Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-18 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 18. 1981. 5. AZ IZRAELI-ARAB VISZONYRÓL A bagdadi atomerőmű ellen intézett izraeli légitámadás és az ennek következtében ismét rendkívül feszültté vált közel-keleti helyzet időszerűvé teszi ama interjú egyes részeinek közlését, amelyet Nahum Goldmann,a Zsidó Világkongresszus 40 éven át volt elnöke adott nemrég a Jeune Afrique c. francia folyóirat képviselőiének A lényeggel kel! kezdenünk: Goldmann mindvégig kitart a cionizmus történelmi jogosultsága és helyessége mellett, tehát nem a cionista alapelveket bírálja, hanem azok megvalósulási módját, a kitelie- sitésükre hivatott politika fogyatékosságait. Bírálatai eppen ezért — bármennyire helyesek és figyelemreméltóak is — alapvetően taktikai jellegűek, hisz a cionista célokat napjainkban meghatározó nevezetes 27. kongresszus* (1968. Jeruzsálem) határozatának lényegét egyetlen írásban sem támadja vagy biralja. Márpedig ez a határozat egy szóval sem érinti a közel-keleti békét, a palesztinok iogait, a cionista szervezetek és a Szovjetunió viszonyát stb. Amikor Goldmanoal beszélgettem, a cionizmus három “eredendő bűnét” emlegette, bár természetesen nem tért ki arra, hogy ezek a “bűnök” a cionista mozgalom létrejötte körülményeiben, nemzetközi támogatóinak törekvéseiben és a mozgalom osztályszerkezetében implicite benne rejlettek. Olyan ez, mintha azt mondanánk: szép a keresz- tenyseg, csak az a baj, hogy vallásos... Goldmann szerint ez a három, egymással szorosan összefüggő, egymást részben fel is tetelezo bűn: a cionizmus viszonya az arab világhoz, a palesztinokhoz, valamint Izrael és a diaszpóra viszonya a cionista mozgalmon belül. Az arab világhoz való viszony Ami az első “bunt” illeti, adjuk at neki a szót. “A cionista eszme alapvető gyengesége es legnagyobb kudarca, hogy kezdettől fogva vagy félreismerte, vagy alábecsülte, milyen döntó fontosságú az arab világ magatartása egy zsidó állam eszméiét illetően. Éppen itt mutatkozik Theodor Herzl rendkívül naiv politikusnak, aki semmit sem tudott a közel-keleti helyzetről; valószínűleg ez tette lehetővé számára, hogy megfogalmazza a zsidó probléma zseniálisán egyszerű megoldását a zsidó állam létrehozása utián: “az ország nélküli népét a nép nélküli országba” kell átszállítani. Az arab problémának semmiféle jelentőseget sem tulajdonított. Csaknem az összes cionista ideológus tóbbe-ke- vésbe erre az álláspontra helyezkedett. Csak a cionista vezetők második generációjának képviselői — Weizmann, Ben Gurion és Sharett — kezdtek a problémát jobban figyelembe venni. Elkerülhetetlen volt ugyanis, hogy az arabok tiltakozásai, valamint a cionista kolóniák és a városi zsidó lakosság ellen indított támadások rá ne irányítsák a figyelmet arra a problémára, amelyről a legszívesebben tudomást sem vettek volna. Izrael politikájának, amelyet miniszterelnöksége idején Ben Gurion fogalmazott meg, határozott meg és irányított, amelyet többé-kevésbé utódai is folytattak, bar Ben Gurion intuíciója, realizmusa es emberi nagysága nélkül — az volt a lényégé, hogy az arabokat az állandó izraeli erődemonstrációval meggyőzzék: el kell fogadniok Izrael Államot. Ennek a politikának alapelemei — megtorlások, ellen- támadások a fedaiin ellen, konok ragaszkodás a meghódított területekhez — éppen ezen a taktikán alapultak; az arabokat annyira meg kell győzni Izrael ereiéről, hogy tóhbe-kevésbe engedniük kell. Ezt a politikái én sohasem támogattam és több alkalommal hevesen bíráltam. Eveken át nyilvánosan és négyszemközt szinte szüntelen párbeszedet folytattam Ben Gurioonal — nem is feleitek el nehány, az éjszakába nyűló vitát — minden eredmény nélkül. Mindig meg voltam győződve arról, hogy az idő az araboknak dolgozik,' Ben Gurion ennek az ellenkezőjét vallotta. Felvetődik bennem a kérdés: mi az oka annak, hogv egy ilyen nagy politikai tehetség, akiben ennyire egyesült a látnoki képesség és a realizmus, nem ismert fel egy ilyen magától értetődő tényt? Az arabok husz-harmincszorta erősebbek Izraelnél es sokkalta nagyobb területekkel rendelkeznek. Ezenkívül olyan időket élünk, amikor a korábban gyarmatosított államok függetlenekké valnak es úrrá lesz rajtuk a szenvedélyes nacionalizmus. Hogyan is remélhető ilyen körülmények között, hogy az idő Izraelnek dolgozik?... Nem volnék korrekt és tisztességes, ha ehelyütt nem említeném meg, hogy az izraeli politikának ebben a bírálatában a felelősség nagy része, ha ugyan nem a legnagyobb része,az Egyesült Államokra hárul...” Goldmann a továbbiakban részletesen elemzi az 1973-as októberi háború következmenyeit, az izraeli legyőzhetetlenség legendájának összeomlását, s későbbi írásaiban — itt a Le Monde Diplomatique 1979. augusztusi számában megjelent tanulmányából idézünk — olyan megoldási formulát javasol, amely nem sokban különbözik a szocialista országokétól. “Véleményem szerint az egyetlen hatékony megoldás az, ha a nullpontrol indulunk el. Javaslom, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió hivja össze az uj genfi konferenciát, a lehető legtöbb ország, s ezen belül a lehető legtöbb arab állam részvételével. A vita alapja az összes határozat, amelyet az ENSZ a Közel-Keletről hozott, kezdve azzal az 1947-es határozattal, amely zsidó államot teremtett Palesztinában. Az összes resztvevőnek el kell fogadnia ezeket a határozatokat, vagyis készén kell allni- ok arra, hogy vita nélkül elismerjek Izrael Államot, de az 1967-es határokon belül, esetleg kisebb módosításokkal — a Biztonsági Tanács 242. es 338. számú határozatai szellemeben —, amelyeket az a konferencia is meghatározhat... E konferencia célja az lenne, hogy eljusson a globális közel-keleti rendezéshez, amelyet nemcsak az ENSZ garantálna — a jelek szerint ehhez túlságosan is gyenge —, hanem mindenekelőtt a két szuperhatalom és az összes többi ország is, amely hajlandó részt venni a konferencián. A második eredendő bűn: a palesztinok. Ami a második eredendő bűnt, a palesztin problémát illeti: “A cionizmus tevedése vagv — ahogvan azt egyszer mondottam — eredendő bűne volt, hogy e problémát nem ismerte fel kellő időben, és figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogv a zsidókon kívül másfel millió palesztinai él Palesztinában. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének eredeti határozata, amelynek célja Palesztina felosztása volt, figyelembe vette ezt a helyzetet es ezert azt javasolta, hogy két államot hozzanak létre Palesztinában, egy zsidót és egy arabot. Az arabok vonakodtak elfogadni ezt a megoldást, és nem sikerült ugyan megsemmisíteniük a zsidó államot,de gyakorlatilag lehetetlenné tették az arab allam létrehozását.” “Golda Meir, alti csaknem minden térén konzervatív és hajthatatlan volt, miniszterelnöki minőségben mindvégig vonakodott elismerni a palesztin nép létezését... A harmadik eredendő bűn: a diaszpóra. Izrael első 28 évének története megmutatta: nem valósult meg az a remeny, hogv a zsidó nép egesze vagy nagy többségé egyesül a zsidó allamban. Az Izraelbe való bevándorlás jelensege még azok számara is nagy csalódás volt, akik e könyv szerzőjéhez hasonlóan sohasem számítottak a diaszpóra teljes megszűnésére, nem is kívánták azt. A rendkívüli intenzív erőfeszítések ellenére, amelyeket éveken at folytattak, hogy támogassák es bátorítsák a bevándorlást Izraelbe, a nép alig egyötöde él ott. Valós feltételezések alapján nem is számíthatunk arra, hogy a bevándorlók számában radikális változás következik be, vagy megvalósul a remény, és a diaszpóra többsége bevándorol Izraelbe... A zsidó nép mindig két szférában élt, a centrumban és annak perifériáján, a diaszpórában. Ha mérleget készítenénk, kétségkívül megállapítanánk, hogy a zsidó nép történelmének több évszázadát töltötte Palesztinán kívül, mint saját hazájában... nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül, hogy a zsidók többsége már akkor is Palesztinán kívül élt, amikor a rómaiak még nem pusztították el a zsidó államot... Az, amit a zsidó nép a mai diaszpóra kétezer eve során akar a maga, akár a befogadó országok kultúrájához hozzájárulva alkotott, bizonyara nem kevésbé jelentős, mint amit azokban a korszakokban alkotott, amikor saiat szuverén államban élt. Goldmann alapvetően nem ideológus, hanem gyakorlati politikus. Számos kiváló felismerése és polémiájának nemes indíttatása nem marad hatástalan, mert gondolkodásra és önvizsgálatra késztet — izraelieket és palesztinokat, zsidókat és nem zsidókat egyaránt. Bátran és kockázatot vallalva elmegy a végső határig, ameddig egy cionista elveit fel nem adó — liberális polgári politikus egyáltalán elmehet. Makai György NASHVILLE, Tenn. A szövetségi titkos rendőrség egyik tagja tanúvallomásában azzal vádolja a Ku Klux Klan öt tagját, hogy összeesküdtek egy zsinagóga felrobbantására, azzal a szándékkal, hogy “a zsidók gazdasági alapját lerombolják.” Charles Low, a rendőrség tanúja többek között ezt mondta: “A Ku Klux Klan és a nácik úgy vélik, hogy a zsinagóga felrobbantásával arra késztetik a város lakosságát, hogy bojkottálják a zsidó üzleteket és a keresztény tulajdonosok üzleteit támogassák.” AMERIKAI "7" MAGYAR SZQ r** *************** *****É*ftatÉQa*éÉ* A* USPS 023-980 ISSN 0194-7990 Published weekly, exc. last week in July and 1st 2 weeks in August by Hungarian Word Inc. Inc. 130 E 16 St. New York. N.Y. 10003. Ent. as 2nd Class Matter, Dec. 31. 1952 under the Act of March. 21.1879, at the P.0, of New York, N.Y. Szerkeszti a Szerkesztő Bizottság Előfizetési árak New Yorkban, az Egyesült Államokban egy évre $ 18.-- félévre $ 10.- Kanadaban es minden más külföldi országban egy évre $ 20.- félévre $ 12.- Postnjastert Send address changes to Hungarian Word, Inc. 130 E 16 St. New York, N:Y. 10003.
