Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-06-04 / 23. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 4. 1981. 10. TIZENNEGYEDIK BESZÉLGETÉS arról, hogy mindenki úgy él, ahogy tud, nem úgy, ahogy szeretne Mán a másik tavaszon hiába híjtak, nem mentem Moj- zes Pál bátyámékhoz szántani. Nem fogok én mindig másnak szántogatni. Meg aztán nagyon is kurtán bántak el velem. Mán akkor okosabb voltam, nem lehetett mán velem úgy kibabrálni, ahogy ők akarták. Tavasszal nekem, ahogy nyílt az idő, mán menni kellett hozzájuk és egész májusvégig úgy dolgozni, mint egy nagy kocsis vagy napszámos. Ügy megkövetelték, se játszani, se egy kicsit megállni vagy kimaradni. Azt nem szerették. De fizetni meg az ég világán semmit nem fizettek. Hogy ük megszántják a mi fődünket. Mi vót az? Mán csak a kert. Meg az egyháztól egy hold. Ennyit ért az én munkám két vagy három hónap alatt. Még annyit megtettek, hogy ha vásárra mentek, elvitték édesanyámat is. Meg a termésünket behordták. De most már nem vót födünk se, mondtam: én felszabadultam. Ha nincs főd, nem kell érte raboskodni. Á, nagyon ki tudnak a nagygazdák használni egy fiatal fiút. Mert az a gondolatuk, hogy ott tanul a gyermek. Igaz is, de mán eleget tudtam, hogy ez nem jól van. Meg aztán nem is szerettem hozzájuk járni már, mert Mojzes Pali bátyám elvette Kerekes Fáni néné- met. Ebbe halt bele Mojzes Pál bátyám, az apja, az öreg. Olyan kornyadozó lett az akkor tavaszon, hogy édesanyám meg is mondta: nem éri meg az újat. Nem is. Mer Kerekes Fáni nénémnek harmadik ura lett ez a Mojzes Pali bátyám. Pedig minálunk nem vót szokás, hogy egy menyecske egyik ura után másikat keressen. Igende Fáni néném még jány korába elrúgta a patkót: gyereket kapott a szapora szavú fiától, Csorba Marciiul. Mer Kerekesék szomszédok voltak Csorbáékkal. A gyerekek nagyon szerettek együtt játszani már kiskorukba is, de az öregek nem szívelték egymást, még meg is ölték volna egymást egy kanál vízbe. Miért? Mert Csorba Jósep bátyámnak hatvan holdja vót, de Kerekeséknek csak harmincnégy. De ez a szapora szavú Csorba Jósep, ez csak ojan juhász famíliábul való vót. Ennek az apja, az öreg Csorba Márton, akit én má nem ismertem, mer agyonverték, még azelőtt, ez még juhász vót. A Salánky-uradalomba lopkodta össze a vagyonját. Úgy csinálta, hogy mint juhász, a bárányoknak a szépit, javát mind a maga nyájába szedte, az uraságnak csak a hitványát hagyta. Így meggazdagodott nagyon, mert abba az időbe még a juhnak minden szőre- szála arany vót a jó juhász kezébe. Még mikor a szapora szavú házasodott, még akkor olyan juhászlakodalmat csaptak, hogy csak juhász, harminchárom család vót meghíjva a lakodalomra. De mikor a lakodalom legjobban állott, jöttek a pandúrok, és elfogták az öreg Csorbát, elvitték. Sokat ült az osztán, de nem tudtak rábizonyítani semmit, hanem a pandúrok úgy elverték vót az öreget, hogy abba halt vóna bele, nemsokára azután, hogy hazajött. De még annyi ideje vót, hogy a sok pénzin megvette az egyik Salánkynak az örökségét, ötven holdat. Mert vót egy másik Salánky is, aki ötven holdat örökölt a határba, mint a Sámuel tekintetes meg a Polixénia méltósága. Osztán ez a Salánky csak azért adta el a tolvaj juhásznak a maga örökségét, hogy olyan úrrá tegye a juhászt a faluba, mint az unokatestvérjei. Tíz holdat meg a szapora szavú vett ehhez, így lett neki hatvan. Szerették is Kerekes Imre bátyámék, ha a Fáni já- nyuk meg tudta vóna csípni a Marcit. De az apja azt mondta, inkább agyonveri a fiát, de nem engedi, hogy egy harmincholdas gazdához csapjon be kocsisnak Mer az ijen nagygazdáknál az új férj csak kocsisnak számít, kinn hál az istállóba. Hát hogy az ő fia nem kötözik át a Kerekesék óljába hálni. Így nem lett a házasságbul semmi, hanem a Fáni azt hitte, akkor lesz valami, ha sikerül neki a Marcival az egyesség, hát gyereket fogott tülle. De hiába lett gyerek, az öreg szapora szavú mégse adta oda a fiát. Fáni osztán szégyenébe férhe ment más faluba, Ti- szabecsre, egy jó gazdacsaládba, Bimbó Pistához. Kerekes Imre bátyám meg mind azt kiabálta falu- szerte, hogy ő nem engedi, hogy jányát egy ffisíís juhász ivadéka elvegye, mert az öreg Csorba Márton még csontfésűt hordott a vállig érŐ csimbókos nagy hajába. De az fi apja meg má negyvennyócba is igaz jobbágy gazda vót, hogy a rovásfák még fnost is ott vannak felakasztva a szelemenen. Meg hogy neki kell bírónak lenni, ha Pereszlényi leköszön. Nagy választás is vót akkor, de bizony szapora szavú győzött, 6 lett a bíró, erre még nagyobb lett a harag, akkor ment férhe Bimbó Pestához Fáni néném. De nem soká vót Tiszabecsen. Hiába ment a nagy faluba a kicsiből. Meg hiába ment a híres Bimbó famíliába, mert a Bimbók mán akkor nagyon a végin vó- tak. Bimbó Pista meg nagyon ivott, és eldorbézolta a vagyonmaradékot. Haza is jött Fáni néném egy fél esztendő múlva, odaveszett a hozomány. Elment a gyerekével, haza is hozta, akkor danolták a faluba, hogy: Tiszabecsi kert alatt, Fáni jányom elszaladt, Bimbó Pista utána, Kötőfék a nyakába. Hiába danoltuk a kötőféket a nyakába, nem jött utána, pedig nagy per lett belőle. Sose kapták vissza a pénzüket, Bimbó Pesta meg elment Amerikába, odaveszett a móring. Akkor azt mondta Marci bátyám, hogy megtréfálja Kerekes Fánit, amért elment. Meg is tréfálta, mert még egy gyereket csált neki. Fáni néném meg örült, mert azt hitte, hogy akkor mán elveszi. Nem vette el, arra újra férhe ment egy orosz cselédemberhez, Murza Gergőhöz. Csorba Marci bátyám azt mondta, nem nyugszik, míg tizenkétszer be nem ótja Fánit. A meg segét- séget akart. Vót akkor Ábrahám Pál bátyámnál egy orosz kocsis, rettenetes erős ember vót, rutén vót, orosz vallása is vót. Ezt vette férjnek magához, hogy evvel agyonvereti Csorba Marcit. így ment másodikszor két gyerekkel férhe Fáni néném. Igende, amijen erős vót Murza Gergő, ojan púja vót. Egy köblös zsákot úgy hajított a fel a vállára, mint a semmit, de csak bámult a nagy világba, soha senkire nem emelte fel az ujját. Jó ember lett szegény, mint a máié. A mellett tanult meg Fáni néném káromkodni. Mer ojan csúnya rempes nyelve lett, hogy még hallani is iszonyú vót. Nem szégyellt a végigmenni a falun és a túlsó végén megállani az utca közepin és elordétani magát, hogy: — Gergő!... Gergő, a fene egyen meg, gyere haza... Mert Murza Gergő nagyon szerette a páj inkát. Meg tudott az abból inni egy félakóval eccerre. Ügy hozta haza néha Fáni néném sokszor tökrészegen, hogy fogta a filit. Ez a Murza Gergő osztán akkor tavaszon kaszáláskor megemelte magát. Fogadásbul maga tett fel egy nagy tőkefát a szekérre, megszakadt benne valami, és hirtelen kaszálásnál meghalt, özvegyen maradt a Fáni. Alig halt meg, Mojzes Pál bátyám feleségül vette. Még mondták, hogy siet, míg harmadik gyereket nem kap a Fáni Csorba Marcitul. Mer az ojan vót, hogy egy urától se vót soha gyereke, azt mondják, mert egyik urát se szerette, csak most is még Csorba Marcit. E vót a szégyen, ebbe lett beteg Mojzes Pál bátyám. Nem vót mán akkor fiatal Pali bátyám, vót vagy negyven esztendős forma. Én nem is tudom, há tette a szemét, elég a hozzá, hogy az apja nagyon elkeseredett, és csakugyan nem érte meg az újat. Szüret tájon meghótt. (folvtatjuk) TERJESSZE LATUNKAT! A tavaszi parkban (folytatás a 6. oldalról) Washingtonban és engem a munkapad mellől nem nyugdijba küldenek majd, hanem a sirba. Pedig elhiheti, hogy elkelne a pihenés, mert faradt vagyok. Harminckilenc éven at folyton a munka és a munka, meg a gond es a baj. Mert hat gyereket fölnevelni és minden kötelezettsegnek eleget tenni egy életen át, nem kis dolog uram és semmi köszönet erte. Sokáig hallgatunk. (*) lefejt egy feltnyi kerget a korhadó fatŐrzsről és apró darabokra tördeli, én a kezemben lévő gallyal értelmetlen ábrákat rajzolok a poros földre. Nem tudom, min tűnődik, én arra gondolok; hogy az emberek egyebet sem tesznek a világon, mint építenek és rombolnak es most valakik ismét lerombolnak valamit, amit masok felépítettek. Dr. Leon Stein és dr. Francois (Beverly D’Albert felvétele) Dr. Leon Stein, amerikai zeneszerző és karmester most töltötte be 70. életevét. Dr. Francois D’Albert, a világhírű amerikai magyar hegedumuvesz áprilisban es májusban óriási sikerrel adta elő Dr. Stein hegedűversenyét Chicagóban a City Symphony Orchestra hangversenyein. A szerző Dr. D’Albertnek dedikálta művet, aki úgy Amerikában, mint Kanadában mar bemutatta ezt a modern versenymuvet. Dr. Stein a chicagói De Paul University volt de’- kánja, Dr. D’Albert, a Chicago Conservatory College volt elnöke, jelenleg a Governors State University professzora és “artist-in-residence”, a G.S.U i Quartet vezetője. Aprily Lajos: KERES AZ ÖREGSÉGHEZ •• t .. ff Oregseg, bölcs fegyelmezoje vernek, taníts meg, hogy Csendemhez csendben érjek. Ne ingerelj panaszra vagy haragra, hangoskodóböl halkits hallgatagra. Ne legyek csacska fecskéhez hasonló, ritkán hallgassam hangom, mint a hollo. A közlékenvség kútját tömd be bennem, karthauzi legyek a cella-csendben, Csak bukdácsoló patakok csevegnek, folyok a torkolatnál csendesednek. Ments meg zuhatag-szaju emberektől, könyvekbe plántált szó-rengetegektől. Csak gyökeres szót adj. S közel a véghez, egy pátosztalan, kurta szó eleg lesz, a túlsó partot látó révülésben a “Készen vagy”-ra azt felelni: — Készén. Móricz Zsigmond /í Ío-Uxag em&esi XXITT.
