Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)
1980-08-21 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ MUNKASM0Z6AL0M-LEVELEK Thursday, August 21.1980. A detente-tiez vezető ut a 80-as években Történelmi fejlemények nem illeszkednek határozott időszakokhoz. A 70-es éveknek meg voltak a sajátos vonásaik, aminthogy meg lesznek a 80-as éveknek is. De az alapvető folyamatok, amelyek a történelmet képezik, a tárgyilagos fejlemények természete és iránya a 70-es években, folytatódni fognak a 80-as években. A történelem gyümölcsei érettebbek lesznek. Ezek az alapvető irányzatok tovább haladnak es erősödnek a 80-as évtized során, mert a kapitalizmus nem tud kiszabadulni a romboló általános válság karmaiból. A tárgyi fejlődést befolyásoló törvények olyanok, hogy biztonsággal feltételezhető, hogy az osztályharc élesebb formákat fog ölteni és egyre nagyobb tömegeket fog körébe vonni. A tárgyilagos fejlődés tovább fogja szitani a nemzeti felszabadulás lángjait. A 80-as évek a nemzeti függetlenségért folyó küzdelemnek utolsó fejezetét fogják megírni. Ez az évtized lesz az, amely a fejlődő országok társadalmi és gazdasági függetlenségéért való küzdelmet az elülső lángra fogja helyezni. A szocializmus építésében ! hatalmas lépéseknek voltak tanúi a 70-es evek. Uj nemzetek és népek fognak rátérni életüknek szocialista alapon való átrendezése útjára. A szocialista T országok tovább fogják fejleszteni a szükséges tudományokat, a technológiát és az ipart. A 70-es évek ellentmondásai tovább éleződnek a 80-as években; élesebbé fog v'alni az összeegyeztethetetlen ellentét a munkásosztály és a kizsákmá - nyoló osztály közt. Wall Street nem lesz képes a más nagyobb kapitalista országokkal szembeni ellenté- ' teit megoldani. Az imperialista es a fejlődő országok közti ellentét fokozódni fog. A világviszonylatokban erősbödő tényezők lesznek a nyersanyagokkal megáldott nemzetek es a csökkenő nyersanyagokkal rendelkező vezető kapitalista ipari országok közötti j problémák. Ezek az ellentmondások egyre erősebben fogják befolyásolni a 80-as évek irányzatait. Ezeknek a fejleményeknek az összessége tovább fogja mozdítani a világ erőinek egyensúlyát az imperializmus elleneben. Ennek során a detente és a bekés-egymas-mellett-éles gondolata nagyobb és sürgősebb történelmi szükségességgé fog válni, mert a detente, az enyhülés gondolatának eljött az ideje. A kapitalista világ még több gazdasági bizonytalansággal lép be a 80-as évtizedbe. Válságba siklik a gazdaság, mialatt az infláció tovább emelkedik, és a hadiipar virágzik. Mialatt a valós munkaberek csökkennek, a vállalati profit tovább is letör minden eddigi rekordot. V. O. Példamutatás WELLAND, Ont. Nagy élvezettel olvasom lapjukat, melynek régi előfizetője vagyok. Olvastam a lapból, hogy szükségük van támogatásra. Természetesen nagyon bántana, ha a lap megszűnne es éppen ezért én is hozzájárulok a kampányhoz 25.— dollárral, amit mellékelek. 87 éves vagyok, nincs sok pénzem és tudom, hogy ez a kis adomány nem sokat segít. Azt is tudom, hogy sokan úgy éreznek mint én és, ha ez igy van, akkor azok is segíteni fognak. Szeretnem, ha tudatnának, mit fognak tenni, hogy a lapot zavartalanul olvashassuk mi, olvasok. Jutainé. ITTHONI Az amerikai közönség felháborítónak tekinti amerikai polgárok hosszadalmas fogvatartás'at Iránban. Ezenkívül nyolc más amerikai halt meg, amikor a túszok kiszabadítására irányuló kísérlet rosz- szul sikerült. Valamilyen váltságdíj fejében túszok fogvatartása már a görög ókortól kezdve szokásos volt. A középkorban a túszokért fizetett váltságdíj nagyban növelte a királyi kincstárát. A történelem gyakran említ meg fogvatartott nagyúri és királyi személyeket, akikért busás váltságdíját fizettek. Túszokat megkötözés es tómlöcbe dobás nélkül is lehet fogva tartani. Terroristák politikai célokért fognak el neves személyeket es gengszterek, mint Al Capone Chicagóban, gyilkossággal fenyegetve, a város nagy részét tartották uralmuk alatt. Túszok rabságban tartását bizonyos körülmények kozott társadalmilag elfogadhatónak tartják az Egyesült Államokban. A szenátus 1978-ban nem tudta megakadályozni az obstrukciót es ezzel hallgatólagos beleegyezeset adta amerikai túszok fogva tartásához: az északi, de különösen a déli államok szervezetlen munkásai nem léphetnek szakszervezetekbe,olyan gazdasági nyomás következtében, amely egész városokat, környékeket tart túszként fogságban. A J.P. Stevens textilgyárban nincs szakszervezet: nem azért, mintha a munkások örömmel dolgoznának éhbérert és szívesen szenvednének el rossz munkakörülményeket, hanem mert gazdasági terrorizmus tartja fogva őket. Ha valaki egy déli textilvaros bárNyilt levél Fábián Imre úrhoz Örömmel olvastam az Amerikai Magvar Szó május 29-i számában megjelent levelet. Úgy velem, hogy szükséges egy ellenvélemeny egy újsággal szemben, már csak azért is, hogy a lapnak alkalma legyen tisztázni az állásfoglalását politikai szempontból. Ellenzékre egy bizonyos fokig mindig szükség van, igy egy ellenzéki újságra is. Természetes, hogy a szerkesztőség válaszával azonosítom magamat, de szeretnek ahhoz egyet es mast hozzáfűzni. Azt írja, hogy több magyarnyelvű újságot szokott vásárolni s feltételezem, hogy angolnyelvíieket is olvas. Ha igen, úgy miért nem kísérli meg egy-két héten at az angol kiadásokban piros ceruzával megjelölni különböző híreket, legyenek azok politikai, gazdasági, külpolitikai, stb. s reá fog jönni, hogy egy hetilap, mint a szobán lévő, honnan veszi mindazon híreket, melyek Ont arra a kijelentésre vezetik, hogy “Önöknek semmi sem tetszik az USA-ban.” Egy ellenzéki lap köteles az olvasóit mindarról felvilágosítani, ami hátrányosan befolyásolja a mindennapi eletüket. Az előnyöset mindenki tudja, ki-ki a maga módján. Istvánfy Géza Elismerés Budapestről Nagyon megörvendeztettek, hogy “Osztálytársam József Attila” címmel irt emlékeimből, igen ízléses kiállítású lapjukban, részleteket közöltek, mégpedig folytatásban. Varom a következő szamot a befejező közleménnyel. Tisztelettel és szeretettel köszöntőm önöket. H. Kovács Mihály, ny. gimn. igazgató TÚSZOK mely ajtaján bekopogtat, és azt mondja, hogy a szakszervezetet képviseli, ijedt, rémült arcok, suttogó beszéd fogadja. Ha valaki attól fél, hogy elbocsátják, mert valami köze van szakszervezethez es családja megélhetését veszelyezteti, az eppen annyira rab, mint bármely terrorista vagy politikai szekta által fogvatartott túsz. Az amerikai nagyipar “hőseiről”, a Vanderbil- tekról, a Rockefellerekről és Fordokról, mint sikeres iparbárókról emlékeznek meg, de az általuk gazdasági kötelékekben tartott munkások ezreit sehol sem említik. A munkás szervezkedések igazi nagy hőseit a tankönyvek a nagy sztrájkokkal, zavargásokkal kapcsolatban legfeljebb csak az oldal vegéig jegyzetekben említik meg, de arról nem szólnak, hogy milyen gazdasági felszabadulást hoztak amerikai dolgozóknak. A szakszervezet-ellenes iparok által túszul tartott munkáscsaládok hihetetlen összegű váltságdíjakat fizetnek. Egy Mississippiben dolgozó munkás például, aki óránként négy dollárral kevesebbet keres ugyanazért a munkáért, mint az északon dolgozó szervezett munkás, évente 8320 dollár váltságdíjat fizet. Háromszáz ilyenmunkásváltságdija évi $ 2.496.000- ra megy fel. Az ilyen családok ezrei sehova sem menekülhetnek gazdasági kötelékükből, amitől a mindennapi betevő falatjuk függ. Ezeknek a gazdasági túszoknak a kiszabadításáért eddig már sokkal többen, mint nyolcán áldozták fel * életüket. Szomszédaim-a kígyók jézus! — kiáltottam, de olyan hangon, hogy azt hittem, a madarak es a mókusok mind lehullanak a fáról, amikor az első szörnyeteget, a kígyót megláttam. Akkor még nem gondoltam arra, hogy nemcsak ez az egy van belőle! Házunk egy őserdővel határos park szélén van, tele bokrokkal, fával. Reggeltől estig madarak, mókusok szórakoztatják az erre szomjuzókat. Szürkület után egy másik világ nyitja meg kapuját — a hüllőké! Előrebocsátom, hogy Floridában van kigyómen- tes terület: a városok, községek, i strandok stb., ahol nincs belőlük. Én azonban azt mondtam: ahová házat építettek, ott lakni lehet! Lehet is, de olyannak, akinek a szempillája ki tud nyílni, ha leszáll az est. Este! — Oh, csak este ne jönne! Ilyenkor a ritka szomszédság kutyáját, macskáját kinn hagyja, gyerekét behívja és bezárkózik. A macska vadászatra indul. Néha a mi házunk alá is bebújt, de mióta több a kígyó, nem mer bemenni. A kígyók tancestelyt, vagy kisebb lakodalmat rendeznek, vagy tálán szépségversenyt tartanak! Annyi bizonyos, hogy 6 zseblámpa mindig kéznél van, hogy ha szelíd kígyóinkat valami öserdei “gonosz” megzavarná és lakásunkba besurranna, világítsunk utat a kimenesre. A barna kígyót Borosának, a feketét Negrikenek, a bamásszürkét Szöszinek hívom. Ezek a rovarpusz- - titó segítőink. Csörgőkígyónkat a füvágoval megöltük. Nem sajnálom. ^ Földes Zoltán í Újitsameg I előfizetését!
