Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)

1981-12-24 / 49. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 24. 1981. vArszállú épül Negyedszázados tanulságok Nem panaszkodhatunk, igazán jó sajtónk van mos­tanában. Olyannyira, hogy nem is tudnám egyköny- nyen eldönteni, vajon kinek a meglepetése nagyobb, nyugati kollégáinké-e, vagy a miénké amiatt, hogy ennyire feltűnően, már-már tolakodóan “csodálnak” minket. Jó érzés persze, hogy észreveszik eredmé­nyeit azoknak az erőfeszítéseknek amelyeket negyed­század óta teszünk e hazában. De valahol azért érzi az ember, főleg ha sorozatban olvassa a polgári saj­tónak rólunk készített riportjait, tudósításait, elem­zéseit, hogy a rosszhiszeműség egyoldalúsága mosta­nában mintha ellenkező végletbe csapott volna at, hogy — képletesen szólva — már-mar világszépét csi­nálnák belőlünk, holott nem vagyunk azok. Ám a felsőfokon elzengett dicsőítéseknek a mé­lyen annyi igazsagmag rejlik,hogy ez a nép itt a Du- na-Tisza táján, a Kárpátok övezte szűk hazában él­ni akar, élniakarása munkában, alkotásokban nyil­vánítja meg inadat. Lassan megtanultunk bölcs hig­gadtsággal beszelni a huszas-harmincas évekről, el­fogultságok nélkül tekinteni vissza a II. világháború­ra, 8 finom különbségét tudni tenni embertelenség és emberség között,észrevévén a megcsillanó tisztes­séget, józanságot, mégha ritka volt is a gazemberség dulása közepette. Es kezdünk ószintén beszelni sa­ját bűneinkről is,amelyeket az 50-es években követ­tünk el, s merjük bizonyos értelemben cezúrának nevezni 1956-ot, amely részint büntetés volt az 50-es evek félresiklásaiért, részint pedig katartikus alkalom és esely, hogy újra kezdjünk, tiszta lapot nyissunk országépitésben, nemzetgyarapitásban, é- letünk emberhez méltó megszervezésében... Hetek, hónapok óta beszédtéma, hogy milyenek az állapotok ma Magyarországon, hogy mit változott az 1956-os fegyveres felkelés es leverése óta, s hogy Id milyen tanulságokat vont le és tart észben az ak­koriban történtekről. Elünk itt szepszammal, akik részesei voltunk mindannak, ami az 50-es években végbement, és megtapasztaltuk, hogy a rossz poli­tika, a türelmetlenség, a hozzánemértés, a £ szándé­kát tekintve feltehetően őszinte, de megvalósítási módjában a szándékot visszájára fordító és népgyót- resbe fordult nepboldogitás mikent vezetett kataszt­rófához.,. Az 50-es evekben a nem kevés felemelő es szivet - lelket megdobogtató sikert elhalványította, sőt oly­kor teljesen el is takarta a gyötrelem, amiben pa­rasztnak, munkásnak, értelmiséginek egyaránt része volt a szűkös élelmezés, az öncélú és értelmetlen macerák, a népbetegséggé lett és mindent megmér­gező általános gyanakvás, a tömeges letartóztatások, kitelepítések, parasztporták padlásainak lesöprese és az indokoltalan bírósági ítéletek folytan. Volt gyúanyag bőven, s a tűzvésznek, amely oly nagy károkat okozott anyagi javakban és emberi eletekben egyaránt, ez volt a forrása. Éneikül a külföldi rádióadók, ballonokon beküldött lázitó ira­tok éppúgy hatástalanok maradtak volna, mint a- hogy egy gyufaszal fellobbanasa csak ott okoz rob­banást, ahol a levegő gázzal vagy benzingőzzel telí­tett... A népi Magyarországgal szemben álló elemek, az ellenünk hangolt külföldi emigráció sem akkor, sem. azóta nem csinált titkot belőle, hogy mekkorát csa­lódott a nyugatban, s időről-időre a világba kiáltja, hogy a washingtoni és szövetséges kormányok rutul becsapták Őket. A minap azt, amit ők “ügyük eláru­lásának” neveznek, egy eddig ismeretlen dokumen­tummal még alá is támasztották. A Neue Zürcher es a Frankfurter Allgemeine Zeitung irta meg Patton MacDonald amerikai honatya kijelentésére hivat­kozva, hogy 1956 október legvégén vagy november első napjaiban a washingtoni vezetes Moszkva érté­sére adta: Magyarországon olyan kormányt nem szándékszik diplomáciai elismerésben reszesiteni, amely ellen a szovjetek óvást emelnek... A washingtoni politika nem volt érzelgős, sem akkor és nem az azóta sem, mindig is érdekei vezér­lik, nem pedig holmi romantikus lángolásu, önfelál­dozásig menő rokonszenv nagyon távoli népek sor­sa iránt... Huszonöt esztendeje ilyenkor romok között bo­torkáltunk, frissek voltak a hantok, a harcokban elesettek fölött és a nemzet lelkűidének háborgása nem csitult meg el. Ilyen körülmények között ült össze az MSZMP akkor még ideiglenes Központi Bi­zottsága, tanácskozott, vitatkozott kéményén napo­kon át és hajtott vegre egy igazan történelmi hord­erejű tettet. Tanúbizonyságát adta, hogy valóban marxistának csak az a párt nevezheti magát, amely képes a megújulásra. Hosszas, tudós kutató munká­ra akkor sem idő, sem lehetőség nem volt, de a tör­téntekről, az októberhez vezető útról és a felkelés­ről készített elemzésen alapjaiban nem kellett vál­toztatni azóta sem. Tulajdonképpen már akkor meg­fogalmazódott a korszakos nagy tanulság: az ön­megújítás készségének a párt es a rendszer természe­tévé kell válnia. Nem nélkülözhetjük a folyamatos önvizsgálatot, idejében kell észrevenni, mikor kerül a politika, vagy egyik-másik része, mikor az eszköz­tár, és mikor az intézményrendszer ellentmondásba az elettel. Mert ha nem korrigálunk, nem módosí­tunk, nem korszerűsítünk politikát, módszereket, struktúrákat, mielőtt azok megkövülnének es gát­jává valnak a szerves fejlődésnek, akkor óhatatla­nul bekövetkezik a nemzet súlyos válsága. Az elmúlt huszonöt esztendő példája azt bizonyítja, hogy mi itt Magyarországon ezt az alapigazságot megértettük es tanultunk a véres leckéből. Alighanem ennek elis­merése, hogy hazánknak jó a hire és van tekintélye a nagyvilágban.,. Bebel mondotta egykoron, hogy ha ellenfeleim dicsérnek, biztos,hogy valamit rosszul csináltam. Ez a megállapítása korhoz kötött es nem örökérvényű igazság Minket sokan es sokszor dicsérnek, de ez korántsem azt jelenti, hogy rosszul csináljuk a dol­gunkat. Kár lenne tehát megriadni e dicséretektől. EÍs ennél csak egy valami lenne rosszabb: ha elhíz­nánk magunkat miattuk. Zala Tamas, Budapest. Magyar—amerikai kulturális és tudományos együttműködés Kétéves magyar—amerikai kulturális és tudomá­nyos együttműködési megállapodást Írtak alá Washingtonban. A két kormány között 1982—1983-ra szóló kid- turális, oktatási, tudományos és műszaki-tudomá­nyos együttműködési és csereprogramot magyar részről Petrán János, a Magyar Népköztársaság washingtoni nagykövete, amerikai részről Charles Z. Wick, az Egyesült Államok Nemzetközi Kapcso­latok Hivatalának igazgatója látta el kéziegyével. Újítsa meg előfizetését! Pápa első szállodája lesz a volt Eszterházy vár­kastély egykori gazdasági épületéből. A hatvan sze­mélynek kényelmes helyet biztositó épületet a ter­vek szerint 1981 végére adják át. SOMOGYI PÁL VERSE Holnap eljön a Miországunk vérünknek, könnyünknek viharzó tengerén át, Holnap eljön a Miországunk! Mint évült bálványistenek, Semmibe rogynak az országok... S a balga képzeletek istenét, mint ködöt osztlatja szét Az Uj Ember makulátlan lelkének napfénye. Eltűnt a rút kiváltság. A sötét gyűlölet. A vétkes, fullasztó jólakottság. A fojtó zord Éhség. Edenarcot ölt a föld. Édesanyja lesz az Embernek az Elet, Egyetlen békés, boldog család a nép, Áldott nagy örök ünnep öleli a Mindenséget. Érett gyümölcsként örömrózsasak lesznek az arcok, Szeretet parázslik a szivekben. Jóság a vérben. Es mindenki minden nap olyan tiszta ruhát ölt, mint a májusi fák. 0, és elfelejtenek sírni az Emberek!... Vérünknek, könnyünknek viharzó tengerén át, Holnap eljön a Miorszagunk! Beküldte: Gabi Lustig, Miami, Fia. V C60 1 | 3.30 2 12.— c 12.— ; I 12-— I A nő a pokolban is az űr $ 9.— Pók 12.— | Édesanyánk Ö $ 9.— Hárman egymás . I Kapható: e,len 9- j j PÜSKI - CORVIN | I Hungarian Books & Records. | £ 1590 2nd. Ave. New York N.Y. 10028 - I Telefon: 212-879-8893 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents