Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-09-11 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÜLŐFÖLD Thursday, Sep. 11. 1980. 8. jßeueleJz &idélifbál KÓS KÁROLY APRILY LAJOSHOZ IRT KIADATLAN LEVELEIBŐL Alant közöljük 1958. március 10-én Kolozsvárról irt levelét. Kedves jó Lajosom! jó két hónapja készülök e levelem megírására, s azóta halogatom naprol-napra. Annyi mondanivaló akarna kibuggyanni belőlem, hogy amikor előttem a papiros és kezemben a penna, — akkor mindig megtorpanok és fehér, üres marad a papiros: majd máskor. Mert: miért töijek be békességes kisoroszi otthonodba a magam nyughatatlansagával, kesernyés gondolataival és mostanában mind gyakoribb sötét látomásaimmal, melyek Számodra jórészben nem is érthetőek, de az is lehet, hogy csupán egy világtól elmaradt, mindennel elégedetlen vén ember tehetetlen zsörtólődese. De most mar nem halogatom tovább az Írást: a posta elhozta uj könyvedet: az Aprily versek summáját, egy élet vallomását, hitét, reménvségét. A könyv önmagában is szép. S bár a négysoros forma, — nezetem szerint, — semmifele könyvnek, legke- vesbe verses könyvnek alkalmas formája, de kötésé, papiija, betűi, nyomása, konyvdiszei szokatlanul ízlésesek, az ember gyönyörűséggel veszi kezébe, forgatja, simogatja: a mai magyar könyvkiadás nem vall vele szégyent. Emlékezel talán még, hogy én általában nem szívesen és igen ritkán olvastam verset. Mégis van kivétel, varrnak poéták, akiket nemcsak szeretek, becsülök, de akiket olvasok. Különböző okokból és nem is a poéta minden verset. Arany Jánosnak csak a balladáit szeretem, Kosztolányinak csak A kisgyermek panaszai-t, Villonnak néhány u.n. balladáját és a Nagy Testamentomát, Adyt nagyon szeretem (az u.n. Léda dalokat s hasonlókat nem). Ezek után mégis, hidd el nekem, az Aprily verseskönyvet eddig kétszer olvastam el. Elsóizben mingyart, ahogy a csomagból kibontottam, kíváncsian és együltóm- ben: déltől estig. Aztán egy napig nem nyúltam a könyvhöz. Aztán elővettem és lassan, egyenként olvastam el a verseket, naponta csak annyit, hogy egy hétig tartott, amíg a színdarabokhoz értem. (Azokat még nem olvastam el.) Egy kerek hétig szólották a verseid hozzám a maguk zengő hangján és egy hétig pergették le szamomra azt a kereken negyven esztendőt, aki felettünk elsuhant. Életre taszítottak bennem négy évtizedes eletet ennek a mi szegény s olyan sokat ide-oda dobált Erdélyünknek és benne azoknak az embertestvéreinknek, akik az én szűk látókörömben éltek, akik szemben velünk, vagy velünk egysorban és egy sorsban munkáltak és tusa- kodtak, vigadtak, szomorkodtak, gyűlölködtek és reménykedtek, és akinek jórésze azóta elment közülünk az ö atyjához. Egy hétig tartott, amig J lepergett ez a tarka képsorozat és én egy hétig éreztem, hogy valahol bennem régóta felgyűlt könnyek peregnek, peregnek es gyűlnek es megtöltik lelkemet es titkosan, hogy senkise lathassa meg, bizony kicsordultak öreg szememből. Ezt tették velem a verseid, Lajos. Tetemre hívták a múltamat es kényszeritettek, hogy számadást tartsak: mit tettem, tinit tettünk, s vajon okosan, helyesen es becsületesen tettem é. Mit munkáltam, mit epitettem es mit rontottam, volt-e értelme, maradt-e értelme annak, amiben hittem, amit akartam. Hogy józan es okos voltam-é, vagy kötözni való bolond? Hogy jó utón jártam -e vagy eltévedtem es ha eltévedtem, hol es hova tevedtem el? Nem könnyű az embernek a maga életútját felmérni. És az enyém elég kanyargós volt, járatlan és egyenetlen. Sokszor elbotlottam rajta és sokszor el is estem. S nem is egyszer futottam vakvágányra, hogy nem volt tovább: meg kellett fordulnom, élőről kellett kezdenem és keresnem a magam uj útját... És mégis. Akármennyit gondolkozom ezen, ha újra kezdhetném, nem hiszem, hogy egészeben — eltekintve apró részleteitől, — újat tudnék és akarnék törni és másképpen jobban tudnám csinálni, mint amit és ahogyan csináltam a múltakban: egeszen szűk magánéletemben és abban a másikban, melyben mint építész, mint iró es mint sok minden egyéb munkáltam es tusakodtam úgy és azt, amit es ahogy tudtam. Ha bölcs ember volnék, akkor ebben már regen belenyugodtam volna. De nem voltam és nem vagyok bölcs. S miután annyi zagyvasagot es zöldségét firkáltam Össze nagy önzőn magamról, végül azt is bevallom, hogy itt mi ma nagy csendességben, nyugalomban élünk és mintha az idő is megállóit volna felettünk és körülöttünk; szemmelláthatoan es kezzel- tapinthatóan nem történik semmi. Gyűléseken (és ez sok van, mert majdnem állandóan ünnepelünk valamit, vagy valakit) rádióban, újságokban csak szépet, jót és megnyugtatót hallunk és olvasunk magunkról és a magunk életéről, s azt, hogy az emberek városokon es falukon a legteljesebb szeretet- ben, egyetértésben es vidám megelégedésben élnék és mindünknek, akik jo sorsunk rendeléséből itt e- lünk, hálásnak kell lennünk, hogy ilyen jó, békességes és bőséges életünk lehet ma és bizonyos reménységünk, hogy ez a szerencsénk a jövőben tovább fog kiteljesedni, tovább az idők végezetéig. Merthogy ezt a szép rendet és békességet a Rend kerlelhetet- len törvénye őrizi számunkra, mely irgalmatlanul lesújt azokra a felelőtlenen és bűnös lázadókra, akik ezt felforgatni próbálják. Milyen szerencsések ezek a mi poétáink, hogy gátlástalanul dalolhatják ennek a boldog országnak és ennek a szabad, megelégedett népnek hálaadó dalaikat, s nem kell halaira menniük, mint egykori walesi elvtársaiknak... Éppen most, amikor befejezem immár hosszúra nyúlt kanyargós levelemet, hozzak a kiadótól Budai Nagy Antal színjátékomnak a tavalyi jubiláns esztendőre tervezett, de arról lekésett uj kiadasu könyvecskéjét. Nem sikerűit úgy, ahogy én azt elképzeltem, a színes figurák eltorzultak a sokszorosításban és színezésük nem is hasonlít az eredetiekhez. De a jóakarat megvolt és hát ez is valami. Ahogv valaki látogatóm érkezik ide Pestről, küldök belőle egy mutatványt szeretettel. Ma is csak veszteséglistaval számolok be. Ha nem tudnád, értesítelek most, hogy ismét megfogyott a régi gárda: szegény Tabery Géza meghalt Varadon. S miután úgy veszem észre, hogy egyelőre a Magyarországra szóló útlevelek megszerzése számunkra lehetetlen, hát csak igy, levélben kívánok Mindnyájatoknak jó egészséget, békességet es vidám, napsugaras húsvéti ünnepeket — a régi szeretettel és hűseggel Kos Karoly Következő lapszámunkban az 1960-ban kelt levelet fogjuk közölni. Helyreállítják Merni pasa fürdőjét Pécsett Pécs történelmi városközpontjában XVI. századi török ffirdő maradványaira bukkantak a csatornaépítő munkások. Merni pasa fürdőjét valószínűleg nem sokkal a város elfoglalása után építették. Megmaradtak legjellegzetesebb részei, s így tudományos szempontból és bemutatás céljára egyaránt hasznosítható. A török múzeum ősszel nyílik meg. Orvoskongresszus Szegeden Csaknem száz külföldi és háromszázhusz magyar szakember részvételével fülprr-és gégeorvosok kongresszusát tartották a Szegedi Orvostudományi Egyetem oktatási épületében. A háromnapos rendezvénv- sorozat négy szekciójában 180-an jelentkeztek felszólalásra. A legérdekesebbnek a rosszindulatú daganatokkal foglalkozó előadások ígérkeztek. A kongresszus részvevői megvitattak a szakterületük és az általános sebeszet, a nyelőcső-, a száj-és az idegsebészet, valamint a szemeszet közös problémáit, nem feledkezve meg az integráció eddigi eredményeiről es további lehetőségeiről. A tanácskozással egyidőben a hazai és külföldi egeszsegiigyi berendezéseket gyártó cégek bemutatták a legújabb műszereiket, hallókészülékeiket is. ÓLOMKRISTÁLY ARCKÉPEK Az Üvegipari Müvek Ajkai Üveggyárának termekéi a világ minden táján ismertek. A százéves gyár kollektívája megszakítás nélkül már-hetedik alkalommal nyerte el a “Kiváló gyár” címet. Eredményeinek elereseben melyek közül kiemelkedik, hogy húsz százalékkal túlteljesítették exportjukat, nagy szerepe van a kialakult törzsgárdának es a szakmunkásképzésnek. Első Keresztély nyugdíjas szakoktató még ma is tanítja a fiatalokat. Egy szép vázára Gagarin űrhajós arcmásat csiszolta.
