Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-07-02 / 27. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 9. 1981. 8. MAGYAR ÖRÖKSÉGÜNKÉRT (folytatás az 1.oldalról) tó ország kultúrájának elsajátításában. Tehetik: saját látókörük, saját műveltségük gyarapodik általa. Es számíthatnak a régvolt szülőföld támogatására, amelynek alapelve, hogy a nem-ismeres gyakran áldozatul esik a gyűlöletnek, de a megismerésből mindig megértés fakad. És támogatást kapnák abban a tudatban is, hogy akik igy megismernek bennünket, kedvezőbb hírünket költhetik a világban, olyan hírünket, amely mentes minden politikai vagy egy eb előítélettől és elfogultságtól. Ebből az alapállásból kiindulva alapjában veve az sem baj, ha az anyanyelvi mozgalomról szoló beszámolók között olyanokat olvasunk, hogy valahol magyar cserkeszcsapatot szeryeznek, és annak a keretein belül folyik a magyar nyelv és a magyar nyelvű éneklés elsajátítása, és kirándulásokon — hogy szoszerint idézzem — “magyar harci motívumok” adjak a hadijátékok keretét. Es az sem baj, ha történetesen nemet, angol vagy éppen indián származású fiatalasszonyok, a magukat magyarnak vallani igyekvő gyermekek édesanyja! segítenek leányaiknak meghatározott ünnepekre magyaros blúzokat varrni. Ez, mondom, nem baj, hiszen a fiatalságnak kell a romantika, baj csak akkor lehet belőle, ha kialakuló magyarság-képük — majdnem azt mondtam: magyarság-tudatuk — kizárólagosan ebből a romantikából és nem a mai, magyarországi valóságból táplálkozik. Az anyanyelvi mozgalomnak van egy felülmúlhatatlan sajátossága: bármerre induljon el, útja elkerülhetetlenül a szülőföld felé vezet. A magam részéről a legmesszebbmenően egyetértek Roger Királlyal,a The “Hungarian Ethos” cimu cikk szerzőjével, aki a következőt irta: “Fel kell használnunk minden, pénzügyi, zsurnalisztikái, műveszeti, nyelvi stb. forrást annak érdekében, hogy magyar örökségünk ne tűnjön el; hogy ez az örökség ne égett szalonnadarabként száradjon el Amerika ‘olvasztó kohójában’.’' A most tízesztendős anyanyelvi mozgalom a maga szerény lehetőségeivel ezt a célkitűzést igyekszik előmozdítani. SZÜLŐFÖLDÜNK Városi táj Avaskakas árnyéka OTVEN EVE bolyongok ezen a kis magyar glóbuson; varosból falura, tanyak tengeréből kisvárosba vezetett az utam, de Győr sohasem szerepelt az uti- celjaim között. Restellni való mulasztás, meg sem tudom magyarázni, miért mentem el oly sokszor a város mellett, a városon átvezető utakon, néha megállva egy sietős beszélgetés, egy kispórkölt idejére s megint tovabbhajszolva a mulo időt, a tűnő eseményt, de soha egy teljes estet, egy éjszakát nem töltöttem a falak között. Otthon vagyok az ország valamennyi városában, eligazodom a rohamszerű é- pitkezés viharos hullámzása után is, de Győr mindig idegen maradt, kissé rejtélyes és veszélyes szerkezetű varos, ahova jobb az embernek be sem tenni a lábát. Átutaztam Győrött az ifjúság zsenge éveiben, Sopronba menet valamely színtársulat után, s évtizedekkel később, amikor Abdán a meggyilkolt költő nyomait és emlékeit kerestem s egy győri építkezésen találtam meg a hajdani gátőrt, aki egy fűzfa törzse mögé bújva, lélegzetét visszafojtva nézte a katonákat, amint egykedvűen legéppuskáztak egy tucat embert, köztük az évszázad magyar lírájának nagyságát. Radnóti Miklóst. ZAVAR FOGOTT EL, amint közeledtünk a városhoz. Emlékezetem pontosan rögzítette a tájképet, amelyen átvonultam néhányszor az elmúlt években, amikor nyugati útra indultam, felajzva az utazas Ígéreteitől s egyre az elágazást lesve, ahol egy cse- réptetös csárda jelezte, merre kell menni Sopronba és merre Hegyeshalomnak. Az ut nyomvonala halványan emlékeztetett arra a régi — bár egeszen uj keletű — útra, amely átszelte a várost s amelyen öt éve Pozsonyba iparkodtam, de az enyhe ácsi kanyarban “kiszálltam”, s kilenc hónapig nyomtam a korházi agyat. Öt-hat évvel ezelőtt Győr csak iparvárosnak tetszett, amelynek a kapujától üzemek látképe vezetett, s az volt az érzésem, hogy a varost a gyártelepek köré építették. Most egy levegős, nyaralótelep-szerű városnegyeden hajtottunk át, mintha a város elebe jött volna az érkezőknek, barátságos utcákkal es hajlékokkal, aranyos középületekkel, amelyek fokról fokra emelkedtek, hozzászoktatva a kisalföldi szemmagassághoz szokott tekintetet a város látványához. Már az is örömet szerzett, hogy ez a város — Budapest és Miskolc után az ország harmadik legjelentősebb telepűlese es ipari gócpontja — mennyire a dunántúli szabásminta szerint fejlődött, mintha a mai városépítők örökölték volna a régi pannoniai mesterek arányerzék'et, amellyel egy város erejét es hangulatait egymáshoz illesztettek. TÁJKÉP bontakozott ki előttünk, városi tájkép, amelyben minden a helyén volt. minden ház és utca pontosan aranylott a szomszéddal s megnyugtató érzést keltett: ez a város sohasem fog hirtelen a magasba szökni, hivalkodó módón hegygerincekre telepedni és embertelen tömegbe zsúfolni a lakókat,' ez a város valami nagy szerencse révén — minden valószínűség szerint gazdáinak okos mértékrendszere szerint fejlődik s emberséges, emberhez méltó lakóhely marad akkor is, amikor oly divatos az aránytalanság, a terpeszkedés, a magasba törő versengés, ami gyakorta éppen az ellenkező hatást éri el: az épületek magasságával a gondolkodás laposságát leplezi. MINDIG izgalmas kalandnak ígérkezik belesni egy városba, kifürkészni titkait, de különösen megejtő igy nyárelején, amikor méhkassá változik a legcsöndesebb iskolaépület is. így volt ez a múltban, amikor Kosztolányi Sárszege, a világ legmaradibb kisvárosa is felbolydult, s igy van ez a mai Győrött, ahol talán a nagyszerű uj színház ígéreteinél is többet jelent a nagv kérdés, mi lesz az érettségi tétel s hogyan végződnek a vizsgák a nagy tekintélyű professzorok előtt. Meglesni a várost a feszült készülődés es az ernyedt tollaszkodas közepette, ami a hirtelen hőséggel jár együtt, megejtő vállalkozás. Az ember már túl van az ismerkedés első óráin, szorgalmasan pótolta az évtizedek mulasztását s a külső körről indulva egyre beljebb hatol a város szövevényébe, megnyugodva és megrendülve, hogy mennyi becses történelmi emleke van ennek a megyeszek- helynek. A VASKAKAS árnyéka őrködik a város fölött a török idők óta Győr jelképe a Dunakapu tér középén, mintegy az ereklyeépületek gyújtópontjában. Ez itt az ősi városmag, amelyre a mai Győr épült, földrajzilag és szellemileg, ám ez a tér s ezek az utcák nem kihaltak, nem árasztják az idegenforgalmi látványosság hűvös élményét. Ez a tér és ezek az utcák olyan csöndes nyugalommal élnek, mint a város szerves részeihez illik. Végezetül megpihentem a Kreszta-ház pincéjében, egy tál jóízű étel s egy pohár badacsonyi mellett, azzal a jóleső érzéssel, hogy leróttam tartozásomat, megismertem a várost, amely békében él és fejlődik a vaskakas árnyékában. Baróti Géza Küldiükojóndékunkat továbbra is IKKÁ-val Az IKKA amerikai foképviselete ezúton értesíti ügyfeleit, hogy julius 1-i hatállyal a dollár árfolyamát Magyarországon 31.85 forintra emeltek. Aki otthoni hozzátartozóinak és barátainak szép ajándékot kivan küldeni, adja fel rendeleset a következő címen: SOBEL OVERSEAS CORP. 210 East 86 St. New York, N.Y. 10028. Telefon: (212) 535-6490. A., . ■ .... ■■■ . ... . i Kewyorki magyar hentes TIBOR’S MEAT SPECIALTIES (formerly MltU fO«K STORE) 1508 Second Ave., New York, NY. 10021 « 7fc á* 79. utcák Ma&tt. — T#l«fa*r Rh 4-8292 FRISS HÚS, HURKA CS FELVÁGOTTAK
