnapja alkalmából és reméliük, hogy továbbra is jó erőben és egészségben fogja vezetni a Kultur Klub Női Csoportját. A Kultur Klub vezetőséges és tagsága üti mgttuinattt Király Juliska, 1976, aug. 24. Miami,Fia. Feller József, 1961. aug. 28. Canton, O. Schafer Vilma, 1980. aug. 28. Hallandale, Fia. Halász István, 1971. aug. 28. Anaheim, Cal. Tizedes István, 1954. aug. 28. Detroit, Mich. Galbos Teréz, 1978. aug. 29. Cleveland, O. Stem Philip, 1963. aug. 29. Long Island City,NY Schlitt Mary, 1978. aug. 29. Milwaukee,Wis. Helm Henry, 1972. aug. 29. Chicago, Dl. Borovfsky Pál, 1979. aug. 29. New York,NY Gyemi József, 196l.aug. 31. Kanada Szabó Ferenc, 1958. aug. 31. Los Angeles, Cal. Fuchs Kalman, 1975. aug. 31. Magyarorszag Gyurkó József, 1966. szept. 1. Hammond, Ind. Márky Julia, 1980. szept. 1. Miami Beach,Fia. Csinát Pál, 1964. szept. 2. Clinton Corners, NY Soos Lajos, 1963. szept. 2. Pasadena, Cal. Hibrand Juha, 1966. szept. 2. Chicago, Hl. Stem Marci, 1962. szept. 2. Long Island City,NY FLORIDÁBAN vagy más déli államban szept.vagv okt.-től BETEGGONDOZÁST, v. GYERMEKNEVELEST, társalgást, v. 1- 2 személyes háztartás vezetését vállalja korrekt, in tel. középkorú nő. Cim: E. Bittner, 3 Nettretre St. Trenton, N.J. 08638 MEGEMLÉKEZÉS Soha el nem múló szeretettel gondolunk a dra’- ga jó ferjre, apára és nagyapára,GvurkóJózsefre, aki már 15 éve lesz szeptember 1-én, hogy itthagvott bennünket őrökre. Drága emlékét szivünkbe zárva őrizzük. Nyugodjál bekeben. Hu feleseged(Vera Gyurkó és gy ermekeid.
