Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-09-11 / 34. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ TARCA-IRODALOM -TUDOMÁNY Thursday, Sep. 11.1980. ADY MINT ÚJSÁGÍRÓ Ady Endre nemcsak mint költő tartozott a legnagyobbak köze, mint újságíró is nagy volt, talán a legkiválóbb magyar újságíró, aki valaha élt és irt. Erre látszik utalni Ruffy Péter cikke Ady Endre a Szentlélek lovagja címmel megjelent gyűjteményéről, melyből az alanti jellemző részt közöljük. “Zsurnalisztikája hasitott, mint a pengeél. Ady publicisztikája nem szépen volt megírva, hanem kérlelhetetlenül volt végiggondolva. Ady nem andalított el — Ady fölkorbácsolt. Ady nem mesélt — vágott. A Szentlélek lovagja a legbonyolultabb kérdést a legrövidebben volt képes papírra vetni. Terjengős nem volt soha — tömörség vált az istenéve. Nem hosszasan irt semmit — röviden megírni mindent. A dagály-zsurnalisztika, a publicisztikát helyettesítő hömpölygés, a hosszasan kígyózó semmit - mondás korszakaiban gyakran lehetett volna idézni a hires “Egy kis séta” cim'ü cikket, amelyet a huszonnégy esztendős Ady Endre a Nagyváradi Friss Újságban jelentetett meg. A Kanonok-sori cikk, az egyházi vagyon tarthatatlanságának és a külvárosi nyomornak ez a mesteri szembeállítása nem is cikk terjedelmű, hirfejnyi, mindössze, itt, ebben a kötetben is csak 26 sor, pontosan egy flekknyi kézirat. A Szentlélek apostoli hevületü skriblere szavakban, rövid sorokban, röpke futamokban, flekk- nyi terjedelmekben volt képes, sebeszi pontossággal szinte fölmetszeni egy kétségbeejtöen beteg, pusztulásra érett társadalom szervezetének szövetet. Tanitanivalő bátorság? Az is. De inkább haláJra- szántság. Halálos bátorság. Akadjon a babilóniaiak között legalább egyetlen igaz, aki az igazságot föltárja. A rendszert huszonkét éves korában gyalázatos rendszernek nevezi. A miniszterelnököt huszonkét eves korában egyszerűen hazaárulónak. Ausztriát leköpdösi, a kivándorló magyar n'eptömegek urainak pedig a szemébe vágja, hogy temetőt csinálnák,egy nagy temető ez az ország. Ha csak valami csodanem történik,elpusztulunk. Kérem szépen ilyen teljes, csudálatos sajtószabadság volt a Monarchiában? A “skriblerek”mindent megírhattak. Csak az épülethez nem lehetett nyúlni.- Próbált volna valaki ■ földet elvenni, földet osztani! Ady mindent tudott, mindent látott, mindent kimondott, mindent megírt. Ez a hatalmas lelkiismeret úgy irt, mintha minden sora, még egy mellék- mondata is az utolsó lenne. Mintha minden cikkét végrendeletnek szánná. írni máskent, kisebb hőfokon tálán, nem is szabadna. Ady máskent írni nem tudott.” HID a jövőbe Hatalmas, óceánokat szelő széntankhajók, a szén gyors továbbítására specializált kikötök, vasutak, a levegő tisztaságara is ügyelő széntüzelésű kazánok es hőerőművek — ez a kép körvonalazódik a 2000. évből, a MIT, a Massachusetts Institute of Technology, a hires amerikai műszaki egyetem “Híd a jövőbe” című széntanulmányát olvasva. A tanulmánv a szénnek, “a tegnapelőtt és a holnapután kincsének” reneszánszát jósolja: az olcso olaj hosszú korszakában érthetően mellőzött, nehézkesebb energiahordozó ujrafelfedezeset. A következő néhány évtizedben, amig az uj energiaforrások el nem terjednek — fejti ki a tanulmány — a szén lesz a gazdasági növekedés, az eletszinvonal legfőbb energiahordozója. A világ széntartalékait 8—10 ezer milliárd tonnára becsülik, ebből 600 milliárdtonna elobb-utobb technikailag hozzáférhető lesz, s ez hosszú ideig fedezheti az emberiség energiaigenyeit. A 250 oldalas tanulmány — 80 fős nemzetközi kutatógárda másfél éves produktuma — gyors cselekvést sürget: 2000-re legalább évi 7 milliard tonna kőszenet kellene kibányászni a jelenlegi 2.5 milliárd tonna helyett, hogy pótolni lehessen az egyre drágább és egyre kevesebb olajat: ez esetben az ezredfordulóra a világ pótlólagos energiaszükségletenek 50—65 százalékát mar a szénből fedeznék. A MIT a szén nemzetközi kereskedelmenek mielőbbi megszervezését szorgalmazza. Egyedül az USA-ban, a Szovjetunióban, Dél-Afrikában és Ausztráliában tudjak teljes mértekben fedezni a következő évtizedekben az energetikai (az erőmüvekben es ipari kazánokban eltüzelhető) szén iránti igényeket. Anglia és az NSZK szentartalekai csupán áram- es acéltermelésre elegendőek. A többi fejlett tőkés “On napról napra jobb színben van!” ország, köztük Japán, Franciaország, Olaszország, Svédország importra szorul, függ a világpiactól. De ez a világpiac egyelőre még nem létezik. Az évente kibányászott 2.5 milliárd tonna szénből nem egészen 200 millió tonna kerül a nemzetközi kereskedelembe. A legnagyobb szénexport őrök: az USA 60 millió tonnával, Ausztrália 45 millióval, a szocialista országok 40 millióval és Del-Afrika 20 millióval. Az uj sz’enkorszakban évente legalább 700 millió tonnát kell majd a külkereskedelem utján forgalmazni. A legtöbb szenet a jövőben is villanyáramtermelésre fogják fordítani. Viszonylag szerényen no a kereslet a vas- és acéliparban használatos kohászati szén iránt, viszont a kilencvenes evekre uj, nagy felvevőképességül piacot jelenthet a szénből történő szintetikus olaj- és gázgyártás. Ilyenek voltak...? RA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT, szíveskedjék annak meghosszabbitasarol idejében gondoskodni. Egy évre $ 15.— félévre $ 8.— Megújításra: $.............................................. Naptárra: $................................................... Név:............................................................ Cim:............................................................ Város:.....!....................Állam:................... Zip Code:.................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130' East 16th Street, New York, N.Y. 10003 SZEREZZEN EGY UJ ELOF»ZETOT Ez év első felében számos olyan kiadvány jelent meg Nyugat-Németországban, amelyekben az utódok, a fiák és a lányok állítanak emleket apaiknak, akik nem voltak sem ellenállok, sem náci bűnösök, egyszerűen csak éltek Németországban a hitleriz- mus idején. Milyenek voltak ezek az emberek, akik nem lázadtak, de nem is követtek el főbenjáró bűnöket, kizárólag magukkal és családjukkal törődtek a rémuralom idejen? Christoph Meckel apja ismert nemet iro volt a 30-as evekben. Nem érdekelte a külvilág mindaz, ami környezetében akárcsak a szomszédságban történik. Házat épített, családjának élt. “Csodálatos biztonsagot ereztem mellette”, emlékezik vissza a fia Suchbild, Uber meinem Vater cimü köteteben. Föleleveniti benne a gyermekkorává gépkocsizást a tavakhoz, meg hogy miként ihlették apjat versre a napraforgoföldek. A költő irt es dolgozott, miközben a mellette lévő házból elhurcolta a csaladot a Gestapo. Mit is tehetett volna? Semmit, vallja a fiú, hozzátéve, hogy egyébkent is hatha “rászolgálták” a lefogatasra, hátha valamit tényleg elkövettek. Egy alkalommal megborzadt ugyan, amikor hazafelé tartván a szeme előtt lőttek agyon 28 lengyelt, de igyekezett mindjárt masra terelni a gondolatait. “Apám megvetette a nácikat”, írja büszkén a fiú, főkent azért, mint a szövegből kiderül, mert nem tekintette őket “finom embereknek”. Ennyi mégis csak eleg önigazolásnak. Hasonló értelemben magasztositja apját egy másik szerző, Brigitte Schwaiger is uj könyvében (Lange Abwesenheit). E “hosszú távollet” — az apa halála óta idézi fel benne az emlékeket. Milyen ember az igazi családfő? Brigitte Schwaiger: “Apa. Igazi apa. Tekintélyes és megközelíthetetlen. Csak akkor szabad megölelni, ha kívánja. Tilos ot beszed közben félbeszakítani és válaszolni kell neki, akkor is, ha ötször ugyanazt kérdezi...” Ilyen volt egesz életében. Még a halottas ágyán is az volt a legfőbb gondja hogy “tisztességben távozzon az élők világából”. E két szerzővel mintha csak összebeszelt volna egy harmadig Ruth Rehmann, aki ugyanilyen jellemző képét fest lelkész apjáról. (Der Mann auf der Kanzel, Fragen an einen Vater.) Az ember a szószékén hősi életet élt. Megvetette az utcán a csőcseléket. Minden évben levélben gratulált II. Vilmosnak születésnapján. “Ezt a levelet mindig maga vitte a postára.” A szószékről a tisztaságot es a lelki beket hirdette. Otthon, ha nagyon behallatszott az utca vagy a felvonulás zaja, rászólt a lányára: “Csukd be az ablakot! ” A rádióban közvetített politikai beszedek rendkívül idegesítették: “Zárd el a Iádat!” Ezt az elzárkózást a lelkész lánya is nagy érdemnek tekinti eppen úgy, mint a másik két szerző, holott e magatartás (“vétkesek közt, cin kos, aki néma”), ami egy egesz nemzetet jellemzett, nagymértekben járult hozzá ahhoz, amivé Németország Hitler idejen vált. Vámos Imre (Budapest)
