Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-29 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 29. 1981. 4. “A legjobb esztendőnk” Ki mondhatta ezt? Talán az a tíz millió munka- nélküli, aki kénytelen volt elégtelen munkanélküli biztosításból megélni? Vagy a 36 millió idős, vagy rokkant, aki társadalombiztosításban részesül, ami még a kormány hivatalos véleménye szerint is elégtelen a legsziiksegesebbek beszerzésére? Vagy talán azok a milliók, akik eddig $ 3.15 minimum bérért dolgoztak? Vagy esetleg azok a mezogazdasagi munkások, akiknek bére még ennél is alacsonyabb? Vagv azok, akik kénytelenek a házuk fűtéséhez szükséges olajért gallononként több, mint egy dollárt fizetni és el kell határozniuk, mitévők legyenek: megvédjék- e családjukat az időjárás viszontagságaitól, vagv elégséges élelemmel lássák-e el őket? Vagy talán azok a milliók, akik a nagy városokban laknak és meg kell küzdeniük az állandóan emelkedő lakbérekkel, közlekedési viteldijjal, szuper- marketi arakkal? Vagy a középosztályhoz tartózó milliók, akiknek adóterhe állandóan sülvosabb lesz és a betegség esetén az orvosi és kórházi költségek felemésztik megtakarított pénzüket? Nem. Mindezen milliók részére 1980 gondterhes esztendő volt. John J. Phelan, a new yorki tőzsde elnöke mondta ^t, hogy “1980 volt a legjobb esztendőnk.” Soha azelőtt nem harácsoltak annyit a Wall Street-i pénzügyi vállalatok, mint 1980-ban, amikor több részvényt adtak el, mint bármikor azelőtt. 1980. november 5-én, Reagan megválasztását követően több, mint 84 millió részvény cserélt kezet. A tózsdések, pénzváltók, bankárok nem érzik a munkanélküliség és infláció átkát. Folytatják a részvények adás-vételét, kölcsönök magas kamat melletti folyósítását egyéneknek, üzemelmek,vállalatoknak es felhalmozzák a profitot a munkások, a mezőgazdasági dolgozók, hivatali alkalmazottak, a középosztály rovására. Itt az ideje, hogy ezek a milliók egy táborba tömörüljenek és alapvető változást hozzanak létre a nép jólétének és biztonságának érdekében. Megkezdődött Ronald Reagan, kortesbeszedeiben igerte: “Válasszatok meg elnöknek és én majd egvensulvba hozom a nemzeti költségvetést, megszüntetem az állandó deficitet — és ezzel veget vetek az inflációnak. ” “Ha minden jól megy, — mondotta Donald Regan, kinevezett pénzügvminiszter a szenátusi bizottság előtt tett nyilatkozatában — nem várhatjuk a szövetségi kóltsegvetes egyensúlyba hozását 1984 előtt.” Nos, ime, amikor az ígéretek teljesítéséről van szó, a republikánusok nem maradnak el a demokraták mögött es meg át sem vették a hatalmat, máris meg- hatrálnak az ígéretek teljesítése elöl. “Ha minden jól megy ” — mondotta Regan pénzügyminiszter- jelölt. Elkepzelhető-e az, hogy minden iól menien a jelenlegi helyzetben? Különösen, amikor azok vannak hatalmon, akik a nemzetgazdaság ama rétegét — a monopolistákat — támogatják, akik eredetileg felelősek a munkanélküliségért, az inflációért a hadikiadások állandó es rohamos emelkedéséért. Regan pénzügyminiszter-jelölt jóslata, hogv 1984-ben egyensúlyba hozzák a szövetségi költségvetést, az ígéretek első, de minden bizonnyal nem utolso megszegése. Az amerikai munkásmozgalom az idén ünnepli az első szakszervezeti szövetség, az AFL megalakulásának 100. évfordulóját. A fenti rajz a centenárium hivatalos jelvénye. KÁROS BEFEKTETÉS John H. Chaffee, Rhode Island republikánus szenátora annak az albizottságnak a tagja, amely a munkások nyugdíjalapjának kezelését vizsgálja. Nyilatkozatában elitélte azt a jelenleg alkalmazott rendszert, ahogy a nyugdíjalapon lévő dollármilliókat különböző iparokba befektetik. “Ez a rendszer — mondja a szenátor — veszelyez- teti a munkások alapérdekét. A nyugdíjalapon lévő milliókat olyan iparokba fektetik be, amelyekből a legnagyobb profitot remélik kivenni. Ezek az ipari egységek főleg a déli és nyugati államokban vannak. Eredmény: az észak-keleti államokban egyre több üzemet zárnak le és a munkások elveszítik munkájukat és nyugdíjjogosultságukat.” FURCSA JELENSÉG “Két nagy probléma tárul a new yorldak elé — mondja egv jelentés—a bűnözés s a munkanélküli fiatalok nagy száma.” E; kettős probléma “megoldásán” dolgozik a varos vezető személyiségeiből álld bizottság, David Rockefeller, a Chase Manhattan Rank vezérigazgatójával az élen. Ahelyett, hogy a varos szakszervezetei vennék kezükbe a munkanélküliség felszámolásának égető problémáját, a korrupt szakszervezeti vezetők tétlenül nezik a helyzetet — es a probléma “megoldását” a bankárokra bízzák. SZABAD SZTRÁJKOLNI... de nem a közalkalmazottaknak. Például New York város közlekedési alkalmazottainak nem szabad sztrájkolni. El kell fogadniuk azt a bért, amit a Közlekedési Bizottság ir elő. El kell fogadniuk azokat a munkafeltételeket, melyeket a Bizottság kíván. Vagy ha a Tavlor törvény — mely tiltja a közalkalmazottak sztrájkját — ellenére sztrájkba lepnek, amint azt tették az elmúlt évben,hatalmas pénzbírságot kell fizetniük. A Transport Workers Union 950.000 dollár bírságot kell, hogy kifizessen a múlt évi 11 napos sztrájkért. A varos szakszervezetei most adakoznak, hogv az összeget a szervezet képes legyen megfizetni. A szakszervezeteknek a közel egy millió dollárt a szervezetlenek megszervezésere kellene fordítania. New York állam szervezett munkássága mind a mai napig képtelen volt az állami törvényhozókat rabizni a sztrájktörő Taylor-Law visszavonására. .ELLENVÉLEMÉNY Az újságok es a teve — politikai célokból színezett — híradásai, és közéleti személyek — hasonlóképpen politikai célokat szolgáló — megjegyzései alapján kialakult a közvéleménynek egy elképzelése a világ ügyeiről és eseményeiről. Amikor valaki ettől eltérő véleményt nyilvánít, előáll a követelés, hogy véleményét bizonyítékkal támassza alá. Ilyen bizonyíték lehet — pártossággal nem gyanítható — közéleti személyiség kijelentése. Az alábbiakban néhány ilyen példát idézek. Charles Bohlen, 40 éven át az USA külügyi szolgálatában, Roosevelt és Truman elnökök tanácsadója, majd moszkvai es párizsi nagykövet, önéletrajzában: “Witness to History: 1929—1969’’megállapítja, hogy a szovjet kormány “eltökélten békét akar,” továbbá, hogy “a szovjetek nagyon komolyan kívánják a leszerelést. Nem hiszem, hogy ez csak egy propaganda csel; ok valóságosan hiszik, hogy a korlátlan fegyverkezesi hajsza, szinte bizonnyal, előbb—utóbb háborúra vezet. Nem tudok elképzelni olyan körülményt, melyben a Szovjetunió szándékosan elkezdené a III. világháborút.” George F. Kennan 1927-ben kezdte szolgálatát a külügyi hivatalban. Több éven át volt nagykövet Moszkvában, majd Belgrádban, jelenleg a Princeton-i egyetemen működik. Legutóbbi könyvében: “The Cloud of Danger: Current Realities of American Foreign Policy” nevetségesnek mondja az USA sajtó es kormány meseit ^növekvő szovjet katonai kiadásokról, és kimutatja, hogy azok hamisak és azoknak politikai indítékai vannak. Állítja, hogy “az általános föltevést az országot fenyegető újabb és fokozott veszélyről, a szovjet hadikész'ülődése révén, semmifele rendelkezésre álló bizonyíték nem támasztja alá. Ezt a feltevést el kell vetni.” “Azok, akik meghúzzak a vészharangot egy Nyugat—Európa elleni meglepetesszeru szovjet támadás miatt, maguk-keszitette alomvilágban élnek. A szovjet vezetők, es különösen Brezsnyev, személyileg nem akarnak háborút.” G.F.K. megjegyzi, hogy már 1950-ben sürgette, USA adja fel “az atomfegyverek és más tömegpusztító fegyverek ‘elsőkénti’ használatának gondolatát. Ma, 27 évvel később, ámbár az elsőkénti használat mélyebb gyökeret vert a mi és szövetségeseink elméletében és gyakorlatában, mint akkor, nem latok semmi okot arra, hogy akkori nézetemet megváltoztassam.” Majd a könyv vége felé: “Nem kerülhetjük el a döntést: vagy helyeseljük a tömegpusztítást, mint háborús módozatot, tekintet né'kül a katasztrófára, amit az az emberiség nagv részére zúdít, sajat civilizációnkat beleértve, és ennek a helyeslésnek valoraváltasában ragaszkodunk az ilyen fegyverek elsőkénti használatához, akar használják azokat ellenünk, akár nem, vagy pedig elítéljük azt, mely esetben legyünk eléggé férfiak, hogy leszámoljunk érzelmeinkkel és határozzuk el, hogy mi nem leszünk az elsők az ilyen harcászat bevezetésében, hogy más módokat fogunk találni védelmünk biztosítására.” “Ami a szovjet kormányt illeti, a mi feladatunk nem annak megdöntése, vagy valami másra formálása, hanem megtalálni a módját az egymás mellett élésnek és a velük való eljárásnak, amely-inkább csökkenti, mint növeli a mindnyájunkat fenyegető veszélyeket.” V. 0. Újítsa még előfizetését!
