Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1981-03-26 / 13. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 26. 1981. 5. Gabriel D. Hackett; Bartók az ember Aki Bartók Béla arcképét látja, komoly, majd­nem szomorú arcba néz. Zart száj. Nagy méltóság­gal tartott fej, melyből két acélkék, vizsgáló szem néz ki. S a meg-nem-alkuvo tekintet. A hatalmas koponya meretei után Ítélve, aki sosem latta, egy szálas testet kepzel alaia. S amint az evekkel a hír­neve no, az idealizálás is növekszik. Az újabb pla­kátokon, postabélyegen homloka már nagyobb az arcának Bartók maga jót mosolyogna a saját Parnasszusán. Nem mintha nem ismerte volna saját helyét és érté­két. Hamarabb tudta, mint a többiek. De tid szerény, túl tárgyilagos és túl okos volt ahhoz, hogy egy percnél tovább foglalkozzék vele. A két világháború közötti magyar urak gúnya, megnemértése bántot­ta, de nem húzta le. Tudta, hogy ő Bartók Béla, nem Gömbös Gvula. Közepesnél alacsonyabb, vézna, törékeny testét egy szinte tulnagvnak tetsző géniusz-fej koronázta meg. A nagy szemek mindig céloztak és kérdeztek. De ez nem volt sem fölény, sem szigorúság, hanem életfogytiglani érdeklődés és megfigyelés. Kisfiú ko­rától, mikor apja meghalt, ő volt “a férfi” a család három nője között; Édesanyja, pótmama-nagvnén- je és kishuga. Attól kezdve, hogy tehetségét mar 5 éves korában felismerték, mindig tudta, hogy köte­lességei vannak, eredményeket várnak tőle, meg kel­lett felelnie a hozza fűzött várakozásoknak. Ebből épült fel szinte túlzott kótelességtudata és komoly­sága. De zenei elhivatottságán kívül teljes kortárs is volt. Minden érdekelte: művészet, tudomány, nép­rajz és politika is. A háború előtti orosz népkutato, “narodniki” tradíciók 1910 tájt elértek Magvaror- szagot is, és ezernyi fiatal “tért vissza a nephez.” Ki politikában, ki művészetekben. Bartók és Kodály a zeneben. Bartók babona-ellenessége közismert volt: — a múltat kutatni kell, nem utánozni, sem újraélni. Peter kisfiának hosszan magyarázta, hogy az Isten: a Természet, melynek mindnyájan részéi vagyunk. Semmi, ami meghalt, nem vész el, csak átalakul va­lamivé, ami hasznos valamire. A temetőkben zöl­debb a fú. Ha volt “vallása”, az két dologban nyil- ványult meg: meg-nem-alkuvó, etikus becsületesség­ben és kérlelhetetlen tárgyilagosságban. Ezekért kész volt máglyára is menni. Amikor az 1919—20-as években Horthy Magyarországon, Europa első fa­sizmusa alatt “okos” volt csendben maradni, Bar­tók, akadémiai tanári állását kockáztatva, kiállt ül­dözött barátai, Kodály Zoltán és Reinitz Béla mel­lett. S ezt megismételte az évek folyamán, később is, amikor a nácizmus sötét árnveka mar Magyar- országot is elérte. Amikor a nemzetek lerohantak Ausztriát, Bartók visszavette zenemüvei képvisele­tét a bécsi Universal cégtől és egy angol cégnek ad­ta. S végre, 1940-ben, nem látott más módot tilta­kozása és utálata kifejezésére, minthogy (mint any- nyian mások) elhagyja az országot. Akkor jött Ame­rikába, mely azonban nem volt készen Bartókra. Az ország élet-halál háború előtt állt. Fófigyel- műk. nem zenén volt. Az a néhány zenei szakember, aki ismerte Bartókot, tudta, mit kaptunk. Csupán nagyon kevesen ismerték. A Newsweek egy hirben “a chieftain of modern European music ”-nak titu­(folytatás a 8. oldalon) BAITÓKO! ÍNMEPLI A2 EGÉSZ VIIÁG Tóth Dezső, a Magyar Népköztársaság kulturális miniszterhelyettese, a Bartók Béla Emlékbizottság titkára. (folytatás mozgalom is főleg Ra, az o népzenegvüitésére hivat­kozik. Mindehhez hozza kell tennem, hogv a Bartok-ha- gyaték elsajátítását befejezettnek ma sem tekinthet­jük. Kodály Zoltán mondotta: “Bartók diadalmas, végleges hazatérésének feltetele a zeneileg művelt ország.” S bármennyi történt is ennek megteremté­séért, e tekintetben bőven maradt tennivalónk a kővetkező évekre évtizedekre. — Mennyiben segített Bartók emberi magatartasa a fasizmus szellemi maradványainak felszámolásá­ban? — Kissé tagabban értelmezve e kérdést, utalnom kell arra, hogy Bartók emberi magatartása és ettől elválaszthatatlan művészété a 20-as évektől kezdve az elnyomás elleni küzdelem, az antifasizmus tartal­mas jelszava volt. Joggal vallotta Bartókot a magáé­nak a munkásmozgalom kulturális avantgarde-ia, majd az 1935-tól a Népfront-gondolat szellemeben kibontakozott széleskörű antifasiszta összefogás. A 30-as evek végétől nem véletlenül vált rendszeresse például a szakszervezetek kulturális manifesztációin Bartók müveinek előadasa, aminthogy az sem vélet­len, hogy a II. világháború éveiben, az immár emig­rációban élő Bartók müveit antifasiszta érzésű elő­adóművészeink tiszteletet parancsoló sorozatban s politikai-művészi állásfoglalásként iátszották-vezé- nvelték Pudapesten. Emberi magatartásának nyilvános példáia volt, hogy alairta 1937-ben a népi irók bebörtönzése el­leni tiltakozást, 1939-ben a zsidótörvény elleni til­takozást. Emigrációjáig azonban a társadalom szele­sebb körei viszonylag keveset tudhattak a zárkózott zeneszerző antifasiszta gondolkodásáról. Minden­esetre feltűnhetett, hogy ö, aki legnagvobb sikereit a Weimari Németországban aratta, a nácizmus hata­lomra jutása után német földön nem vendégszere­peit többé. A felszabadult Magyarorszag, amikor a fasizmus szellemi maradványainak félresöprésében Bartók példájára hivatkozott, egvuttal hivatkozhatott a k.et világháború közötti progresszív mozgalmakra is. Ekkor vált ismeretessé Bartók végrendelete, amelv egyúttal politikai végrendelet is, hiszen kimondja: “Mindaddig, amig a budapesti volt Oktogon tér és a volt Körönd azoknak az embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mind­addig, amig Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagv utca van, vagy lesz, rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet, velem kapcsolatban emlék­táblát addig ne helyezzenek el nyilvános helyen.” A két aposztrofált “ember” Hitler és Mussolini, és az csak természetes, hogy a felszabadult Magvaror- szag legelső tennivalói közé tartozott a nevüket jel­ző feliratok eltávolítása. Azt nem tudnám megmon­dani, hány utca, tér, középület, kórus viseli, hány emléktábla örökíti meg ma Bartók nevet, mert szá­muk oly nagv Magvarorszagon, de állíthatom, a zeneszerző végakaratának szellemeben jártunk el. Ezt persze jelképesen is felfoghatjuk, de Bartók emberi példája azzal a folyamattal összhangban, a- hogyan zenetudományunk feltárta és kózkinccsé az 1. oldalról) tette az életutat, megannyi önmagáért szóló doku­mentumát - Bartók leveleit, Írásait — mind melyeb­ben ivódott be társadalmunkba, egesz közgondol­kodásunkba is. — Hogyan járult hozza Bartók működésé a ma­gyar es a Magyarországgal szomszédos nepek köze­ledéséhez ? Bartók működésé számunkra alapvető tanitas. A maga korában magábanálló példát adott azzal, hogy az uralkodó osztálvok által szembefordított, s egy­más ellen uszított népek zenefolHóriát gyűitőtte és zenéjében művészileg is kiaknázta, ez nemcsak tudo- i manyos, művészi, hanem egyúttal beszédes politi- i kai cselekedet volt a részéről. A korszak magvar es nem-magvar uralkodó körei igy is értekeitek, s ezert támadták olv elszántan a vállalkozását. Bartók Adv Endre szellemében cselekedett: “Dunának, Oltnak || | I egy a hangja” feiezi ki az o magyar, szlovák, roman gyűjtésé, érdeklődése a szerb-horvát, bolgár, ukrán népzene iránt. S a vers folytatása érvényes Bartók tanítására is: “Mikor fogunk már összefogni? /Mi­kor mondunk már egy nagvot, /Mi, elnyomottak, összetörtek,/ Magyarok és nem-magyarok?” Az “el­nyomottak összetörtek“ felszabadulásával válhatott a bartóki tanítás — lenini — nemzetiségi politikánk felbecsülhetetlen támaszává,egyúttal erősítőiévé, fi­gyelmeztető ösztönzőjévé a szocialista Magyarorszag és a szocialista szomszedorszagok kapcsolatának. — Mit jelentett Bartók tevékenysége az amerikai es a magyar nép barátságának elmélyítésében? Külö­nösképpen az amerikai magyarok magyarsaganak megőrzése térén? (A haladószellemu magyarsághoz fűződő kapcsolatai.) Tömör választ ad e kérdésre Bartók 1931-ben irt nevezetes levele: “Az en igazi vezereszmem, amelv- nek, mióta csak mint zeneszerző magamra talaltam, tökéleseten tudatában vagyok: a népek testvéréve válásának eszméje, a terstvérre-válásé minden hábo­rúság es minden viszály ellenere.” Ebben a szellem­ben ertekelheto mindaz, amit maga Bartók vagy a zeneie tett a két nép barátságának elmélyítéséért. (Folytatjuk) Göcze Tibor Kadar János fogadja Budapesten Stanislaw Kania-t, a Lengyel Munkáspárt főtitkárát. Lengyelországban a múlt heten ismét súlyosbodott a helyzet. A Len­gyel Munkáspárt politikai bizottsága azzal vádol­ja az ellenzéki szakszervezetet, a Szolidaritást, hogy anarchiába viszik az országot. A moszkvai radio is ilyen értelemben kommentálta az esemenyeket.

Next

/
Thumbnails
Contents