Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-10-15 / 39. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 15. 1981. 4. A PATCO SZTRÁJKRÓL Irta: Thomas M. Kopeck, az ITU-Nyomdász Szakszervezet titkar-penztarosa. Az ország ipari uralkodói elhatároztak, hogy megpróbálják szétrombolni a szakszervezeti mozgalmat. Ezek a múltban is rossz szemmel néztek a szakszervezeteket, de az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbb, hogy elérkezettnek látják az időt céljuk megvalósítására. • Első célkitűzésűk a légiirányitók (PATCO) sztrájkjának leverése volt. A szövetségi alkalmazottak e szervezetének széthúzása intés kell, hogy legyen az ország munkásai szamara. Ha egy semleges ember felméri a légiirányitók elleni támadást, feltétlenül arra a következtetésre kell, hogy jusson, hogy a nagyuzlet emberei a legkisebb részletekig kidolgozták azt, akar csak egy sebesz a műtétet. Ha megkérdezzük az első tiz ember véleményei, akivel találkozunk, kilenc azt fogja mondani, hogv a légiirányitók túl sok fizetést kaptak. Azok, akik ilyen választ adnak, sohasem találkoztak egy légi- irányitóval, vagy nem ismernek olyat, aki találkozott volna bármelyikkel is. Állandó kampány folyt a szerződési tárgyalások előtt, alatt és folyik azóta is a lakosság félrevezetésére, a szakszervezet iránti ellenzéki magatartás megalapozására. Ez a propagandakampány állandóan azt hangsúlyozta, hogy az alkalmazottak fogadalmat tettek: nem használják a sztrájk fegyverét, de arról nem szóltak, hogy a kormány milyen módon szegte meg nekik tett ígéreteit. Az uj szerződésre irányuló tárgyalások alatt a kormány lépéseket tett arra, hogy sztrájk esetén a lakosság által befizetett adókból munkafelügyelok és a hadsereg légiirányitói végezzék el az irányítók munkáját. íme a tényék. Azok, akik a szövetségi kormányt — FAA — képviselték, az adófizetők pénzéből kapták fizetésüket. A szakszervezetellenes propaganda Írói és a sztrájktörők is az adókból bejött összegekből kapják fizetésüket. Mindez intés kell, hogy legyen az adófizető munkások részére. Az utolsó tiz evben a szövetségi, állami és városi alkalmazottak szakszervezeteinek létszáma megduplázódott, 1.3 millióról 2.3 millióra emelkedett, ami bizonyítja, hogy a dolgozók szükségesnek látták, hogy szakszervezetekbe tömörüljenek gazdasági érdekeik védelmére. Thomas M. Kopeck Talán véletlen az, hogy a kormány pontosan a szövetségi kormányalkalmazottak szakszervezete ellen kezdett ilyen jól szervezett támadást? A kihívás megtörtént! Tudomására adták a szövetségi alkalmazottaknak: nem lesz tényleges kollektív tárgyalás, nem tűrünk sztrájkokat és nem vagyunk hajlandók ígéreteinket betartani. Reagan elnök 75.000 szövetségi alkalmazott elbocsátását jelentette be. Az elrendelt költségvetési csökkentés a bérskála leszállítását eredményezte. Sok munkát, amit eddig szövetségi alkalmazottak végeztek, szervezetlen üzemeknek adnak, ahol alacsony bérért dolgoztatnak. Újabb Ígéreteket fognak megtagadni. Sajnálattal latjuk, hogy számos szakszérvezet várakozó állaspontra helyezkedik. Ha szükség volt valaha egységes fellépesre, ha szükség volt valaha a kormányhoz intézett valaszra, úgy annak most van az ideje. A helyzet az, hogy csupán a tengerentüli légiira- nyitók látják tisztán a helyzetet es adtak kezdeti támogatást. Mig az itteni vezércikkírók hozsannát zengenek a lengyel munkások kormányellenes ténykedéseiről, addig Reagan elnököt az egekig magasztalják, amikor a sztrájkoló légiirányitókat rabláncra verik és börtönbe vetik sokkal enyhébb cselekedetért, mint a lengyel munkásoké. Mire van szükség, hogy felébresszük a dolgozókat? Lázban égnek a tőzsdések és a világ sajtója figyeli őket. A rádió és a tévé sűrűn bocsátja rank az erről szóló híreket. Most fel! Most meg le, biztatnak, majd ijesztgetnek e hírek százezreket. Kérem,engem ne számoljanak közéjük! Először is azért nem, mert nekem nincs semmim, aminek ott a tőzsdén az árát manipulálni lehetne, vagy mondjuk inkább igy: manipulálni tudnak. Másodszor azért ne számoljanak engem közéjük, mert en tudom, hogy ez csak játék. Hazárdjáték! Abból is a legcsunyabb! így hát ez az egesz hajszi-ho nem a mi ügyünk! Ez az ő problémájuk és nem is kis problémájuk Ez óriási bizlami válság! Nem bíznak önmagukban, item biznak a tőkés világ se közeli, se távoli jövőjében. Es persze nem biznak sem Mrs. Thatcher, sem Reagan programjában. Természetesen tudniuk kell, hogy miért nem biznak! A növekvő munkanélküliség. A világ nepeinek növekvő ellanállása a háborús felkészülés ellen. A gazdasági élet vagtatoan gyors haladása a válság felé. Ezek mind tényék. Es bőven elég ok, hogy idegesek legyenek. Nekünk csak egyetlen problémánk van es az igen súlyos! A mi életünk, a mi kenyerünk, a mi békénk, a mi es gyermekeink jövője az, amit ezek a felelőtlen hazardjatekosok kockára tesznek. SZIBÉRIA * I A napokban olvastam egy rendkívül érdekfeszitő könyvet, melynek cime: “SIBERIA.” Szerzője Vito Sansone, olasz ujsagiro-riporter, aki 1968 és 1976 között három Ízben töltött hosszabb időt Szibériában. A könyv utolso lapjavai kezdem, melyen Sansone idézi egy másik iro könyvének (George St. George: “Siberia, the New Frontier”, New York 1969.) záró sorait. “A szerző úgy véli, hogy annak, ami ma történik Szibériában, mélységes jelentősége van az egész világ részere. A Szibériában tett óriási tőke-befektetések es erőfeszítések feltételezik, hogy a beke megőrzése a szovjet állam nemzeti politikáját kepezi az elkövetkező nehány emberöltőre. Ezt nagyon jo tudni olyan korban, amikor bármely nagyobb fegyveres összetűzés az emberiség kipusztulását jelentheti. Szibéria kifejlesztése a gazdasági lehetőségek teljességéig egy évszázadot, vagy meg többet is megkövetel, és akkorra a világnak más módot kell találnia nemzetközi különbözetek megoldására, mint az egyetemes öngyilkosságot!” Ez különösen megszívlelendő, amikor az USA mai, reagani kul- es belpolitikájának alapgondolata egy szovjet katonai támadás feltevese. Az erre való felkészülés, amit 1984-86-ra terveznek tönkreteszi az USA gazdaságát es a nép jólétet. A sok okos (?) vezető elme eközben elmulasztja megkérdezni: ha mi csak 1984-re készülünk el erre a “támadásra”, es ha igaz, hogy a Szovjetunió fegyverkezesi fölényben van velünk szemben, és ha igaz, hogy a Szovjetunió minket megtámadni szándékszik, akkor ugyan mire varnak, miért nem tamadnak most, amikor állítólag fölényben vannak? Mert ha ezt megkérdik,,a valasz romokba dönti az egész politikát!...,..)___ De térjünk vissza Sansone leírására, .Szibéria képzeletet felülendő óriási terület, amelynek nagy részen az örök fagy uralkodik. És e sok méternyi vastag, örökké fagyott föld alatt hihetetlen mennyiségű természeti kincs rejtőzik: olaj, földgáz, arany, gyémánt és sok, az iparnak fontos femet tartalmazó , ere. Ezeknek kitermelése az örök fagy világában, ahol —50°C, — 58’F nem rendkívüli, nagyon nehéz feladatokat tár a tudósok, a mérnökök es epitök elé. Minden eddig ismert tapasztalatokat, gyakorlatot át kell dolgozni az ottani kiimának megfelelően. A gumi — 50°C mellett törékeny, mint az üveg. Uj utakat kell építeni a fagyott talajon, ami sártengerré válik, amint felmelegszik. A nyár junius közepetol szeptember közepéig tart, a meleg eleri a 40°C-t (l04°F-t) is, a 9 hónapig tartó tél hirtelen jön és megy. És, mégis, Szibériának 26 millió lakosa van (1976-ban), amelynek mintegy fele bennszülött, a többi az ország nyugati részéből odajött orosz, akik epiteni akarnak. Kémény az elet, de hozzá-idomul- nak es lelkesen, meggyőződéssel építenek egy uj, modern világot, hogy kitermeljék az óriási kincseket. Több részletet a következőkben. V. 0. Ezért nézem én idegesen a tökésvilág lázmérójé- nek grafikonjai. Ezért idegesít a lázmérö mutatójának fel- és lefelé táncolása. Köztudomású az, hogy ha a beteg laza hol fel, hol meg lefele ugrik, az igen súlyos bajok jele. A kapitalista világ lazmeröje mostanában megállás nélkül és nagyon össze vissza ugrál. Gyula TERJESSZE LAPUNKAT
