Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-05-21 / 21. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 21. 1981. 6. HÁZASODIK ATRÓNÖRÖKÖS Legyenek bár gazdagok, vagy szegények, nemesek vagy polgárok, jobboldaliak, vagy baloldaliak, az angoloknak érdeklődésükben akad egy közös neve­zőjük: a Buckingham-palota és a királyi család, így aztan a trónörökös legényelete, meg ha viszony­lag rendben alakult is, kezdte már őket nyugtalaní­tani. Károly 32 évesen, úgy látszott, berendezkedik a hosszú és kénvelmes nőtlenségében. Ha mint le­endő királvnak a kötelességeiről meg is volt a ma­gasztos elképzelése, láthatóan kevéssé tartotta sür­gősnek, Hogy kiválassza a leendő királynét. Az, akit az amerikaiak “szinarany partinak” ne­veztek el, sohasem titkolta el, ki iránt érez rokon- szenvet. A pletyka több mint hatvan flörtöt, idillt, viszonyt tulajdonított neki, sót még menyasszonyo­kat is... Egvetlen ilyen “kalandot” sem cáfolt meg — egyetlen kivétellel. A múlt év végen a Sunday Mirror szóvá tette “a vasutügyet”: egy fiatal lány, akit Karoly herceg meghívott, az éjszaka egy nagy részét a királyi különvonat szalonkocsijaban töl­tötte, a vonat pedig nyilt pályán álldogált. Már más­nap megcáfolták ezt; előbb Károly herceg, maid a királynő is. A herceg első ízben tette ezt. A cáfolat megfogalmazasa csípős volt, stírő méltatlan kodással. Az ifjú hölgy, akinek a becsületét a herceg és az udvar igy megvédte, Lady Diana Spencer volt. Károly Fülöp Artúr György herceg, a Mount- batten-Windsor házból Wales 21. hercege, Chester grófja, Rothesay hercege, Carrick grófja, Renfrew bárója, Skócia föintendánsa, stb., valóban olvan “szinarany parti”, mint ahogyan ezt az amerikaiak képzelik? Igen, Karoly igen jő parti, akinek a vagyo­na, még mielőtt a trónra kerülne, máris igen tekin­télyes, a jövedelme is az. A XIV. század óta a trón­örökös nagykorúsága elérésekor megkapja Wales her­cegséget. Ez Nagy-Británnia leggazdagabb földjeiből 300 ezer hektárt jelent, ezernyi gazdaságot, cricket- pál y ákat, golfpályákat, lóverseny pályákat, ingatlano­kat, osztrigatelepeket Hartfordnál — és a hires Darmoor-bórtönt, amelynek a bérleti dija minden negyedévben gazdagíthatta volna már eddig is a hercegi vagyont, ha Karoly ezt szégyellve, nem mon­dott volna le róla. Egyébként is önkéntesen fizet be az államkincs­tárba ez a kivételezett férfiú — mert adófizetéstől mentesül — a jövedelme felének megfelelő körülbe­lül 300 ezer font sterlinget minden évben. A trónörökös kiváltságai között vannak más szo­katlan, de hagyomány diktálta elemek is: tuzelo- szallitmany, egy font bors, továbbá övé minden olyan “kis vagy nagv” bálna, amely véletlenül Wa­les partjaira téved. A hercegnek három kastélya van es High Grove- ban egy uj rezidenciája, amelyet már Lady Dianával együtt rendezett be. Mindezeket magánbankszám­lájáról tartja fenn. O fizeti két inasát, két szobalá­nyát és nyolc magántitkárát is, ennyi a személyzete. A lovaspólo űzéséhez szolgáló lovakat, továbbá a tiz ponilovat, három versenylovat, vadászkutyafal- káját, horgászcsónakjait, jachtját, valamint a londo­ni Berkeley Square-en lévő hires éjszakai lokálban, az Annabel’s-ben tett ritka látogatásait,ezenkívül a világ körüli utazásait, végül pedig a kissé divatja­múlt, de mindig a legjobb szövetekből készült ruhá­it kizárólag olvan csekkekkel fizeti, amelyeken ez az alairas szerepel: “Chester”. Ezt a nevet használja igen gvakran. Nem álnév, hiszen ö Chester grófia is. TERJESSZE LAPUNKAT Szerb Antal: BUDAPESTI KALAUZ Kolozsváry Sándor Illusztrációival jelent meg 1935 karácsonyara Szerb Antal kedves útikönyve — a Budapesti kalauz Marslakók számára —, melyet tiz évvel később a Vajda Janos Társaság adott ki új­ra, a mártírhalált halt Íróra és grafikustársára emlé­kezve. Ebből a kötetből valók az alábbi részletek s az illusztráció is. A Marslakó egy szép nap szerencsesén megérke­zett Pestre, szobát vett a Bristolban, lekefélte ruhá­járól a csillagok porát es telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam mega Várost. Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az újság­írókra es a jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogjak Önnek mondani, hogy a pesti ember ilyen meg olyan. A pesti ember, akiről ők beszélnek, ép­pen olyan, mint minden más kereskedő, ha nincsen pénze. Mit erdekel az egy Marslakót? Én a várossal akarom Ont megismertetni, azt hiszem, a házak az igazán lényegesek. De talán nem is a házak: az ut­cák egymásra hajló erotikája, melyben néha erő fe­jeződik ki és olykor grácia, a forgalmak hőfoka ta­lán, a közterek és a szobrok éghajlati viszonyai, az autobusz-szamokkal kapcsolatos irodalmi asszociá­ciók, vagy valami ilyesmi. Hisz On ért engem. * A Lánchíd, amint látja, Uram, empire-stilusban épült, mint az egyik oldalon az Alagút bejárata és a másik oldalon a Főkapitányság. Általában Pestnek két történelmi rétege van: a bárók, amely az alap­vető katholikus és német polgárság lelke, és az em­pire, amely egy nagy magyar lendület emlékét őr­zi, égy lendületet, amely azóta a semmibe enyészett. Itt az Alagút és a Főkapitányság között, még meg­van valami belőle. Ha a nádor lenézett palotájából, száz évvel ezelőtt, ezt a képet látta. Es sóhajtva Széchenyire gondolt, akit ö csak Stefi gróf néven becézett. Azután visszatért íróasztalához, konok munkakedvvel, mint Habsburg ősei. A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, es nem banja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budara es azutan jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a holggvel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a hid olyan hosszú, Budapest az igaz és mélységes szerelmek városa. Higgye el, Uram, aki ismeri ezt a varost,csak könnyezve tud beszélni róla. A Duna-partok. A Dunának két partja van, mint a folyonak általában. Azt hiszem, az is normális, hogy a két part itt is két világ. A pesti parton zenes kav'ehazak nyitnak es csuknak, a budai parton gesz­tenyefák. A pesti partra nem ajánlatos napsütésben menni. Nem vagyok biztos az ízlésében, de azt hi­szem, nem az Ön esete, ami ott olyankor látható. Ez a part teli estéken szép, amikor csak piarista ta­nárok járnák rajta kettesével. Csak mennek, nagv reverendasuhogtato titokzatos lépésekkel, a rend- házbol el, az Országház felé, és sétájuk célja mégis a vacsora, melyet visszaérkezve fognak elfogyaszta­ni. Névnapokon a portás felgurit egy hordó sört a refektoriumba és szelíd szerzetesi tréfák között meg­isszák, tudományos és pedagógiai kérdéseiről tár­salogva. Vár. Bástyasétány. Csodálatos, ez meg megmaradt. Pedig ezt is lebonthatták volna, mint a Tabánt, mert ez is szép. A szerelmek itt szoktak kezdődni, Uram, miért, miért nem, ki tudja? Pasarét. Pasáról szó sincs. Valami modem érzésű óriás kicsi skatulyákat rakott ki a villamos mentén, azután Összeszedett egypár jómódú liliputit és azt mondta: Itt lakjatok. És laknak. Kicsi autóikon be­beszaladnak kicsi bankjukba: akikegy skatulyában laknak, meglátogatják egymást, tavasszal egymás kicsi kertjét dicsérgetik. Olyanok, mint az emberek. Józsefváros. Az egesz városrész albérletben kiadó. Az albérlők a jövendő Magyarorszag. Orvostanhall­gatók a klinikáról, finomelméjü bölcsészek, a Vá­rosi Könyvtár tisztviselői. Esténként borral locsol- gatják a meggyulladni készülő agyukat az Adria Hajóban, ahol nagyobb és spontánabb a lárma, sű­rűbb a füst és kedvesebb a pénzért kapható szere­lem, mint a Montparnasseon. Az albérlők idővel mind ismert emberek lesznek. De kicsodák a főbér- lök, senki nem tudja megállapítani. Hol volt az a sok férfi, aki után ez a rengeteg özvegy és árva ma­radt? Margitsziget. A keskeny parkban, ahol jobbra is, balra is lathatja felcsillanni olykor a Dunát, a mú­landóság folyamat, a szinte már túlságosan szép virágágyások között', itt szoktunk gyermekek lenni és itt szoktunk megöregedni. Itt öregedett meg a pestiek legnagyobb költője, Arany János is. 0 ugvan nem szerette Pestet, visszavágvódott a falujába... de a pestiek annál jobban szerették és szeretik ma is. Benne megtisztulva látják a saját életformájukat. Arany Janos is józan volt és dolgos, ö is szerette a pénzt és hogvha békében hagyjak, mint a pestiek. Ezek az ö tölgyei. Itt üldögélt, kapcsos könyvé­vel a kezében, és irta bele az őszikéket. Még ezt hall­gassa meg kérem, ezt a pár sort, hogyan irt Arany János a szigetről es önmagáról és a múlandóságról, amely itt kétoldalt folyik: A négy fűz elavult sarjai tán élnek Ma is, oltalmában fej’delmi személynek, Ki, hogy e szép sziget rászálla idővel, Beszöve nagy múltját virányos jövővel S hagyta, hogy a környék agg fülemiléje Éneke utolját ott elzsengicsélje. Azutan hallgatva ott várja halálát De kövessük Toldit és a rege szálát, Agg fülemile! 3^Zt/f6Í RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW. YORK, N. Y. (A 81-Ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar Mitzvah-tortak. Este 7.30-ig nyitva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents