Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)

1981-12-10 / 47. szám

Thursday, Dec. 10. 1981. AMERIKAI MAGYAR SZO 5 MuÜiäSSM© DECEMBER 10. Vito Marcantonio, kiváló liberális képviselő szü­letése, 1902. 14. De Leon, szocialista társadalomtudós születése, 1852. Madarász Viktor festőművész születése 1830. Bebrits Lajos, lapunk volt főszerkesztőiének,' Magyarország volt vasutügyi miniszterének születése, 1891. 15. Érvénybe lép az alkotmány első tiz függeléke, Amerika szabadsaglevele, 1791. 16. A bostoni “tea-party”. Amerikai hazafiak a tengerbe vetnek egy hajórakomány angliai te­at, tiltakozásként az igazságtalan adóztatás el­len, 1773. Kodály Zoltán a nagy magyar zeneszerző szüle tése, 1882. 90 évvel ezelőtt született Bebrits Lajos Csoóri Sándor Dedinszky Erika "Szétszórni gyermekkorunk hamvait” HELYSZÍNI RIPORT DEDINSZKY ERIKA KÖLTŐI ESTJÉRŐL Dedinszky Erika 1943-ban született Budapesten. 1956 óta Hollandiában él. Verseskótete jelent meg, műfordítással is foglalkozik. 1981 tavaszán Martinus Nijhoff-dijat kapott műfordító piunkásságáért. To­vábbá azért, hogy a holland és a magyar kultúra közvetitőjeként, hídverőként, tevékenykedik. Budapesten a Rátkai Márton Müveszklubban mu­tatkozott be a raagyarorszagi közönségnek. Azon­kívül, hogy több versét előadta, beszélgetett a műsor vezetőjével. Az estén megjelent a magyar irodalmi élet számos kiemelkedő tagja. Jelen volt Lörincze Lajos professzor, az Anyanyelvi Konferencia Véd­nökségének elnöke is. költő, Hollandiában élő magyar költő, aki vonzal­mak es csábítások ellenére, más nyelvek nagy távlati közegében is Csokonai, Babits, Tözsef Attila vörös nyelvét választotta. Az utóbbi években egyre több olyan verse került elém, amelyben fölfedezte saját életét, mint gordiuszi csomót, mint kikerülhetetlen gyermekéveit. Dedinszky Erika a műsorvezető egyik feltett kér- iésére igy válaszolt: — A holland költők iszonyatos magányban élnek. Nincs meg szamukra az a nagyon meleg közösség, í barátok, kollégák elismerő irodalmi életközössége, mint Magyarországon Ezt nem is én mondtam, ha­nem egyik művész barátnőm. Ha en a szakmáról komolyan akarok beszélgetni, akkor hazajövök Bu­dapestre. A holland költők és a holland művészek számára ez a közeg nem létezik. Az állam — törté­nelmi okok miatt — nem becsüli meg igazan a mű­vészeket. Illetve megbecsüli, de elvi dolognak, hobbynak, szabad időtöltésnek tartja tevékenységü­ket. Mondván, akinek ez a mániája, hát csinálja! Nem dotálja eléggé. De ez még nem is lenne olyan nagy baj, mert az igazi nagy művészek megtalálják a vásárlóikat és a közönségüket. De az a bai, hogy egyszerűen a művész nem számit dolgozó embernek. Tehát, nem tartozik szervesen a társadalomba, nem tartják fontosnak, hogy egyáltalán letezzen iroda­lom, és letezzen költészet. A költészet különösen mostoha gyermeke a holland társadalomnak. Ez va­lahogy azt termelte ki, hogy piachelyzet áll fönn, és a költők gyanakvással tekintenek egymásra. Nem tudunk igazán mélyreható barátságot kötni, mert a másik mindig eleven konkurrens. Tehát, hogyha ki­adja énjét, ha feltárja készülő müveit, bemutatja, megbeszéli — •*. másik ellophatja ötleteit es nyugod­tan elmehet a kiadóhoz. így senki sem érzi magat biztonságban. Ezért rendkívül magányosan es elszi­getelten élnek és harcolnak a holland költők. To­vábbá az a tény, hogy egyre rosszabb a gazdasági helyzet Hollandiában, egyre nagyobb a munkanél­küliség, a narkomániáböl eredő problémák, a fegy­verkezés elleni tüntetések, de egyre nagyobb a van­dalizmus és a terror is. Az államnak minden energi­ája és figyelme ezen dolgok felé fordul és a művé­széttől majdnem minden támogatást megvon. Tehat a helyzet nem javul, hanem rosszabbodik. Az isko­lákban szinte egyáltalán nincsen művészeti oktatás. Az én fiam például soha nem olvasott iskolában verseket. Ha Hollandiában a szomszédasszonynak azt mondanám, hogy költő vagyok, akkor kerülne, félne tólem. Egyszerűen a költő, mint olyan, nem létezik a holland társadalomban. Ez a különbség Hollandia és Magyarország között. Ha ezekről a dolgokról, vagy akár politikáról akarok beszélni, akkor hazajövök Magyarországra. — Miért beszel olyan szépen magyarul? — Ha egy költő, mint én is, kikerül egy olyan or­szágba, ahol nem beszelnek magyarul, fenyegetett- nek érzi a nyelvet, úgy érzi, hogy minden erővel meg kell védenie, óvnia kell. Tudatossá válik a nyelv használata, a beszéd gyakorlása es .tálán ezert besze­lünk mi, odakint élők tisztábban, mint a hazaiak... Elmondta Dedinszky Erika, hogy kinti magá­nyosságát versekben oldja fel. Tovább kívánja ápol­ni a holland és magyar kultúrát! Gócze Tibor Bevezetőt mondott Csoóri Sándor költő, aki töb­bek között igy szólt Dedinszky Erikáról: — A költő és közönségé, ha hírből ismeri is egy­mást, személyesen ma találkozik eloszor. Jelképesen szólva, ma szőrit kezet, ma nézi meg közelről egymás szembogarát. Mindnyájan tudjuk, életre szólóak le­hetnek ezek a találkozások. Vonzalmat ébreszthet­nek, figyelmet kelthetnek, de az ellenkezőjét is elő­idézhetik. — Dedinszky Erikát úgy szeretnem bemutatni, ahogyan megismertem. A 70-es évek elejen a Hol­landiad Mikes Kelemen Kör hivott meg bennünket, Kosa Ferencet és engem az évenként megrendezen­dő tanulmányi napjaira. Nem állítom, hogy mi vol­tunk az első hazai értelmiségiek, akik ezen a rangos, részben emigráns napokon résztvehettünk. Elhallga­tás nélkül mégis izgatottan beszéltünk a magyaror­szági helyzetről, politikáról, filmekről, a nemzeti és. a nemzetiségi kérdésekről. Azt viszont beválthatom, hogy számomra ott és akkor vált világossá: a világon szétszóródott magyarság ügyét nekünk, itthon élők­nek elöbb-utóbb tisztáznunk kell.Tisztaznunkérzel- mileg, politikailag. Ilyen tűnődések és érzelmek tük­rében ismertem meg Dedinszky Erikát... Megtudtam róla, hogy 14 éves korában került ki Hollandiába es elég gyorsan megtanulta az ország nyelvét. Úgy meg­tanulta, mint a bennszülöttek. Tehat módjában állt volna felejteni. Szétszórni gyermekkora hamvait a tengeren..., de ö nem felejtett. Hollandia ápolt kul­túrája méginkabb rákapatta a miénkre. A kettősség nem megosztotta, hanem megsokszorozta érzékeny­ségét... Honleánvi fontoskodás nélkül tudott ra­gyogni magvarul, természetes viselkedésében mar akkor rendkívüli tehetséget láttam parazslani. Sér­tetlenül megőrzött eredeti tudasa es a később szer­zett tudása Dedinszky Erikát sorsszerűén kötelezte arra, hogy két nép, két kultúra követője legyen: a hollandé és a magyaré... Ugyanakkor elsősorban Magyarország nepe és a haladó szellemű amerikai magyarság megilletödve emlékezik meg korunk egyik kiváló magyar hazafiának, munkásvezérének, köszö­rűs írójának, Bebrits Lajosnak, lapunk volt főszer­kesztőjének születése 90. évfordulójáról. Bebrits Lajos “négy ország viharaiban” küzdött az igaz ügyért, a szocializmus eszméiért, a szocialis­ta Magyarország építéséért, a haladás gondolatának népszerűsítéséért. Mint vasutügyi miniszternek halhatatlan érdemei voltak a II. világháborúban elpusztított magyar va­súti közlekedés újjáépítésé terén. A harmincas évek elejen ö volt egy ideig lapunk főszerkesztője. Roppant tudásu ember volt, alá tu­dását népszerű nyelven irt cikkeivel, valamint utá­(folytatás a 6. oldalon) |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents