Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-04-23 / 17. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 23. 1981. 9. Az örökléstanról A z örökléstan az a biológiai tudományág, amely az élőlények tulajdonságainak iva­dékaikon való megjelenésével foglalkozik. A kísérleti genetika megalapítója Mendel osztrák természettudós (innen ered a mende- lizmus elnevezés), azt viszont, hogy a kromo­szómák alapvető szerepet játszanak az örök­léstanban, Morgan fedezte fel. A genetikai jelenségek megismerésére ma már számos különleges módszerrel rendelke­zünk. Ezeket bizonyos részterületeken alkal­mazzuk; például a mendeli genetika a bioló­giai örökléstan átvitelét jellemző szabálysze­rűségeket tanulmányozza. A sejtgenetika a kro­moszómák kémiai szerveződését, számviszo­nyait vizsgálja az osztódásban. A genetikai anyag molekuláris szerveződésével és műkö­dési mechanizmusával a molekuláris genetika foglalkozik. Az élettani genetika vizsgálódási területe a gének működése a fenotípus kiala­kításában, a belső és a környezeti tényezők­kel való kölcsönhatásban. A biokémiai gene­tika a szintézési utakat figyeli meg, a fejlődés genetikája viszont a fejlődő szervezetben a gének működését. Az immunogenetika a sejti és humorális védekezés tényezőjét, az immun­anyagok képzését és szerkezeti sajátosságait befolyásoló tényezőket, a populáció genetiká­ja a népesedésben létrejövő változásokat, az evolúció genetikája pedig a fejlődési jelensé­geket kíséri figyelemmel. A felsorolást folytat­hatnék, de nem tesszük, csupán annyit emlí­tünk még, hogy a humán genetika általános­ságban az egyéni különbségek okait, a genotí­pus és a fenotípus viselkedését a rokonságban, a populációkban, a különleges klinikai genetika viszont a betegségek genetikai vonatkozásait kutatja. Fennebb többé-kevésbé mindennapos fogal­makat emlegettünk; közülük néhányat vizsgál­junk meg közelebbről is. A gén öröklési tényező, az öröklött tulaj­donságok nemzedékről nemzedékre adódó anyagi hordozója. Mai felfogásunk szerint a kromoszóma nukleinsav-molekulájának szerke­zeti felépítése alkotja a lényegét. Pontosabban: a gén sejtelem, amely a sejten belül, illetve a sejtmagban helyezkedik el. Tehát az öröklődés egysége, melynek helyzete a kromoszómákban meghatározott és egy-egy öröklődő jelleg ki­alakulását befolyásolja. Sejtosztódáskor a sejt­mag is kettéosztódik, a kromoszómák is ketté­hasadnak és megtermékenyülés után ismét ren­deződnek attól függően, hogy milyen öröklő- dési egységeket visznek magukkal. Klasszikus génfogalom szerint ezek a keresztezési egysé­gek tovább nem oszthatók. Így kezdetben két állapotát ismerték: a dominálót és a recesszí- vet (rejtettet). Később azonban kiderült, hogy a mutáció (változás) a gént kettőnél több alak­ban is módosíthatja, melyek mindegyike ugyan­azt a jelleget, de különbözőképpen befolyásol­ja. A különböző tulajdonságokat hordozó gé­nek helye pontosan meg van határozva az egyes kromoszómákban. A gén anyagi hordo­zója kémiailag a dezoxiribonukleinsav. A szer­vezet génjeinek összessége adja a genotípust, amelyet megkülönböztetünk a fenotípustól. A genotípus vagy idiotípus az egyén öröklött tu­lajdonságainak összessége, függetlenül attól, hogy ezek nyíltan jelentkeznek-e és fenotípust alkotnak, vagy rejtetten maradnak mint át­örökölhető s csak az utódokban esetleg meg­nyilvánuló sajátosságok. A fenotípus az élőlé­nyek megnyilvánuló tulajdonságainak összes­sége — ellentétben öröklődő tulajdonságaik összességével (genotípus) —, amelyek egy ré­sze rejtve marad s csak az utódokon kerül elő­térbe FOLYTATJUK Móricz Zsigmondi /l &alda<fem/iesi XVII. Mi vót a nekem, mentem újra a szánkómmal, hoz­tam helyette újat. Akkor jobban lehetett, hatták. Ak­kor még nem olyan világ vót. Most minden legkisebb darab fődnek gazdája van, de arra úgy vigyáz most a gazda, hogy még egy gyufaszálat se enged ki a bir­tokáról. Akkor? Elment az ember Nagypáltagba Csol- nokinál, lehetett hozni. Nem a Csolnoki fődjéről, mert annak kerülője vót, hanem mellette vótak az irtásfő- dek, onnan akármennyit lehetett. Csak éppen szekér­rel nem vót szabad járni, akkor megfogták az embert a kösség kerülői. Akkortájba jó világ vót nálunk. Vót munka min­dig. Vagy a magtárba kellett forgatni vagy lóherét gépeltek. Nem vót olyan sok garnitúra, mint most. De kapós vótam. Nagyon szerettek engemet minde­nütt, ahun dógoztam. Mojzes Jósep bátyám is, a nagy­gazda, megesmert Mojzes Pál bátyámnál, látta a mun­kámat, mert rokonok vótak, szomszédos vót a födjük sok helyen, elhívott, mikor a szántásból kikerültem, menjek neki nyári munkára. Mentem is szívesen, mi­kor Krószné eresztett. De ott nem szerettem lenni. Jósep bátyám nagyon fösvény vót, még vizet se adott. Vót egy kis füleskorsó, bütykös. — Jósep bátyám, elmegyek vízér. — Ne igyál vizet. Nem engedett vizet inni. Ha ebédeltünk, akkor se engedett. Egy korttyal meg kellett érni. Mikor ment a nagy aratás, mondom neki, a többiek meg uszítottak, mert nem mertek szólani, azt mindig rám hagyták. — Jósep bátyám, vegyen egy kis pájinkát. — Nincs most a zsidónál. Én meg mentem hazafele a mezőről, útba esett a kocsma, odaállottam az ablak alá, benéztem. Hát a zsidó éppen mérte a pájinkát az öreg Máli néninek. O maga vót ott pájinkáért. Már nem vót, akit küldjön, mert vót nekünk szembe két öregasszony, az öreg Máli meg a vén Bábi, azok nagyon szerettek iszogatni; mi­kor kisfiú vótam, annak az unokájával vótam játszó­pajtás, együtt jártunk iskolába, hát mindig mondta: ereggy el, fiú, hozzál egy kis pájinkát. Vót is akkor belőle egy jó tragédia. Ügy vót, hogy jön eccer Misiké, a vén Bábi uno­kája, azt mondja: i—------------------------------------------------“1 | Csoori Sándor: Nomádnapló $ 4.60 j Faludy György: Összegyűjtött versei 22.— ' II.Rákóczi Ferenc: Vallomások, | emlékiratok f i Emlékiratai $ 16.90 Kiáltványa 3.30 I NyirÓ József: Székelyek ’ 8.— Zöld csillag $ 10.— Kopjafák 6.— I Üz Bence $ 10.— íme az emberek 12.-« * | Halhatatlan élet 12.— | | Szalay Lajos: Hatvan rajza •* 4.— | i Cs. Szabó László: Vérző fantomok 12.— j Vaszaiy Gabor: Ketten Párizs ellen 12.— f A nó a pokolban is az úr $ 10.- Pók 12.— ( Édesanyánk Ö $ 10.— | | Kapható: | j PÜSKI - ! Hungarian Books & Records. 1596 2nd. Ave. New York N.Y. 10028■ ' | telefon: 212-879-8893 I RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA ■ 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK, N. Y. (A 81.Ik Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar Mitzvah-torták. Este 7.30-ig nyitva. — Te, nagyanyámnak megleltem a tojását a cso- nárba. Vót nála egy kosárba egypár tojás. — Gyere — azt mondja —, menjünk a zsidóhoz, ad­juk el. Mentem vele, mint kis gyermek. A zsidó nem adott érte pénzt, hanem cukrot adott nekünk. Estére, ahogy játszunk, mondja a vén Bábi: — Tudod mit, elméc Misukával, hozol pájinkát. — Elmegyek, Bábi néni. Megy a kosárér, hát jön vissza nagy lélekszakadtan: — Misuka, Mísuka, nem láttál egy kosárt, kicsi fiam? — Nem láttam, nagyanya. Jajjaj, óbégatott, nem lesz pájinka. Hanem Máli mama írt egy kis cédulát, menjünk avval. Elmentünk. Kaptunk egy kis pájinkát, hoztuk. Azt mondja Misu: — Igyunk. — Nem iszok én, még megérzik rajtam. — Nem érzik meg, én ittam, osztán még harmadnap se érezték meg. Hát ő ivott most is, én nem. Másnap megyek hozzájuk játszani, felmentünk az eperfára, osztán valamin összekaptunk. Misu leszállt, elkezdett hajigálni görrel. Mikor lejövök, ő meg össze­szedte a cimborákat, hajigáit. Csak mondtam, hogy ne hajigáljatok, annál jobban hajigáinak. Eccer felkapok egy röget, odahajítom. A szeme felett vágtam meg. Folyt a vér. Szalad be Misu, ordétva. Lett visítás, a vénasszonyok egyik jobban, mint a másik, jaj Misukám, lelkem, jaj, kisfiam, ki gyilkolt meg? — Megütött Jó Gyuri. — Jaj az átokravaló, megvakétotta a gyermeket. Majd adok én neki. Én meg hazaszaladtam, elbújtam a góréba. Jöttek a két vénasszony a vén szolgálóval, kerestek a házba, az udvaron, édesapám még élt, de nem vót otthon, kinn vótak a mezőn, benéztek a kasba, meg­látnak. Elszaladnak rúdér. De mind a hárman. A vót a szerencsém. Mondták, hogy majd a rúddal kipiszkál­nak. Én meg kiugrottam a góréból, felszaladtam a bog­lyára. Ma se tudom, hogy tudtam* én annak a tetejére felmenni. Hát megjön a három vénség, keresnek, meglátnak a boglya tetején. Járnak körül, körül, hogy tudjanak onnan lepiszkálni. Döfködtek a rúddal, de nemigen értek fel. Mondták, hogy gyere le. — Azér, hogy megverjenek engem, amért nem én hajigáltam, hanem engem hajigáltak, én csak egy kö­vet hajítottam. Hát szurkálnak a rúddal, én meg felállottam a bog­lyán és elkezdtem őket levizelni. Mentek egyik ódalrul a másikra, én meg utánuk for­dultam, úgy kergettem őket. El is mentek, de mi Miskával már másnap együtt játszottunk, hanem sokáig nem mertem elmenni hoz­zájuk. De eccer elfelejtettem, hogy mi vót, elmentem Mi­sukával haza hozzájuk zsendicét enni. Adtak egy nagy csuporral. Azután mentünk a ribizlibe, szemelgettünk. Nem is vettük észre, hogy a vén Bábi a hátunk mögé settenkedett és hátba ütött. Hajjó! Elszaladtam haza. Egypár nap múlva meglát a vén Bábi, rám szól: — Gyere csak, hozzál pájinkát. — Nem megyek én, megütött. — Nem ütlek többet, csak hozzál. Nem szeretem, ha Misuka megy, mert megissza, de te nem szereted. Addig csalogatott, hogy elmentem, hoztam neki. Hát ez mind eszembe jutott most, ahogy néztem a kocsmába, hogy a zsidó egy vénasszonynak valamit tőt az üvegbe, tudtam, hogy csak pájinka lehet hát én visszamentem Jósep bátyámhoz és mondom neki: — Jósep bátyám, van pájinka a zsidónál! (FOLYTATJUK)

Next

/
Thumbnails
Contents