Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-08-21 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÉPIRODALOM Thursday, August 21.1980. 10 XV. Zsófia szaván fogta a téesz-elnököt —, előzőleg megérdeklödte es beveste a nevet: Bottyanyi Karoly ( csak nem balkézről való leszarmazQttja Batthyányiaknak?) — csináltatott az asztalos műhellyel egy nagyméretű festöállványt, hogy Szent Kristófon az utolso simításokat már frontális szemszögből végezhesse el és egy magas, könnyen mozgatható létrát, amelyről a homlokzat vakolatát készült megvizsgálni: penészfoltok-e, vagy pedig valóban egy freskó eloütkózö színei? A teherautót az elnök személyesen kisérte, és segédkezett a festöállványra fölrakni, fölerősiteni az oltárképét. Aztán szinte lenyűgözve álltak az újjászületett Szent Kristóf előtt: pompáztak, harsogtak, eltek a színek, es a monumentális szakállas férfialak^ villan Kisjézussal nemcsak templomi áhítatot, hanem lovagi erőt, bátorságot, méltóságot sugárzott. Zsófia szinte gyerekes, régóta nélkülözött örömet erzett az elragadtatott felkiáltások, dünnyógesek, félhangos füttyentések zűrzavarában. A tér — gondolta — a távolság, meg az idő. Nem hülyék a milliomosok, akik gyereküket, ha rangján alul szeret bele valakibe, Haitiba küldik, meg a Kanári szigetekre. — Aranyos templomfestönő — fordult hozzá az elnök —.Augusztus 20-ra elkészül a termelőszövetkezet szekháza. Eddig egy régi kulákházban dolgoztunk, de kinőttük, és ott már méltatlan is külföldi üzletfeleinket fogadni. Megkérhetnénk, hogy a tárgyalóterem falara fessen nekünk valamit? Valami odaillöt! A négy évszakot... persze a falu négy évszakját... Vagy amit akar... , Jobban tudja azt maga, mint én... Jól megfizetnénk... Zsófia önkéntelenül elnevette magat. Az örömtől, jól esett neki a naiv ajánlat. — Igazán kedves, de hát... én restaurátor vagyok. — Én nem tudom, mi az, de festeni tud, azt látom. Zsófia egesz nap fölszabadultan, könnyedén dől-' gozott. Érdekes, gondolta, eddig én vittem a zsákot, most mar a zsák visz engem. Kutatnia kellett emlékezetében, mikor érzett legutóbb hasonló emelke- dettseget. Bizony régen, idestova másfél éve, amikor először dolgozott a saját műtermében, egy primitív roman angyalfejen. Akkor a szerelem fűtötte föl e- gesz valóját, most a szabadság — legalábbis a megszabadulás remenye. Az oltárképnek hire futott a faluban. A szokásosnál több hangtalan bámuloja akadt. Élvezte a sikert. S lassan érlelődött benne a gondolat, hogy valamilyen módón, okossággal vagy furfanggal, hivatalosan vagy a hivatalt megkerülve pénzt szerez a kápolna restaurálására es egyelőre a faluban marad. Ara'g megszilárdul benne a szabadság, és Budapesten sem züllik vissza rabszolgává. Alkonyaikor, amikor bezárta a kápolnát, vette . eszre, hogy a szenteltviztartóban hűlő két üveg sörről megfeledkezett. Nyár volt, a hőség megülepedett a házak között, minden lépes port kavart és sűrű gabonaszag terjengett. A téren gyerekek futballoztak; az utcasarkokon asszonyok tricseltek tejeskannával a kezűkben, s a kocsmák férfinépe kiáradt az utcára. Zsófia lassan ballagott a forró, suru közegben, szinte boldognak érezte magat. Mindenki köszönt neki, s mindenkinek mosolyogva visszaköszönt. Egy jéghideg fröccsre betert az Onitato presszóba, de se többet, se mást nem kívánt. Ágnes néni ilyenkorra már rendszerint behúzódott a tévé elé. Most a kivilágított gőzben úszó konyhában találta, nagy kondér forró vízben hízott kacsát kopasztott, a tűzhelyen fazekak, lábasok bugyborékoltak. Az öregasszony tarka kendője hktracsüsz- va szikár arca rákvörös és verejtékben úszott. Zsófia csodálkozva torpant meg a küszöbön: — Mi az, Ágnes néni? Lakodalom lesz? — A, csak egy kis rendesebb ebéd — szerénykedett titkolhatatlan örömmel az Öregasszony. Szinte áhítattal folytatta: — Megjön a Sanyika! Ma volt itt az anyja, hogy a gyerek az éjféli vonattal érkezik. Meghívtam holnap ebédre. Zsófia nem emlékezett semmiféle Sanyikéra, de mert érezte, hogy tudnia kellene róla, elmosolyodott: — Hát ez nagyszerű! — Jelesen vizsgázott a lelkem. Csak a politika, meg a gazdaságtan nem ment olyan jól neki. De hát, mondta az anyja, az úgysem tartozik a szakmájához. — Mi a szakmája? — kérdezte Zsófia udvariasan. A hűtőszekrényből tálcára rakott kétféle felvágottat, sajtot, szelt egy darabka kenyeret, s leült a verandaasztalhoz vacsorázni. A nyitott ajtón at hallották egymást. — Mérnök! — vágta ki Ágnes néni büszkén. — Utakat meg hidakat epit. Itt fog dolgozni a megyei Mélyépítő Vállalatnál. Az uram öécsének, vagyis a sógorom leányának a gyereke. Nagyon jófejű gyerek, a Linkaiak mind nagyon nyílt eszüek. Hárman vannak testvérek és mind a három tanult valamit. A bátyja valami élelmiszer szakember, a Hutöhazban dolgozik. A nővére férjnél van már, de ő is érettségizett, a téesz-irodán könyvelő. — Ágnes néniből megállíthatatlanul ömlöttek az adatok. Zsófia falatozott a félhomályos verandán, s most jutott eszebe, hogy első útja nem a csipketeritőhöz vezetett, megnézni,van-e levele. De most mar fegyelmezte magat, ülve maradt. — Pedig a szőlők nem voltak valami... hogy is mondjam?? valami jól eleresztve. Az anyjuk a háború alatt leanykodott, es kicsit sok katonával Ö8sze8zurte a levet;., úgy beszeltek. Igaz-e, nem-e, én nem voltam ott. Tény, hogy sokáig nem tudott férjhez menni, a sógornőm mar aggódott, hogy szégyenszemre vénlany marad. Aztán 1950 körül, amikor az utolsó hadifoglyok is hazajöttek, hozzáment egy volt uradalmi cselédhez, aki mar csak három holdat kapott, mert addigra, ugye, a Szemerédy-birtokot kiosztottak. Irgalmatlanul sokat dolgoztak, meg nyomorogtak, a sógorom sem bírta őket segíteni, mert kuláklistára tették... velünk együtt... Ha nem jón a teesz világ,dehogyis gondolhattak volna, hogy mindhárom gyereküket taníttassak, szükség lett volna a keresetükre. A teeszben állatgondozó lett az apjuk, amikor azt még senki se vállalta, az anyjuk a gyerekekkel kapálni járt... Néhány év alatt összeszedték magukat. Hazat építettek azóta, szépén berendeztek, a lányukat féijhez adták ő is a saját házában lakik már, az idősebbik fiú a szülőkkel maradt, Sanyika meg... Hat Sanyikanak meg itt lesz a mi hazunk. FOLYTATJUK WASHINGTON DIPLOMATS-COSMOS 2:1 VASÁRNAP, 1980. augusztus 17. Giants Stadion, 56 ezer néző. Nagyjelentőségű mérkőzésre került sor vasárnap. Az északamerikai labdarúgó bajnokság végső helyezéseit nagyban befolyásoló mérkőzésén a hazai csapat maradt alul. A játék elején igen erősen támadott a Cosmos, amit a 9. percben rúgott harmadik szöglet is jelez. Mar ebben az időben kitűnt Cruyff, a washingtoniak kitűnő holland játékosa a mezőnyből: minden támadásban benne volt, nem lehetett tartani. Később kiegyenlítődött a játék es mindkét kapu egyformán forgott veszélyben. Az első goi büntetőből esett. 5 perccel a befejezes előtt Ricky Davist buktatták a büntetőn belül. A megítélt ti- zenegyest Chinaglia ertekesitette. Röviddel ezután a vendégek egy váratlan fejessel kiegyenlítettek. A hosszabbitas goi nélkül végződött és a mérkőzés sorsát eldöntő shoot-out-ban, a bűntetőrugashoz hasonló kapurarugasok alkalmával, a vendegek bizonyultak jobbnak es megnyertek a mérkőzést. Mint ismeretes, a NASL mérkőzésein döntetlen eredmény nem születhet: ha a mérkőzés a hosszabbítás után is döntetlen, bizonyos távolságból történő' kapura vezethető labdaval döntik el a mérkőzés kimenetelét. COSMOS: Birkenmeier — Eskandarian, Alberto, Durgan, Rijsbergen, — Di Bernardo, Bogicevic, Romero, Cabanas, Chinaglia, Vander Elst. WASHINGTON: Radovich — Larusci, Mijatovic, Darrell, O. Hara, Jansen, — Rongen, Marcantonio, Johann Cruyff, Vrescitelli, Alan Green. MEXICO—USA 2:0 Giants Stadion, 1980. augusztus 17. 20 ezer nezo A főmérkőzés előtt került sor a nyolcadik CON- CACAF Ifjúsági Nemzetközi Labdarúgó Bajnoki Torna dontojere. A három hét alatt a négy városban: Los Angeles, Dallas, New Yorkés Edwards vilié,meg rendezett toman 18 ország, Közép-Amerika, Eszak- Amerika es a Karib szigetek válogatottjai vettek részt, hogy eldöntsék, melyik két csapat jogosult az Ausztráliában, 1981-ben megrendezésre kerülő Ifjúsági Labdarúgó Világ Kupán részivenni. Mexico csapata magasan jobb volt hazai társukkal szemben és teljesen megérdemelten kerültek az első helyre. A torna mindkét helyezettje, az USA és a Mexico csapatai utaznak az ausztráliai világkupa döntőire. ÜNNEPÉLY AZ ARROW PARKBAN Aug. 31-én, vasárnap d.u. 1 órakor népünnepély lesz az Arrow Parkban (Monroe, N.Y.) Puskin és Taras Sevcsenko szobrainak leleplezése alkalmából. A park vezetosege ezúttal hívja meg a Magyar Szó olvasóit a szép ünnepélyre.
