Amerikai Magyar Szó, 1981. július-december (35. évfolyam, 27-50. szám)
1981-09-24 / 36. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ I....' • A MAGYARSÁGTUDAT ÓRSZIGETEI Dr. Nagy Károly előadása az Anyanyelvi Konferencián I (folytatás) Tanulságos, követendő példákat adnak a szigetek eredményes munkájára — hogy a számos többi közül néhány kiemelkedő példát soroljunk — a magyar tudományos es oktatási intézmények, a folyóiratok, könyvkiadók, színházak és egyházak mellett a kisebb kulturális körök is, mint az Ungvári Állami Egyetem fiatal magyar írói alakította Forrás Stúdió, a vágsellyei Vörösmarty Klub; a nagyváradi Ady Endre, a Csíkszeredái Tamási Aron, a becsi Bornemisza Peter, a hollandiai Mikes Kelemen, a londoni Szepsi Csombor, és az amerikai Bessenyei György meg a Magyar Baráti Közösség körök, a bukaresti Petőfi Ház es a torontói Magyar Ház, az erdélyi tanchaz-mozgalom es az amerikai néptánc mozgalom, a jugoszláviai anyanyelvápolási mozgalom es az amerikai hétvégi magyar iskolák, a felvidéki színjátszó mozgalom és a nyugati magyar cserkeszcsapatok magyar nyelv- és kultúra gondozó programjai. Hosszan folytathatnám a sorolást, bár a névsor nem közismert: a szigetek — de a kontinens is — ritkán értesülnek és ritkán tudósítanak egymásról. 4. Kommunikáció A szigetek közhasznú, jó működésének kulcsa a kommunikáció, az alapos, folyamatos mindeniranyu tájékozódás és tájékoztatás a kontinens és a szigetek között. Anyanyelvi Konferenciánk elkövetkező éveinek — az eddig sikerrel végzett pedagógiai és kulturális munka folytatása mellett - egyik legalapvetőbb és legfontosabb munkaterülete kell legyen lehetővé tenni, megteremteni és folyamatosan támogatni minden olyan módozatot, ami világszerte élő magyarságunk egymásról való állandó tájékozódását biztosítja. Nem könnyű feladat ez. Végzi is mar sok részletét a Konferencia értekezletein, tanfolyamain, ösz- töndijprogramján és Nyelvünk és Kultúránk cimü, egyre nemzetközibb áttekintést nyújtó folyóiratán keresztül. De a tájékozódási módozatok némelyike meg ma is, az Anyanyelvi Konferencia 10 eves, eredményes működése után is kivételes, néha esetle- leges, van úgy, hogy akadályozott, korlátozott és nem természetes, magától értetődő, intézményesített, mindennapi kenyérként biztosított lehetőség. Vegyünk számba néhány fontos példát és tennivalót. A nyugaton termő magyar költészet most már kezd egyre ismertebbe válni Magyarországon, hazai folyóiratokban egyre rendszeresebb a jelenléte. Sokunk kitartó biztató, meggyőző munkálkodása, még többek türelmes, a jó ügyért a nehézségeket is áthidalni kész szakmunkája eredményeként megszületett korunk nyugati magyar költészetének egy hazai antológiája is. Nem lehet kétséges előttünk, hogy tovább kell haladjunk ezen az utón. Hiszen a nyugati magyar prózairökat még alig ismeri a magyar- országi olvasó, müveik eddig meg csak elvétve jelentek meg hazai folyóiratokban. Ideje az ó novelláikat, esszéiket, regényrészleteiket is antológiában elérhetővé tenni Magyarországon. De a nyugati magyar irodalom es altalaban a kultúra műhelyei is jórészt ismeretlenek a magyarországi olvasók elÓtt Mi nyugaton minden magyarországi újságra, folyóiratra előfizethetünk és erre biztatjuk is olvasóinkat, tanítványainkat és egymást. Magyar- országra viszont még mindig csak nagyritkán engedik be például két legjelentősebb nyugati magyar irodalmi folyóiratunkat: az Uj Látóhatárnak es az Irodalmi Újságnak egy-egy számat. A legelmaradottabb állapotok ebből a szempontból a Magyarorszaggal szomszédos országok némelyikében uralkodnak: az ott élő magyarság még a magyarországi irodalmi termékekhez is korlátozva jut hozza, de másutt éló magyarokról szinte egyáltalán nem engedikértesülni. Mi nyugaton minden magyarországi es Magyar- országgal szomszédos országbeli konferenciára, találkozóra, kiállításra, előadássorozatra elfogadhatjuk a rendezők meghívását akkor is, ha minket ezért néhány szélsőséges indulat kritizál. Még mindig előfordul azonban az, hogy nyugati kulturális műhelyeink, szigeteink találkozóira, konferenciaira, műsoraira nem engedik el Magyarországról es a Magyarországgal szomszédos országokból azokat, akiket mi előadónak, vagy vendégnek meghívunk. Mi nyugaton sűrűn biztosítjuk Magyarorszagrol, a Magyarországgal szomszédos és a nyugati országokból meghívott irók, költők, történészek, irodalmárok, tudósok, tanárok, művészek eloadokoruta- it, amelyek során végigjárják kulturális szigeteinket, ahol előadások és személyes beszelgetesek, találkozások közben ismerkedünk össze egymással es tanulunk egymástól. Nyugati magyar képzőművészek, természettudósok és muzsikusokmagyarországi meghívása ugyancsak örvendetesen süni mar. De nyugati magyar költőinket, íróinkat, publicistáinkat, tanarainkat, történészeinket, társadalomtudósainkat is meg kell hívni a mi vendegeinkéhez hasonló eloado és iró-olvasö találkozó- körutakra, hogy magyarországi és a szomszéd országokbeli egyetemek, művelődési társulatok, klubok, egyesületek érdeklődő közönségével találkozhassanak rendszeresen országszerte. Ha az Anyanyelvi Konferencia célja az — márpedig az —, hogy mindenütt támogassa a magyar nyelv és kultúra megtartását és közvetítését, akkor alapként meg kell teremtse azt a lehetőséget, hogy a megtartani, a közvetíteni kívánatos es vállalt magyar nyelv és kultúra mindenütt folyamatosan, természetesen elérhető is legyen. 5. A jövő Fenyegetett jövőjű világunkban mi lehet a magyar archipelago jelentősége, szerepe? Kölcsönözzük Adytól a szót: “szükség és értek.” Mert, mint ahogy Csoóri Sándor mondta most márciusi beszédében New Yorkban: “A világ tizenhatmilliónyi magyarsága egy uj kózérzület, egy uj köz- megegyezés mondatait keresi, formálgatja” “egy szellemi haza megalapozásához.” Ehhez a hazaalapozó, jövőformaló munkához minden egyes szigetünk — mint ahogy a tömbök és a szórványok is: a magyarság minden egyes nemzetgyarapito lelkiismerete és- akarata — nelkúlozhetetlen. Újítsa meg előfizetését! \ ■ Thursday, Sep. 24. 1981. HAT BET BIT ÉS BAT PATIEBTIA HAJREGENERjy SER EXPORTÁLJA A KONSUMEX KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT BUDAPEST, HUNGÁRIA KRT. 162. /) p.o.b. 58. h-wm t) ©s—-®0
