Amerikai Magyar Szó, 1980. július-december (34. évfolyam, 27-49. szám)

1980-07-17 / 29. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ SZÉPIRODALOM Thursday, July 17. 1980. 10. GALGÓCZl ERZSÉBET: XIII. Fölugrott az asztaltól, a pálinkához menekült, hosszú kortyokban öntötte magába. Aludni, aludni! Bekapcsolta a rádiót, izgatott, izgató rockzene töl- * tötte be a szobát. A heverő szelére ült, hogy levesse cipőjét. A cipőfűző össze volt gubancolódva. Iszo­nyú mérgében kettészakította a fűzőt, és a cipőt be­vágta a sarokba. Kilépett a nadrágjából, otthagyta a padlón. Dongott a dob, sikoltozott a szakszofon bi­zony a legfélelmetesebb hangszer a dob. A kivégzé­sek kísérőzenéje! Kombinéban, tehetetlenül állt a szoba közepén, s hirtelen megpillantotta magát a majdnem földig érő tükörben. Eléje tántorgott vagy táncolt, maga sem tudta. Farkasszemet nézett ön­magával. Arcára kiült az utálat és az önsajnálat ke­veréke. Ráncos a nyakad! Ki bolond egy ráncos nyakat szeretni? Visszatáncolt a pálinkásüveghez, meghúzta s a fe­jen keresztül lerántotta kombineját. Újra a tükör előtt. — A labad is görbe. Azért jársz mindig nadrágban, nem azért, mert divat. Néhány tánclépés és újabb nagy korty a pálinkából. Újra a tükör előtt. Már meztelen. Tárgyilagosan próbálta nézni sovány, de arányos, kisportolt tes­tét. Elhomályosult a látása, a szemét hirtelen befu­tó könnyektől. Kezével megfogta ruganyos mellet, kissé megemelte, mint ahogy az anyák kínálják a csecsemőnek. — Ez a mell nem kell önnek?... Egyre homályosabban latta a tükörképet. Pislo­gott néhányat, hogy a könnyeket eltávolítsa a sze­méből. Kitisztult a kép. Zsófia egyre reménytele­nebből nézte önmagát, s hirtelen kiöltötte a nyelvét. Utál kozva és gyűlölködve mondta: — Melyen tisztelt miniszter elvtársi A rádióban váratlanul egy fortisszimoval megsza­kadt a tánczene, szinte ijesztő lett a csend. Aztán megszólalt egy kimunkált férfihang: — Kedves hallgatóink! Ejfél van. Híreket mondunk: Carter, amerikai elnök... Zsófia odahátrált, belefojtotta a rádióba a szót, ta’ntorogva magára erőltette pizsamáját, s mire az ágyra zuhant, egész testét rázta a zokogás, és úgy ölelte a párnát, mint egy eleven testet. Másnap délelőtt fejfájósan, kábultan lezengett a kápolnában. Alig mert a kephez nyúlni. Kikevert egy-egy szint, fölmázolta, aztán elégedetlenül leszed­te. Szinte sistergett körülötte a levegő. A szentelt- víztartóban több sörösüveg hült, mint máskor, és Zsófia is sűrűbben járt rá. Volt olyan pillanat, hogy úgy utálta Szent Kristóf képét, hogy a legszíveseb­ben kést ragadott volna és szétkaszabolta volna az egészet. Észrevétlenül az esperes cammogott be a kápol­nába. Keresztvetés előtt megmártotta kezet a szén- teltviztartóban s a sörösüvegek láttán bosszúsan csó­válta meg a fejét. Ezt azért nem szabadna, bármeny­nyire nem vallásos is valaki... De restelkedett a krip­ta miatti magyarázat nélküli távoza’sa miatt, s úgy döntött, hogy ma nem teszi szóvá. Zsófia megnyúlt, összetört arcát megpillantva, szinte megijedt. — Tegnap nem volt itt. Sokáig vártam. Aggódtam, hogy beteg — mondta őszintén. Zsófia lecsapta az ecsetet, szinte elébe rohant a papnak, szorongatta a kezét. — Aggódott...? Igazán...? Valaki meg aggódik ér­tem? Az esperes előre ment a templomban, hogy Zsó­fia ne vegye észre, hogy ő e'szrevette a sörösüvegeket, Az eddigi két-három üveg el volt buktatva mélyen a viz alatt, de most kitornyosultak belőle, mint egy pezsgősvodörböl. Zsófia kullogott utána, legszíve­sebben a kabátja csücskét fogta volna, hogy ne hagyja egyedül. Az esperes hosszan nézte Szent Kristófot. I I I I — En nem érték hozza, tudja... de a palast szí­nét kitűnően eltalálta — dicsérte meg a restaurátort. — Úgy látom,nagyon szépen halad. Zsófia legyintett. — A szakmámat igyekeztem jól megtanulni. De ez nem elég az üdvösséghez. A pap beült az első padba, ahonnan nézni szokta Zsófia munkáját. Most a nő karikás szemet nezte, amelyből boldogtalanság es esdekles áradt. Szana- kozva és meghatottan ajánlotta föl együttérzését: — Azt kérdezte, valaki még aggódik - e magáért? Bizonyára sokan... rajtam kívül is... a szülei... a ba­rátai... — A szüleim...? Nem terhelem okét a bajaimmal. Megöregedtek. Elég gondot okoz nekik öregség, be­tegség, halál... Barátaim meg nincsenek... Igaz, az én hibám. Nincs egyoldalú baratsag. En meg már ff f | két eve nem baratkozom senkivel. Ok miért barat­i koznanak velem? — Egyedül van? — kérdezte részvéttel a pap. — Rosszabb! — legyintett Zsófia, keserűen. — Az egyedüllét tiszta állapot. Rossz, de egyértemü. E- ló'bb-utóbb kitermel valami keménységet, valami dacot. Nem hagyom magam! Azért sem hagyom! Egyedül az egész világ ellen — abban van valami mél­tóság... Inkább egyedül lennek! — Elhagyták? — Az is jobb lenne! — Hirtelen elhallgatott, vala­mi elhatározás érlelődött benne. Az esperes részvét­tel, tanácstalanul nézte. Bizonytalanul jegyezte meg: — Nem értem magát, bocsásson meg, nem ertem. — Esperes úr — kezdte lassan Zsófia — en katoli­kus nevelést kaptam, de már elfelejtettem a részle­teket. A gyónási titok mire vonatkozik? Arra, hogy a pap soha nem mondhatja el másnak, vagy arra is, hogy a gyónót sem emlékezteti rá, soha többé? A gyónást el kell felejteni... Mert megölne a szégyen, ha valaha is a legkisebb részletet is visszahallanám magától. — Nem hallja vissza, gyermekem — mondta komo­lyan a pap. Nehézkésen kiszállt a pádból, s elindult a gyóntatószék felé, de Zsófia megállította: — Nem fontos, esperes ur! Maradjon csak itt! Az esperes furcsállta ezt, de engedelmeskedett. Nem látta, csak érezte, hogy Zsófia a mögötte lévő padba térdel, pontosan hátamögé. A pap behunyta a szemét, keresztet vetett, s hang­talanul mormolta: Dominus sit in corde tuo et in labis tuis, ut rite comfitearis omnia peccata tua. Amen. FOLYTATJUK A DETROITI PETŐFI KOR Gyűléséit összejöveteleit rendezi a Bedddan Com: munity Hallban, 1077 Southfield Rd. Fort St.-tól keletre, Lincoln Park, Mich. Tjtkár-pénztámok:. Miklós György. Lapkezelők: Miklós György 11141 Dorchester St. Apt. 116. Southgate, Mich. 48195. - Tel: 287-2856.; ' % . • * yt • A lappal kapcsolatos mindenféle- ügyefcbérlTördulja- nak bizalommal 4 lapkezelókhöz. Detroit és környéke laptudósitó: Lény Anna, Tel: LO 3-7276 HOL KAPHATÓ A MAGYAR SZQ ? Delray Party Store, 7900 W Jefferson, Detroit ESEMÉNYEK NAPTÁRA­Aug. 15-en este 7 órakor Társasestély Szept. 12-en este 7 orakor Taggyűlés, utana társas szórakozás .ÉL Betenink Alm and y Katalin tagtársnö az Outer Dr. Lincoln Park-i kórházban van felülvizsgálatra. Reméljük, rö­videsen jó egészségben ismét körünkben lesz. Miklós György, tudósitó ^ Magyar Társaskör 130 East K5 Street New York, N.Y. 10003 ESEMÉNYEK NAPTÁRA Október 26. vasárnap egy órai kezdettel Sajtóbankett November 23. vasárnap, 11-töl d.u. 4-ig Sajtobazár • KÖSZÖNET A BAZÁRTÁRGYAKÉRT Hálás köszönetét mondunk Bemád Magdának és Motz Priscillának a küldött szép bazártárgyakért. SZABÓ BÉLA Sajnálattal tudatjuk, hogy lapunk régi és hűséges olvasója, Szabó Béla New Brunswick,N.J.-ben már­cius 30-án 94 éves korában elhunyt. Magvarorszá- gon született és New Brunswickon élt több, mint 80 évet. Az I. Világháborúban a Wright Martin Co.- n'al volt gépész, majd a Mack Motors, Inc.-nél és a Johnson & Johnson cégnél dolgozott. Tagja volt a Magyar Református Egyesületnek. Gyászolja szerető felesége, Mary, akivel február 5-én ünnepelték 70. házassági évfordulójukat, vala­mint leányai: Margaret Susan Davis New Brunswick­on, Sarah C. Decker Milltownban és Helen D. Gun­ther Millbrook, N.Y,-ban, 8 unokája és 9 dédunoká­ja. A Crabiel, Harding & Jameson Funeral Home- ban volt a szertartás, utána holttestét elhamvasztot­ták. őszinte részvétünkét fejezzük ki a gyászoló csa­ládnak és Szabó munkástar sunk emlékét megőriz­. MEGEMLEKEZES, Szeretettel emlékezem meg drága férjemről, Ka- lótzy Józsefről, aki 1968 jul.25-én hagyott itt örök­re. Emléket megőrzőm, amig élek. Kálótzy Magda, Cleveland, O.

Next

/
Thumbnails
Contents