Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-08-27 / 32. szám
Thursday, Aug. 27. 1981 7. AMERIKAI MAGYAR SZO REGI MAGYAR AMERIKA Irta: Kovács József, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa XVII. Finta Sándor már Amerika-szerte ismert művész volt, amikor uj oldaláról, elbeszélőként mutatkozott be. (Állítólag nagy számban jelentek meg gazdag költői kifejezésformáját bizonyító versei is különböző magyar nyelvit lapokban, e sorok iroja azonban bevallja, nem találkozott velük, soha nem olvasta őket.) Kiadott könyve a Herdboy of Hungary — amely magyar fordításában A Kisbojtár címet kapta — alapjában veve egy romantikusan nacionalista, idealizált történet a gyermekkori kis- pásztorról, áld ó maga volt, és egyúttal művészété világnézeti gyökereinek mintegy illusztrálása, ha nem eppen igazolása. A Herdboy of Hungary — de meg inkább a magyar fordítás — kiadásával Finta Sándor politizált. És ahogyan én látom, rosszul politizált; hagyta ugyanis hogy miivé eszköz legyen nem éppen tiszta, es az amerikai magyarság valóságos érdekeivel sem megegyező politikai csoportosulások célkitűzéséi számára. De ezt is csak tényként jegyzem meg, minden vitatkozasi szándék nélkül. Amint hogy azt is tényként kell tudomásul vennünk, hogy művészete sohasem válik már a magyar művészet részéve, egy kicsit mindig kívülálló marad, hasonlóan az alkotóhoz, aki úgy volt amerikai, hogy közben egy kicsit mindig magyar maradt, aki érett fejjel vállalta, hogy uj hazát keres magának, amit soha nem találhatott meg, mert nem tudta elfelejteni a regit. Es mivel nem tudott egeszen megmaradni magyarnak, nem tudott egészen amerikaivá sem lenni. Most, születésének századik évfordulójára emlékezve kiállítás nyílt müveiből Turkevén, a szülővárosban. Ott, ahová végső rendelkezésével alkotásait küldte. A kiállítás megnyitása nem vált országos eseménnyé. Talán maga az egész város sem vett róla tudomást. De tudta néhány művészétét szerető barát, nehány, esetleg még elő rokon, s talán néhány ismerős, akikben még nem halványult el az egykori kisbojtár emléke. Muvészsors, mondhatná valaki. Igen, az is, de van benne még valami, sokkal fontosabb annal: itt kezdődik ugyanis a halhatatlanság. r~----------------r---------------------á Csoóri Sándor: Nomádnapló ' $ 4.60 j Faludy György: Összegyűjtött versei 22.— i * II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, * I emlékiratok 0.— f I Emlékiratai $ 16.90 Kiáltványa 3.30 | . Nyíró József: Székelyek ‘ g._ Zöld csillag $ 10.— Kopjafák 6.— I Úz Bence $ 10.— íme az emberek 12.-* » | Halhatatlan élet , 12.— | j Szalay Lajos: Hatvan rajza ' I i Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— i Vaszary Gábor: Ketten Párizs ellen 12.— » A nő a pokolban is az úr $ 10.- Pók 12. f -Édesanyánk Ó $ 10.— f | Kapható: | J PÜSKI - CORVIN | Hungarian Books & Records. 1596 2nd.’Ave. New York N.Y. 10028 • * I telefon: 212-879-8893 I !______________________________________‘ páratlan oldal A toronyőr visszapillant Nehéz olvasni olyankor, amikor a valóság sohasem észlelt erővel nehezedik az öntudatra. Nehéz az élet összefoglalásába es magyarazataba merülni o- lyankor, amikor a puszta tényék kíméletlen energiával özonlik el az eszmeletet. Az ember ilyenkor nem olvas a szó rendes értelmében, legfeljebb csak olvasgat, itt-ott felnyit egy-egy régi es örök szöveget, szinte csak azért, hogy meggyőződjön: helyükön vannak-e meg azok a mondatok, melyek kezdettől fogva úgy hozzátartoztak belső tájunkhoz, mint a külső tájhoz a hidak es kupolák. Az ilyen ötletszerű olvasgatás tulajdonképpen féltő őrjárat az irodalomtörténetben: azzal a titkos félelemmel lapozzuk fel például VÖrösmartyt, hogy a Gondolatok a könyvtárban helyen esetleg valami aktuális röp- iratszöveget találunk. Tegnap minden idők legjobb és legmegbízhatóbb német szövegében, a Faust-ban lapozgattam, két hadijelentés között. A második rész ötödik felvonását nyitottam fel, azt a felvonást, mely nemcsak a Faust-nak, hanem azt hiszem Goethe életművének is koronája. “Auch hier geschieht, was längst geschah” — olvastam az egyik lap élén a mefisztói mondást, mely megnyugtat: nincsen semmi uj a nap alatt. Azután színváltozás következett és Lynceus, a toronyör ott állt őrhelyén az éjszakában. Sok mindent látott e magaslati pontról, nagyjából mindent látott és mégsem érzett sem kiábrándulást, sem undort, szerencsésnek nevezte a szemet, amiért egyáltalán láthatott, mert úgy látszik, a szemlélet mély es igazi óromforrás, amit csak Goethe es a görögök tudtak igazan méltányolni Zum Sehen geboren, Zum Schauen bestellt, Dem Thurme geschworen, Gefallt mir die Welt, — mondta a toronyőr az éjszakában, a fausti és az európai éjszakában. Arra született, hogy lásson, arra rendeltetett, hogy nézzen, hűseget esküdött a toronynak, es végeredményben szépnek találta a világot, amikor visszapillantott a múltra. Európa toronyőrei, ha elgondolkoznak élmenyeiken, hasonló érzésekkel várhatják az éjszakát kisebb-nagyobb magaslataikon. Aki arra született, hogy lásson, aki arra rendeltetett, hogy nezzen, akit esküje kötött őrhelyéhez, az nem panaszkodhat. A világ csakugyan szép volt, minden válságával és minden szörnyűségével együtt. Szép volt a szónak magasabb, mondhatnánk torony- őri értelemében, mert ebben az értelemben szép mindaz, ami valódi, ami él, ami mozog, ami áttekinthető. Az élet gazdag rendje és gazdag rendetlensége, a valóság millió arca, az öröm és szenvedés hihetetlenül sokféle lehetösege: mindez szép, ha a toronyból nézzük. Természetesen senki sem olyan szerencsés, mint Lynceus, a toronyőr, senki sem nézheti a világot mindig a toronyból. De ha lent vagyunk is a nagy kavargásban, ha látszólag beleveszünk is az életbe: lelkünk mélyén mindig meg kell őriznünk a magunk külön tornyát, es meg kell találnunk néha a madártávlat nagy pillanatait. Különösen azoknak,akik arra rendeltettek, hogy nézzenek, és akiket huséges- küjük köt a toronyhoz. Es ha sikerült hűnek maradnunk a toronyhoz, akkor csakugyan szép volt minden. Szép volt, amit láttunk, és szép volt az is, amiben résztvettünk. Az egész világ szép volt: Giotto oltárképei a firenzei Santa Croceban és a Marseille-i nép eneke julius 14-en, a Hardanger-fjord hallgatag sziklái egy világosszürke nyári éjszakán es a spanyol munkásasszonyok larmaja a valenciai füszerüzletek- ben, a steril tisztaság Hamburgban és a kavargó piszok Patraszban.aséták a budai hegyekben es a gondok a pesti lakásban. Moissi hangja a színpadon és a zongoraverkli az udvarban; eltűnődni egy szonetten és felháborodni egy igazságtalanságon, álmodozni egy pohár bor mellett es harcot fogadni egy statisztikai kimutatás mellett, teát inni egy londoni kocsmában dokk-munkások között, menetelni az országúton magyar parasztok között és megosztani velük egy csajka vizet, figyelni az egzotikus kacsákat a St. James Park taván, és figyelni a politika rádio- g. amjat, ülni kettesben egy nyári pádon, es őrt állni magányosan az őszi esőben. Mindez szép volt, és szép volt a válság es a forrongás is, melynek tanúi voltunk, szépek voltak a tragédiák a szimpadokon és a parlamentekben, szépek voltak a könyvtarak es a gyarak, a falfestmények es a plakátok. Minden szép volt, mert minden élt, és mindent láttunk, mert egyszerre voltunk lent és sokaságban és fent a toronyban, mert hűek maradtunk eskünkhöz, mert néztünk, láttunk és jelentettünk. Szép volt az egész, ne sajnáljunk semmit. Szép még most is, hogy néha meg elővehetjük Goethét, és a többieket, hogy még elérhető távolságban vannak a nagy szövegek. Ne sajnáljunk semmit, ami eddig volt, és ne sajnáljuk előre, ami lesz. Lehet, hogy nem lesznek többé tornyaink, de amit eddig láttunk, azt már nem marhatja ki eszméletünkből semmi. Bálint György (1939) /A mártírhalált halt kiváló magyar publiciszta születésének 75. évfordulója alkalmával közölte egy pesti napilap az iro fenti ragyogó irasat./ Pilinszky János*; Ravensbrücki passió Kilép a többiek közül, megái I a kockacsendben, mint vetített kép hunyorog fabruha és fegyencfej. félelmetesen maga van, i pórusait látni, mindene olyan óriás, mindene oly parányi. És nincs tovább. A többi már, a többi annyi volt csak, elfelejtett kiáltani mielőtt földre roskadt. * A tragikus hirtelenséggel elhunyt humanista költő iránti tiszteletünk jeléül. GERGELY ÁGNES: És nincs tovább A költőm volt, nem a halottam. Az útból többé sose tér ki. Evezhetsz. Süllyedő hajóban nem illik élni.
