Amerikai Magyar Szó, 1981. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1981-03-12 / 11. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 12. 1981. fficnoéteő 0 ™ írj»: Kovács József, Apróságok az amerikai magyarság életéből X. Egy kis cica haláláról Alkonyult. A rádióból egy régi barokk szerzemény szomorú melódiái szűrődtek ki, És ahogy ott ültünk csendben, egymás mellett, kis cicánk hal- doklott feleségem ölében. Csak egy rövid hétig volt velünk. Az állatvédő egyesületből váltottam ki, ahol előzőleg egyszer már megmentettem az eletet, amikor paraziták tamadtak meg szervezetet. Amikor meghallottam, hogv kivégzésre Ítéltek — miként azt a városi szabályzat előírja olyan háziállatoknál, amelyek bizonyos időn belül nem tatainak gazdat — kiváltottuk szegénykét. Az ezt követó hét tragikus életének legboldogabb időszaka volt. Hálája nem ismert határt. Mindennap mintha ezerszer köszönte volna meg nekünk, hogy megmentettük, hogy magunkhoz vettük. ígérte, hogy minket örökre szeretni fog. Miként szeretett is — örökre. Egy hétig boldog volt és mi is. De a hét végén kiújult régi betegsége és tudtam, hogy minden erőlködésem ellenere veszve van szegényke. Kicsiny testecs- keje egvre gyengült, labai kezdtek megmerevedni, szemei kitágulták és mozdulatlanná váltak. Mereven tekintettek egy döbbenetes végtelenségbe. Időnként megrándult a fejecskéje, majd a szájpadlását nyalta a nyelvevei. Feleségemmel hosszasan tárgyaltunk, mitévők legyünk. Adhattam volna neki injekciókat az utolsó percig, megsértve és kissé kínozva is szegénykét a szúrásokkal. Vagy beolthattam volna az általánosan használt fájdalommentes halált okozó vegyűlékkel. De végül is úgy éreztük, hogy a mi esetünkben ezzel a védtelen, tehetetlen állatkával nem tehetjük azt meg. Ahogy ránéztünk, anélkül, hogy szót váltottunk volna, megértettük, hogy semmit sem tudunk a halairól, de talán az életről sem. Azt sem tudtuk, hogy tulajdonképpen mi is ez a kis teremtmény. Honnan jött, hova megy. ügy éreztük, hogy a külső különbség ellenére, egy bizonyos kötelek egyesit egymással minden elő lényt. Tovább hallgattuk a rádiót... Jött az éjfel, a bemondó beielentette, uj nap virradt. Éjfél után egy orakor eloltottuk a villanyt, és a Ids cicánkat — Csu- jla volt a neve, mert csudának tekintettem, amikor első ízben megmenthettem életét — odatettem agyunkra. Lélegzése gyengébb, egyre gyengébb lett. A növekvő csöndben időnként alig észrevehető hangokat hallottunk, halk nyöszörgést, felváltva panaszos nyávogással. Megérintettem a testét, hőmérséklete egyre alacsonyabb lett. Azután betettük ót a kis Most, hogy ismét egy kis Idegzethez iutván folytatom apróságaim sorát, talán nem ártalmas, ha egy kis ki-, pontosabban betekintést nyújtok ezeknek az írásoknak kimondatlan célkitűzéseibe. Mert írásaimnak, amelyek hosszas fontolgatás után kapták a fenti címet, szándékuk szerint van egy figyelemre méltó sajátosságuk. Nem akarnak pót- anvag lenni, azaz nem akarják pótolni az amerikai magyarság mindeddig hiányzó rendszeres történetét. Tehát tudatosan apróságok. Csakhogy nem akármilyenek. Mert közéleti apróságok. Es mint közéletiek, talán érdeklődésre tarthatnak számot az olvasók szélesebb körében. A közéleti apróságoknak,mint cselekedeteknek van olvan tulajdonságuk, hogy akik azokat véghez- vitték, szándékaik szerint soha nem gondoltak ra, hogy cselekedetük jelentős vagy kevésbé az, tarthat-e igényt az utókor érdeklődésére, vagy sem, és gyakran a névtelenségben maradtak. Eme tettükkel kétségkívül megnehezítették a “hálás utókor” helyzetét, de szerencsénkre, a mai tudomány már nem ismeri a lehetetlen feladatokat. Egy igazi történetíró mindent kinyomoz — akár megtörtént, akár nem — ez utóbbi esetben legfeljebb hosszabb időre van néha szükségé. Azt mondtam az imént, hogy a közéleti apróságok véghezvivöi gyakran választották a névtelenséget. Masok viszont minden lehetséges eszközzel meg akartak örökíteni nevüket — még ha tetteik nem is indokoltak — es ezert kitaláltak az amerikai magyarok körében is a ki-kicsoda lexikont. Mielőtt még belemerülnék a lexikonokkal kapcsolatos elmefuttatásomba, tisztelettudóan felteszekegy kérdést: Ki volt Válfi Géza? Néhány adat az életéből: a tizes évek második felében az Előre szerkesztőségében dolgozott, verseket irt, belőlük egy füzet- nyi “Riadó” cimmel jelent meg, majd a huszas évek elején súlyos betegen tért vissza Magyarorszagba, ahol 1925-ben a szegények betegsége, a tüdövész végzett vele. Az Előrében közölt néhány verse nyomán csak annyit mondhatunk róla, hogv forradalmi költő volt. Ha az amerikai magyarok között elődje — es részben kortársa — Abet Adam megérdemelte az “első munkáskóltő” cimet, úgy az öve az “első forradalmi költő” lehetne — ha egyszer valaki alvó helyére, meleg vízzel töltött tartályt tettünk ala, amit posztóval takartunk le. Az éj hátralévő részében egyszer még hallottunk egy hosszú, panaszos csaknem siró nyöszörgést, amelyről már éreztem a véglegességet. Kimerülve elaludtunk. S mire a hajnal első sugarainál felébredtünk és agyacskajahoz siettünk, mar vége volt. Egy élet folyamán valamennyien szemben találjuk magunkat egy szeretett lény halála tényével, a kimondhatatlan veszteségérzette!. Egv kedvenc háziállat elvesztése olvan választások élé állíthat bennünket, amely nem fordul elő családtag, rokon elvesztése esetén, de amely mégis csaknem akkora bánatot, fájdalmat okozhat. Lynne de Speldert a halai problémájával való szembenézés egyik elismert szaktekintélyének ismerik. ö írja: Amikor egy kedvenc háziállat halálosan és győgyithatatlanul beteg, dönteni lehet es néha dönteni kell, hogy megváltsuk-e a hosszas szenvedéstől. Barbiturate beoltása az erekbe viszonylag gyors megtalálná verseit, és értekeiné költői teljesítményét. Azért említettem ezt a példát, mert az amerikai magyaroknak némely helyen osztogattak címeket, rangokat. A közelmúltban egyik színes hetilapunk terjedelmes cikket szentelt az “amerikai magyar Petőfinek” — Tarnócv Árpádnak. De lehetséges-e közéleti amerikai magyarnak névtelenségben maradnia? Hiszen Amerikában éppen az a helyzet, hogy ott “mindenki magyar”, de mindenki — hires. Meg kell vallanom, nem állt módomban alaposabban tanulmányozni Káldor Kálmánnak a harmincas években kiadott albumát a hires magyarokról, egyik kötetét lapozgatva — mert állítólag két kötetben jelent meg — soha nem talaltam meg azoknak a nevet, akikről bizonvos információkat szerettem volna szerezni. Innen veszem, hogy a valóban közéleti magyarok mindig kifundálták a módját, hogy névtelenségben maradjanak, mig masok híresek lettek. Ezzel kapcsolatban egy apróság iut az eszembe. Valamikor a huszas években Kende Géza arra gondolt, meg kellene csinálni a hires amerikai magyarok nagy-lexikonát. No nem akkorát, mint a Révaié, csak egy olvan aprócska-nagv kötetnyit, amelybe mindenki éppen belefér. E célból levelet intézett mindazon illusztris férfiakhoz — és feltehetőtetV nőkhöz - akik vélemenve szerint már vitték valamire, s felkerte, írnák meg életrajzukat és küldenék el $ 5.kiséretében. Nem esküdnék meg rá, hogy pontosan ót dollárt kért, de hogy nyomdaköltségre kért valamit, az biztos, es legutóbb úgy hallottam, egy magyar lexikonszerkesztö ennyit kert a felvetel fejében. De nem ez a lényég, hanem egy hosszu-hosszu válaszlevél, amelynek csak a kezdetét idézem. (Nem szószerint, csak a lenveget) Tehát: “Tisztelt Szerkesztő Úr! Mellékelten küldöm a kért életraizot, amelyet úgy írtam meg magamról, mintha más irta volna rólam. Ezért kérem, ne változtasson rajta. így kezdje: Sz. L. Magyar-Amerika legjelentősebb költője.” Amikor ezt elolvastam, sajnálni kezdtem, hogy Kende Géza lexikona nem jelent meg. Milyen jókat lehetne meg ma is derülni olvasása közben. és fájdalommentes halált garantál. De ezt nagyon meg kell gondolni. Először is az állat reflex védekezése következtében ez néha nehez és az állatra fájdalmas is lehet. Másodszor pedig a halál beállta után lelkiismeretfurdalast idézhet elő a tulajdonosokban. Ha az állat betegsége nem fájdalmas, akkor talán a legajánlatosabb — javasolja de Spelder — engedni, hogv a megszokott környezetben, szeretett gondozás mellett múljon ki. Ha azonban a betegség fájdalmas, akkor irgalmasabb cselekedet a kórházba vinni élete fájdalommentes befejezésére. R.H. Pitcairn, D.V.M. —B- t/Cbí —■■■ i RÉTESHÁZ ÉS CUKRÁSZDA 1437 THIRD AVENUE, NEW. YORK, N. Y. (A 81-tk Street sarkán) — Telefon: LE 5-8484. I Mignonok, születésnapi torták, lakodalmi, Bar Mitzvah-tortak. Este 7.30-ig nyitva. > I 6.
