Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-08-27 / 32. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Aug. 27. 1981. 5. Egy kisfiú haláláról Rettenetes, ami néhány hónappal ezelőtt a hatéves Alfredo Rampival történt, aki Romatol 40 kilométerre, Vermicio községben, szülői háza közelében belezuhant egy 80 méter mély artézi kútba. Rettenetes, hogy hiába fúrtak a kút mellé párhuzamos aknat a kútfúrók, hogy csak ideig-óráig éltethették a mentok a kis Alfredot cukros vizzel, amelyet valamilyen infúziós készülékkel juttattak a szájába egy 36 méteres csövön, mert 36 méter mélyen akadt fönn a csőben a csöppség. Nem iszonyubb-e mégis, ami egy ilyen rettenetesen rendkívüli elveeltemetes után nem történik meg? Ami nem történik meg: az emberi fölháborodás- nak elegtetelt adó hir arról, hogy ki furattá azt a kutat - engedély nélkül furattá -, és ki fúrta, és ki kapott életfogytiglani fegyházat ezért. A világnak vannak tragediaszenzácioi, a világban vannak tragédiák, amelyekhez odarohan a társadalom, a sajtó, amely körül eszmeletlensegig surrognak a tévékamerák es villognak a fotósok villanófényei: vannak rettentő részesepiények, ahol minden jóravaló erejét mozgósítja az emberi emberség, ahol életét kockáztató hőssé no fel a kétségbeesés pillanatában egy buvarmento — aztán a süket csönd következik. A szenzáció, amig megdöbbent vagy föllelkesit, kiván- csiságot és feszültséget teremt és fokoz —aztán nem az többe. Meghalt egy kisgyerek. Kisgyerekek is szoktak meghalni. Requiescat. Hol az emberségnek az a maradandó, olthatatlan dühe, amely ugyanakkora vilagnyilvánosság előtt tudni a karja, ki furatott engedely nélkül kutat, ki fúrt egy kutat, hogy nem födte be a kút életveszélyes torkát minden munkanap végén mázsás vagy tonnás vaslemezzel, betontömbbel. Iszonyúbb, hogy az emberség tragikus órákban megnyilvánuló haragja lecsillapszik, napok múltán közönybe fúl. És ami másutt megesik, megesett és megesik, mármar mindennapos? Ugyanabban az országban szakadt mar at völgyzáró gát, víztároló-medence viz- kóbméter-milliói sodortak el, temettek iszapba házakat, embereket, kóztúk gyerekeket is. Kit Ítéltek halálra, kit életfogytiglanra? Mi lett az ügy, a gyala- zat vege? Meddig tartott ki a világfölháborodas? Ugyanabban az országban gyilkos gázfelhő is ereszkedett falura, emberekre, gyerekekre is, rettentő volt a halottak és egy eletre megnyomorodottak száma, kislányok rózsás testen 'éves-gennyesfekélyek nyütak, terhes asszonyok elvetéltek. Volt-e ember- ség-dühödt vizsgálat, volt-e irgalmatlan itelet? Es volt-e ugyanakkor világszenzáció, amikor az itelet? Az emberség haragja kitartott-e az elégtételig es a rendteremtésig — a rendteremtésig! —, vagy bele- ernyedt-e lassan-csÖndben a minden tragikus eseménynél tragikusabb közönybe? És felrobbantottak terroristák a bolognai pályaudvart is, es meghaltak ott is felnőttek, gyerekek. Olyan gyerekek is, mint az artezikut-csősirba halt Alfredo Rampi. Es felrobbantak világszerte pályaudvarok, éttermek, cukrászdák, kávézók, zsinagógák, repulotarsasági várótermek. A világterrorizmus föltalálta a korlátozott atomháború kímélő elvét, ennek a humanizmusnak nem lesz ötszázmillió hullája, csak ötven, az elsÖ napon. És föltalálta a talajközel- ben suhanó rakétát, amely kikerüli a kis családi hazakat, a kisemberek szilvafáit, a karalábét, úgy csap le egy megcélzott városra, pusztít el annyi Alfredo Rampit (mind agresszor az ilyen gyerek), amennyi csak van abban a városban. A világtársadalom pedig A IV. anyanyelvi konferencián résztvett és felszólalt Sinor Denes, a blomingtoni egyetem profesz- szora is. Nagy hatással volt mindenkire a rövid, de szenvedélyesen elmondott beszéde, amelyben kihangsúlyozta: — Jobb nekünk magyarul nem tudó élő barát, mint egy magyarul beszélő ellenség. — Azt kérdezik, miképpen kerültem a magyar rendszer “hálójába?“ Mert ott születtem, 1916-ban Kolozsvárott. Egy úriember nem tagadhatja meg a hazajat! Egyik szekció ülés közben ültem le a professzor úrral beszélgetni. Elmondta, hogy 1968-ban tárgyalt Bognár József professzorral, a Világszövetség elnökével es beszélgettek az anyanyelvi mozgalom kérdéséről. — Ami ezen a téren 10 éve történt — hangsúlyozta — azt nagyon jónak tartom. Szocialista rezsim van Magyarországon, de meggyőződésem: ez Magyarország! Minden külföldön élő magyar, ha magyar akar maradni,ezen nem vitatkozhat. Ott sem tetszik minden, ahol élek, élünk. A magyar kormány munkájával spéciéi meg vagyok elégedve, de ha netán nem lennék elegedett, akkor is ez lenne a véleményem. Itt a pécsi anyanyelvi konferencián nagyon sok olyan ember van és vesz részt a munkájában, akik még 10 éve elleneztek ezt a mozgalmat. Nem tudom, hogy lehetne másképpen gondolkodni? Magyar “gittegyleteket” létrehozni Amerikában (?), akiknek nincs kapcsolata Magyarországgal —, ennek A világban is minden bizonnyal páratlan vállalkozás eredményeként jelent meg az a két kötet, amely a Himnusz, illetve a Szózat valamennyi eddig fellelt idegennyelvü fordítását tartalmazza. A széleskörű gyűjtőmunka nyomán a Himnusznak 19, a Szózatnak pedig 22 idegennyelvü fordítását lelték fel, s tettek közzé. Kölcsey Ferencnek 1823-ban megirt, majd 1828- ban az Auróra almanachban közzétett “Hymnus a, magyar nép zivataros századaiból” cimü költeményét elsőként 1880-ban angol nyelvre ültették at. Később lefordítottak arab, bolgár, eszperantó, finn, francia, heber, japán, kazah, lengyel, macedón, német, olasz, orosz, portugál, szlovák,udmurt, spanyol és ukrán nyelvre is. Franciául például nyolcán vállalcsak nézi-nézi ezt. Ezt általában döbbenetlen és ha- ragtalan. Miféle emberség az, amely két napig éde- leg-borzong-rettenkedik egyetlen kisfiú halálán, és beleun, mikorra a bűntett elégtétele bekövetkezne? Es miféle az, amely nem áll talpra a világhatalmi cinizmus ellen, a névsorokba foglalhatatlan tömeg- halál-fenyegetés ellen? Fölösleges háborgás ez a kérdés? jámbor? Nyugodj békeben a te emberke-voltodat megcsu- foló artézikutcső-sirodban, Alfredo Rampi. Hogy a világ megdöbbent a halálodon, azt értem. De nem nyugtat meg. Képtelen a halálod. Az emberiség pedig múló szenzációk mulékony napjai időtartamáig képes dühösen és kockázatosán emberséges magatartásra. Fölkapja a te rettentő szenzációhalálodat, kisfiam. S elejti harmadnap. S mi lesz, ha nem arté- zikut-csövekben, hanem gyerekágyakban es pincékben és óvodákban és egyebütt suhan a nagyhatalmi erőpolitikába burkolt terror millió Alfredo Rampi felé? Bor Ambrus semmi értelmét sem látom. — Ha én valamit végre akarok hajtani, ahhoz hatalom és pénz kell. Ha mi összeülünk 30 magyarral és a Horthy időket sajnálgatjuk, hát ebből semmi jo nem jön ki! De ha van egy ó-hazai, anyanyelvi bázisunk, ebből tudunk hasznos dolgot kihozni. — Az anyanyelvi mozgalomban eddig jó munkát végeztünk. Iskolák, tanfolyamok és tankönyvek térén tálán mondhatnám azt is, elértük a csúcsot, most mindezt minőségileg kell tovább erősíteni. — Azt kérdezzük, hogyan tovább? Nézze, Amerikában a magyamvelvüség csökken, ezen nem lehet segíteni. Ezért vigyázni kell nemcsak a magyar nyelvünkre, hanem a kulturánlcra, a magyarság tudatára is és mi azok között is terjesszük, akik nem beszélik már nyelvünket. Tudott dolog, hogy a 13 aradi vértanú közül 8 nem tudott magyarul. A búcsúlevelüket németül írták és a magyar hazáért haltak hősi- halált ! — Végezetül megemlítem, hogy az ANYANYELVI MOZGALOM, a Magyarok Világszövetsége ió munkája mellett jelentős anyanyelvi ápolónak tartom az USA-ban működő egyházakat, mert a munkások köreben is tevékenvkednek. Magyarországról sok segítséget kínálnak fel, és én bízom abban, hogy ezt a támogatást minden egves Amerikában élő egyházi személy előbb-utóbb elfogadja. — Professzor urnák köszönöm a beszélgetést! koztak a fordításra — köztük Dumas is. A kötet tartalmazza Erkel Ferencnek a Himnusz verssorait megzenésítő kéziratát, amellyel a szerző 1844-ben elnyerte a Nemzeti Színház akkori igazgatójának, Bartay Endrének pályadiját. Ezzel lett teljes a mú, amely a hivatalos ünnepségeken énekelt osztrák császári himnuszt váltotta fel. Kölcsey Ferenc költeményét Erkel Ferenc zenéjével a magyar nép akarata avatta a nemzet himnuszává, amit a mii születésétől eltelt másfélszázad alatt hivatalos dokumentumban nem deklaráltak. Vörösmarty Mihálynak 1836, decemberében ugyancsak először az Aurórában megjelent Szózatát 1860-ban fordították le cseh és szlovák nyelvre. Ezeket követte az angol, arab, bolgár, eszperantó, észt, finn, francia, görög, heber, kazah, latin, lengyel, macedón, német, olasz, orosz, román, spanyol, svéd és szerb nyelvű átültetés. A vershez Egressv Béninek “Minden ember legyen ember és magyar” címmel ugyancsak a Nemzeti Színház pálvázatára benyújtott zenéjét a bíráló bizottság 1843-ban Ítélte a legsikerültebb munkának. A Szózatról készült kötet is tartalmazza a kottát, valamint Vörösmarty- nak eredetiben az Akadémiai Könwtarban fellelhető kéziratát. A könyveket jtdius 10-én Kölcsey és Vörösmarty szülőhelyén, Szatmárcsekén, illetve Kápolnásnyéken mutattak be. A déli harangszo után hangzottak fel a két halhatatlan mü szavai, majd irodalomtörténészek a kötetek elkészültéhez vezetett munkafannak tapasztalatait ismertettek. A vállalkozásnak ezzel még nincs vege. Karácsonyra készül el az a két nagylemez, amelyen a Himnusz és a Szózat prózai és zenei feldolgozásai egyaránt megtalálhatók. SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT Sinor Dénes az Anyanyelvi Konferenciáról Gócze Tibor A HIMNUSZ 19. A SZÓZAT 22 NYELVEN
