Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-11-05 / 42. szám
Thursday, Nov. 5. 1981. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Ostor és bőségszaru WASHINGTON, D.C. Husszein jordaniai király találkozni fog Reagan elnökkel. Garanciát kér arra, hogy ha mar Szaud Arabia lett Reaganék kedvence, róla se feledkezzenek meg. WASHINGTON, D.C. Smith igazságügyminiszter, számos kaliforniai üzletember volt jogtanácsosa, élesen kikelt az amerikai bíróságok ellen, amelyek szerinte jogtalanul avatkoznak bele olyan ügyekbe, amelyeket az állami törvényhozásnak kellene intéznie, mint pld. az iskolai diszkrimináció megszüntete- se,a tanulók autóbuszon való szállítása révén. WASHINGTON, D.C. A Pentagon számvevői megállapították, hogy a tervbevett B-l bombázógepek gyártása sokkal többe fog kerülni az eddigi számításoknál, azaz 20 billió dollár helyett esetleg 21 billióba. Mások szerint a költség 30 %-kal is emelkedhet, tekintve az inflációt. Dehat érdemes vitatkozni egy tíz billió dolláros többlet felett? Legrosszabb esetben majd csak egy főzeléket adnak az iskolasgyer- mekeknek kettő helyett és meglesz a szükséges ösz- szeg! • WASHINGTON, D.C. Ez is újság? Az FBI bejelentette, hogy az év első nyolc hónapjában 5 %-kal emelkedett a bűncselekmények száma az országban. WASHINGTON, D.C. Egy billió dollárjába kerül az országnak az élelmiszerjegyekkel való visszaélés, jelenti Jensen, helyettes igazságügyminiszter. Ennélfogva mostantól kezdve azFBI-t s a szövetségi Titkos Rendőrséget is be fogják vonni a visszaélések kinyomozására. Nöaprofit- e me lift a villany árát Reagan elnök pár nappal ezelőtt igv nyilatkozott: “A nemzetgazdaság pang, hanvatlásban vagyunk.” Ez természetesen nem volt újság a több, mint tiz millió munkanélkülinek, sem azoknak, akik a minimum bérért dolgoznak, vagy azoknak, akik csökkentett időben, kevesebb, mint heti 40 órát dolgoznak. Azoknak sem, akik kénytelenek 15-20 százalékos kamatot fizetni az ingatlankölcsön, vagy a hitelre vásárolt szuksegleti cikkek után. Ilyen időkben olvastuk a N.Y. Times pénzügyi rovatában, hogy a Consolidated Edison Vallalat profitja ez év harmadik negyedében 51.9 százalékkal emelkedett a múlt év hasonló negyedéhez viszonyítva. 1980 harmadik negyedében a vállalat profitja 133.6 millió dollár volt ,1981 harmadik negyedében ez 202.6 millió dollárra emelkedett. A részvényesek 1980-ban egy-egy részvény után 1.96 dollárt kaptak, 1981-ben $ 5.05-t,a negyedévi profitból. Mi tette lehetővé ezt a hatalmas emelkedést? Az, hogy a Public Service Commission engedélyt adott a vállalatnak 1981 márciusában a villanyszolgáltatás diiának 15.5 sz’azalékos emelésére. Meddig tűri New York nyolc millió lakosa ezt a zsarolást? Figyelemreméltó összehasonlításokat tett Ellen Goodman a Washington Post-ban a szegényekre es gazdagokra vonatkozó munka-etika közötti különbségről. A cikkben többek között a következőket írja: Most, amikor a munka-etikáról (a munka megbecsülése, tisztelete) beszélnek, hogy amerikaiak miként vesztették azt el es hogyan nem tudjak megtalálni, ugylátszik ezt a gondot két neposztály okozza : a gazdagok és a szegények. A valóság az, hogy kétféle irányú politikát tökéletesítünk. Az ui költségvetési év politikája szerint a gazdagok azért nem hajlandók többe nehezen dolgozni és pénzükét uj gyárakba fektetni, mert a kormány túl sok pénzt vett el tőlük. Ebből a súlyos helyzetből kifolyólag okt. 1-tól kezdve bőkezűen leszállítottuk a gazdagok adóját, több pénzt, több serkentést adtunk nekik a “munkához.” A szegények segítését csökkentettük, kevesebb pénzt juttatunk nekik és igy jobban serkentjük őket a munkára: ostor a szegényeknek, boségszaru a gazdagoknak. Hat kérem, senki sem magyarázta meg nekem pontosan, hogy miért kell a gazdagoknak több pénz ahhoz, hogy dolgozzanak, de a szegényeknek ehhez nyomorúság kell. Senki sem magyarázta meg nekem, miért csábítgatjuk a gazdagokat, hogy olyan munkát végezzenek, ami feltűnően kellemes, és miért kényszerítjük a szegényeket legtöbbször unalmas, kétkezi munkára. Lehet, hogy ez még a 17. századbeli angol munkaadó, Andrew Young bajos szavaira vezethető vissza, amikor azt mondta: “Csak egy idióta nem tudja, hogy az alacsonyabb osztályokat szegénységben kell tartani, mert különben soha sem lesznek szorgalmasak.” De menjünk csak vissza a 20. szazadba, ahol a kétféle irányú filozófia tökéletes példáját latjuk. A kormány népjóléti programokra különböző útmutatókat adott Id. A régi Útmutatók szerint, ha egy szülő dolgozott és keveset keresett, meg mindig kaphatott valamennyi javadalmazást, mint pl. Medi- caid-et. Ez gazdasági serkentés volt arra, hogy dolgozzanak. A dolgozóknak igy jobb volt, mintha csak segelyen éltek volna. Az uj útmutatók szerint a kiskeresetűek közül a legtöbben nem lesznek többé jogosultak semmiféle népjóléti javadalmazasra. így semmivel nem jobb nekik, ha dolgoznak, mintha nem dolgoznak. így lehet számítani arra, hogy a szülőknek egyharmada otthagyja munkáját és újból segélyt kér. Ha mar egyszer segélyen vannak, a kormány azt akarja, hogy dolgozzanak. Sőt, ugyanazok az útmutatók elősegítenek olyan állami programokat, melyek megkívánják, hogy a segélyezett szülök minimális fizetésért dolgozzanak. Akár hiszik, akár nem, ezeket az egymással ellentétes intézkedéseket a munka-etikával igazolják. Martin Anderson, Reagan belpolitikájának legfőbb tanácsadója, évekkel ezelőtt irta, hogy helytelen incentivákat ajánlani embereknek, hogy dolgozzanak, mer-t “nem kellene rábeszélni senkit, hogy tegyen valamit, ami kötelessége lenne megtenni.” De mégis kötelezhetjük az embereket, hogy dolgozzanak, mert, mint egy oregoni állami tisztviselő mondotta: “Mi most a ‘munka-etika’ bevezetését kezdjük meg.” Ez mind tiszta őrültségnek hangzik, de nagyon könnyű normális vádakat emelni. A munka-etika két fontos szempontjától is könnyű eltekinteni: a munka mennyiségétől és minőségétől. Nem lehet mondani, hogy pártolom a segélyt es ellenzem a munkát, de mégis van valami felháborító ebben a kétféle irányú erényben. Mikor a szegényekről beszelünk, nem a munkanélküliséget hangsúlyozzuk, hanem a munka iránti nemtörődömséget. Nem a munkahelyet, hanem az egyént Ítéljük el. A gazdagokat munkára ösztökéljük, a szegényeket munkára rémitjük. Ez nem újfajta munka-etika, hanem a régi, közönséges dologház-etika Art Buchwald: ^ MITŐL FEL AMERIKA ? Olvastam a remek folyóiratban — a Psychology Today-ban — * a még remekebb elemzést “Amerika félelmei és reményei” címmel. 1964-ben és 1974- ben már felmérték, hogy mitói félünk. Dehát azóta sok minden változott, félelmünk is. 1964-ben a legjobban a háborútól rettegtünk, most 1981-ben attól, hogy rosszabb lesz az életszínvonalunk. A háború csak gyenge harmadik. 1964-ben az amerikaiak a második helyen emlegették a betegséget a családban. 1981-re fölnövekedett egy nemzedék, amelynek fontosabb az “én”, mint a “mi”, igy hát most családi betegség helyett mindenki a saját bajától fél legjobban a második helyen. No, persze, itt Washingtonban, mindenki rendelkezik saját, különbejáratu félelmekkel is. Ezért is vigyorgunk annyit. Hónom alá csaptam a pszichológiai folyóiratot és nekivágtam Washingtonnak, hogy megtudjam, ki mi miatt aggódik. Itt vannak a válaszok. Egy barátom azt mondta: Felek, egyszer meghívnak a Fehér Házba vacsorázni, és összetöröm Nancy Reagan egyik uj porcelán tányérját. Egy képviselő igy szólt: Attól rettegek, hogy jön valaki és fölajánl nekem 50 ezer dollárt választási kampányom céljaira. En meg visszautasítom a pénzt, mert attól tartok, hogy az FBI megint olyan trük- kón töri az eszét, amilyen a képviselőket vesztegető ál-arab sejkek tréfája volt. A külügyminisztérium munkatársa igy válaszolt: Rettenetesen félek attól, hogy az egyik éjszaka felhív telefonon Al Haig, es fölszólít,sürgősen produkáljak olyan bizonyítékokat, amelyek szerint Salvadort csak az mentheti meg, ha AVACS-gépeket a- dunk a kormánynak. Egy demokrata szenátor a fejét vakarta: En attól rettegek, hogy 1982-ben a szenátusi választásokon visszaszerezzük többséget s aztán majd fogalmunk sem lesz, mi az ördögöt tegyünk. A tőzsdeügynök pedig igy válaszolt: Az a rémálmom, hogy ha a tőzsdén tovább esnek a részvények, akkor Reagan elnök elrendeli, bontsák le az egész Wall Streetet és épitsenék MX-rakéta állasokat a helyére. WASHINGTON, D.C. A képviselőház helybenhagyott egy javaslatot, amely a nyári időszámítást két hónappal meghosszabbítja. Jövőre március első vasárnapján fog kezdődni a nyári időszámítás április utolsó vasárnapja helyett.
