Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-06-11 / 24. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 11. 1981. 4. Levelek BÁLINT IMRE ÜDVÖZLETE GELLERT HUGÓNAK Betegségem miatt nem vehettem részt az én ked­ves Hugó barátom tiszteletere rendezett ünnepé­lyen, pedig mennyire szerettem volna. De remélem, hogy a Kulturszövetseg, amelynek Hugo is tagja volt es amelynek lapjában,a Kulturharc-ban oly sok nagyszerű rajza jelent meg, két volt elnöke, Ferry­man es Dr. Bard részt fognak venni. Ha megjelen­nék, akkor megkérnem a rendezőséget, hogy az illusztris vendégek fenntartott helyére ültessék őket mert kevés emberről tudok, akik ezt jobban megér­demelnek. Hugo nemcsak jo elvtarsam volt, barátom és kol­legám evekig, de mint ember is kellemes es szeretet­reméltó volt, mint ahogy biztosra veszem, ma is az. Mosolygott, ha rosszul mentek a dolgok, még job­ban mosolygott, ha ritkán bár, jók voltak a dolgok. Hat hogyne mentem volna el ünneplésére. Ha ott lettem volna, en is szót kértem volna az ünnepi szó­nokok között es csak ennyit mondtam volna (mert tudom, hogy igen szűkre szabtak a beszédeket): Tisztelt Közönség! Ismerem Hugót, hiszen évekig együtt dolgoztunk. Hugo ember a javából. Gratulálok. Bálint Imre riltakozzunk Washingtonban A Szakszervezetek Fekete Tagjainak Tanácsa or­szágos konferenciát tartott Washingtonban a Shera­ton szállodában. A szervezet csoportjait 1000 dele­gátus képviselte. William Lucyt a State Country and Municipal Workers szakszervezet tagja, a FSZ titkár-pénztáro­sa felszólalásában ezeket mondta: “Tagadhatatlan, hogy a munkások kevesebbet kapnak és többet fizetnek mindenért, mig a nagy- vállalatok profitja állandóan emelkedik.” Majd igy folytatta: “Elérkezett az idő, hogy az ország munkásai es a velük egyetértő polgárok hatalmas tüntetést rendez­zenek Washingtonban és a Reagan kormány tudomá­sára hozzák: nem tűrjük a társadalmi juttatások ál­tala javasolt csökkenteset, vagy megszüntetését.” James Lyons, a szervezet chicagói osztályának tagja javasolta egy albizottság megválasztását, amely hivatva lesz megállapítani a washingtoni tüntetés dátumát. “Nagyon nehéz mozgósítani a tagságot — mondta Lyons — ha nincs meghatározott dátum Az AFL országos vezetősége jóváhagyta a tömegtüntetést, de nem tette közzé a tüntetés napjai.” A konferencián megjelentek határozati javasla­tot fogadtak el, melyben követelik a SALT II Egyez­mény ratifikálását. Szervezési kampányt indít AZ EGYESÜLT NEMZETEK -EGY CSALÁDBAN POUGHKEEPSIE, N.Y. Küldök 15.- dollárt, amiből 5 dollar előfizetési dijam kiegészitese, 10.— dollar pedig gyorssegély, mert nagyon aggódom lapunk megjelenéséért. Bar látom, hogy a hálás előfizetők igyekeznek tehetségük szerint gyorssegélyt küldeni. Nem tudtam előbb imi, mert öregkori csontdefor- mácio van a jobb kezemben, használat közben nagy fájdalmakkal jár. Még szerencse, hogy 75 éves ko­romban ért utói. Hál’ Istennek már jobban van. Sajnos gyermekeim nem tudnak sem Írni, sem ol­vasni magyarul. 10 élő unokám es 5 dédunokám még beszélni sem tud magyarul. Két legidősebb unokám, kiknek angol, francia es amerikai indián származású apjuk van, törik a magyar nyelvet, mely­re férjem tanította okét, aki sajnos már 17 éve ha­lott. 8 unokám, akik a magyaron kívül lengyel, cseh és ir származásúak, meg csak hallani sem akar a ma­gyar nyelv tanulásáról. Egyik unokámnak két gyer­meke van és tanítja ókét magyarul, pedig a felesége francia, holland es amerikai indián származású. Ötö­dik dédunokám szépen ejti ki a magyar szavakat, pedig egyik dédapja Oroszországban, nagyapja mar itt született. Elő nagyanyja direkt izraeli családból való, de már itt született. Bordás Maria (Szerkesztő megjegyzése: Kedves olvasónk unokai­nak és dédunokáinak szívesen küldenénk minta- példányokat lapunkból. Az angol oldalon lévő ma­gyar társalgásból talán könnyebben tanulnák meg nagvsz'úleik nyelvét, ismerkednének meg őseik kul­túrájával.) ÜDVÖZLET KOLOZSVÁRRÓL Hosszas várakozás es a kínzó honvágy után végre itthon vagyok. Szülővárosomból küldőm vidám üdvözletemet mindnyájuknak, akik a lapnál dolgoz­nak. Erőt, egészséget, jó munkát. Leöb Jenő (Köszönjük a jókívánságokat és elnézést kérünk, hogy k. üdvözletét csak kesve közöljük. — Szerk.) Az International Association of Machinist (LA.M.) 751-es csoportjához tartozó 30.000 munkás, a Boe­ing Vállalat alkalmazottai elhatározták, hogy szerve­zési kampányt indítanak azon üzemek munkásainak megszervezesere, akik az ország 44 különböző álla­mában 3.500 kis -és középüzemben dolgoznak Boe­ing rendeléseken. A magas kölcsönkamat miatt a 727-es és 737-es repülőgépekre adott rendelések csökkentek és több mint 1500 munkást bocsátottak el januar I.óta. A Boeing üzem uj 757-es es 7ö7-es jelzésű ge pékén dol­gozik. A jelek szerint a hadifelszerelésekre adott rende­lések emelkedni fognak. Az elpiult esztendőben a hadirendelések 1.5 milliárd dollárt tettek ki. Ebben az üzemben gyártják a szárnyas rakétákat, a Roland repúlo-elhárito rakétákat és a tengerlattjárók elleni rakétákat. A helyi csoport a szervezési kampányon kívül el­határozta, hogy tanfolvamot állít fel, ahol külön­böző politikai tisztségek elvállalására nevelnek ki jelölteket. A szervezet aktiv részt vesz a városi, me­gyei es állami politikai választásokban. Az lAofM javasolja Az International Association of Machinist (TAM) a vasmunkások szakszervezete javasolja a követke­zőket: 1. ) Állítsak vissza a tanoncrendszert. Nagy hiánv van szakképzett gépészekben, szerszámkészítőkben, általában vasipari szakmunkásokban. Ezt a hiányt akarják a fenti javaslattal orvosolni. 2. ) Lendítsék fel a haióépitést. 3. ) Eptisék uiiá az ország nagy városainak belső vidékeit. 4. ) Építsek fel az ország nemzetgazdaságát, a szakszervezetek bevonásával. 5. ) Modernizálják, az energiarendszert. 6. ) Fogadjanak el egy nép érdekét szolgáló adó­rendszert. 7. ) Módosítsak az egeszségügvi rendszert. William Winpisinger, a szervezet országos elnöke egy szakszervezeti konferencián taglalta e kérdéseket. REAGANOMICS 2. Előző Írásomban a Reagan kormányzat gazdasági politikáját vettem “toliam hegyére.” Egy kis kitérő után, most visszatérek Írásom eredeti tárgyara. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Rea­gant pártoló társadalmi körök ennek a gazdaság-po­litikának jogosultságát — jól megszervezett propa- gandagepezetük, a média, segítségével — a novem­beri választásokban nyert állítólagos “mandátum”- raalapitják. Reagan a szavazásra jogosultaknak nem több, mint 26—27 %-val nyerte el az elnöki tisztsé­get, ezt semmiképpen sem lehet “mandátum ”-nak nevezni. Ennek a hamis mandátumnak ismételt hangoztatásával azt a hitet akarják az amerikai nép­pel elfogadtatni, hogy a Reagan-program csak végre akarja hajtani azt, amire a nép a választásokon neki utasítást adott. Sajnálatos, hogy túl sokan, akiknek okosabbnak kellett volna lenniük, bedőltek ennek a csalárd propagandának, hogy az USA népe jobbra fordult, konzervatív lett. Ami történt, az az, hogy USA nepe elutasította Cartert, amiért megszegte összes igeretet, amelyeket 1976-ban, megválasztása érdekében tett. A nép balra kívánt fordulni, nem jobbra. Lássuk csak, miben áll ez a Reagan-fele gazdasági politika? A meghirdetett jelszavak szerint a Reagan-prog­ram célja az államhaztartas egyensúlyának helyre­állítása es az infláció meggatlása. Mi a valóság? Ál­dozatokra van szükség, tehát korlátozni kell a mun­kabéreket es az infláció okozta dragasagi pótleko­kat, fejsze ala vetni a kiskeresetűeknek es szegények­nek nyújtott szükséges és erkölcsileg méltányos szolgáltatásokat. Megszünteti, vagy jelentősen csök­kenteni az iskolásgyermekeknek adott reggeli tejet és déli étkezést, csökkenteni a szegényeknek adott élelmiszer-utalványokat; csökkenteni a közsegélyt, és bevezetni a “workfare”-nek nevezett, a kózsegé- lyesek által végzendő kötelező munkát (amiről több államban már kiderült, hogy többe kerül a végrehaj­tás, mint a megtakaritas); az öregkori juttatások furfangos megkurtítását; a munkanélküli segély csökkentését; és amit csak lehet a szegények és a dolgozok bőréről még lehúzni. Ugyanakkor adó­csökkentést nyújt a program, ami a kiskeresetüek- nek alig nyújt valamit, annál főbbet a gazdagoknak es a vállalatoknak. Erre a hivatalos magyarázat az, hogy az igy nyert kedvezményt a vállalatoknak(ipari befektetésekre fogjak fordítani, és ezzel felsegítik a gazdaságot. A tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen tőkéket a vállalatok olcsóbb munkabérű kül­országokban fektetik be, tehát a feltételezés tudot- tan hamis. A Reagan által benyújtott költségvetés mindenegyes tetele csökkentést mutat, kiveve a katonai kiadásokat, amelyeket lényegesen felemelt, holott minden közgazdász tudja, be nem vallottan, hogy ez az egyetlen legfontossabb oka az infláció­nak. De meg lehet ezt érteni, ha szamba vesszük, hogy a Reagan kormány minden tagját anyagi érde­kek fűzik a hadi-iparhoz, és a hadi-ipari erdekeltse- gek voltak a legbőkezűbb adakozók Reagan válasz­tási kampányához. A hadi költségek növelésének igazolására kell felújítani a hidegháborút, és a koholt “szovjet fenyegetés” tajtékzó kürtölését, amit az uralkodó osztály számos magas állású tagja is cáfol. A vigasztaló és megnyugtató körülmény mind­ebben az, hogy napról-napra növekszik a Reagan program ellen tiltakozó szervezetek és az azokban résztvevő tömegek száma es harciassága. V. 0. TERJESSZE LAPUNKAT

Next

/
Thumbnails
Contents