Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-08-21 / 31. szám

AZ 58. SZ. OKMÁNY Kit védjünk meg egy atomháború eseten? Csak egy nappal azutan, hogy Carter elnök 59-es okmánya napvilágot látott a N.Y. Times hasábjain, a Fehér Ház közzétette az 58-as szá­mú okmányt. Amint lapunk múlt heti számában megírtuk, az 59-es okmány előírja az Egyesült Államok atomfegyverzetének olyan módon való felépí­tését, amely lehetővé teszi a Szovjetunió atom­bombainak elpusztítását. A Sz. U. ezt a dokumentumot úgy értelme­zi, hogy az amerikai HADSEREG VEZETŐI jninden előzetes jelzés nélkül felkészülnek az atomtámadasra. (First Strike.) Az 58-as okmány csupán megerósiti ezt a feltevést. Ez ugyanis előírja biztonsági óvóhe­lyek építését, melyekben a kormány tagjai es a hadsereg vezetői talalnak vedelmet az idejuto atombombáktól. Építettek ilyen óvóhelyeket már Eisenhower elnöksége idején is. Earl Warren, a Legfelsőbb Bíróság főbírója azon “szerencsések” közé tar­tozott, akik engedélyt kaptak az óvóhely hasz-, nálatára. Amikor azt kézhez kapta, megkér­dezte: “Hol van az engedely a felesegem ré­szére?” A válasz ez volt: “Feleségek részére nincs engedély.” Erre Warren főbíró vissza­utasította a részere kiadott engedélyt. (folytatás a 6. oldalon) • _ AUGUSZTUS 20. Egy nép történelmi tradícióinak kijáró tisz­telettel emlékezünk meg augusztus 20-rol, Szent István napjától. Az év eme szakasza, az aratás, a betakarítás hónapja, időtlen idők; óta ünnepnek számított a magyar nép életeben. Fokozta augusztus 20. jelentőségét a magyar nép uj életét meghatározó alkotmanv életbe­léptetésének dátuma is. Szent István és az Alkotmány ünnepe nap­ján a legjobb kívánságainkat küldjük szülőha­zánk népének. WASHINGTON, D.C. Uj házak építése 4.8 szá­zalékkal emelkedett julius havaban az előző hónaphoz viszonyítva, de az ország ipari válla­latai csak *74.2 százalék kapacitással működtek. •I LEVELEK ERDÉLYBŐL t “Aprily Lajos 1967-ben bekövetkezett halá­la után hagyatékából napvilágra kerültek iró- tarsainak levelei is. Ezek közül az egyik legér- tekesebb kbteget Kos Karoly levelei jelentik. Kós Károly 1977-ben hunvt el, halála egy kor­szakot zart le: egy nemzet jajkiáltásának, élni akarásának es kulturális felemelkedésének ko­rát a vilaghaborütol felszaggatott Európa köze­pén...” (A fenti sorokkal kezdődik Csép Ibolya ra­gyogó cikke, melynek keretében folytatások­ban közölni fogjuk Kos Károlynak Aprily La­joshoz intézett három irodalmi értékű levelét. Ne mulassza el e cikksorozatunk olvasását. — Szerk.) Ari 25 (tat AMERICAN HUNGARIAN WORD INC. 130 E 16th St.'New York, N.Y. 10003. Tel: 254-0307 ... l""1'.!» ........... »■ ' ■■■ 11 ” ................. ............ ' ■■ J ■ » Lezajlott a két nagy politikai párt elnokjelölö konvenciója, jórészt üres formaság volt mindkét konvenció, mivel az előválasztások folyamán mar megtörtént a döntési Reagan lesz a republikánus, Carter a demokrata jelölt. Túlságos leegyszerűsítés volna azonban azt mondani a konvenciókról, amit John Anderson, a nagyuzlet harmadik, úgynevezett “független” jelöltje állít, hogy mindkettő: “zászló- lengetö, harsonázó, vásári komédia volt, amely mé­lyen sérti az értelmes, hazájukért aggódó férfiakat és nőket.” (Hirdetés a N.Y. Times aug. 17-i szá­mában.) A republikánus konvencióra kétségkívül jobban illik ez a jellemzés, mint a demokraták gyűlésére. Ez utóbbin, legalább is szóban, megvitatták az amerikai nép életbevágóan fontos kérdéseit. Az elismerés ezért Kennedy szenátornak és Ron Del- lums képviselőnek jár. Nagyhatású beszédében Kennedy — mondhatni — halottaiból támasztotta fel a demokrata párt hagyományos politikai stratégiáját, a nép erdekei védelmét. Carterrel ellentétben erőteljesen követelte a párt programjának megváltoztatását, 12 billió dol­lár megszavazását 800.000 munkaalkalom létesítésé­re. Ha volt ennek az országnak pénze ahhoz, hogy a második világháború után újjáépítse Németország és Japán rombadöntott iparát, akkor legyen pénze az amerikai ipar, az amerikai városok újjáépítésére is — mondta Kennedy. És félreérthetetlenül Carter politikájára célozva fogadalmat követelt, hogy USA kormánya soha többé nem fog tömeges munkanél­küliséggel, magas kamat alkalmazásával, emberek nyomorával küzdeni az infláció ellen. Drámai idő­szerűséget kölcsönzött szavainak az a hir, hogy jú­liusban minden eddiginél nagyobb mértékben, 1.7 %-al nőtt az infláció. Követelte, a programba való felvételre az egyetemes egészségügyi biztosí­tást. “Ha a kormány, a kongresszus tagjainak jó a teljes orvosi biztosítás, akkor legyen az jo minden amerikai polgárnak is.” Ron Dellums nálánál is továbbmenve követelte a háborús politika megszüntetését. Elítélté, eszte­lennek minősítette a fegyverkezesi versenyt, köve­telte a SALT II, Egyezmény hatalyra emeleset, a megkülönböztetésektől még mindig szenvedő ki­sebbségek teljes polgári és gazdasági jogainak bizto­sítását. Akárcsak a Bourbonok, Carter elnök nyilvánva­lóan nem tanult semmit három és féléves siralmas elnöksége alatt és nem felejtett el semmit. A jelö­lést elfogadó hosszú — és a sajtó által egyhangúnak, unalmasnak minősített — beszédében megismételte azokat az elveket, amelyek gazdaságilag a jelenlegi súlyos válságba, politikailag a háborús feszültség uj, veszedelmes korszakába juttatták az Egyesült Álla­mokat. Nem fogadta el a konvenció által megszava­zott $ 12 billiós munkaalkalom létesítési tervét igye­kezett igazolni szovjetellenes politikáját, de amikor ezzel kapcsolatban azzal dicsekedett, hogy beve­zette a regisztrálást, akkor a konvención szinte példátlanul viharos tiltakozás tört Jd­Ami végeredmenvben a fentieknél is maradan­dóbb történelmi következményekkel járhat, az a nyilvánvaló politikai erjedési folyamat, melynek egyik megnyilvánulása volt, hogy több szakszerve­zeti vezér kivonult Carter beszéde alatt. A szavazók egyre nagyobb hányada kezd elidegenülni mindkét párttól. Winpisinger, a 700.000 tagú gépipari szak- szervezet elnöke a konvenció folyamán lezajlott szakszervezeti gyűlésen kijelentette, hogy komolyan fontolóra veszi Barry Commoner, a Polgári Párt je­löltjének támogatását. Ez es a Califomiában s má­sutt megalakult más antimonopolista jellegű moz­galmak, előfutárai egy igazi, hamisítatlan harmadik párti mozgalomnak. Talán beteljesülőben van az 1912-i progresszív párt programjának jóslata: “A népnek.a republiká­nus pártba vetett hitének elarulasa, a demokrata párt végzetes tehetetlensége, hogy uj idők uj prob­lémáival megfelelően foglalkozzon, uj eszköz ková­csolására készteti az amerikai népét, melynek réven kifejezésre juttathatja akaratai uj törvények, uj in­tézmények létesítésére.” A válságból kiutat kereső népi megmozdulások előjelei a régen esedékes anti-monopolista, beket es kenyeret biztositó koalíció kialakulásának. K0REANIZÁLÁS Itt az ideje, hogy “koreanizáljuk” a demokráciát, mondta sejtelmesen Csőn, dél-koreai diktátor, mi­után elmozdította Csoj elnököt hivatalából és le­tartóztatta “megvesztegetés” vádjával a demokrati­kus erők két képviselőjét, Kim Jong Sam-et és Kim Jong Pil-t. Ez utóbbit valószinuleg halálra fogjak ítélni. « Csőn bátorítást nyert a Dél -Koreában állomásozó amerikai haderők parancsnoka, Wickham tábornok nyilatkozatából, aki kijelentette, hogy US támogat­na Cson-t, ha “törvényesen” jut hatalomra. Miután tehat kormányunk “iranizálta” a demok­ráciát Iránban, “csilézte” azt Chilében, “guatema- lázta” Guatemalában, tnost Koreában alapoztuk meg a demokrácia legújabb valfajat, ezernyi del-ko- reai hazafi holttestén — a “szabad világ” nagyobb dicsőségére! A KONVENCIÓK UTÁN MKRIKJU

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents