Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-07-16 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ CtféstSéfr Kövérség p? Ihízásról akkor beszélünk, amikor a szer- vezet zsírtartalma kórosan megnövekszik. A normális testsúly szorosan összefügg a testmozgással, korral, alkattal és más sajátságokkal. A kövérséget a testmagasság centiméterekben való mérésével szoktuk meghatározni. Az alapelv, hogy az egy méteren felüli centiméterek száma feleljen meg a kilogrammok számának. (Egy 170 centiméter magas személy eszményi testsúlya például 70 kilogramm.) Ez azonban csak durva meghatározás, mert emellett még más tényezőket is tekintetbe kell venni. A kövérség kérdése nem csupán kozmetikai probléma; sokkal komolyabb jelentőségű. Az elhízottak várható életkora a normális súlyú- akénál jóval kisebb. Ennek fő oka, hogy a zsírpárnák számos betegségre hajlamosítanak, olyanokra, amelyek a normális testsúlyúaknál nemigen jelentkeznek, mint például cukorbaj, fokozott érelmeszesedés, köszvény, magas vérnyomás, vérkeringési zavarok és ezek következményei, szívinfarktus, agyvérzés stb. Az elhízásnak sokféle oka lehet. A legtöbb esetben a kelleténél több kalória felvétele idézi elő. Különösen akkor, amikor a kalórialeadás minimális. Más szóval a fő ok a bőséges táplálkozás és a csökkentett testmozgás. Döntő szerepet játszik a fokozott étvágy; ezt a központi idegrendszer működésében beállt zavar idézi elő. A zsíranyagcserét szabályozó rendellenesség, fokozott enzimaktivitás (inzulin-, majd zsírbőség) is tapasztalható. Genetikai okok is szerepet játszanak. Természetesen a központi idegrendszerben fellépő változások is kihatással lehetnek, például gyulladás, keringési zavarok, daganat stb., de nem utolsósorban pszichés zavarok is. Nem szabad megfeledkeznünk a hormonális rendszerben fellépő rendellenességekről sem, mert az anyagcsereforgalomra kihatással vannak (pajzsmirigy, mellékvese, agyalapi mirigy stb.). Egyes szakemberek szerint a kövér emberek száma nap nap után növekszik, elsősorban azért, mert szabad időnkben a kelleténél több kalóriát fogyasztunk. Sok zsíros ételt és édességet eszünk, szeszes italt iszunk. Étkezés után alig bírunk felkelni az asztaltól, s ahelyett, hogy mozognánk, még le is fekszünk, hogy emésztésünk jobb legyen. Amikor pedig felkelünk, elhelyezkedünk a fotelben, mert kezdődik a műsor a televízióban. A nap hátralevő részét tehát szoborszerű mozdulatlanságban töltjük el. Nem kevés azoknak a száma sem, akik tévénézés közben vacsoráznak, utána megisznak még néhány pohárkával, esetleg amerikai mogyorót vagy valamilyen édességet eszegetnek. Mindenképpen okosabb lenne, ha a háziasszonyok a hétvégeken ízletes, de kalóriaszegény ételeket készítenének sok salátával és gyümölccsel. Kiránduláskor kiadós reggelire és szegényebb ebédre, illetve vacsorára lenne szükség. Folytatjuk KEWYORKI MAGYAR HENTES ] TIBOR’S MEAT SPECIALTIES (formerly MlRfl PORK STORf) 1508 Second Ave., New York, NY. 10021 « 7fc fc 79. utcák kfeött. — T*J»W Rh 4-8292 FRIS$ MUS, HURKA CS FELVÁGOTTAK Thursday, July 16. 1981. 10. Móricz Zsigmond íaldaaem&eA XXIX. Mán akkor egy kicsit jól ment nekem, de azért be vótam fogva, a második kaszást egy elölről húzza, három meg hátulról sarkallja, ugyan vigyázni kell, hogy az ember helyén haladjon. Se elmaradni nem szabad, se rámászni arra, aki elöl megy. Nem lehet ott aludni, ott ébren kell lenni, nem úgy, mint a templomba. Meg simán kell kaszálni, hogy úgy menjen, mint a beretva az ember képin, mert ha nem vigyáz, úgy kiveri a gaz a kaszát, mint a sallót, olyan lesz, mint a csipke, nem tud vele kaszálni. Mentünk szépen, mint a vonat. Kimérték a mezsgyéket, hogy egyenes legyen. Vót, aki elfitult, de a mi bandánk úgy ment, mint az árvíz, előre. Két hétig tartott a kaszálás, mert közbe eső esett három nap. Akkor esett Paládi Gyurinak baja. Früstököltünk, ő meg nagyon csendesen ült. Még vicceltünk vele, hogy: — Gyuri bátyám, nem iszik pájinkát? Mer az is nagyon szerette a pájinkát. Ez egy olyan boszorkányos ember vót, ez a Paládi Gyuri bátyám. Tudott ráolvasni, verni, ódani, azt mondták, hogy be van avatva. Meg tudja lovagolni a tehenet meg a seprűt. Szerelembe nagy mester vót, akit akart, összeszerelmesítette, vagy megutáltatta egymást az illetőkkel. Bűbájos vót, na. Én nem láttam soha semmi tudományát, de a halála fertelmes vót. Mikor mi früstök után felállottunk, mentünk a rendre, ő azt mondta, gyomorgörcse van, egy kicsit még pihen. Nem a mi bandánkba vót, hanem a szomszéd bandába kaszált. Utolsónak hatták a helyet neki akkor. Eccer csak kiabálnak neki, hogy Gyuri bácsi, Gyuri bácsi, a teremtettét kendnek, mégis fáj a hasa? De messze vót a früstökhely nagyon, nem hallatszott, hogy felelt-e valamit, vagy nem. Hát Krajcár Gábor, az én barátom még ostoros ko- rombul, az is ott kaszált, a vót vóna pedig az utóssó, elszalad, hogy megnézi. Jön vissza lelkeszakad tan, hogy: — Gyuri bácsin most veszekednek a fekete kutyák. összeszaladtunk, Krajcár Gábor meg esküszi, hogy három nagy fekete kutya veri a port Gyuri bácsi körül, de olyan fel, hogy magasra rúgják, mint a felleg. Megijedtünk, ezek a boszorkányok biztosan kutya képébe, mert azt mondták, Gyuri bácsi összeveszett mán a boszorkányokkal, kiadta űket, hát azok bosszút állanak rajta. Visszamegyünk, nézzük Gyuri bácsit, ott feküdt elnyúlva, nem vót annak már emberi formája se, mán úgy kékült, hogy iszonyodás vót ránézni. Nem tudom, hogy lehetett, de olyan fekete kékség vót az egész ember, mint a fekete szűr. Szaladnak az ispánér, hogy Gyuri bácsi halálán van. A meg befogatott a szekérbe, hamar vitette Gacsályba, az orvoshoz. Mire odaért a szekér, mer mitűlünk mesz- sze van Gacsály, akkorára meghótt, de még azt mondják, úgy folyott is, hogy lecsorgott a fél ember az úton. Nem tudom mi vót, hogy vót, de én azt mondhatom, hogy én nem láttam a tetthelyen semmi nyomát, semmiféle kutyának. Nem vót ott felkaparva egy szál fű se. Mondták, hogy a boszorkányoknak megvan a hatalma, hogy elsimítsák, ha kárt tettek. Hogy meg ne ismerszék a lábuk nyoma. így szegény Gyuri bácsival kevesebb vót a kaszás, mán csak harminchétén vótunk. De nagyon szépen nyertünk a kaszáláson. Mikor eladtam a részemet, nyóevanhat pengőt kaptam érte. Nekem nem kellett a széna, mer a mi bocinknak mi kellett? Vót szár. De annyi vót a kukoricaszár, hogy édesanyámnak mondtam, hogy veszek két bikabornyút, abból nekünk esztendőre ökrünk lesz. Vettem is az újlaki vásáron két nagyon szép kis bikabornyút. Olyan egyforma vót a kettő, mint két tallér. Még maradt is a széna árából nekem huszonhárom forintom. Betettük a kasszába, a porcolán csuporba, a többihez. Igende, mikor a kaszáló versenynek vége vót, mert Gulácsi Jóska bácsival még versenyt is állottam, azt mondta, hogy nem tudom megkaszálni egy zsombékos partot. Ügy megkaszáltam, hogy egyszer se akadt bele a kasza hegye semmibe, megnyertem tőle tíz liter pájinka árát. — Gyere a bálba — azt mondja —, este megfizetem. Mert bálát csináltak a kaszálás utánra a kocsmába. Mentem a bálba. Vót ott sok jány, sok legény, de én nem éreztem jól magamat, hanem elkértem Sarkadi Imrétől a sárga lovát; hogy elmegyek rajta Nagypaládra. A meg szívesen ideadta, mert ott volt a bálba Váradi Piroska, osz- tán szívesen vette, hogy én nem leszek akkor ott. Pedig nekem akkor Váradi Piroska annyi vót, mint semmi. Bántam én már Váradi Piroskát, az én szívem a kis szőke jány után kalapált. Mi vót ahhoz képest Váradi Piros. No felülök a lóra, szép vágtába, hogy nagyon ki ne hajtsam, elléptettem Nagypaládra. Még nem vót igen késő, gondoltam, én mingyán Sá- rosiékhoz megyek. v Leszállók a lóról. Szép bokrétás kalapom vót. Nadrágba vótam. Bálbul jöttem. Még meg se ismernek, gondoltam, mert nem vótam ott, mióta a kötözőgatyába udvaroltam. — Itthon van-e a kis Annuska? — Nincs itthon — azt mondja valami öregasszony. — Hun van szombat este? — Bál van a Sovány Jóskánál, odament az anyjával. Tudtam, mék a Sovány Jóska, a vót a nagy kocsma, ahun Pali bátyámmal pájinkát vettünk, mikor fáér vótunk a kökönyösdi erdőn. — Jó van, akkor utánamegyek. Ott vót a bátyja is, meg ű is, meg az anyja. Elmentem. Kinn táncoltak az udvaron. Ott vót szála csinálva, ágból, leveles szín. Sokan vótak rettenetesen. Bilétás bál vót. Megváltom a bilétát, jó drága vót, egy koronás. Úri bál e. Bemegyek az udvarra, húzza a cigány, nézem a tán- colókat. Nézem, nézem, nem látom. Egyik se az a. Sok jány vót. Nem vót a táncosnők közt, se a kerítésnél ácsorgók közt. Hun lehet. Osztán az anyját megismertem. A többi vénasszony- nyal együtt ült a tőkéken. Sok szálfa vót egymásra rakva, az udvar egyik ódalába. De nem mentem hozzá, kíváncsi vótam, ha az anyja itt van, akkor a jányának is csak itt kell lenni. Megláttam a bátyját, annak se mutattam magam. Majd megismer, ha akar. Hanem eszembe jutott valami. Mikor én a kisjány- nak kacsintottam, az ecceribe megértette, mit akarok. Szeret ez az Annus kifelé menni. Hát én is kezdtem körül körül nézni a boglyák felé, mert vót vagy három nagy boglyája a zsidónak. A biz a. Meghallom eccer azt a kis csilingélő kacagását. Oda- settenkedek, hát az én rózsámat, akiér én olyan sok álmot álmodtam, meg nappal is annyit kóstolgattam az ízit, szagát, éppen úgy ölelgeti egy legény, ahogy én szorongattam, akkor este ott náluk az udvaron, az eperfa alatt. No, mán jól vagyunk. No, öcsém, szólétom meg magamat, itt mán elfelejtették a te kéméletes szép csókjaidat. Néztem őket, azok meg olyanok vótak, mint mikor a juh bereg, se láttak, se hallottak. Burrogtak erősen. — Ejnye — mondom —, nem nézem soká, még fislatnak ezek. (Folytatjuk) Újítsa meg előfizetését!
