Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-10-29 / 41. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 29. 1981. REAGAN•• HOOVER (D/wabcénA iiidA r » » t OHAZAI BESZÁMOLÓ Mrs. Mary Simon a Monoki Kossuth Múzeumban, átadja a Kossuth forintost. i WOODSIDE, N.Y. Próbálok beszámolni az idei hazai látogatásunkról. Nagyon kellemesen töltöttünk el három hónapot. Sajnos távolietünk alatt elhalt egy igaz barátunk, Szepessy Berti, akivel 42 eve a sors összehozott és akinek sokat köszönhetek. Bejártuk Hajdú, Bihar, Szatmár, Szabolcs és Zemplén megyeket. Itt született feleségem átadott a Monok-i Kossuth Múzeumnak egy Philadelphiaban 1853-ban nyomtatott Kossuth ezüst forintot; a Magyar Nemzeti Muzeum éremgyüjteményet is szaporítottuk, melyről elismervenyt kaptunk Dr. Gedai István osztályvezető aláírásával. A ceglédi múzeumnak nem tudtam átadni, mert júliusban, amikor ott voltunk, úgy az igazgató.,,mint a helyettese szabadságon voltak. Az ország csodásán épül, de sajnos az ettermek 90 %-aleromlott. Pesten a II. osztályuakban I, oszt. vagy osztályon felüli árak, és III. oszt. kiszolgálás és étel van. Kivételek a szentendrei Muskátli és a Dunakorzö ettermek. Ma már igazán minden az égvilágon kapható, de meg mindig divatban van az úgynevezett “csúszópénz.” Viszont nagyon nagy a hiány a köszönésben, a köszönés fogadásában, az esetleges bocsánatkérésben, ellenben a durvaságban annal nagyobb a választék. A kiszolgálok 80 %-a azt hiszi, hogy a vendégnek kell örülnie, ha a pénzéért adnak valamit. Sajnos a rengeteg turista elégslampos, piszkos, eldobják a szemetet, pedig rengeteg hulladékgyűjtő kosár van. Kádár János beszéde az ifjúsághoz nagyon tetszett, mert azok is mindent akarnak, de dolgozás nélkül és azonnal. Házat, nyaralót, autót. Éppen úgy, mint az itteniek, mint pld. a légiira- nyitok, akiknek nem volt elég a 32 es 40 ezer dollar, plusz a benefit. l Simon József BROOKLYN, N.Y. Köszönöm nehéz, fáradságos munkájukat, amivel a lapot szerkesztik. Minden betűt szeretek a lapban elolvasni. Beket es jő egészséget kívánok a szerkesztösegnek es küldöm megújításomat, valamint az évkönyvre szóló rendelésemet. Jusztina Imre SZEREZZEN EGY UJ ELŐFIZETŐT Mar jó ideje, gondolataimban többször megjelent Reagan politikájának aggasztó hasonlósága Hoover (Herbert Hoover, USA elnöke 1929—33) politikájához. Hoover gazdasági politikája — es külpolitikája is — csúfos kudarcot vallott, annak volt folyománya az 1929-es tőzsdei összeomlás es az azt követő korai harmincas évek “nagy depressziója.” Hoover vezette be a “priming the pump from above” elvét, vagyis, a gazdasági problémák megoldását azaltal, hogy a kormány istápolja a nagyipart, a nagytőkét, és abból, idővel, majd valami lecsepeg az alsóbb rétegekhez. De ez nem történt meg. Reagan ugyanezt az elvet iktatta programjába. Megerősíti ezt a gondolatomat a New York Times okt. 19-i számának “Op—Ed” oldalán megjelent cikk Robert L. Heil- bronner (The New School, közgazdászat profesz- szora) tollából. Ahogy RLH mondja: “Jó lehetőségünk van arra, hogy Ronald Reagan második Herbert Hooverunk lesz, diadalmasan megválasztva, dicstelenül felretolva.” Bírálatát RLH három tételben irja: Nagy bajban vagyunk, mert helytelen az anti-inf- lációs politikánk. A kormányzat politikája, hogy a “szűk pénz” megállítja az inflációt. Igen, de csak akkor, ha kitartunk mellette, amig az üzleti befektetés összeomlik, es a munkanélküliség olyan fokot er el, hogy a szakszervezetek feladják a küzdelmet. Es akkorra egv Herbert Hoover-féle depresszió kellős közepében leszunk. Azt mondjak, nincs más megoldás. Hoover is ezt mondta, amikor ragaszkodott a minimális kormány-beavatkozásához. Ahelyett drámai eszközökhöz kell nyúlni, akar bér- és árkorlátozashoz is, hogy lélegzetvételhez jussunk es ezt arra használjuk, hogy jobb drágasági pótlék formulát rendeljünk. Vissza kell tartani az inflációt Larry Hagmannek hívjak az uj szupersztárt, a “Dallas” cimü tévésorozat főszereplőjét. O J.R. —, egy monstrum, aki hullákon gázol át. De olyan férfi, amilyenről sok nő álmodik. Mosolya félelmetes csörgőkígyót juttat eszünkbe. Ördögi vonzerejét alattomos fegyverként használja. A szive helyén számítógép; egyetlen cél vezérli: többet, még többet elérni. Erőszakosságával nőket, üzleti partnereket te3z tönkre, es nem kíméli sajat családját sem. De soha azelőtt egy szörnyeteg sem gyakorolt meg oly lenyűgöző hatást, mint John Ross Ewing, akit röviden J.R.-nek neveznek. Igazi mostrum, visszataszító alak, aki egy zseniális írói ötletből született, s szerepét Larry Hagman, Amerika uj szupersztárja játssza kiválóan. Larry Hagman a szerepéről: ”J. R. undorito. Nincs benne egyetlen emberi vonás sem. De egyszerűen lenyűgöző még akkor is, amikor mérgezett nyilat lo ellenségei hátaba.” J.R. az antihös a “Dallas”-ban, az amerikai tévé- torténet legsikeresebb sorozatában. A történet központja a texasi Dallas közelében lévő Southfork ranch, ahol az Ewing csalad három nemzedéke él együtt a legszebb diszharmoniaban. Az Ewingek milliókat harácsoltak össze az olajból. Ennek megfelelően a cselekmény rendkívül deko- rativan játszódik le luxusagyak, luxusbárok és luxusirodák között. A csalas társadalmilag elfogadott, a brutalitás az elet alkoto eleme. okozó költekezést és megadóztatni a fogyasztást, a szükségleteket kivéve. Meg kell szüntetni a “szűk pénz” politikáját, mert az erősíti és nem fékezi az inflációt. Nagy bajban vagyunk, mert túl kevéssé adóztatjuk önmagunkat. A Reagan politika azon alapul, hogy az adók nyomasztóan terhelik az üzleti világot, és az üzletnek lendületet úgy lehet adni, hogy ezt a terhet levesszük a válláról. Hoover is azt vallotta, hogy a kiegyensúlyozott költségvetés a legjobb gyógyszere a sínylődő gazdaságnak. Hoover katasztrofálisan tévedett, és téved Reagan is. Az adózás nemcsak egyszerűen teher, hanem a módja annak, hogy a társadalom fedezetet nyerjen közcélokra, mint oktatás és egészségügy, közutak, idősek segítsége, rendőrség stb. Nagy bajban vagyunk, mert félreismerjük a 21. század kapitalizmusát. Hoover úgy vélte, hogy a társadalom oszlopa a robusztus egyéniség. Nem igaz. Reagan úgy véli, hogy a rendszer oszlopa az egyeni vállalkozás. Reagan nem látja, hogy a magánvállalkozás nem tud megbirkózni segítség nélkül egy gazdasági környezetben, amely mar többé nem nemzeti, hanem globális. Nem vesszük eszre, hogy a G.M. vetélytársa nem a Ford, hanem a Toyota. A világ mai felerősödött vetélkedésében a dijat az nyeri el, ■ aki meg tud feledkezni régi szólamokról, és mozgósítani tud uj módokra, kutatás és fejlesztésre. Akinek van valódi érzéke a társadalmi részvételhez, tekintet nélkül arra, hogy ki nyújtja a képességet, képzeletet, pénzalapot, és irányítást. Ez a 21. század kihívása, ami elkerüli a Reagan-kormányzat figyelmét, amint a 20. századé elkerülte Hoover figyelmét. V. O. Amikor a sorozat 1978 őszén megindult, senki sem jósolt sikert neki. “Elviselhetetlenül unalmas” — igy hangzott az egyértelmű vélemény. Egy évvel később a sorozat a tévésikerek listáján már a hatodikhelyen szerepelt, 1980 eleje óta pedig már el sem vitatható tőle az első hely. A “Dallas’’-sorozat kábítószerként hat. Minél többet kapnak belőle, annál inkább kívánják. S mihelyt a néző úgy véli, hogy sikerült megértenie valamelyik szereplő egyéniségét, hirtelen egészen váratlan jellembeli adottságokról tesz tanúságot. Sokat törték a fejűket pszichológusok, hogy mi a hatás titka. A “Dallas” magaban álló jelenség, egészen újfajta film az amerikai szórakoztató ipar történetében. A közönség kulcslyukperspektivábol éli at, hogy állítólag hogyan is élnek a milliomosok. S mindegyik néző kárörvendően mondhatja: “Nézd csak, hogyan élnék ezek a szegény gonosz gazdagok.” A sikerben bizonyára közrejátszik a gonosz sikerének élvezete. Mindig is lenyűgözték a gazfickók, akik angolna simaságával csúsznak ki a büntetések alól. Ez az érzés csak fokozódik egy ilyen túldimenzionált hősnél, mint J.R. — aki a pokolbol érkezett szuperman. Larry Hagman hetenként mintegy 3000 levelet kap. A női nézők uj szexszimbolummá választottak. Hagman a levelekről: “Egyes levelek szinte hihetetlenek, egyszerűen megdöbbentők. Úgy latszik, hogy------- (folytatás a 7. oldalon) A TV KÖZÖNSÉG KEDVENCE
